·     Vigyázz magadra! – fordultam kislányomhoz. Adtam neki egy puszit és már el is mentem. Nagyon jó volt a széllel szembe futni, a hajamat hátra fújta a szél és így mentem hazáig. Mikor haza értem nem éreztem egyik lány illatát sem, csak nagy csapkodást hallottam és, hogy a fák megreccsennek. Gyorsan oda mentem, ahol hallottam a zajt és kicsit megijedtem mikor láttam, hogy Edward is és Emmett is a földön fekszenek, de nevetnek. Ekkor Jasper megérintette a vállamat:

·     Ne aggódj Bella, csak „játszanak”! A lányok pedig elmentek vásárolni, karácsonyi díszeket, megvártak volna, de az üzletek nem sokára bezárnak! – mondta nevetve.

·     Ó, értem, kösz Jasper, csak kicsit meglepődtem, ennyi az egész! De azért mond meg a srácoknak, hogy a fák, amiket kitörtek Esme kedvencei voltak. – nevettem én is. Bementem a házba, és amit láttam kicsit meglepett, a bútorok fel voltak döntve és két váza el is tört. Gondolom már itt elkezdődött a „játék”. Gyorsan rendet raktam és a vázákat is eltakarítottam. Ekkor jöttek be a fiúk nevetve.

·     Köszönjük Drágám, de meg csináltuk, volna! – mondta szerelmem még mindig nevetve.

·     Igen, persze, csak, hogy a vázákkal majd nektek kell elszámolnotok Esmevel! – nevettem én is. - Amúgy Carlisle, nem szólt nektek? – kérdeztem.

·     Nem ő mindig megengedi nekünk, hogy „játszunk” – mondták. Felmentem és rendbe tettem kislányom szobáját. Hallottam amint a lányok haza értek és leszaladtam. Mikor leértem a szám is tátva maradt. A lányok ezüstszínű koktél ruhában voltak, a fiúk pedig kék öltönyben. Egy kicsit kuncogtam Emmett arcán, de ezt sajnos Alice is észrevette:

·     Ne aggódj Bella, neked is és Renesmeenek is hoztunk. Mondta vidáman. Ekkor azonban kicsit rossz kedvem lett.

·     Minek kell kiöltöznünk? – kérdeztem.

·     Gondoltuk, ha már ez egy különleges alkalom, akkor a ruhák is legyenek azok! –tapsikolt Alice. Ekkor megcsörrent a telefon.

·     Renesmee volt az, most indul Jacobtól! – közöltem mindenkivel.

·     Neki tetszeni fog, Jacobnak is vettünk egy kék öltönyt! – mondta Esme.

·     Na azt már nem, nem várhatjátok el tőlem, hogy ugyan úgy nézzek ki, mint az a korcs! – mondta Edward dühösen.

·     Kérlek, csak most az egyszer, kérlek! – mondtam neki.

·     Ezt nem hiszem el, neked, muszáj pont most bevetned ezt? – kérdezte Edward. Én pedig mosolyogtam.

·     Rendben, de most először és utoljára! – mondta szerelmem. Én pedig ezért megcsókoltam.

·     Köszönöm. – mondtam miután megszakadt a csókunk. Meghallottam, hogy lányom már az erdő szélén jár, gyorsan kibújtam férjem öleléséből és szaladtam elé. Rose és Alice is velem tartott.

·     Sziasztok! – hallottam kislányom csilingelő hangját. Majdnem olyan volt, mint Alicenek. Megölelt minket majd hátra nézett. A háta mögött megláttam Jacobot farkasként, kicsit úgy tűnt, hogy félt ide jönni.

·     Gyere nyugodtan! – mondtam neki nyugodt hangon. Ő erre befutott az erdőbe, átváltozott és már emberként jött oda hozzánk.

·     Köszönöm a meghívást! – mondtam még mindig félénken Rosalie pillantásától. De kicsit megnyugodott mikor oldalba böktem Rosiet és az arca megenyhült. Bementünk a házba és lányom mindenkit megölelt, majd apja nyakába ugrott.

·     Hogy érezted magad? – kérdezte Edward lányunktól.

·     Nagyon jóóóóóóóóóóóóól! – húzta meg az utolsó szót Renesmee, és ezen, mindenki nevetett. Alice oda adta Jacobnak és Renesmeenek a ruhákat:

·     Ez gyönyörű, jó választás! - mondta lányom és megölelte Alicet.

·     Én is köszönöm, nekem is tetszik! – de csak ennyit mondott Jake. A szeme sarkából mindig Edwardot és engem nézett és elkezdett remegni, de lányom megfogta a kezét és így lenyugodott.

