·     K�rlek, most menj el, nem l�tunk itt t�bb� sz�vesen. – mondta Esme nyugodtan.

·     Rendben! – mondta �s elszaladt. Kicsit megnyugodtam, hogy nem t�rt�nt semmi baj. Kisl�nyom hozz�nk futott, apja felvette �s elkezdett zokogni.

·     Kincsem semmi baj! K�rlek, nyugodj meg! – csit�tgatta Edward. Kicsit megnyugodott �s elment Aliccel j�tszani. Holnapra tett�k a v�s�rl�st �s az elmaradt baseballoz�st. Az eg�sz est�t �tbesz�lgett�k. L�nyom az �lemben aludt el, nem vittem fel, nem akartam, hogy felkeljen. Reggel megreggelizett, fel�lt�z�tt �s ment�nk Port Angelesbe. Ott a legels� pl�z�ba ment�nk be. M�r d�lk�r�l volt, �gy nagyon sokan voltak. Mikor bement�nk az �sszes ember r�nk figyelt. Ut�ltam ezt!

·     Ezt nem b�rom! Mi olyan �rdekes rajtunk? – k�rdeztem Edwardt�l.

·     Jaj sz�vem! Neked nem lenne furcsa, ha kilenc h�feh�r „ember” bej�nne? Te nem akarn�d �ket megn�zni? – k�rdezte mosolyogva, majd megcs�kolt.

·     Igazad van! – mondtam miut�n elszakadtunk.

·     �csi mire gondolnak? – k�rdezte mosolyogva Jasper.

·     A l�nyokat nagyon n�zik �s tetszenek nekik! – mosolygott Edward.

·     H�t, �gy l�tom, szerencs�nk van veletek! – nevetett Emmett �s megcs�kolta Rosaliet. Bement�nk a legels� �zletbe, amit Alice megl�tott. M�r �n is szerettem v�s�rolni. Ha m�r olyan csal�dban �lek, akik im�dnak v�s�rolni akkor nekem is meg kell szoknom. Ez az �zlet volt az egyik kedvencem. Term�szetesen a fi�k cipekedtek.

·     Ez j�l �ll neked! �s szerintem Edwardnak is tetszene! – kacsintott r�m Rosalie.

·     Jaj Rose, k�rlek! – mosolyogtam.

·     Nem baj, ha felmegyek megn�zni valamit? – k�rdeztem. Vigy�zn�tok Renesmeere?

·     Persze menj csak! – mondta szerelmem. Felmentem az emeletre �s az �kszer�szhez mentem. Im�dtam ezeket n�zegetni, olyan gy�ny�r�ek a nyakl�ncok, gy�r�k, kark�t�k �s az �r�k.

·     H�t te? Egy ilyen sz�p, l�nynak nem kellene egyed�l m�szk�lnia! – hallottam meg egy hangot, de nem t�r�dtem vele.

·     H�, ha m�r k�sz�ntem, legal�bb fordulj meg! – sz�lalt meg megint az a hang. Megfordultam, hogy vajon kivel kiab�lnak, ekkor l�ttam, hogy hat fi� vesz k�r�l. Nem ijedtem meg, ink�bb nyugodt maradtam.

·     Nem egyed�l vagyok! A csal�dommal j�ttem! – mondtam.

·     Igen persze! – mondta az egyik. Kicsit k�zelebb j�ttek. Meg akartam v�deni magam, de abb�l m�g baj is lehetne, ink�bb hagytam, megv�rtam mit akarnak, de egyszer csak valaki a nevemen sz�l�tott.

·     Bella, kicsim, j�l vagy? – k�rdeztem a sz�momra legt�k�letesebb hang.

·     Igen persze! – sz�kkentem mell�. - �n mondtam, hogy nem egyed�l vagyok! – mosolyogtam a fi�kra. A fi�k csak t�tott sz�jjal �lltak el�tt�nk, azt�n gyorsan elfutottak.

·     Vajon mit�l ijedtek meg ennyire? – k�rdezte �llmeglep�d�ssel legjobb bar�tn�m.

·     H�t Alice nem is tudom, tal�n Jasper arca, Emmett termete, �s Edward szeme ijesztette meg �ket? – nevetett Rose. Mindh�rman nevett�nk.

·     L�nyok, ez nem vicces, bajod is eshetett volna kicsim! Mostant�l egy�tt maradunk! – mondta szerelmem.

·     Ugyan m�r, mi baja lehetett volna? Meg tudja v�deni mag�t! – mondta Rose �s �t�lelt.

·     Igazatok van! – egyezett bele Edward. Renesmee szaladt mell�m.

·     Anyu, j�l vagy? – k�rdezte.

·     Persze kicsim, semmi bajom. – mondtam �s megpusziltam. Olyan �des, amikor agg�dik valaki�rt.

·     Na j�, folytassuk! – mondta Alice. Este hat k�r�l v�gezt�nk. A fi�k �gy n�ztek ki, mint valami kar�csonyfa. Ezen a l�nyokkal elkezdt�nk nevetni.

·     Na, el�g volt l�nyok, most m�r megy�nk haza! – mondta Jasper.

·     De h�t nem vett�nk m�g semmit! – tiltakoztunk a l�nyokkal.

·     H�, csajok, ha most emberek lenn�nk m�r biztos, hogy megszakadtunk volna! – nevetett Emmett. Bepakoltunk a kocsikba �s indulunk haza.

·     Akkor megy�nk? – k�rdezte Emmett izgatottan. B�rmennyire is a b�ty�m volt, akkor is ott volt benne az a kisfi�s szok�s, hogy izgul valami�rt.

