·     Ne menj el! K�rlek! Tudom, hogy valami bajod lesz! Alice mes�lt m�r a Volturir�l, �s nem j� t�rt�neteket! – mondta Renesmee �s apja szemeibe n�zett.

·     Sietek vissza hozz�d! �g�rem neked is! �s nem lesz semmi bajom! Hidd el! Alszol egyet, j�tszol anyuval �s a l�nyokkal, �n pedig m�r itthon is leszek! – mosolygott szerelmem l�nyunkra. Edward most akart indulni, �gy letette l�nyunkat �s mindenkit�l elk�sz�nt! Utolj�ra fel�m fordult �s egy szenved�lyes cs�kba forrtunk �ssze. Miut�n elszakadtunk, ki k�s�rt�k a gar�zsba. Be�lt az alkalmi kocsij�ba, amit t�lem kapott, egy Aston Martin.

·     Vigy�zz magadra k�rlek! – mondtam neki.

·     �g�rem! – mondta �s elhajtott. Miut�n elment Renesmeet lefektettem �s, �gy gondoltam futok egyet az erd�ben.

·     Elmegyek futni! R�n�zn�tek n�ha Renesmeere? – k�rdeztem a t�bbiekt�l.

·     Persze Dr�g�m! De biztos egyed�l akarsz menni? – k�rdezte Esme.

·     Igen, biztos! Kicsit gondolkoznom kell! Ha Renesmee fel kel, akkor mondj�tok, hogy elmentem vad�szni! – mondtam �s v�laszra sem v�rba kirohantam az ajt�n. Berohantam az erd�be �s pontosan tudtam hova tartok a r�t�nkre. Felt�teleztem, hogy este is olyan gy�ny�r�, mint nappal. J�l gondoltam, mikor oda�rtem a Hold �tvil�g�totta az eg�sz r�tet. Teli Hold volt, most is �s akkor is mikor elhagyott! De nem szabadott erre gondolnom, Edward holnap este m�r itthon lesz! Tudom, hogy �gy lesz! – mondogattam magamban. Becsuktam a szemem �s magam el� k�pzeltem Edwardot. Annyira t�k�letes �s gy�ny�r�! Sosem �rtettem, hogy hogyan �rdemeltem �n ki �t! �szre sem vettem, de az eg�sz est�t itt t�lt�ttem �s m�r felkelt a nap. Jobbnak l�ttam, ha haza megyek. Gyorsan haza futottam �s a nappaliba bel�pve l�ttam, hogy mindenki ott �lt csak Esme �s Renesmee nem. Gondolom kisl�nyom, m�g alszik, fogadott any�mat pedig a konyh�b�l hallottam reggelit k�sz�teni. Le�ltem fogadott ap�m mell� �s a v�ll�ra hajtottam a fejemet.

·     Jasper meglehet oldani azt, hogy most az egyszer hagysz szenvedni? – k�rdeztem.

·     Sajn�lom Bella! – mondta lehajtott fejjel.

·     Nem, nem �n sajn�lom! Te csak seg�teni pr�b�lt�l! �n k�rek bocs�natot! – mondtam. Fel�m n�zett �s elmosolyodott. Kisl�nyom ekkor j�tt le. Gyorsan megreggelizett �s felment �t�lt�zni. Carlisle elment dolgozni, a t�bbiek pedig v�gezt�k a szok�sos dolgukat. M�r kilenc �ra volt, de Edward sehol. Gondolom a k�zleked�s. De t�vedtem, m�r reggel h�t �ra volt, de � m�g sehol. Na most m�r kezdek p�nikba esni! Leszaladtam, ott v�rt mindenki.

·     Hol lehet? M�rt nincsen itt? – k�rdeztem. – Azt mondta, hogy est�re itthon lesz, de m�r reggel van! Istenem, tudtam, hogy valami baj lesz! – mondtam, �s a kezeimben temettem az arcom. Emmett j�tt oda hozz�m �s �t�lelt.

·     Hugi! Edward er�s, nincsen semmi baja! – mondta kedvesen. Minden este �s minden reggel v�rtam, hogy egyszer csak betoppan, de nem j�tt �s ez �gy ment �t napon kereszt�l. Egy reggel m�r nem b�rtam tov�bb.

·     �n nem v�rok tov�bb! Most azonnal elmegyek Volterr�ba! – jelentettem ki.

·     Bella, v�rj…… - Jasper folytatta volna m�g, de nem tudta, mert Alice h�rtelen a semmibe meredt �s csak f�jdalmas s�hajok hagyt�k el a sz�j�t, v�g�l pedig egy morg�s, azt�n visszat�rt hozz�nk.

·     Alice, kicsim! Mit l�tt�l? – k�rdezte Jazz �s k�zbe Alice kez�t, fogta.

·     Edwardot a Volturi elfogta! Sok�ig k�zd�tt, de t�l er�ben voltak �s….

·     Neeeeeeeee! – sik�tottam, �s f�lbe szak�tottam Alice mondand�j�t.

·     Bella, nem mondtam, hogy meg�lt�k, csak azt, hogy elfogt�k! Chelsea k�pess�g�t akarj�k haszn�lni rajta! – mondta agg�dva.

·     J� lehet, hogy m�g nem �lt�k meg, de Chelsea k�pess�g�t haszn�lj�k, azt pontosan tudj�tok mit jelent! Csak �gy hagyjuk? – k�rdeztem idegesen. Chelsea aj�nd�ka v�mp�rk�nt, hogy k�pes az egym�s k�zti k�tel�keket er�s�teni, vagy �ppen gyeng�teni.

