·     J�tszunk, K�RDEZZ, FELELEK, j� lesz? – kacsintottam fel�.

·     Nekem tetszik az �tlet! – mosolygott. – �n kezdem! – mondta.

·     Rendben akkor k�rdezz! – mosolyogtam.

·     Mi volt a legrosszabb d�nt�s �letedben, amit elk�vett�l? – k�rdezte.

·     Hogy James ut�n mentem a balett terembe. – hajtottam le a fejem. – De most �n j�v�k! Mi volt a legjobb dolog az �letedben, amit megtett�l? – k�rdeztem.

·     Mondhatok t�bbet is? – k�rdezte.

·     Ha tudsz! – mosolyogtam r�.

·     Hogy bel�d szerettem, hogy elvettelek, hogy lett egy l�nyunk, hogy te is az vagy m�r, mint �n �s, hogy boldogan �l�nk egy�tt �r�kk�! – mondta �s megcs�kolt. K�r�lbel�l 3 percig voltunk �gy, azt�n �gy gondoltam, hogy haza kellene menn�nk. Haz�ig futottunk. �szre sem vettem, hogy ennyi az id�, mert mikor bement�nk a h�zba kisl�nyom m�r Emmett nagy karjai k�zt fek�dt �s �lmos szemekkel pislogott. Oda szaladtam hozz� �s megpusziltam.

·     Neked m�r aludnod k�ne! – mondtam �s k�zben �tvettem b�ty�mt�l.

·     Tudom, de meg akartalak v�rni titeket! – mondta �s m�r csuk�dott is a szeme. Felvittem �s befektettem az �gyba. K�t percen bel�l el is aludt. Edwardal lement�nk a t�bbiekhez �s elkezdt�nk vel�k besz�lgetni. Az eg�sz �jszak�t �tbesz�lgett�k. Persze Emmett, mint mindig els�t�tt p�r megjegyz�st a sulis �gyemen, de kicsit �n is visszasz�ltam.

·     Figyelj Emmett, lehet, hogy �rdekesen j�tt ki, de m�rt piszk�lsz folyton? M�r kezdesz az agyamra menni! – mondtam komolyan, de mosolyogtam.

·     J�l van hugi! Abba hagyom…… egy id�re! – mondta Emmett �s hangosan felnevetett. Term�szetesen kisl�nyom egyb�l fel kelt.

·     K�sz Emmett, most egy �r�ba fog telni mire elaltatom! – mondtam �s gyorsan felszaladtam. Ahogy sejtettem Renesmee sajnos felkelt.

·     Semmi baj, aludj tov�bb! – mondtam �s megsimogattam az arc�t. Edward is felj�tt �s elkezdte d�dolni Renesmee altat�j�t. Ott hagytam �ket, �s lementem. A l�pcs� tetej�n meg�lltam �s kicsit hallgat�ztam.

·     Jaj most Bella biztos m�rges r�d Emmett, ha lej�n k�rj t�le bocs�natot! – mondta Esme. Ekkor j�ttem le, �s h�rtelen Emmett karjaiban tal�ltam magam.

·     Bocsi Bella, tudod, hogy nem akartam! – mondta azzal az �rtatlan kisfi�s n�z�ssel.

·     Persze, hogy tudom, semmi baj! – mosolyogtam r�, �s vissza�leltem.

·     Renesmee elaludt! – jelentette ki szerelmem �s mell�m �llt.

·     Egy �ra m�lva k�sz�lhet�nk a suliba! – mondta Jasper, �s l�ttam rajta, hogy nem nagyon �r�l neki.

·     Sajnos! – bosszankodott id�sebbik n�v�rem is. Mindenki felment a szob�j�ba, csak mi maradtunk lent. Szerelmemhez b�jtam, � pedig csendben a h�tamat simogatta. Reggel a suliban, m�g mindig minket n�zett mindenki. Nem volt olyan �ra, ahol a tan�r fel nem sz�l�tott volna engem. Kezdett m�r az agyamra menni.

·     Bella mikor volt a francia forradalom kezdete? – k�rdezte a t�rt�nelem tan�r.

