Pelenkás korom óta ugyanaz a felállás. Jacob mindig tudja, hogy mire van szükségem – megjegyzem, ami a legtöbbször nem jelent többet ment Ő saját maga – és emlékszik minden rezdülésemre. Neki mindig sikerült mindennel meglepnie engem, és mindig a kedvemben járnia. Megajándékozott két gyönyörű gyermekkel is, akiknek felelősségteljes apukájuknak bizonyult. Végre saját kis családunk is élhette a boldog, felhőtlen életet. Öröm folyamokon egy csónakban ringatózva, dalolva borulnánk egymás nyakába. Vissza akartam adni szerelmemnek a boldogság szikráját, hiába volt Ő önfeledt, mégis meg akartam lepni valamivel ezen a különleges napon. Sohasem voltunk a bulik hívei - melyet Alice néni sajgó szívvel elkönyvelt magában – mégis szerettünk egymás társaságában osztozkodni. Annyi minden történt velünk az elmúlt hónapokban… a viharfelhők is szebben festhettek a fejünk felett, mint mi magunk. De leküzdöttünk mindent. Együtt. És most, hogy a nap előbújt a felhők mögül és újból beragyogja az életünk a légkör fagyos hangulatát is felmelegítve magával ragad és a minket is megbabonáz a boldogság.

A Black ház nappalijában ücsörgök a kezemben görcsösen szorongatva egy foto albumot. Az albumban szereplő képeken a mi családunk szerepel. Egészen a Cullenektől a Blackekig. A két szemben álló család mostanra egy kis szimpátiát nyert egymás között. Ugyan az ellenségeskedés még valamelyest ott maradt, de még se úgy tekintenek egymásra, mint a háborús felekre. Mennyi titkot rejt a világ, sok mindent melyekről a mugliknak fogalmuk sincs. Egyszerű halandók, kik nem tudják, hogy az utcán a szembe jövő jóképű srác lehet, hogy át tud változni nagy szőrős vérfarkassá. Ártalmatlanok a világra nézve, ha békés szándékkal élnek. Annyi minden van ezen a világon, melyekről még jó magam se tudok, és bele se akarok gondolni. Most a legfontosabb az, hogy szerelmemnek örömet szerezzek.

- Stefani! – kiabáltam, mire kislányom előttem termett. Kislányom, aki már nem is olyan kicsi. Most kb. egy 6-7 éves lánykára saccolnék, ha meg kellene mondanom az életkorát.

- Igen mami? – kérdezte lágy dallamos hangon.

- Segítesz nekem egy kicsit?

- Miben? – húzta fel szemöldökét.

- Tortát sütni – mosolyogtam.

- Rendbeeeeen! – kiáltott fel Stef.

- A bátyád merre jár? – érdeklődtem.

- Apuval van…  szerintem elaludhattak – rántotta meg a vállát lányom.

- Rendben – válaszoltam majd elindultam a konyhába.

Előkészítettem mindent a sütéshez, összekevertem a csokis piskótát  és a krémet is. Stefani ügyesen segédkezett nekem a munkában és közös erővel egy fantasztikus süteményt tudtunk gyártani. Miután elkészült a torta beraktuk a hűtőbe és eltakarítottuk a sütés nyomait a konyhában. Mire pont végeztünk Jake sétált ki a hálóból hatalmas ásítás kíséretében. Leguggoltam Stef mellé és hátulról átkaroltam. Szerelmem elénk lépett és kacarászva megszólalt:

- Miben sántikáltok kisegerek?

- Egerek? – nevetett fel Stefani, mire Jacob leguggolt előttünk és megtörölte Stef lisztes orrát.

- Valami manó  nyomot hagyott a nózitokon –  Stefanival összenéztünk.

- Ez olyan lányos dolog – mondtam végül.

- Stef, kicsim keltsd fel a bátyádat is… - mosolygott lányunkra szerelmem.

- Rendben! – sikított fel és rohanni kezdett a hálóba.

Jacobbal felálltunk és közelebb rántott magához.

- A te orrod is fehér – puszilta meg a nózim Jake, mire én eltoltam magamtól.

Jacob értetlen képet vágva fürkészte arcomat. Mielőtt bármit is mondhattunk volna egymásnak Stefani és Teddy rohant egyenest felénk.

- Jó  reggelt álomszuszék! – öleltem magamhoz fiam. Ő pedig a fülembe súgta.

- Tegnap Alice néni itt járt, amíg aludtatok és azt üzeni, hogy a gardróbban vár rád egy meglepetés meg odaadta a képet, amit Stefanival adunk apunak. – hadarta gyorsan.

- Köszönöm  – leheltem egy lágy csókot Teddy homlokára.

- Üzenj a húgodnak gondolatban, hogy vigyétek ki aput a kertbe, és ha azt kiabálom Jöhettek, akkor gyertek be vele! – suttogtam a lehető leghalkabban fiam fülébe.

- Rendben- bólintott, majd láttam, hogy Steffel összenéznek, és egyszerre kiáltják fel:

- Apu gyere ki velünk játszani!!!- fogták meg apjuk kezét.

- Rendben – adta meg magát Jacob és elindult a két is virgonccal a kertbe.

Én kikaptam a tortát a hűtőből és ráraktam pontosan 35 gyertyát. Majd lekapcsoltam a konyhában a villanyt és meggyújtottam a gyertyákat.

- Jöhettek!!! – kiabáltam, mire Stefani és Teddy berohantak és mellém álltak. Közösen énekelni kezdtünk Jacobnak.

- Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod

Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk

S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

Boldog, boldog, boldog születésnapot

Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod

Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán

Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk

S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

Boldog, boldog, boldog születésnapot...

Tavasz után eljön a nyár és  ősz után a tél

De minden évben eljön a nap, amikor születtél

Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk

S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk

||: Boldog, boldog, boldog születésnapot... :||

Jake könnybe lábadt szemmel közelített felénk.

- Fújd el – mondtuk mind hárman egyszerre a gyerekekkel. Jacob elfújta a gyertyákat és mindenkit szorosan magához ölelt.

- Boldog Születésnapot! – mondták a kicsik és egy becsomagolt téglalap alakú  dobozt adtak apjuk kezébe. Szerelmem letépte róla a papírt és meghatódva nézte az ajándékát, mi nem volt más, mint közös családi kép egy saját kézzel készített képkeretben.

- Köszönöm  – ölelte magukhoz a gyerekeket és egy egy puszit nyomott az arcukra. Ekkor viszont Alice rontott be az ajtón.

- Teddy, Stef indulás! – kiáltotta mire a gyerekek rohanni kezdtek az erdőben. Alice rám kacsintott majd távozott, én pedig értetlenül néztem nénikém hűlt helyét. Majd eszembe jutott amit Teddy mondott és besétáltam a gardróbomba ahol egy új ruhászacskó várt rajta egy címkével.

„Kedves Anyuka! A Cullen tanács úgy vélte megvitatni, hogy önöknek is kijár egy éjszakányi pihenés, így a gyerekek ma a Cullen házban alszanak és egy kis plusz ajándéknak valami kéket is hagytam…” Alice.

Már megint az adósod vagyok Alice! Kizipzáraztam a táskát és a szemem kikerekedett a látványtól. Egy fehér- kék fűzős fehérnemű szett állt benne. Ámulatba ejtett ez a darab és mihamarabb magamra varázsoltam, majd besétáltam a hálóba ahol Jacob az ágyon bámulta a plafont.

Lélegzet visszafojtva emelkedtem fölé  és édesen a fülébe búgtam:

- Boldog Születésnapot Édes! – majd forró csókot leheltem ajkaira…