·     IIIIgen! – kiáltotta kislányom és már nagynénje ölében ült. Rose szépen felkötötte és felcsatolta kislányom haját.

·     Ma hatalmas vihar lesz, de hóval és esővel! – közölte Alice.

·     Éljen, végre Bella is játszhat velünk! – mondta nagy örömmel Emmett.

·     Akkor délután kimegyünk játszani! – közölte Edward.

·     Addig mennyünk be a városba mindannyian! – jelentette ki Alice. Hát igen, Ő Alice akinek folyton a vásárlás jár az eszében……….. meg Jasper. Nem igazán örült neki mindenki, de én most az egyszer szívesen mentem volna!

·     Én megyek! - jelentettem ki! Edward kerek szemekkel bámult, de utána mindenki csatlakozott Alicehez és hozzám.

·     Nekem lehet, hogy be kell majd mennem a kórházba. – mondta fogadott apám szomorúan. Ekkor kislányom oda szaladt hozzá és megölelte

·     Ne menj be ma, kérlek, olyan jó lenne, ha ma is együtt lennénk! – mondta óriási boci szemekkel, aminek nem lehetett ellenállni.

·     Rendben Renesmee! Veletek maradok egész nap! – mondta apám és visszaölelte lányomat.

·     Szuper, akkor ma egy különleges Cullen féle baseball játékot játszunk! – ujjongott Esme. Ekkor csöngettek. Odaszaladtam az ajtóhoz és kinyitottam. De amint ezt megtettem, nagyon megbántam. Az ajtóban Tanya és családja a Denali Klán állt. Utáltam Tanyát, régebben szerelmes volt Edwardba, de férjem visszautasította. De Tanya egy álnok kígyó, aki nem képes elfogadni, hogy Edwardal együtt vagyunk, teljesen olyan, mint Jacob.

·     Sziasztok! – köszönt Kate kedvesen. Talán ő volt az egyetlen, akit kedveltem az egész családból, de csak egy kicsit. Mindannyian köszöntek nekünk, de Tanya csak Edwardhoz ment oda.

·     Szia Edward, örülök, hogy újra látlak! – ölelte meg férjemet és simogatni kezdte a nyakát. Nekem se kellett több, neki rontottam Tanyának és letepertem a földre. A mellkasomból hangos morgás tört fel, körülöttem mindenki megijedt egy kicsit, de Tanya arcán semmi jelét nem láttam, hogy félne. Pedig milyen szívesen letéptem volna a fejét. Bátyáim kezét éreztem a vállamon és azt, hogy leszednek Tanyáról. Nem figyeltem senkit, csak az erdőbe rohantam. Futottam és futottam. Nem tudom merre, de az ösztöneim a rétre vittek, ahol Edwardal mindig együtt voltunk. Leültem a vizes fűbe, a térdemre hajtottam a fejem és könnyek nélkül sírtam. Most már biztos voltam benne: Tanya még mindig szereti férjemet. Az erdő szélén megláttam legjobb barátnőmet Alicet. Ő mindenben segített nekem, mellettem állt és mindig mindent meg tudtunk beszélni.

·     Szia, hogy vagy? – kérdezte aggódva.

·     Most mit mondjak, Alice? Azt, hogy remekül, mert most mindenki haragszik rám és Tanya még mindig szereti Edwardot? – kérdeztem egy kicsit feszülten. Leült mellém és átölelt. Régen, amikor ember voltam akkor is mindig átölelt, ha szükségem volt rá, és percekig úgy tudtunk maradni. Most is az ölében zokogtam.

·     Bella, senki sem haragszik rád, ugyan ez természetes, én is ilyen vagyok, már akkor mikor csak ránéznek Jasperre! És ha én ilyen vagyok, akkor szerinted, milyen Rosalie? – kérdezte csilingelően nevetve. Ezen, már én is nevettem.

·     Jaj Alice, te mindig tudod, hogy kell felvidítanod valakit! – mondtam neki mosolyogva.

·     Ez az egyik jó tulajdonságom! De most már mennyünk, Edward már nagyon ideges. Utánad akart jönni, de én gyorsabb voltam! – mondta nekem és még mindig nevetett. Haza futottunk és bementünk a házba.

·     Sziasztok! – mondtam és lehajtottam a fejemet.

·     Bella, kicsim! Jól vagy? – kérdezte férjem aggódva.

·     Persze nincs semmi bajom! – mondtam, hogy lenyugodjon.

·     Soha, de soha többet ne csinálj, ilyet! Halálra aggódtam magam! Ígérd meg, hogy többet nem mész el! – kért meg rá.

·     Ígérem, soha többet! – mikor ezt kimondtam, megcsókolt. Mikor elváltunk megfogta a kezem.

