·     H�t nem tudom! Anyu? – k�rdezte t�lem f�l�nken. �n a mellettem �ll� szerelmemre n�ztem, � pedig csak egy kicsit biccentett.

·     Menj oda! Nem kell f�lned! – mondtam Renesmeenek. �, Aro fel� ny�jtotta remeg� kez�t.

·     �rdekes! Felett�bb �rdekes! Sz�val neked is van egy aj�nd�kod! – mosolygott kisl�nyomra Aro.

·     I- Igen! – dadogta kis angyalom, azt�n mell�m futott �s meg�lelt.

·     �s, ha szabad megtudnunk, ki az a Jacob? – k�v�ncsiskodott Marcus.

·     Egy bar�t! – mondta szerelemem mellettem.

·     Ez k�l�n�s! Kisl�nyotok gondolatai azt mutatt�k, hogy nagy visz�lyban voltatok! – mondta fagyos hangon Caius. Mondjuk t�le ezt meglehetett szokni.

·     Igen, de az m�r r�gen volt! – mondta Alice.

·     K�sz�nj�k a v�laszt! – mondta Marcus ism�t.

·     �s, ti mikor fogtok minket megl�togatni? – k�rdezte Alec.

·     Ha lesz r� id�nk! – mosolygott Esme.

·     Nek�nk rengeteg id�nk van! – nevetett Aro.

·     Mester! Kezdek szomjas lenni! – mondta Jane.

·     Hol lehet n�latok vad�szni? – k�rdezte Demetri.

·     Itt n�lunk sehol! – mondtam d�h�sen.

·     Ha szomjasak vagytok, akkor jobb, ha indultok! – mondta Rosalie.

·     �, semmi gond! Itt van egy f�lig ember, f�lig v�mp�r kisl�ny! Nekem az is j�het! – nevetett Felix �s elindult Renesmee fel�. Olyan gyorsan, hogy szinte l�tni sem lehetett. Kisl�nyom el� ugrottam, �s neki �tk�ztem Felix beton kem�ny mellkas�nak, aminek az lett a v�ge, hogy a falnak �tk�ztem. Emmett �s Jasper h�tulr�l lefogt�k Felixet, m�g Demetri �s Alec el�lr�l pr�b�lt�k lenyugtatni. Alice �s Rose, a s�r� kisl�nyomat nyugtatt�k, Edward pedig nekem seg�tett. Nem t�rt�nt senkinek semmi baja, szerencs�re.

·     Jobb, ha most elmentek! �s nem szeretn�m, ha a v�rosban, vagy a k�zelben vad�szn�tok! – hallottam meg fogadott ap�m hangj�t, amiben most d�h�t v�ltem felfedezni. Szerelmem nagyon ideges volt �s egy hangos morg�s j�tt fel a mellkas�b�l. Megfogtam a kez�t �s meg�leltem.

·     Rendben! K�sz�nj�k a vend�gl�t�st! – mondta Aro, �s elt�ntek. Renesmeen l�ttam, hogy nagyon megijedt, ez�rt kib�jtam Edward �lel�s�b�l, �s mell� szaladtam.

·     Nincsen semmi baj! Kincsem, nyugodj meg! Nem t�rt�nt semmi! – nyugtatgattam.

·     De miattam megs�r�lt�l! – zokogta a v�llamhoz d�lve.

·     Dr�g�m, nincsen semmi bajom! De k�sz�n�m, hogy agg�dt�l �rtem! Szeretlek! – mondtam neki.

·     �n is szeretlek Anyu! – mondta �s m�r mosolygott. Mikor kicsit megnyugodott, le�lt�nk a nappaliba �s azon gondolkodtunk, hogy most visszamenj�nk-e a suliba. �gy vettem �szre, hogy senkinek nincs hozz� kedve.

·     Mi olyan vicces Bella? – k�rdezte Jasper, el is felejtkeztem a k�pess�g�r�l.

·     Musz�j mindent �szre venned? – k�rdeztem. – Komolyan mondom a pajzsom, nem mindig t�k�letes! A te k�pess�gedt�l is megv�thetne egy kicsit! – mondtam morcosan. Ezen csak nevetett.

·     Fejezd be! Hallod! Vagy kapsz megint! – mosolyogtam r�.

·     J�, j�, befejeztem! – mondta, de m�g mindig nevetett.

·     Akkor, nem megy�nk suliba! – ujjongott Rose.

·     �mm… Az m�g nem biztos! Carlisle, Esme? Ti mit gondoltok? – fordult sz�leinkhez szerelmem. Fogadott sz�leim kicsit gondolkodtak, majd v�laszoltak.

·     Nincs semmi kifog�sunk ellene! Tudj�tok mit? Menny�nk s�torozni! – mondta boldogan Esme. Ez m�r mindenkinek tetszett!

·     �s mikor menj�nk? – k�rdezte Emmett.

·     Kiveszek egy hetet a k�rh�zb�l, �s akkor elmehetn�nk holnap! – mondta Carlisle. Renesmee nagyon �r�lt neki �s m�r l�ttam, hogy alig eml�kszik arra, ami t�rt�nt. Kisl�nyom oda szaladt Esmehez, az �l�be �lt �s meg�lelte.

·     �n szomjas vagyok! – jelentette ki Alice. – Kij�n velem? – k�rdezte boci szemekkel.

·     �n megyek! – mondta Rose. – Egy kicsit nekem is le kell vezetnem a d�h�met! – tette m�g hozz�. �gy l�ttam kisl�nyom is, el szeretne vel�k menni.

