·     Majd meglátjuk! – mondta Emmett.

·     De a fák éljék túl, kérlek titeket! – Múltkor is fájt Esmenek. – mondtam nekik, és mindhármuknak adtam egy taslit.

·     Ezt most mért kaptuk? – kérdezte Jasper, mintha nem tudná.

·     A sok fáért! – mondtam, de megpusziltam mindhármuk arcát. Kicsit nehéz volt Emmettnek adni, de felemelt, hogy segítsen rajtam.

·     Na jól van! De csak óvatosan! – mondtam nekik.

·     Rendben van! – mondták egyszerre. A fiúk kimentek, én pedig a lányokhoz mentem.

·     Miről beszélgettek? – kérdeztem.

·     Arról, hogy a suliba kellene pár új ruha! – tapsikolt Alice.

·     Aha. Értem. – mondtam.

·     Mi a baj? És ne mond, hogy semmi, mert nem fogom elhinni! – mondta Rose. Mért kell mindent észrevennie. – mondtam, de csak magamban.

·     Igazából……..az iskola, nem akarom Renesmeet itt hagyni! – mondtam és lehajtottam a fejem.

·     De, hisz nem lesz egyedül. Anyu itt lesz és vigyáz rá! – öleltek meg nővéreim.

·     Persze, ezt nem is firtatom, de akkor is, annyira hiányozni fog! – zokogtam.

·     Ugyan, csak pár óráig nem fogod látni! – mondta Rose.

·     Igaz, jól van! Akkor milyen ruhát veszünk fel, a suliba? – kérdeztem, most már mosolyogva.

·     Úgy gondoltuk, hogy én zöldbe leszek, Jasper kedvéért. Rose pirosba, Emmett kedvéért, és te kékbe, Edward kedvéért. Na mit szólsz? – kérdezte Alice.

·     Nekem tetszik! – mosolyogtam.

·     Szuper, akkor induljunk is vásárolni! – mondta idősebbik nővérem. Elköszöntem kislányomtól és már mentünk is. Hat üzletbe mentünk be és ott mindegyikbe Alice 30 ruhát próbáltatta fel velem. Végül is kilenc zacskóval jöttünk ki mind a hat üzletből és úgy mentünk haza. A fiúk elől persze alaposan elrejtettük. A nap többi részében Renesmeevel játszott mindenki. Reggel pedig nagy bánatomra, készülődtünk a suliba. Rose, Alice és én az új ruháinkat vettük fel, aminek a fiúk nagyon örültek. Emmett kocsijával mentünk! A suliba érve, szerencsére nem volt még senki a parkolóban.

·     Túl korán jöttünk! Most várhatunk vagy fél órát is! – nyafogott Rosie.

·     Nyugi Rose! Hamar eltelik ez az idő! – csitítgatta Jasper, és úgy vettem észre, hogy a képességét is használja, ettől Rosalie kicsit lenyugodott. Sorba jöttek a diákok, és mindegyik megnézegetett minket, de főleg engem magának. Hallottam, hogy Edward mellettem kicsit ideges, szerintem a gondolatok miatt. Ezért megfogtam a kezét és megcsókoltam.

·     Köszönöm! – mondta és megölelt. Elindultunk a bejárat felé, és bement mindenki a saját órájára. Örültem, hogy Edwarddal lehetek minden órán, így neki is és nekem is könnyebb volt. Mikor bementünk az osztályba, mindenki tátott szájjal nézett minket, amitől nagyon rosszul éreztem magamat. Szerencsére történelmünk volt, így egy drámát néztünk meg: Rómeó és Júlia. Nagyon szerettem ezt a történetet, igaz most kicsit unalmas volt, mert már többször láttam és olvastam is. Ezért halkan beszélgettünk szerelmemmel, úgy, hogy senki nem hallotta és látni se látta, mivel mindenki a filmmel volt elfoglalva.

·     A tanár mindjárt engem fog nyaggatni! – mondta szerelmem és mosolygott.

·     Mr. Cullen, válasszon egy idézetet, amit Rómeó mond a műben! – mondta a tanár.

- Rendben! – mondta Edward. – Itt az ágyam és én elhomályosultam. A test unta az életet, Húzom az igaz csillagokat végzetemig. Szememnek májusi pillantás az utolsó idő, Egyek a karok, az utóbbi és Szívemben hordozom őt, Csókkal pecsételtük meg egymást, Örökkévaló halálvásár – zsákmány! – mondta és közbe rám nézett, nem törődve a többiekkel. Az összes lány Edwardot nézte, ami kicsit idegesített. A tanár, kicsit meglepődött, hogy úgy tűnt szerelmem figyel az órán, ezért tovább folytatta a filmet. A többi órán is így voltunk elfoglalva, néha engem is kérdeztek, de nem sokszor. Nagyon sokat gondolok Renesmeere, mit csinálhat most? Esmevel van? – kérdeztem magamban. Elmentünk a menzára, de persze nem ettünk semmit, csak a látszat kedvéért vettünk ételt. Leültünk az asztalhoz, és már mindenki ott volt. Megláttam a szemem sarkából a régi barátaimat: Mikeot, Jassicát, Angelát és Ericet. Nagyon beszélgettek valamit, de nem nagyon hallottam. Ekkor oda jöttek hozzánk, és rám néztek.