·     1789. J�lius. 14 – �n! – mondtam.

·     Igen! J� a v�laszod! – mondta �s mosolygott.  
Edward kicsit fesz�lt volt az eb�dl�ben, de nem �rtettem mi�rt.

·     Szerelmem mi a baj? – k�rdeztem �s megfogtam a kez�t.

·     Elegem volt a gondolatokb�l! N�ha azt hiszem, hogy nem fogom b�rni. �r�l�k neki, hogy te nem szenvedsz ett�l, csak akkor, ha akarod hallani a gondolatokat. – mondta nekem. H�t igen, kifejlesztettem azt a k�pess�gemet, hogy m�sok aj�nd�k�t is �t tudom venni, �s �gy haszn�lhatom Edward�t is.

·     �n att�l szenvedek, ha t�ged szomor�nak l�tlak, vagy, ha nem �rzed j�l magad! Sz�val most nekem sem j�, k�rlek, pr�b�lj megnyugodni. – mondtam neki �s megcs�koltam.

·     Jobb lenne, ha kimenn�nk a leveg�re! – mondta Jasper �s k�zen fogva Alicet elindult ki az udvarra. K�vett�k mi is, �s Emmett�k is. Kint kicsit jobban �rezt�k magunkat mindannyian. Ekkor azonban Jessica l�pet oda hozz�nk.

·     Bella, most �r�lsz? Mike nem j�tt be a suliba, �n meg itt maradtam egyed�l! �n csin�ltam, veled  valaha is ezt? – k�rdezte d�h�sen.

·     Tal�n a kis bar�tod megijed t�l�nk? – nevettek b�ty�im. 

·     Nem…. Vagyis nem tudom! Rem�lem, hogy nem! Csak a bajt hozod mindenkire Bella! – mondta �s elviharzott. Kicsit meglepett, amit mondott, de egy kicsit igaza is volt.

·     Bella! Ezt ne is gondold! �rzem hugi, ne titkold! – mondta Jasper. �r�ltem, hogy v�ge van a sulinak, ez�rt szerelmem fel� fordultam, megcs�koltam �s berohantam az erd�be. Csak futottam �s futottam, nem t�r�dtem semmivel. Nem tudom, mit csin�ljak! Annyira tehetetlennek �reztem most magamat. Nem tudom, hogy mit csin�lok, hogy m�rt csin�lom, ezt. Lefek�dtem a f�be �s a felh�ket b�multam. Annyi mindenen j�rt az agyam, �gy becsuktam a szememet �s elmer�ltem az eml�keimben. �rdekes m�don, most az egyszer minden beugrott, az eg�sz �letem, persze csak a Forksi. L�ttam azt is, hogy hol tal�lkoztam el�sz�r a Cullen�kkel! Azt is, amikor el�sz�r j�rtam n�luk! A baseball meccset �s a balett teremet Jamessel! A legrosszabbra is eml�kszem! Mikor az erd�ben voltunk �s szerelmem elhagyott! Azt, hogy mennyit szenvedtem ut�na! A Volturira is eml�kszem! Most jutott eszembe, hogy csak Alecet k�ldt�k el hozz�nk. L�ttam mikor a v�mp�rok �s a farkasok egy�ttesen, harcolnak Victori�val �s �j sereg�vel! Amikor Edward �s �n �sszeh�zasodtunk! A n�szutunkra, mikor kisl�nyom sz�letett! �n majdnem belehaltam, de f�rjem megmentett �s �tv�ltoztatott! L�ttam, hogy mennyire �r�ltem Renesmeenek �s annak, hogy �n is v�mp�r lettem! L�ttam a kar�csonyunkat, hogy mennyiszer mentem a l�nyokkal v�s�rolni, �s a mostani sulit is l�ttam. Szinte az eg�sz �letem lepergett el�ttem. Kicsit meg is ijedtem, mikor megreccsent egy �g, �s fel is �lltam hirtelen. De megnyugodtam, mert csak Emmett volt az.

·     Bella! Minden rendben? – k�rdezte agg�dva.

·     Persze, csak el kellett kicsit gondolkoznom, ennyi az eg�sz! – mondtam.

