Hihetetlenül jó volt Jake-kel autókázni. Legszívesebben haza se mentem volna, de tudtam, hogy Anyuék várnak, így amikor sötétedni kezdett elbúcsúztam Jacob-tól és hazamentem. 
 

      Ahogy hazaértem, egyből láttam, hogy valami nincs rendben. Mindenki néma csöndben ült a nappaliban, Alice pedig a jövőben keresgélt valamit, legalábbis az elködösült tekintete erre utalt. 

     - Sziasztok! Mi történt itt? – ezt muszáj volt megkérdeznem, ugyanis az biztos, hogy valami rossz történt, vagy fog történni. 

     - Alice látta, hogy a Volturi újabb „látogatást” tesz. De ne aggódj kicsim, nem lesz semmi baj! – mondta nekem Apu, bár nem hiszem, hogy biztosra venné, hogy itt semmi rossz nem lesz. 

     - A Volturi? Miért? – Nem éppen kellemes emlékeim voltak a vámpírok „királyi” családjáról. Majdnem 16 éve, hogy legutóbb itt jártak, és akkor éppen azzal a szándékkal érkeztek ide, hogy engem megöljenek, tehát érthető, hogy számomra nem túl szimpatikusak. 

     - Azt én is szeretném megtudni, hogy miért jönnek. De ne aggódj fölöslegesen Nessie! Valahogy majd minden megoldódik. – próbált nyugtatni Alice. Na persze. Ha a Volturi elhatározta, hogy idejön, annak nyomós oka kell hogy legyen. Elképzelni sem tudom, hogy mi miatt akarnak meglátogatni minket, de abban is biztos vagyok, hogy ebből semmi jó sem fog kisülni.  

     - Egyelőre még nem teszünk semmiféle intézkedést, mindent úgy csinálunk, ahogyan eddig – jelentette ki Carlisle. 

     Nagyon jó! Ez most tönkretette az amúgy tökéletes napomat. Miért kell egyáltalán idejönnie a Volturinak? Most elrontanak mindent!  

     A nappaliban ezután csönd volt, mindenki el volt mélyülve a saját gondolataiban.

     - Szerintetek nem kellene szólnunk a farkasoknak? – törte meg a csendet Anyu – Ez rájuk is tartozik, ráadásul a múltkor is segítettek. 

     - Bellának igaza van! Ez az ő ügyük is! – mondta Alice – De azt természetesen nem látom, hogy mit fognak szólni a hír hallatán. 

     - Majd én megmondom nekik, én úgyis hallani fogom, hogy miként reagálnak. – mondta Apu. 

     - Veled mehetek? – kérdeztem automatikusan. Általában, ha valaki La Push-ba ment, én is vele tartottam. A régi szerződés azon pontja, hogy a vámpírok nem tehetik be a lábukat a farkasok földjére, érvényét vesztette. 

     - Persze kicsim – bólintott Apu – De most rögtön kell mennünk, nehogy az legyen a bajuk, hogy nem értesítettük őket azonnal. 

     Apu hagyta, hogy az én kocsimmal menjünk, és amilyen gyorsan vezettem, pár perc alatt odaértünk. Apu azt mondta, Sam házához menjek, és majd ő odaívja az összes farkast. Így is történt, negyed óra múlva már mindenki ott volt, így Apu beszélni kezdett. 

     - Elnézést kérek tőletek, hogy ilyen későn idehívatlak benneteket, de elég fontos az, amit közölni szeretnék veletek. – Az apró  ház most zsúfolt volt, hely alig akadt, viszont mindenki fezülten figyelte Aput. – Szóval arról lenne szó, hogy Alice látta, amint a Volturi újból idejön. Nem tudjuk, hogy ennek mi az oka, de mihelyt kiderülnek a részletek, mi azonnal szólunk. Gondolom ez titeket is érint. 

     - Köszönjük! Igen, ez a mi ügyünk is. Esetleg nem tudtok valami közelebbi időpontot? – Sam, amíg beszélt, körülnézett a farkasok között. Mindenki egykedvűen nézett maga elé, Jacob pedig engem figyelt. 