·     Bocsánatot kérek mindenkitől! – mondtam és ismét lehajtottam a fejemet.

·     Ugyan már semmi baj sincsen, nem történt senkinek semmi baja! – mondta Esme és megölelt.

·     Beszélj a magad nevében! – mondta Tanya undorodva.

·     Nem történt semmi bajod és ne beszélj ilyen hangnemben Esmevel! – mondtam neki és a mellkasomból megint előtört egy vad morgás. Edward megszorította a kezemet, hogy visszatartson.

·     Mért, megsérültél valahol is? – kérdezte Emmett és ennek, örültem, hogy nem csak én utálom Tanyát.

·     Ja, és igaza van a húgomnak, ne beszélj így az anyánkkal. – mondta Jasper. Az arcomra egy halvány mosoly ült ki. Ezt megláthatta Tanya, mert mire észbe kaptam a földön voltam és kicsit fájt a hátam. Edward védelmezően elém állt, Jasper pedig fel segítetett.

·     Tanya tudod, hogy nem bántok nőket, de ne merd még egyszer bántani Bellát! – mondta fenyegetően szerelmem.

·     Jól van, elég legyen! – mondta Carlisle. Én gyorsan Edward mellé álltam. Kislányom ezt az egészet a konyhából nézte végig és egy szót nem, mert szólni. Oda mentem hozzá, felvettem és ismét Edward mellé álltam, de most már Renesmeevel.

·     Szóval, Ő lenne a ti híres kislányotok? – kérdezte Carmen.

·     Már szinte az összes vámpír ismer titeket. Edward Cullen aki egy vámpír, beleszeretett egy ember lányba Bella Swanba. Sok mindenen mentek keresztül, de úgy látszik, nem bírnak egymás nélkül élni, így összeházasodtak és lett egy lányuk, akiről először azt hitték, hogy ember gyerek volt, de aztán kiderült, hogy ő egy félvér. Félig ember félig vámpír kislány! Bella majdnem meghalt a szülés közben, de Edward átváltoztatta vámpírrá! Itt a vége! – mesélt Eleazar.

·     Igen, Ő a kislányunk! – mondta büszkén Edward.

·     De Edward, nézz már rá, nem is szép! – mondta Tanya.

·     Elég volt tűnjetek innen! – mondta most már dühösen fogadott apám is. A Denali család elment szerencsénkre és reméljük, hogy egy ideig nem jönnek vissza. Renesmee elkezdett sírni a karjaimban, de megnyugtattam. Mindenki nagyon ideges volt, így inkább lefektettem lányomat. Miután ezt megtettem lementem a többiekhez.

·     Annyira sajnálom apu, tudom, hogy jóban voltál velük én meg elrontottam, sajnálom! – mondtam és megöleltem fogadott apámat.

·     Bella nem a te hibád, Tanya most már túl messze ment! – mondta. Két óra múlva megdörrent az ég és Emmett arcán nagy mosoly jelent meg. Már tudtam is, mire gondol. Rose épp ekkor hozta le kislányomat. A fiúk gyorsan összepakoltak és már indultunk is. Mikor oda értünk mindenki beállt a helyére, én és Esme pedig a bírók voltunk.

·     Akkor kezdődhet a játék! – mondta Esme. Ekkor azonban a földre estem és elkezdtem remegni és iszonyúan fájt mindenem. Nem tudtam, mi folyik körülöttem, csak annyit vettem észre, hogy mindenki ott volt mellettem Edward, pedig a kezemet fogta.

·     Segíts, kérlek nagyon, fáj! – mondtam neki.

·     Carlisle, mi folyik itt? – kérdezte szerelmem.

·     Nem tudom, fogalmam sincs. – mondta. Ekkor eltűnt az összes fájdalmam és nem remegtem már. De észre vettem, hogy kevesebben vagyunk.

·     Hol van Renesmee? – ijedem meg. Most döbbent rá mindenki, hogy a lányom eltűnt.

·     Alice? – kérdeztem, hátha ő tud valamit.

·     Fogalmam sincs! – mondta szomorúan. Istenem a kislányom eltűnt csak, mert velem volt elfoglalva mindenki. Már éppen indulni akartam, mikor Edward elkapta a kezemet.

·     Eressz! - kérlek! – kérleltem.

·     Nem gondolod komolyan Bella, az előbb valamiért, kitudja miért a földre, estél! – mondta Edward.

