Oda akartam rohanni Jacob-hoz, de Rosalie visszatartott. Nem eml�kszem arra, hogyan ker�lt m�g�m, de mindenesetre er�sen szor�tott a karjai k�zt, j�form�n leveg�t se kaptam. Zokogva pr�b�ltam kiszabadulni, de erre k�ptelen voltam, �s egy id� ut�n csal�dottan hagytam fel a pr�b�lkoz�ssal. 

A k�nnyeimt�l tov�bbra se l�ttam semmit, csak n�ha hallottam f�jdalommal teli ki�lt�sokat �s sik�t�sokat. Tudni akartam, hogy mi t�rt�nik, de egyszer�en k�ptelen voltam abbahagyni a s�r�st. Tomp�n �rz�keltem, ahogy arr�bb r�ntanak, majd hallottam egy hatalmas puffan�st azon a helyen, ahol az el�bb m�g mi �lltunk.

�reztem, ahogy a sz�l az arcomba csap�dik, nem fogtam fel, hogy mi t�rt�nik. 

Haragudtam magamra. Most eg�szen biztosan terh�re vagyok mindenkinek, r�ad�sul Jake is miattam s�r�lt meg. Nem akartam s�rni. Seg�teni akartam nekik valahogyan. 

A k�nnyeim egyre lassabban hullottak, �gy legal�bb m�r felfogtam valamit a k�r�l�ttem t�rt�n� esem�nyekb�l. Meglep�dve vettem �szre, hogy m�r nem ott vagyok, ahol a harc folyik. Valaki elhozott onnan, ugyanis most az erd�nek egy m�sik pontj�n �lltam.

K�rben�ztem, hogy megtudjam ki az, aki elhozott onnan. Egy homoksz�n bund�j� farkast pillantottam meg, akit r�gt�n felismertem.  

Seth csak n�h�ny l�p�snyire t�volodott el t�lem, �s fesz�lten figyelt a v�szj�sl� hangok ir�nyba. K�rdezni akartam, de tiszt�ban voltam vele, hogy �gysem tudna v�laszolni, legal�bbis farkas alakban biztosan nem. 

Pr�b�ltam a hall�som seg�ts�g�vel megtudni, milyen messze vagyunk a csat�t�l. J�kora t�vols�gra lehett�nk, ugyanis a zajok meglehet�sen t�volr�l hallatszottak.

Nem voltam k�pes semmit pontosan kivenni, csak tal�lgattam.

Seth megdermedve �llt, �s er�sen koncentr�lt valamire. 

Nekem arra kellett odafigyelnem, hogyne felejtsek el l�legezni. �gy �reztem, a k�vetkez� pillanatban el�julok, de m�gsem t�rt�nt semmi. Seth id�nk�nt fel�m ford�totta a fej�t, de amikor meggy�z�d�tt r�la, hogy m�g egyben vagyok, r�gt�n visszafordult, �s figyelmesen hallgatta falkat�rsai gondolatait. 

Lassan kezdett felem�szteni az �r�lt k�ts�gbees�s. Biztos akartam lenni benne, hogy a csal�dom �s a bar�taim mind �ps�gben vannak, mert n�lk�l�k nem tudn�k tov�bb l�tezni. Seth igaz�n elmondhatn�, hogy mi t�rt�nik! Igaz�b�l nem tudom eld�nteni, hogy az e a jobb, ha fogalmam sincs arr�l, ami a harct�ren zajlik, vagy az, ha tudom, mi t�rt�nik. 

F�lek a dolgok v�gkifejlet�t�l. Rossz el��rzetem volt, b�r ilyen tekintetben semmiben se lehettem biztos, hiszen nem l�tom a j�v�t, nem �gy mint Alice.

Alice puszta eml�t�se is �jabb p�nikrohamot ind�tott el bennem. Akaratlanul is a csal�domra gondoltam, �s az�rt foh�szkodtam magamban, hogy �lj�k t�l mindannyian. 

Az id� lassan telt. Annyi dolog k�nzott bel�l, hogy nem voltam k�pes m�sra terelni a figyelmemet. Ugyan minek? A v�geredm�ny �gyis az, hogy sz�rnyen �rzem magam.

