·     Nem kell s�rnod, nincsen semmi baj! – mondta majd �t�lelt.

·     J�, de nem gondoltam volna, hogy ilyet �rezt�l, �s most �n vagyok magamra m�rges! – mondtam.

·     Nem szabad senkit hib�ztatni, mi �r�l�nk, hogy Bella v�gre hozz�nk tartozik hivatalosan is. – mondta Rose mosolyogva.

·     K�sz�n�m! – mondtam �s elmosolyodtam �n is. A nap m�r kezdett fel kelni, �gy, �gy gondoltam, hogy felkeltem Renesmeet.

·     Kincsem, gyere, indulunk! – mondtam halkan. Kisl�nyom megreggelizet �s indultunk a r�tre. Renesmee kicsit elf�radt, �gy apja vitte. Eml�kszem, hogy �n mennyire f�ltem emberk�nt Edward karjaiban utazni, �s, hogy mindig a szememet csukva tartottam. Att�l tartottam, hogy neki megy�nk egy f�nak vagy egy szikl�nak. A gondolkoz�st abba kellett hagynom, mert meg�rkezt�nk a r�tre. Nem a mi r�t�nk volt Edwarddal, de akkor is gy�ny�r� volt!

·     �gyes vagy Alice! Ez fantasztikus! – cs�kolta meg Jasper legjobb bar�tn�met. A l�nyokkal leter�tett�k a pokr�cokat a f�be, szorosan egym�s mell�. A fi�k pedig a s�trakat �ll�tott�k fel. A mi s�trunk h�rom szem�lyes volt. Olyan volt, mintha kisl�nyom k�l�n aludt volna, mivel egy kisebb helyis�g v�lasztja el a nagyobbt�l. Itt aludtam �n �s szerelmem. Alice azt mondta, hogy p�r perc m�lva a nap ide �r. Lefek�dt�nk a pokr�cokra �s v�rtunk.

·     3..2..1! – sz�molt vissza Alice. Mikor ezt meg tette a nap akkor b�jt el�. Gy�ny�r� volt. R�n�ztem Edwardra �s kisl�nyomra, mindketten, �gy csillogtak, mint a gy�m�nt. Alice csilingel�en felnevetett.

·     Ez gy�ny�r�! – tapsikolt. K�r�lbel�l h�rom �r�ig lehett�nk �gy, azut�n elvittem Renesmeet lefektetni, aminek nem nagyon �r�lt. Nem tetszett neki, hogy am�g mi eg�sz �jszaka azt csin�lunk amit akarunk, neki k�telez� aludnia. Az este gyorsan elrep�lt. Reggel �gy gondoltam, hogy elmegyek vad�szni. Nem j�tt velem senki, mert mindenki este ment. �gy, m�g a csal�dom �sszepakolt, mert h�t sajnos ma indultunk haza, �n elmentem vad�szni. Befutottam az erd�be, �s sok�ig futottam, mik�zben mindenf�l�n j�rt az agyam. Igaz�b�l semmi kedvem nem volt vad�szni, de szerelmem is l�tta m�r, hogy �jfekete a szemem. Edwardnak mindig ink�bb az aranybarna szem tetszett, ahogyan nekem is. M�r sokan mondt�k, hogy nagyon is �sszeill�nk. M�r f�l �r�ja futottam, mikor meg�reztem egy szarvascsord�t. Ha j�l �rz�keltem harmincan lehettek d�l fel�. Az illat ir�ny�ba mentem �s �t �llattal v�geztem is. V�g�l csal�dom fel� vettem az utat. Visszat�rve a gondolataimra. Edwardal t�nyleg nagyon �sszeillett�nk. Ugyan az volt a st�lusunk, ugyanazokat szerett�k, ugyan, �gy gondolkoztunk, mindig tudtuk mit szeretne a m�sik. Emmett folyton viccel�d�tt vel�nk, hogy �n is �s szerelmem is tudunk a gondolatokban olvasni. Mikor meg�rkeztem m�r mindenki indul�sra k�szen �llt.

·     Ugye nem t�rt�nt semmi bajod? – k�rdezte Edward idegesen.

·     Nem, semmi, ne agg�dj, csak kiszell�ztettem a fejem. – mosolyogtam r�. Gyorsan hazament�nk, de a h�z el�tt mindannyian meg�lltunk. Egy furcsa illatot �reztem, felt�telezem egy m�sik v�mp�r j�rt erre, vagy m�g mindig itt van. Renesmeet gyorsan magamhoz h�ztam �s felvettem. Jasper �s Carlisle bementek a h�zba k�r�ln�zni, de miut�n megn�ztek minden helyis�get, biztons�gosnak nyilv�n�tott�k a h�zat. Gyorsan bevittem kisl�nyomat a szob�j�ba, kipakoltunk �s lement�nk a nappaliba.

·     Felt�telezem megint Tanya j�rt a k�zelben! – fortyogott Rosalie.

·     Nem hiszem! �n nem az � illat�t �reztem! – mondtam nyugodtan.

·     A Volturi valamelyik tagja j�rt itt! – k�z�lte Carlise, �s a hangj�ban d�h�t fedeztem fel.

·     Az, hogy lehet? �k �ltal�ban beszokt�k, jelenteni, ha j�nnek! Nem? – k�rdezte agg�dva Esme.

·     Hacsak nem k�mkedni j�ttek ut�nunk! – mondta Edward. Nem tudom, hogy j�hetett ez az �tletem, de hirtelen valami�rt felfutottam a szob�nkba. Benyitottam �s ledermedtem. Az eg�sz szob�nk fel volt d�lva. A b�torok fel d�ntve �s minden fel volt bor�tva. Szerelmemet �reztem meg magam mellett.