·     Örülök, hogy tetszik nektek is! – mondta legjobb barátnőm tapsikolva.

·     Most úgy döntöttünk, hogy a karácsony nálunk kék, ezüstben fog pompázni! – mondta Esme és oda ment Carlisle mellé. Elkezdtük a lányokkal díszíteni a házat, Rose pedig kiadta a „parancsot” a fiúknak:

·     A kert gyönyörű legyen srácok! – mondta mosolyogva.

·     Igenis hölgyem! – mondták egyszerre, nekem pedig kuncognom kellett. A fát már Emmett és Jasper megvette 2 napja, szóval az már a lakásban volt felállítva.

·     Anyu, feldíszíthetem én a fát? Kérlek! – kérlelt óriási boci szemekkel.

·     Ne tőlem kérdezd kicsim, Alice szerette volna, de biztos megengedi, ha megkérdezed. – mondtam neki és már mentünk is Alicehez.

·     Alice néni feldíszíthetem én a fát? – kérdezte barátnőmet kislányom.

·     Persze, de ugye nem baj, ha segítünk neked Jasperrel? – kérdezte Alice.

·     Nem baj, sőt örülök neki és köszönöm! – mondta drágám és megölelte nagynénjét.

·     Ha nem baj én is segítenék! – mondtam.

·     Persze! Hatalmas a fa jól jön a segítség! – mondta Jasper nevetve. Míg Alice és Jasper a díszeket vették ki a dobozból, addig kislányom és én már az égő sort tettük fel a fára. Edward bejött a nappaliba, hogy megnézze, mit csinálunk éppen.

·     Apu, apu segíts, kérlek! – húzta Renesmee a fához férjemet. Lányom elmondta, mit szeretne és apja már fel is, vette, hogy a kék csillagot a helyére tegye. A fa kék és ezüst, színekben pompázott. Lányom nagyon örült, hogy ő díszíthette fel a karácsonyfát. A fiúk ekkor jöttek be:

·     Hűűűű nagyon szép lett a ház! – mondta Carlisle örömmel.

·     És szerencsére a kert is! – mondta Esme nevetve. – Renesmee, Jacob nem vagytok éhesek? – kérdezte.

·     Egy kicsit. – mondta lányom és az ebédlőbe ment Jacobot is magával húzva. Esme pizzát csinált, nekik. Edward egy folytába lányunkat és Jacobot nézte, de én most felhívtam a szobánkba.

·     Edward elég volt, hagyd őket egy kicsit! Milyen volt neked mikor ugyanezt csinálta Charlie? – vontam kérdőre.

·     Szörnyű! Ne haragudj, csak tudod elég rossz látni, hogy a lányom egy kutyával van! – mondta szomorúan.

·     Akkor milyen lett volna, ha apám megtudja, hogy te meg a családod vámpír? És, hogy én már közétek tartozom? – kérdeztem egy kis mosollyal.

·     Érdekes! Szerintem elmenekültetek volna a Világ másik felére! De én oda is követtelek volna! – mondta és megcsókolt.

·     Nem hiszem legfeljebb apám, de én biztos, hogy nem! Én itt maradtam volna veled! Örökkön – örökké együtt! – mondtam neki és én is megcsókoltam.

·     Ahogy mondod! – mondta csókunk után. Ekkor valaki kopogott:

·     Ömm….. bejöhetek! – kérdezte Emmett kaján vigyorral az arcán.

·     Igen Emmett, de azt a vigyort vedd le az arcodról! – mondtam neki tettetett dühösséggel.

·     Oké, csak annyi, hogy Jacob, most megy el! – a nevét egy kis undorral ejtette ki.

·     Rendben megyünk már is! – mondta szerelmem. Gyorsan lementünk, Jacob már az ajtóban állt. Megköszönte a vendéglátást és holnap mindenképpen jön! Kislányomat látva elnevettem magam. Szegénykém olyan nyúzott arccal nézett rám nagyon fáradtnak láttam. Edward felvitte a lányunkat, én pedig követtem. A fürdőbe vittem lányomat. Gyorsan megfürdött. Majd megfésülködött és más dolgokat végzett el. Bement a szobába és eldőlt az ágyunkon. Szerelmem bevitte a szobájába és elkezdte dúdolni az altatóját. Én befeküdtem az ágyba és a plafont bámultam. Edward mellém feküdt és egész este beszélgettünk. Szóba került mindenki Renesmee, Alice, Jasper, Rosie, Emmett, Carlisle, Esme és persze, Jacob. Megbeszéltük, hogy kinek mit vettünk ajándékba és, hogy hova fogjuk tenni Jasper és lányunk ajándékát. Jaspernek egy zöld, lányunknak pedig egy barackvirág színű qvadot vettünk. Már világosodott, mikor úgy döntöttem benézek kicsi lányomhoz. Halkan benyitottam a szobába.

