/Carlisle szemsz�ge/ 

Egy �jabb nap kezd�d�tt. �gy, mint az elm�lt 345 �vben. Szeptember 13-�t �runk. Fel�lt�ztem, �s fekete Mercedesemmel a k�rh�zba hajtottam. Ott a n�v�rek ism�t meg-meglestek, mint minden nap. Ez j� �rz�ssel t�ltene el, ha nem lenne m�r feles�gem, akit mindenn�l jobban szeretek, �s nem csak az�rt lenn�k sz�p, mert v�mp�r vagyok. A f�rfi koll�g�im is tisztelettel fogtak velem kezet. �k m�r megszokt�k a testh�m�rs�kletemet.

�n tettem a dolgom, ahogy kell. Vizittel kezdtem, majd a balesetire kellett mennem egy fi�hoz, aki elcs�szott a j�gen �s beverte a fej�t. Cs�nya agyr�zk�d�sa lett.

-Vegyen be otthon Tylenolt. -mondtam a fi� anyj�nak.

-K�sz�nj�k sz�pen, Dr. Cullen. -k�sz�nte meg �szinte tisztelettel majd intett fi�nak. A fi� lehuppant a vizsg�l�asztalr�l �s kiment �desanyj�val a v�r�ba.

Ezek ut�n �n m�g egy-k�t beteget ell�ttam k�l�nf�le panaszokkal. �pp az utols� p�ciens rokonaival besz�lgettem, amikor hirtelen valami bizserget� �rz�s t�madt a k�penyzsebemben. A v�szh�v�m volt. A sz�l�szetr�l h�vtak, mert behoztak egy kismam�t, akin�l megindult a sz�l�s. Minden sz�l�st �n vezettem le a forksi k�rh�zban. Hi�ba... Ha �n vagyok az egyetlen r�termett orvos, aki le tud vezetni egy sz�l�st.

Emberi temp�ban ugyan, de siettem az emeletre. �ppen tolt�k a n�t a sz�l�szob�ra, mikor utunk keresztezte egym�st.

-�dv, Dr. Cullen. -fogta meg gyeng�den a kezem, majd r�gt�n elr�ntotta a mag��t.

-J� napot! Hogy �rzi mag�t, Mrs...

-Swan. A nevem Ren� Swan. -fejezte be.

-Mrs. Swan. Hogy �rzi mag�t? -k�rdeztem. H�lye k�rd�s volt.

-El�g rosszul. -ny�gte. -Nyugalom, Isabella. Mindj�rt kij�hetsz. -fogta a has�t Ren�.

V�gre be�rt�nk a sz�l�szob�ba, ahol m�r v�rtak a kell�kek.

-Kezdhetj�k? Felk�sz�lt, Ren�?

-Igen.

-10 cm-re t�gult ki.

-Az mit jelent? -k�rdezte.

Els� gyerek? Biztosan. Csak a tapasztalatlan n�k k�rdeznek ilyet.

-Az azt jelenti, nyomjon.

Ren� b�lintott, majd nagy leveg�t vett. Olyannyira er�lk�d�tt, hogy a nyak�n kirajzol�dtak az erek. Egy pillanatra m�g a v�rt is l�ttam az erekben.

-J� lesz, j� lesz. M�r l�tom a fej�t. Nyomjon tov�bb! -utas�tottam.

Ren� mindent �gy csin�lt, ahogy mondtam. P�r perc m�lva m�r meg is sz�letett Isabella Marie Swan. Az apa -aki id�k�zben meg�rkezett a rend�r�rsr�l -v�gta el a k�ld�kzsin�rt. A n�v�r megmosta a kis Isabell�t, majd betekerte egy takar�ba. �tadta nekem �s itt meg�llt az �let. Belen�ztem a kisl�ny szem�be �s l�ttam benne egy furcsa vibr�l�st. Olyat, amit nem l�tok minden gyerek szem�ben. Vagyis eddig ez az els�. Isabella �gy n�zett r�m, mint a leend� apj�ra. Nem l�tez� sz�vem nagyot dobbant. Mintha ez sorsszer� lett volna. De el�g az �n sz�ks�gleteimb�l.

�tadtam a bab�t Ren�nek, aki k�zben elpityeredett. Az anya k�nnyes szemmel figyelte, ahogy Isabella megfogta az arc�t. Nagyon okos kisl�ny. M�r most l�tszik.

Este elvittem Isabell�t a t�bbi bab�hoz a csecsem�meg�rz�be, mik�zben azon t�prengtem, vajon mi lehet a furcsa ebben a l�nyk�ban. De nem jutottam semmire. Emberi temp�ban is t�ls�gosan gyorsan �rtem a csecsem�oszt�lyra. Kitettem Isabell�t a hely�re, majd min�l gyorsabban a kocsimhoz igyekeztem. Min�l hamarabb leszek otthon, ann�l el�bb felejthetem el a mai napot. A gyerekek �gyis megint �ssze fognak veszni, ahogyan tegnap tett�k. Folytat�dhat az "Emmett! Fejezd be a perverzs�get!" lemez.

Aut�m ott v�rt m�r a parkol� legk�zelebb es� r�sz�n. Bepattantam �s elhajtottam. Pr�b�ltam nem gondolni r�, de folyton-folyv�st visszasz�k�tt gondolataim k�z� Isabella. Otthon se lett jobb a helyzet. A gyerekeknek ma nem volt kedv�k veszekedni. Le�ltek tanulni. Mindegyik m�s szob�ba. Emmett Alice�k szob�j�ban, Rosalie a saj�t szob�jukban, Jasper a konyh�ban, Alice Edward szob�j�ban, Edward pedig a zongora mellett. Esme a gar�zsban v�rt. Mikor kisz�lltam, a nyakamba ugrott.

-Szia, �des! -nyomt egy cs�kot ajkaimra. -Milyen napod volt?

-Eg�sz j�. De m�gse annyira.

-Elmes�led? -k�rdezte.

-Persze.

Bek�s�rtem szerelmem a nappaliba �s le�lt�nk a kanap�ra.

-Na mes�lj! Mi b�nt?

-H�t... -kezdtem bizonytalanul. -Levezettem ma egy sz�l�st...

-De h�t az csod�latos. -szak�tott f�lbe.

-De olyan furcsa �rz�sem t�madt, mikor belen�ztem a szem�be.

-Mit l�tt�l benne?

-�gy n�zett r�m, mint a tulajdon apj�ra, vagy hogyan fejezzem ki magam? -gondolkodtam el. -�, megvan. Mint a sors�ra. Ez a j� sz� r�.

-Ne agg�dj! Meg fog old�dni. -v�gasztalt meg Esme.

-K�sz�n�m. -mondtam �s felmentem a dolgoz�szob�mba �letem szerelm�vel.

P�r h�t m�lva azt�n eljutott hozz�m a h�r, hogy a rend�rf�n�k �s feles�ge �ppen v�lnak, �s hogy Ren� �s Isabella elk�lt�znek Phoenix-be. Ez nem hagyott hidegen, mivel ebben a p�r napban is n�ha eszembejutottak azok a csokol�d�barna szemek. �reztem, hogy ez a kicsi l�ny vissza fog t�rni Forks-ba.