Response - Válasz
Ez a novellácska Hencii szülinapos novellájának válaszául íródott. :) Nagyon tetszett az övé is, és hát nincsen család Jake nélkül. :) Még egyszer köszönöm Hencii a meglepetést! :)
(Jake szemszöge)
Ma reggel sokáig aludtam. Azt hiszem, most az egyszer megtehettem, hiszen ma volt a születésnapom. Harmincöt. Baromi soknak tűnik, de nekem, aki remekbeszabott farkas képességeinek köszönhetően még mindig huszonegynéhány évesnek néz ki…csak egy szám.
-Stefani! – szerelmem gyönyörűen csillogó hangja kelt fel. Valamit tervez, hallom izgatott hangján. A vérében van… volt kitől örökölje a szervezés és a titokzatosság nemes tudományát. Persze, a kislányt is belekeverte.
Magamban jót nevettem. Imádom, amikor ilyen lelkes. Annyira beleéli magát, hogy öröm nézni. Végre boldog. Az elmúlt hetekben sok vitánk, problémánk volt, de végre minden a régi. Végre újra mosoly bujkál a szája szélén, végre újra boldogságtól csillog a szeme. Kell ennél szebb születésnapi ajándék?
Adtam nekik egy kis időt. Hadd fejezzék be a terveiket. Hadd lássam Nessie-t végre igazán boldognak.
Kinyitottam a szemem, és akkor hirtelen:
-Végre felébredtél apu! – kiáltott fel mellettem a – immár – nagy fiam, Teddy.
-Szia! – köszöntem neki mosolyogva. – Mit ügyködnek lenn a lányok?
Teddy csak mosolygott. – Nem tudom.
-Éhes vagy? – kérdeztem tőle, mivel az én gyomrom korgott.
Teddy csak bólintott, majd felpattant és kirohant a szobából. Én is kikászálódtam az ágyból, és a kellemes illatokat követve elindultam a konyha felé.
Mit csinálnak ezek a lányok? Mit készítenek ekkora buzgósággal? Talán valami frissen elkészített reggelivel várnak? Vagy valami más? Nem tudtam rájönni.
Nagyon kedves jelenet várt a konyhában. A lányok ott álltak, tiszta liszt és por volt mindkettőjük és csillogó szemekkel vártak engem.
-Miben sántikáltok kisegerek? – kérdeztem játékosan, miközben feléjük lépteltem.
-Egerek? – kiáltott fel Stef. Nagyon vicces volt a lisztes orrával, úgyhogy gyorsan letöröltem, mielőtt tényleg elnevettem volna magam.
-Valami manó nyomot hagyott a nózitokon. – Erre Nessie és a kislány összenéztek.
-Ez olyan lányos dolog. – válaszolt a szerelmem.
-Stef, kicsim, hívd ide a bátyádat… - mondtam a kislánynak.
-Rendben! – sikított fel vidáman. 6 éves, mégis annyira értelmes. Tudta, mit akarok…tudta, hogy most csak zavarba lenne…ő is és mi is.
Közelebb léptem Nessie-hez, elkaptam a derekát és magamhoz húztam.
-A te orrod is fehér. – pusziltam meg az ő nóziját is. Nessie nem szólt semmit, csak eltolt magától.
Most mi van? Mégsem szent a béke? Mi történt az éjszaka? Valamit elrontottam? Mi van most?
A helyzetet a gyerekek mentették meg. Teddy berohant a konyhába és üdvözölte az édesanyját. Aztán…
-Apu, gyere ki velünk játszani!!! – kiáltották egyszerre. Naná. A különleges képességükkel ezt is megoldották. Lassan már minden gondolatban beszéltek meg. Hihetetlen, milyen gyorsan fejlődnek.
Leültem a kertben és néztem őket. Néhány hónappal ezelőtt még sokkal kisebbek voltak. Úgy megnőttek…a gének miatt viszont a gyerekkoruk kicsit felgyorsult. Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz? Nessie-nél nagyon jó volt…mégis…valahogy mégsem. Voltak pozitív és negatív részei.
-Jöhettek! – hallatszott Nessie selymes hangja. Kérdőn a gyerekekre néztem, akik csak elnevették magukat Mielőtt felpattanhattam volna, ők már be is rohantak a házba. Én lassan követtem őket.
Ott álltak hárman, az én családom és nekem énekeltek.
Ez a nap más, mint a többi, ezt te is jól tudod
Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk
Boldog, boldog, boldog születésnapot
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod
Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán
Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk
Boldog, boldog, boldog születésnapot...
Tavasz után eljön a nyár és ősz után a tél
De minden évben eljön a nap, amikor születtél
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk
||: Boldog, boldog, boldog születésnapot... :||
Hihetetlen boldogság járta át minden porcikámat. Könnyes szemmel néztem rájuk: Stefanira és Teddyre, a gyönyörű ikergyermekeinkre, és a legszebb, legtökéletesebb, legcsodásabb nőre és anyára, akit valaha is ismertem: Renesmee-re.
Az asztalon egy óriási torta állt, rajta 35 szál gyertyával.
-Fújd el! – szóltak egyszerre mindhárman.
Nagy levegő, fújás…farkas tüdővel nem nehéz elfújni egyszerre mindegyiket.
Odaléptem a családhoz és megöleltem őket.
-Boldog születésnapot! – mondták a kicsik.
Ezután jött az ajándékosztás. Stefanitól és Teddytől csodás, saját kezűleg készített ajándékot kaptam. Egy fénykép a családról, és egy csillogó rajzolt keret.
Jajj, de szeretlek Titeket!
Alice rontott be az ajtón.
-Teddy, Stef, indulás! – kiáltott fel a lány. Kikísértem őket, és egy gyors Alice köszöntés után már csak a hűlt helyüket néztem a fák között.
Bementem a hálónkba, azt hittem, Nessie ott van. De sejtelmem becsapott. Ledőltem az ágyra és a reggelen gondolkodtam. Nagyon boldog voltam és úsztam a család szeretetében.
Ekkor Nessie megérkezett. Felemeltem a fejem és elámultam a látványtól. Egy fehér-kék fűzős fehérneműben állt előttem. Leesett az állam, amit ő egy gyors mosollyal jutalmazott, majd odalépett hozzám.
-Boldog születésnapot Édes! – csókolt meg hevesen.
Én csak eldőltem az ágyon, magammal húzva szerelmemet…
|