·     Persze sz�vem, csak pakolj �ssze! – mondta Rose �s megcs�kolta Emmettet. B�ty�m m�r pakolt is. Ez id� alatt a l�nyokkal felment�nk �s �t�lt�zt�nk. �n a b�r� voltam mindig is. Ez�rt �n egyb�l azt a szerel�st akartam felvenni.

·     M�gis mit csin�lsz? – k�rdezte Alice. - M�r te is j�tszol, �gy olyan ruh�t veszel fel, amibe te is tudsz mozogni! – mosolygott.

·     Rendben, akkor add oda a ruh�mat. – mondtam �s elvettem a kez�b�l a ruh�t. Fel�lt�zt�nk �s lement�nk. Mikor oda �rt�nk kicsit nyugtalan lettem. Ezen a helyen �lt meg majdnem, James, �s kisl�nyomat innen rabolt�k el. Edward is �szre vette, hogy nyugtalan vagyok, �gy a kez�t a derekam k�r� rakta �s �t�lelt.

·     Nincsen semmi baj! K�lek, pr�b�ld magad j�l �rezni! – k�rlelt �s l�gy cs�kot lehelt ajkaimra.

·     Rendben, k�sz�n�m szerelmem! – mondtam neki. �n kezdtem az �t�st. Alice dobta a labd�t, �n pedig el�t�ttem. Mikor elkezdtem futni, Emmett elfelejtett a labda ut�n menni, annyira meglepte, hogy milyen er�vel �t�ttem. Gyorsan megkereste a labd�t �s visszahaj�totta. �pp, hogy siker�lt becs�sznom �s bent maradnom. Mindenki tapsolt, aminek nagyon �r�ltem. Sok�ig j�tszottunk �gy, de kisl�nyom f�radt volt �s m�r egy pokr�con aludt. Haza ment�nk! Otthon a fi�k elmentek „j�tszani”, a l�nyokkal pedig le�lt�nk besz�lgetni. Esme kin�zett az ablakon �s egy kis f�jdalmat l�ttam az arc�n.

·     Az volt a kedvenc f�m, m�r vagy 100 �ves volt! – mondta.

·     Anyu semmi baj, majd lesz egy m�sik kedvenced! – �leltem �t. � vissza�lelt �s r�m mosolygott. A fi�k �pp most j�ttek be a h�zba.

·     Edward, ez nem igazs�g, mindig kiolvasod a gondolataimat! – mosolygott Emmett �s ezen, mindenki nevetett.

·     Anyu! – hallottam meg fentr�l kisl�nyom hangj�t. Renesmee lej�tt �s k�sz�nt mindenkinek.

·     Besz�ln�nk kell! – mondta Carlisle �s a nappali fel� indult. K�vett�k a nappaliba, le�lt�nk a kanap�ra �s figyelt�nk.

·     Az iskol�r�l lenne sz�! J�rnotok kellene ism�t! Nincs m�r sok az �v v�g�b�l, de mennetek k�ne! – mondta fogadott ap�m.

·     Bell�val mi lesz? – k�rdezte szerelmem.

·     � is megy veletek, term�szetesen! – mondta any�m.

·     De h�t, �n m�r…..m�s vagyok! – mondtam, �s k�zelebb h�z�dtam Edwardhoz.

·     L�nyom igaz, hogy m�r olyan vagy, mint mi, de ezzel nem kell t�r�dn�t�k! – mondta Carlisle.

·     Igen hugi, vel�nk nem akarnak, de ink�bb nem mernek besz�lni! – nevetett Emmett, de Rose fejbe v�gta.

·     H�t nem is tudom! Mikor kellene menn�nk? – k�rdeztem.

·     Holnap! – mondta Edward.

·     �rtem! H�t, megpr�b�ljuk! – mosolyogtam.

·     Te jobban b�rod az embereket, pedig �jsz�l�tt vagy! – �lelt meg legjobb bar�tn�m.

·     K�sz�n�m! – mosolyogtam vissza. – Ma mit csin�lunk? – k�rdeztem.

·     Elmegy�nk a suli recepci�s�hoz �s oda adjuk az igazol�st! �rtam nektek! – mosolygott Carlisle.

·     K�sz�nj�k! – mondtuk. Elindultunk a suliba mindannyian, kiv�ve Esmet �s kisl�nyomat. Oda �rt�nk az iskola bej�rata el�, �s kicsit megremegtem. Edward ezt is �szre vette �s megfogta a kezem. �gy ment�nk be, mindannyian a p�rja kez�t fogta. A recepci�s n�, �gy n�zett minket, hogy azt hittem elfelejt leveg�t venni.

·     J� napot! A gyerekeim ism�t j�rn�nak iskol�ba, itt vannak az igazol�sok! – mondta Carlisle kedvesen.

·     Rend - ben k�sz�n�m! – dadogott a n�, �n pedig ezen, kuncogtam. �rogatott m�g valamit majd hazament�nk. Elmentem vad�szni, de nem akartam, hogy b�rki is velem j�jj�n. Kiszell�ztettem a fejemet, �s sokat gondolkoztam. Elkaptam h�rom szarvast �s indultam haza. Kisl�nyom Esmevel j�tszott, n�v�reim a k�vetkez� bev�s�rl� k�r�tjukat tervezt�k a fi�k, pedig leg�jabb „j�t�kukat” szervezt�k. Szerelmem mikor megl�tott, fel�m rohant �s megcs�kolt.

·     M�r megint a leg�jabb „j�t�kotokat” tervezitek? – k�rdeztem.

·     Persze hugi, le kell gy�zn�m Edwardot! – mosolygott Emmett.

·     Ugyan Emmett, csak �lmodozol! Te is tudod, hogy semmi es�lyed! – nevetett szerelmem.