Sziasztok! Bella? Bella Swan? – kérdezte Angela meglepetten.

Inkább már Bella Cullen! – javította ki Alice csilingelő mosollyal.

Aha, értem! – mondta Jessica. – Szóval most már nem is fogunk találkozni és nem is fogsz, velünk beszélgetni? – húzta fel magát.

·     Úgy tűnik, sajnálom! – mondtam és lehajtottam a fejem.

·     Szóval, a Cullenék megtiltották neked, hogy szóba állj velünk! Értem. – mondta Mike és nagyon mérgesnek látszott. Nekem nagyon nem tetszett ez a hangnem és úgy vettem észre, hogy családomnak sem.

·     Na ide figyelj! Semmi közöd nincs hozzá, hogy milyen a családom és, hogy milyen lettem! Igen, talán kicsit változtam és örülök is neki. Jó, talán amikor ide jöttem, kedves voltál velem. Most pedig jobb, ha leszállsz rólam! – mondtam és kirohantam az ebédlőből. Sajnos az egész ebédlő engem figyelt, de láttam Edwardon és testvéreimen, hogy nem haragszanak rám, sőt még viccesnek is találták, hogy lekiabáltam Mikeot. A kocsihoz mentem, leültem és az oldalához dőltem. Az arcomat a térdemre hajtottam és könnyek nélkül sírtam. Észre sem vettem, hogy Rose és Alice mellettem vannak.

·     Edward bent marad és kicsit, elküldte az ő hangnemében Newtont! – nevetett Alice.

·     Jaj lányok, ez egy kicsit sem vicces! – mondtam.

·     De, hogy nem! Miután kimentél, Emmett nagyon nevetett, csoda, hogy nem hallottad! – Nincsen semmi baj! – mondta Rosalie és magához ölelt.

·     Köszönöm! – mondtam. Bementünk a fiúkhoz és mindenki engem nézett. Szerelmem jött oda hozzám és lágyan megcsókolt.

·     Ne félj! Mike és a barátai egy ideig biztos nem jönnek a közelünkbe! – mondta azzal a fél oldalas mosollyal, amit annyira szeretek.

·     Hát ez nem semmi volt hugi, nagyon energikus is tudsz lenni! – nevetett Emmett, de Rose fejbe vágta.

·     Emmett fejezd be! – mondta Alice és ő is fejbe vágta. A többi órán nem volt semmi érdekes, ezért gyorsan eltelt. Mikor hazaértünk, kislányom már az ölembe volt és átölelt.

·     Olyan jó, hogy végre haza jöttetek! Megmutathatom mit csináltunk nagyival? – kérdezte mosolyogva.

·     Persze! – mondtam neki. Renesmeenek az volt a képessége, hogy ha megérint valakit, meg tudja neki mutatni, hogy mit csinált azon a napon. Esmevel elmentek a városba sétálni, vásárolni és bementek Carlislet meglátogatni a kórházban. Renesmeenek nagyon tetszett a kórház.

·     Biztos jól szórakoztatok! – mondtam neki, és rá mosolyogtam.

·     Nektek milyen volt a suli? – kérdezte fogadott anyám.

·     Szórakoztató! – nevetett Jasper. Ezen kicsit ideges lettem, ezért bosszúból, szenvedélyesen megcsókoltam Edwardot. Jasper arcáról egyből lekerült a mosoly.

·     Jól van, na megértettem! Most már abba hagynátok? – kérdezte. Láttam rajta, hogy rosszul érzi magát, így inkább elengedtem férjemet.

·     Mi történt? – ijedt meg Esme.

·     Bella kicsit letámadta Mike Newtont! De nyugi anyu szerencsére csak leordította a fejét! – nevetett Emmett. Őt inkább elkezdtem ütni többször. Esme kicsit elmosolyodott. Ennek nagyon örültem, nagyon féltem, hogy nem fog tetszeni neki a dolog, de Carlisle még hátra van! – gondoltam magamban. Remélem, ő is ilyen pozitívan fogja venni a dolgokat. Este kilenckor jött meg fogadott apám. Renesmee már aludt, így Edwardal együtt mentem be Carlisle dolgozó szobájába. Bátortalanul bekopogtam.

·     Szabad! – jött bentről egy hang. Bementünk, ő pedig mosolyogva fogadott.

·     Üljetek le! – mondta kedvesen. Természetesen elfogadtuk és leültünk a fotelokba.

·     Hallottam, hogy mi történt! És ne aggódj, nem haragszom, sőt szerintem vicces is! – mosolygott rám. Nagy kő esett le a szívemről.

·     Tényleg? – lepődtem meg. - Nem haragszol rám? Köszönöm apu! – mondtam és megöleltem. Úgy gondoltam, hogy el kéne mennünk vadászni, de nem jött velünk senki, mert már voltak. Szóltam Rosenak, hogy amíg mi távol leszünk Edwardal, addig figyeljenek kislányunkra. Nővérem nagyon örült neki. A vadászatunk nem tartott sokáig. Elkaptunk 3 szarvast fejenként, és gondoltuk elmegyünk sétálni, hogy Rose több időt töltsön Renesmeevel. Kézen fogva sétáltunk.