     - Sajnos nem. De Alice folyamatosan figyeli a jövőt, és amint kiderül bármi más, azonnal értesítünk titeket is. Elég késő van, úgyhogy szerintem mi megyünk is – indult az ajtó felé Apu. 

     - Várj Edward! Nem szóltok megint a többi vámpírnak, úgy min a múltkor? – kérdezte Jake – Mármint úgy gondolom, hogy őket is érdekli. 

     - Ezt előbb a családommal meg kell beszélnem, de nem rossz ötlet. Jó éjszakát nektek! – köszönt el Apu, majd kilépett az ajtón. 

     - Sziasztok! – mondtam, és követtem Aput. 

Már kint jártam, amikor észrevettem, hogy valaki követ. Villámgyorsan megfordultam, és megkönnyebbülten észleltem, hogy csak Jake az. 

      - Csak el akartam köszönni – mentegetőzött Jacob, mivel látta, hogy egy pillanatra megijedtem – Meg azt szerettem volna megkérdezni, hogy holnap vadásznál-e velem. 

      - Örömmel. Majd reggel gyere a házhoz, ott találkozunk. Viszlát Jake! – mondtam, és odarohantam a kocsimhoz, de még távolról hallottam, ahogy Jacob is jó éjszakát kíván. 

      Amikor beszálltam az utómba, Apu már bent ült, és elgondolkodva nézett ki az ablakon. Csak akkor szólalt meg, amikor már a főúton jártunk. 

      - Szóval holnap Jabob-bal vadásztok? – kérdezte könnyedén. 

      - Igen, úgy tervezzük… - válaszoltam lassan. Valahogy olyan furcsán viselkedett Apu, mióta eljöttünk a farkasoktól –  De minden rendben van? – nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem, mert láthatóan volt valami különös. 

      - Persze kicsim, minden rendben – mondta még mindig az előbbi hangon, de én nem hittem neki. Természetesen ezt hallotta a gondolataimon keresztül. 

       - Nyugodj meg Nessie, nincsen semmi baj, csak éppen elgondolkoztam valamin. 

  Az út további részén hallgattunk. Amint leparkoltam a garázsban, egyből rohantam haza, a kis házba, mert már elég álmos voltam. 

      - Rendben van, jó éjszakát, kicsim – mondta Apu, és  ő elindult a többiekhez a nagyobbik épületbe. 
 

Éjszaka alig tudtam aludni, ráadásul Anyuék nem voltak otthon, a „főépületben” tanácskoztak a többiekkel valószínűleg. Amikor nagy nehezen reggel lett, dühösen állapítottam meg, hogy teljesen kialvatlan vagyok. 

Amikor átmentem, már Jake is ott volt, éppen Anyuval beszélgettek. Amint észrevett, egyből elmosolyodott. 

      - Jó reggelt Nessie! Indulhatunk? – kérdezte, miközben felállt a kanapéról. 

      - Persze – mondtam, még mindig kicsit álmosan. 

      - Nessie, Jacob! Ígérjétek meg, hogy nem mentek túl messzire. Még mindig nem tudunk semmit a Volturi érkezésének részleteiről, de nem árt az óvatosság – figyelmeztetett minket Anyu. 

      - Igen, Bella, megígérjük – mondta Jake. 

Mielőtt elmentünk volna még megöleltem Anyut meg Aput és megmondtam, hogy vigyázok magamra. 
 

Jacob átváltozott, majd versenyt futottunk, egy elég hosszú távon. Végignézte, ahogy teljesen egyedül legyőzök egy barnamedvét, bár néha felmordult, sőt az egyik pillanatban még oda is rohant, hátha a medve erősebbnek bizonyul nálam.

De természetesen nem így történt, én kerekedtem felül, és aztán a maci összes vérét megittam. 

Már alkonyodott, amikor hazafelé  futottunk. Eléggé fáradt voltam, ma éjjel egészen biztosan tudok majd aludni.  
 

Hirtelen hangokat hallottam. Lépések. A szag alapján vámpíré. Ránéztem Jacob-ra, és láttam, hogy ő is megtorpan, és fülelni kezd. A lépések egyre közeledtek amikor megpillantottuk a hozzájuk tartozó arcokat is. Teljesen ledermedtem, ugyanis ismertem őket…