·     Te is j�hetsz vel�nk! – mondta Alice, �s �tvette Esmet�l kisl�nyomat. Ezek szerint � is �szre vette. Miut�n elmentek, Emmethez fordultam.

·     Sakkozunk? – k�rdeztem, �rtatlan szemekkel.

·     J�! Legal�bb te nem olvasod ki a gondolataimat! – n�zett Emmett szerelmemre. � csak mosolygott. Esme �s Carlisle bementek a k�rh�zba. Mi le�lt�nk az eb�dl�be �s felraktuk a b�b�kat. Sosem voltam j� sakkban, de pr�ba szerencse. M�r vagy m�sf�l �r�ja j�tszhattunk, mikor siker�lt sakk mattot adnom b�ty�mnak. L�ttam rajta, hogy nem tetszik neki, hogy nyertem. Fel�llt az asztalt�l �s a napaliba ment. Gyorsan ut�na mentem �s az �l�be �ltem.

·     Ne legy�l szomor�! – mosolyogtam r�. – Ha akarod, azt mondom majd a l�nyoknak, hogy te nyert�l! – mondtam neki.

·     Aranyos vagy Hugi, de az�rt �r�l�k, hogy te nyert�l! – mosolygott r�m. Adtam neki egy puszit, majd Edwardhoz futottam. Ekkor j�ttek meg Rosalie�k.

·     K�pzelj�tek, Alice n�ni l�tom�s�ban, naps�t�s volt, �s mi egy r�ten napoztunk! – ujjongott kisl�nyom.

·     Ez remek! Akkor az a r�t kicsit csillogni fog! – nevettem. Mindenki velem nevetett.

·     Hol vannak a nagyi�k? – k�rdezte Renesmee.

·     Elmentek a k�rh�zba, nem sok�ra j�nnek haza! – mondtam. – Addig nem gondolod, hogy �ssze k�ne pakolni neked p�r ruh�t? – k�rdeztem.

·     Igaza van Bell�nak, de jobb lenne, ha �n seg�ten�k neked ruh�t pakolni! – mondta Alice. – Addig Bella megcsin�lja a saj�t ruh�j�t! – tette m�g hozz�.

·     Ki fog cipelni 50 darab b�r�nd�t? – k�rdezte nevetve Jasper. Legjobb bar�tn�m cs�p�re tette a kez�t �s sz�r�s szemekkel n�zett f�rj�re.

·     J�l van Kicsim, nem �gy gondoltam! De tudod te is, hogy milyen vagy! – mondta Jazz.

·     Majd �n is ott leszek �s figyelek r�juk! – mosolyogtam b�ty�mra. Megcs�koltam szerelmem �s felfutottam a szob�nkba a l�nyok k�s�ret�ben. Alice �rdekesen akart pakolni s�toroz�shoz. A l�nyom kis kokt�l ruh�j�t is be akarta tenni. Meghallottam, hogy fogadott sz�leim is megj�ttek.

·     Alice! Hova megy�nk, kempingezni, vagy egy b�lba? – k�rdeztem �s elh�ztam a sz�mat.

·     De ez egy sz�p ruha! J�l van, na! Akkor betesz�nk sportosabb ruh�kat! – mondta durc�san. Bepakoltunk mindannyiunknak, de sajnos m�r k�s� volt ahhoz, hogy elinduljunk. Renesmee annyira izgatott volt, hogy m�g apja d�dol�s�ra sem tudott elaludni. L�ttam rajta az�rt, hogy f�radt, ez�rt megk�rtem Jazzt, hogy altassa el k�pess�g�vel. Mikor megtette, kisl�nyom �sszeesett �s m�ly �lomba mer�lt. Ezut�n �n t�rtem meg a csendet.

·     Mi lenne, ha az �jszak�t izgalmass� tenn�nk? – k�rdeztem mosolyogva.

·     Ezt meg, hogy �rted? - k�rdezte Alice.

·     J�tszunk! De k�l�nleges m�don! – incselkedtem, mik�zben szerelmemre n�ztem. � m�r mindent tudott.

·     Arra gondoltam, hogy mindenkit a pajzsom al� vonok, �s azut�n j�tszhatunk, K�RDEZZ, FELELEKET! – nevettem fel. �gy l�ttam, tetszik mindenkinek az �tletem. Er�sen koncentr�ltam, �s szerencs�re siker�lt a pajzsom al� vennem csal�domat. El�sz�r �n k�rdeztem Esmet�l.

·     Milyen volt neked, mikor legel�sz�r l�ttad Carlislet a k�rh�zban? – k�rdeztem. Kicsit gondolkozott majd v�laszolt.

·     Mivel akkor �n, �gy mond h�zas voltam, nem n�ztem r� �gy! De m�gis minden nap csak r�la gondolkoztam �s sosem �rtettem, hogy lehet ilyen fiatal �s mindig helyes! – mosolygott majd �t�lelte f�rj�t. Ezen mindenki mosolygott. Most fogadott any�m k�rdezett szerelmemt�l.

·     Mit �rezt�l, mikor Bella szenvedett a v�mp�r m�regt�l? – k�rdezte, de nem k�v�ncsian, csak term�szetesen. A k�rd�sen nagyon meglep�dtem, nem gondoltam, hogy ilyet tesz fel neki. Edward arca kicsit megfesz�lt, �s l�ttam rajta, hogy neh�z neki v�laszolni.

·     Fiam, ne haragudj r�m, ha nem akarsz, nem kell v�laszolni! – futott Esme szerelmemhez �s �t�lelte.

·     Semmi baj anyu, v�laszolok! – mondta nyugodtan. Mindenki fel� fordult.