Csak �lltam �s v�rtam, h�tha t�rt�nik valami. 

Hirtelen Seth fel�m fordult, majd a fej�t h�tra lend�tette, mintha olyasmit akart volna, hogy m�sszak fel a h�t�ra.

Nem tudtam, mi�rt akar cipelni, amikor �n is tudok vele l�p�st tartva futni a saj�t l�bamon. 

Nem ellenkezhettem. Felm�sztam Seth h�t�ra, az arcomat pedig a bund�j�ba rejtettem. �reztem a h�tamon az er�s�d� szelet, ahogy egyre gyorsabban haladt. 

Elk�pzel�sem sem volt, hogy merre akar vinni, de legal�bb m�r nem �lltam tehetetlen�l egy helyben. 

Amikor Seth lass�tott, tudtam, hogy meg�rkezt�nk. Felemeltem a fejem �s �vatosan k�rben�ztem. 

Hihetetlen megk�nnyebb�l�s lett �rr� rajtam amikor megpillantottam n�h�ny m�terre t�lem a h�zunkat. Helyesebben a Cullen-h�zat, de h�t nekem ez is ugyan�gy az otthonom volt, mint az a h�zik�, amiben h�rman laktunk. 

Az ajt�ban abban a pillanatban megjelent Apu. Nem t�tov�ztam, csak rohantam hozz� �s a karjaiba vetettem magam. Olyan boldog voltam, hogy j�l van. 

      - Apu! J�l vagy? �s a t�bbiek? Mi t�rt�nt? – hadartam idegesen. 

      - Nessie, kicsim! �n j�l vagyok, de hossz� lesz mire mindent elmes�lek. Tal�n menj�nk haza. 

Valahogy olyan furcsa volt. Mintha halogatni akarn� a besz�mol�j�t a t�rt�ntekr�l. Az is felt�nt, hogy nem v�laszolt az egyik k�rd�semre, arra, hogy mi t�rt�nt a t�bbiekkel. Az arca is kifejez�stelen volt, csak egy eg�szen halv�ny mosoly futott kereszt�l rajta, amikor megl�tott. 

Ahogy a h�zhoz �rt�nk, kezdett fesz�ltt� v�lni a l�gk�r. Odabent csak �llt, �s n�zett maga el�, szerintem azon t�n�d�tt, hogy mit is mondjon nekem.

Mikor m�r elegem lett a hallgat�sb�l, megt�rtem a csendet. 

      - Apu! Mondd el, mi t�rt�nt, �s k�rlek ne pr�b�lj sz�p�teni a dolgokon. Az igazat szeretn�m hallani! – jelentettem ki elsz�ntan. 

      - Nessie! Igaz�b�l nem t�rt�nt semmi k�l�n�s, csak t�ged elk�ldt�nk Seth-tel a biztons�g kedv��rt, nehogy valami bajod essen. – L�tszott, hogy megv�logatja a szavait, �s nagyon �gyelt r�, nehogy valami rosszat mondjon, vagy elsz�lja mag�t. – Nincs semmi baj… - mondta megnyugtat� hangon. 

      „�n ezt nem hiszem el! Apu, �rzem, hogy t�rt�nt valami rossz…” – �zentem fel� gondolatban. 

      - Kicsim….Az a helyzet… – �gy t�nt, t�tov�zik, nem tudta eld�nteni, hogy megmondja-e az igazat, vagy tal�n csak azt m�rlegelte, hogyan fogok reag�lni. 

Rosalie - mintha csak �rezte volna, hogy Apunak sz�ks�ge van a seg�ts�g�re, mert egyed�l nem k�pes semmit se mondani - jelent meg az ajt�ban sz�rke, enyh�n f�jdalmas arckifejez�ssel. 

      - Edward! Hagyd….�gyis meg kell tudnia! – k�z�lte sz�ntelen hangon – Nessie, dr�g�m, k�rlek ne ijedj meg… 
 

Az ereimben megfagyott a v�rem. Arcul csapott a k�ts�gbeejt� felismer�s, hogy valami sz�rny�s�g t�rt�nt…