·     Akkor jobb, ha haza m�sz! �n vad�szni j�ttem, de otthon Edward kicsit ideges! – mosolygott r�m.

·     Ok�, k�sz Emmett! – mondtam b�ty�mnak �s haza futottam. A h�zban Edwardhoz szaladtam �s meg�leltem. Teljesen olyan volt, mintha most valami rosszat tettem volna �s �gy akarn�k bocs�natot k�rni!

·     J�l vagy? – k�rdezte mosolyogva. Teh�t nem haragszik r�m, ennek �r�l�k.

·     Persze, semmi bajom, csak gondolkodnom kellett! – mondtam.

·     Bella, tal�lkozt�l Emmettel? – k�rdezte Rose �s kicsit agg�dott.

·     Igen, � mondta, hogy jobb lenne, ha haza j�nn�k, mert kicsit idegesek vagytok! – mondtam. – M�rt mi a baj? – k�rdeztem.

·     Aro �rt egy levelet! – ny�jtotta a kezembe a bor�t�kot fogadott ap�m.  
A lev�lben ez �llt: Kedves Carlisle �s csal�dja! Szeretn�nk titeket megl�togatni, ha nem nagy baj! Megn�zn�nk titeket! Mindannyian k�v�ncsiak vagyunk, hogy milyen v�mp�r lett Bella! �s persze t�ged se l�ttunk m�r vagy 100 �ve! Sz�val mikor megkapj�tok ezt a levelet, ut�na k�t nap �s tal�lkozunk! Szeretettel: Aro!

·     Ez most komoly? T�nyleg idej�nnek? �s mindenki? Bele�rtve: Janet, Alecet, Demetrit, Felixet? Mindenki? – a hangom egy okt�vval feljebb csusszant.

·     Igen! – mondta Esme. Edward megfogta a kezem �s mag�hoz �lelt.

·     Hol van Renesmee? – k�rdeztem.

·     Alszik! Alice �s Jasper figyelnek r�! – mondta Rose nyugodtan, de csak az ajt�t n�zte, hogy mikor j�n m�r meg Emmett.

·     Nyugi, Rosalie! Emmett mindj�rt itthon lesz! – j�tt le a l�pcs�n Alice. – Renesmee alszik! – jelentette ki.

·     K�sz�n�m! – mondtam neki. Ekkor l�pet be Emmett az ajt�n. N�v�rem mikor megl�tta, �t�lelte �s szenved�lyesen megcs�kolta.

·     Ok�! Mi t�rt�nt, hogy ennyire meg�r�lt nekem? – k�rdezte kaj�nul mosolyogva.

·     Agg�dott �rted, ahogy mindenki! A Volturi k�t nap m�lva ide l�togat! – mondta Esme �s meg�lelte Carlislet.

·     �rtem, akkor harc lesz? – k�rdezte Emmett nevetve.

·     EMMETT! �gy is idegesek vagyunk, ne fokozd tov�bb! – szidtam le.

·     J�l van, most nyugodjon meg mindenki! Rem�lj�k, hogy nem akarnak semmi rosszat! – hallottam meg fogadott ap�m nyugodt hangj�t.

·     Am�gy sem mernek b�ntani minket! Ott van Alice, � l�tni fogja, ha valami nem stimmel, akkor ott van Edward, � kiolvassa a gondolataikat, ha b�rmit is akarn�nak, Jasper meg�rzi, ha nem tetszik nekik valami, �s persze Bella, � pedig a pajzs�t mindannyiunkra tudja haszn�lni, �s az megv�d minket Jane, Alec �s szinte az �sszes k�pess�gt�l! – mondta Rosalie.

·     Igazad van, nem kell f�ln�nk! – mondta Jasper. Le�lt�nk a nappaliba �s gondolkodtunk.

·     Ha k�t nap m�lva j�nnek, akkor holnap megy�nk csak suliba �s…..! – Alice a mondatot nem tudta folytatni, mert maga el� meredt �s, nem csin�lt, semmit �t percen kereszt�l. Jazz kicsit ideges volt, ahogy mindenki! V�gre bar�tn�m visszat�rt k�z�nk.