Olyan édes, amikor alszik, nagyon szeretem nézni, bárcsak tudnám, miről álmodhat. Ilyen lehetett Edwardnak is nálam. Ő is bejött a szobába és vele együtt néztem kis lányunkat. Igazság szerint már nem is olyan kicsi. Azt leszámítva, hogy még csak 1 éves születésnapját ünnepeltük szeptemberben, most úgy néz ki, mint egy 3 éves.

·     Szerintem le kéne mennünk, úgy hallom Alice már kicsit izgul, és ha nem megyünk le, ő fog feljönni és tudod milyen Alice. – suttogta a fülembe férjem. Halkan kimentünk a szobából és leszaladtunk. A nappaliban már mindenki ott volt. Alice majd kiugrott a bőréből.

·     Nyugi Kicsim, annyira erősek az érzéseid, hogy már alig bírom én is! – mondta Jasper és ezen, mindenki kuncogott. Hát igen Jaspernek is nehéz néha az érzelmekkel.

·     Hát igen, néha neked is nehéz Jasper, ahogy Edward szokta mondani kicsit érzelmekkel túlfűtött vagy! – mondta Rosalie nevetve.

·     Te ilyeneket szoktál rólam mondani? – kérdezte Jasper és neki rontott szerelmemnek. Kicsit megijedtem, de Alice nevetett így tudtam, hogy csak játszanak. Esme és Carlisle elmentek vadászni, Emmett pedig a fiúk után ment. Én Aiccel, Rosieval és a fent még mindig alvó kislányommal otthon maradtam.

·     Szerintem tovább kéne díszítenünk a házat! – mondtam a nővéreimnek, akik helyeslően bólogattak. A konyha már készen volt és a nappali is. A lépcső feljáratot kidíszítettem. Két óra múlva hallottam, hogy kislányom felkelt. Szóltam a lányoknak, hogy felmegyek és már mentem is hozzá. Gyorsan megfürdött és felöltözött. Lent megölelte nagynénjeit. De nem értett valamit, láttam rajta:

·     Apu és a többiek hol vannak? – kérdezte egy kicsit szomorú hangon.

·     Ne aggódj kincsem, apu és a fiúk elmentek verekedni – nevettem – Esme és Carlisle pedig pár percen belül itt vannak csak elmentek vadászni! – mondtam lányomnak és megöleltem.

·     Renesmee szeretnél nekünk addig is segíteni? – kérdezte Rosalie, aminek kis lányom nagyon örült.

·     Persze, mit kell csinálnom? – kérdezte tőlem Renesmee.

·     Mondjuk, segíthetnél Bellának megteríteni! – mondta Alice.

·     De Alice, mi nem eszünk! – értetlenkedtem.

·     Mi nem, de itt van Jacob és Renesmee, ők esznek és a hangulatot is, meg kell teremteni, szóval kérlek mindenkinek, tegyetek terítéket! – mondta Alice.

·     Értettük! – mondta csilingelő hangon Renesmee. Bementünk a konyhába, én a tányérokat tettem ki, míg lányom a poharakat. Egy nagy csörrenést hallottam, amire a lányok is bejöttek, aztán csak annyit láttam, hogy kislányom kezéből ömlik a vér. Kicsit megijedtem, de megnyugodtam mikor Carlisle bejött konyhába és segített lányomnak. Addig anyám és nővéreim kimentek, de én ott akartam maradni. Engem nem csábított annyira az emberi vér, mint a többieket. Egy kicsit furcsán is néztek rám, mikor megláttam az emberi vért és nem kívántam meg, sőt inkább rosszul lettem tőle. De mindenki büszke volt rám, hogy tudom türtőztetni magam. Fogadott apám gyorsan ellátta a sebet és kis lányom keze már be volt kötve. A szilánkokat összeszedtem és felsepertem. A fiúk is megjöttek és Edward kicsit ideges is volt, mikor kiolvasta Alice gondolatait, de megnyugodott mikor látta, hogy semmi baja lányunknak. Mindenki leült a nappaliba, de én még beszerettem, volna fejezni a terítést.

·     Bella, drágám hagyjad, már majd befejezed később. – mondta szerelmem. Már csak a szalvétákat kellett kiraknom és mentem is ki a nappaliba.