9. fejezet
(Bella szemszöge)
Miután Edward kiment újra átgondoltam mindent. Biztos, hogy ezt akarom én? Muszáj becsapnom őket? Nem lehetne más lehetőség? Nem, nincs. Gondolkozz Bella! Akarod Edwardot vagy sem? Hazudsz és lehetőséged nyílik újra megszerezni őt, vagy gyáva nyuszi módjára hallgatsz, kilépsz ennek a kórháznak a tetves ajtaján, elkezded élni az "életed", feladod az egyéniséged, és szépen lassan belehalsz a bánatba. Mert ugye nem tudnál élni nélküle. Vagy talán igen?
(Bella szemszöge)
Miután Edward kiment újra átgondoltam mindent. Biztos, hogy ezt akarom én? Muszáj becsapnom őket? Nem lehetne más lehetőség? Nem, nincs. Gondolkozz Bella! Akarod Edwardot vagy sem? Hazudsz és lehetőséged nyílik újra megszerezni őt, vagy gyáva nyuszi módjára hallgatsz, kilépsz ennek a kórháznak a tetves ajtaján, elkezded élni az "életed", feladod az egyéniséged, és szépen lassan belehalsz a bánatba. Mert ugye nem tudnál élni nélküle. Vagy talán igen? Nem hiszem. Akkor meg mit kell ezen annyit agyalni? Egyszer az életben te is lehetsz önző nem? Hallgass az ördögi énedre. Túl sokáig nyomtad el magadban. Engedd szabadjára! Nem igaz, hogy a jó győz mindig. Elvégre veled is kicseszett az élet. Mások a boldogságban lubickolnak, míg te ebben a kórteremben magányosan rohadsz. Gyerünk Bella! Tudom, hogy kívánod Edward csókját. Én megszerzem neked. Gondolj csak bele! Happy End lenne a történeted vége. Végül is igaza van.
Nem tudnék Edward nélkül élni, de az én " szende szűz vagyok, aki mindenkire gondol, csak magára nem" énem nem tudná visszaszerezni. Szabadjára engedlek, de csak 1 feltétellel. Bármi áron szerezd vissza Edwardot nekem! Cöh. Látszik, hogy ez a csaj még kezdő. Hé! Ezt hallottam ám. Nyugi ártatlanságka visszaszerzem a pasid. Legalább én is jól szórakozok addig. Elég dögös mit ne mondjak. És láttad a seggét? Hű, anyám! Vele a jelszavam: huncutkodás forever. Azt nem értem, hogy maradtál még mellette érintetlen. Neked nincsenek hormonjaid? Jól van most, hogy már kitárgyaltad a szexuális életem, jobb lenne, ha a célra koncentrálnál. Carlisle bármelyik pillanatban beállíthat. Szabadjára engedlek, de remélem nem bánom meg. Végül is már ennél őrültebb úgysem lehetek, minthogy magamban beszélek. Oké. Figyelj! 3... 2... Bella még meggondolhatod magad. Nem. Edward lebegjen a szemed előtt. Érte... 1...
Ebben a pillanatban kopogtatást hallottam és Carlisle lépett be a kórterembe.
- Szia. Bella igaz?- ahhoz képest, hogy vámpír eléggé feledékeny. Viszont nem rossz pasi. Hmmm... Talán egyszer Bella majd megengedi, hogy bevezessem az élvezetek világába. De addig is ott van Edcica.
- Igen, Bella. Te pedig Carlisle igaz? Ne haragudj a korábbi kitörésemért, de még sokk alatt álltam a baleset miatt.- na látod Bells béby okos is tudok én lenni.
- Persze. Megértem. A fiam, Edward azt mondta, hogy beszélni szeretnél velem.-nemcsak beszélni.
- Ja, igen. Ez 1 nagyon kényes téma. Épp ezért nem szeretnék róla ilyen körülmények között beszélni. Mellesleg az egész családodra hatással van. Jobb lenne, ha akkor mondanám el az igazat, ha mindenki ott lenne.-így legalább megismerem a másik két fiút is. Remélem ugyanolyan szívdöglesztők, mint az apjuk.
- Nem lehetne négyszemközt erről beszélni? Vagy ennyire súlyos lenne a dolog?- á-á. Nem szabadulsz a karmaim közül.
- Hát eléggé. Szerintem elég egyetlen 1 szót mondanom: Volturi.- tudtam, hogy ettől beadja a derekát.
- A Volturi?- szinte rikácsolt. Milyen kis édes mikor megijed.
- Nyugi haver. Nem kell mindjárt a hajadat tépdelni, vagy az FBI-t hívni 1 nyavalyás szó miatt. No para. Többet jógázhatnál.- Istenem. Se Bella se ő nem tudják élvezni az életet. Kis savanyúak. De majd én megédesítem az életüket.
- Rendben lenyugodtam. De szeretnék mindent tudni. Mi közöd van neked a Volturihoz? És mi közünk nekünk ehhez?- ah. Kis telhetetlen.
- Majd mindent elmagyarázok nektek, de előbb szeretnék kérni 1 szívességet. És ne feledd! Nem utasíthatod vissza. A családod sorsa múlik rajta. Azt pedig ugye te sem akarod, hogy beleszakadjon a kicsi szíved a szeretteid elvesztésébe?- megadóan sóhajtott. Tudtam én. Tuti siker.
- Persze. Mi lenne az a szívesség?- szegény biztos ki fog akadni. Szívinfarktust úgyse kaphat.
- Szeretném, ha meggyőznéd a szüleimet arról, hogy 1 kis időre hozzátok kell költöznöm. Teljesen egyedül. Ezt hangsúlyozd ki. Hivatkozz idegösszeroppanásra. Mondd azt, hogy már nem bírtam ezt a sok stresszt, a balesetet,meg a többi szokásos rizsa. Ügyes kisfiú vagy te. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog. Cserébe én megígérem, hogy amint odaköltöztem hozzátok mindent elmesélek. Megfelel így, vagy akarod, hogy térden állva könyörögjek? Vagy pislogjak úgy, mint a plázacicák?- és elkezdtem pislogni. Ennyi szórakozás nekem is jár.
- Hát... ez elég nagy kérés...-cöh. Úgy látom, még nem tudja kivel akar ellenkezni. Még kéreti magát. Sebaj. Tudom, hogy a végén úgyis nekem lesz igazam.
- Gondolj a családodra.- azt a reakciót kaptam, amire számítottam. 1 hatalmas sóhajtás. Ez a belenyugvás jele.
- Rendben van. De cserébe te is tartsd be az ígéretedet.- igen. Győzelem. Nem sokára Edwarddal leszek, nem sokára Edwarddal leszek, nem sokára Edwarddal leszek... sálálálálá.
- Ígérem apuci. Kinéznéd 1 ártatlan kislányból, hogy becsapjon?-szempillarebegtetés.
- Megyek beszélek anyukáddal és elintézek mindent.-és ezzel kiment a kórteremből. Még 1 búcsú puszit sem kapok? Ejnye-bejnye. Ez nem szép dolog.
|