·     Megyek, megkeresem Renesmeet! – mondtam és kibújtam öleléséből, megcsókoltam, majd futni kezdtem. Már negyed órája is lehetett, hogy futottam, de nem találtam semmit. Megéreztem egy ismerős illatot, és azt követtem. Megláttam a földön egy papír, darabot és kinyitottam. Kislányom vérével volt írva: HA KEDVES A LÁNYOD ÉLETE, MÉG MA ESTE ELHAGYOD EDWARDOT! Üdv: Tanya. Ezt nem hiszem el, Tanya elrabolta kislányomat és arra kér, hogy hagyjam el Edwardot? Ez megőrült! Mikor arra gondoltam, hogy az írás lányom vérével van írva, megrémültem, és összeestem. Mit csinálhatott/csinál, kis angyalommal? Meghallottam, hogy valaki sikít, azt hittem Renesmee az, de nem láttam semmit, ekkor jöttem rá, hogy én sikítottam. Jasper jött oda hozzám.

·     Bella, Bella, semmi baj, minden rendben lesz. Tudom mi történt Alice látta a látomásában, hogy Tanya elviszi Renesmeet! Sajnálom! – mondta és átölelt.

·     Jaj Jasper, mit csináljunk? – kérdeztem tőle.

·     Először is haza viszlek, mindenki keres téged, és aggódnak! – mondta. Mikor beértünk a házba, Edwardhoz mentem és megöleltem. Láttam rajta is és mindenkin, hogy nagyon ki vannak akadva.

·     Nem lesz semmi baj! – mondta szerelmem és szorosabban magához ölelt. Oda adtam neki a papírt, amit találtam, és láttam rajta, hogy amit olvas nagyon, kikészíti.

·     Micsoda? Ez tiszta bolond! Hogyan is kérhet olyat, hogy Bella hagyjon el, ha szereti a lányunkat! – idegeskedett.

·     Nyugodj meg, tudod, hogy soha nem hagynálak el téged! – mondtam és lágyan megcsókoltam.

·     Akkor mit tegyünk? – kérdezte Esme.

·     Én tudom, elmegyünk Tanyáékhoz és megölöm! – mondtam és már indultam is volna, ha nem érzem Edward kezeit derekamon.

·     Lányom, nyugodj, meg kérlek, megkeressük Renesmeet! - mondta apám. Ekkor Alice felsóhajtott és a távolba meredt. Megijedtem vajon mit láthat? Nővérem végre rám nézett.

·     Bella, sajnálom, de Renesmeet kínozzák, és ha nem sietünk, akkor talán….. – nem fejezte be a mondatot. Nem, az nem lehet! Ő nem halhat meg!

·     Jobb, ha indulunk! – mondta Emmett. Mindenki a saját kocsijával ment. Emmett és Rosalie a BMW-vel, Jasper és Alice a Porscheval, Carlisle és Esme a Mercédesszel, Edward és én a Volvoval. Mikor beértünk a Denali Klán házába minden természetes volt.

·     Sziasztok! Mi járatban? – kérdezte Kate.

·     Hol van a kislányom? – kérdeztem és a mellkasomból egy morgás tört ki.

·     Honnan veszed, hogy nálunk van? – kérdezte most Carmen. A pajzsommal minden családtagomat védtem, így senkinek nem eshet baja. Meghallottam Renesmee sikítását és már szaladtam is volna, ha Tanya nem állja el az utamat.

·     Hova ilyen sietősen? – kérdezte. Megfogtam a csuklóját és ellöktem az útból. Futottam a hang irányába és mát éreztem is kislányom illatát. Megláttam egy ajtót, onnan éreztem a legjobban az illatot. Az ajtó be volt zárva ezért be kellett rúgnom. Renesmee az ágyon feküdt és mindenhol véres volt. Nagyon megijedtem és oda rohantam hozzá. Ő megölelt én pedig kivittem a többiekhez. A családom mikor meglátta, hogy lányom tiszta vér, harcállásba álltak és készen voltak harcolni.

·     Állj, ne harcoljatok! – mondtam nekik, amin kicsit meglepődtek, de lenyugodtak.

·     Rosalie, Carlisle vigyétek haza Renesmeet és kezeljétek le a sebeit, kérlek! – kérleltem őket. Bólintottak és már el is tűntek.

·     Mit képzeltél, hogy megölelheted a lányomat, a férjemet elveszed tőlem és tönkre teszed az életemet? – kérdeztem tőle. Akkor te nem vagy normális! – tettem még hozzá. Kicsit dühös lett és neki lökött a falnak. A többiek egyből segíteni akartak, de elutasítottam őket. Oda álltam Alice mellé, aki nagyon feszültnek tűnt.

·     Adjátok fel, nincs semmi esélyetek ellenünk. – mondta Emmett és mosolygott. Igaza volt bátyámnak mi hatan voltunk, ők pedig csak négyen.