·     Ez meg mi? – k�rdezte idegesen. Lentr�l meghallottuk Alice kiab�l�s�t.

·     Bella, Edward! Jobb lenne, ha lej�nn�tek! – mondta Alice, �s a cserfes kis bar�tn�m, most cseppet sem volt j� kedv�.

·     Edward ez neked j�tt, nem olvastam el, de a felad�t n�zd meg! – ny�jtott szerelmem fel� egy levelet. Edward kinyitotta a levelet �s megmerevedett.

·     Aro k�ldte! Igazad volt Carlisle, �k j�rtak itt! – mondta, �s hangosan elkezdte olvasni a levelet.

·     Kedves Edward! 
Szeretn�nk T�GED vend�g�l l�tni Volterr�ban! Rem�lem, elfogadod a megh�v�st! K�r�nk t�ged, hogy felt�tlen�l egyed�l gyere, fontosat szeretn�k k�z�lni veled!                �dv: Aro!  
Edward megfesz�lt mellettem, �n pedig nagyon megijedtem. Aro mit gondol, hogy csak �gy engedni fogom szerelmemet, elmenni azokhoz a gyilkosokhoz?

·     Edward! Ugye nem m�sz el? Mond, hogy nem hagysz itt! – a hangom egy okt�vval feljebb cs�szott.

·     Bella, nem tehetek m�st! Akkor ism�t ide j�nnek, �s nem akarom, hogy megint valaki megs�r�lj�n! – mondta szomor�an.

·     De, Edward, akkor nem m�sz egyed�l! Veled megyek! – mondtam.

·     Szerelmem, akkor lehet, hogy t�ged t�madn�nak meg! �s neked itt kell maradnod a l�nyunkkal! K�rlek! Hidd el, sietek hozz�d vissza, nem maradok sok�ig! �g�rem! Maradj itt a csal�dunkkal! – �lelt �t. Nem tudtam, hogy mit tegyek. El akart menni egyed�l a Volturihoz! Nem akartam, �gy m�g jobban magamhoz �leltem. Nem akartam magamt�l t�vol tudni! Borzalmas lenne m�g egyszer.

·     Fiam! Igaza van Bell�nak nem, mehetsz egyed�l! Valaki veled megy! Sajn�lom, Bella, de te t�nyleg nem mehetsz! – mondta Carlisle.

·     Apu, nem akarom, hogy b�rkinek is baja essen. Az lesz a legjobb, ha egyed�l megyek! – mondtam.

·     �s, ha nem mi s�r�l�nk, meg hanem te? – k�rdezte Esme agg�dva.

·     Neki nem lesz semmi baja! – mosolygott Emmett, ezzel is b�ztatva szerelmemet. Renesmee ez id� alatt csendben s�rt Rose �l�ben. Legsz�vesebben �n is ezt tettem volna.

·     Mikor akarsz indulni? – k�rdezte Alice.

·     Min�l el�bb! – mondta Edward m�g mindig engem �lelve.

·     Bella, nyugodj meg! Nem l�tok semmit, ami rossz lenne. Ne agg�dj! – mondta kedvesen bar�tn�m.

·     Alice! Lehetetlent k�rsz! Hogy nyugodjak meg, mikor tudom, hogy Edward egyed�l megy azokhoz a gyilkosokhoz? Mond, ilyenkor te, hogyan �rezn�d magad? – k�rdeztem. Nem sz�lt semmit, csak lehajtotta a fej�t.

·     Jobb lenne, ha kicsit felmenn�tek, �s kettesben lenn�tek! – mondta Rosalie. – Mi figyel�nk addig Renesmeere! – simogatta meg l�nyomat.

·     Rendben! – mondtam. Felment�nk �s az els� dolgunk az volt, hogy rendet tett�nk egy kicsit. Nem tartott tov�bb �t percn�l. Mindketten led�lt�nk az �gyra, �n pedig szerelmem mellkas�ra d�ltem.

·     Ne agg�dj! Mire eszedbe jutok, m�r itthon is leszek! – mondta.

·     Akkor ne is menj el! Nekem mindig te j�rsz a fejemben! – mondtam. K�t keze k�z� fogta arcomat �s a szemembe n�zett.

·     B�rhol legyek is, b�rmennyire t�vol vagyunk egym�st�l, mindig egy�tt vagyunk! Ezt sose felejtesd el szerelmem! – mondta, majd szenved�lyesen megcs�kolt.

·     Le k�ne menn�nk! Egy kicsit szeretn�m Renesmeet is megnyugtatni! – mondta miut�n elv�lltunk.

·     Rendben! – mondtam. Leszaladtunk �s l�ttam, hogy kisl�nyunk m�g mindig Rosalie �l�ben �lt �s szipogott. Meghallottam, hogy valamir�l besz�lgettem, �gy megfogtam szerelmem �s meg�ll�tottam.

·     Hallgasd! – mondtam neki. Renesmeenek nagyon szomor� hangja volt.

·     Anyu nagyon szomor�, tudom, ahogyan �n is, akkor apu m�rt megy el? Nem akarom, hogy oda menjen, ahol vesz�lyben lehet! – mondta �s Rose v�ll�ra, hajtotta a fej�t. Nagyon sajn�ltam �t is! Igaza volt! Az eg�sz csal�d agg�dott Edward�rt �s � m�gis elmegy! Lement�nk a nappaliba, ahol m�r mindenki v�rt minket. Szerelmem elvette id�sebbik n�v�remt�l l�nyunkat �s �t�lelte.