·     Term�szetesen nem! – v�laszolt a k�rd�semre Emmett.

·     Igaza van! Hozd Renesmeet �s induljunk! – mondta fogadott ap�m. B�lintottam �s felszaladtam kisl�nyomhoz. �ppen j�tszott.

·     Kincsem, gyere, megy�nk apuhoz! – mondtam neki.

·     J�! – futott le a nappaliba. Kiment�nk a kocsikhoz �s be�lt�nk Emmett hatalmas kocsij�ba. Ebben mindannyian k�nyelmesen elf�rt�nk �s indultunk is a rept�rre. �t k�zben Carlisle lefoglalt nek�nk nyolc rep�l� jegyet Olaszorsz�gba. Mikor oda �rt�nk felsz�lltunk a rep�l�re �s idegesen �ltem le a helyemre. Mellettem Renesmee, el�tt�nk Alice �s Jasper, m�g�tt�nk Emmett �s Rose, mellett�nk pedig, Esme �s Carlisle foglaltak helyet.

·     De j�, m�g soha nem �ltem rep�l�n! – ujjongott kisl�nyom.

·     Kincsem, egyszer m�r utazt�l, de akkor m�g nagyon kicsi volt�l! – mondtam neki.

·     �rtem! Most hova is megy�nk? – k�rdezte k�v�ncsian.

·     H�t Edwardhoz! Egy kicsit meglepj�k! – mondta Emmett �s mosolygott. – De persze nem csak �t fogjuk meglepni! – tette m�g hozz�, de ezt m�r csak gondolatban.

·     Bella, dr�g�m! Nincs semmi bajom! – hallottam meg a sz�momra legt�k�letesebb hangot. Felpattantam a helyemr�l �s k�rbe n�ztem, de senkit nem l�ttam.

·     Mi a baj Bella? – k�rdezte legjobb bar�tn�m.

·     Hallottam Edwardot! De �gy t�nik, hogy csak magamban! – szomorodtam el.

·     M�r, mint a fejedben hallottad a hangj�t? – k�rdezte Jazz.

·     Igen, de �gy t�nt, mintha itt lett volna mellettem! – k�z�ltem. A rep�l� felsz�llt, de az �t nagyon lassan telt V�gre lesz�llt �n pedig el�re szaladtam. Eml�kszem r�gen mikor csak Aliccel j�tt�nk, akkor � ment el kocsi�rt, most viszont �n mentem. Mire megj�ttek, egy kicsit meglep�dtek, mert nem szok�sos kocsit hoztam. J�val nagyobb volt, mint gondolt�k volna.

·     Na, most j�tt�k vagy nem? Elindulok n�lk�letek is! – mondtam, �s egy mosolyt er�ltettem az arcomra. Mindenki besz�llt �s m�r indultunk is. Olyan gyorsan vezettem, mint m�g soha. Mikor megl�ttam Volterr�t, kezdtem boldog lenni. Szerencse volt, hogy a nap nem s�t�tt ezen a h�ten, �gy k�nnyed�n kisz�lltunk a kocsib�l �s ment�nk a Volturihoz. Nem azt mondom, hogy f�lek, de f�ltettem a csal�domat.

·     Nem lesz semmi baj Bella! – mondta Alice kedvesen. A biztons�g kedv��rt, az�rt mindenkire kiterjesztettem a pajzsomat. Az alag�ton ment�nk v�gig. �gy vettem �szre, hogy m�g senki sem tudott az �rkez�s�nkr�l. Ez �gy t�k�letes volt! Legal�bb meglepj�k �ket, ahogy Emmett mondta. Kisl�nyomat Rosaliehoz k�ldtem, hogy vigy�zzon r�, ha esetleg harcolni kell. Mikor a hatalmas d�szes ajt�hoz �rt�nk, nem �llt el�tte senki.

·     Nem igaz! Pedig azt hittem meglepj�k �ket! – morgott fel Emmett.

·     Nyugi Emm! Nem is baj! Legal�bb sz�m�tanak arra, hogy bajban vannak! Minket nem lehet legy�zni! F�leg, hogy mind pajzs alatt vagyunk! – mondta Jazz �s r�m mosolygott. Visszamosolyogtam �s benyitottam a hatalmas ajt�n. Gondoltam, mindenki mosolyogva v�rt minket, �gy mintha nem t�rt�nt volna semmi.

·     Aro! Hol van Edward? – k�rdeztem �s a mellkasomb�l egy hangos morg�s t�rt fel.

·     Nyugalom dr�ga Bella! Nincs semmi baja! Demetrivel van! – mosolygott Marcus. Ez nem vall r�. Tudtam, Chelsea k�pess�g�t bevetett�k ellene.

·     L�tni akarom! Most! – mondtam.

·     Mit k�pzelsz ki vagy te? Nem besz�lhetsz �gy a Mesterrel! – vicsorgott Jane, �s a szem�t kisl�nyom szem�be m�lyesztette.

·     Ugyan Jane, ne pr�b�lkozz! Elfelejtkezt�l a k�pess�gemr�l? – k�rdeztem, �s r� mosolyogtam. Ekkor nekem ugrott �s a falnak estem. Emmett v�delmez�n el�m �llt. Azt�n gyorsan fel�lltam �s Emmett mell� �lltam.

·     H�t ez fantasztikus! Jane kedvesem, hagyjad �ket! Alec sz�lj Demetrinek �s Edwardnak!

·     Igen Mester! – mondta a fi� �s elfutott.

·     Sz�val, minek k�sz�nhetj�k a l�togat�sotokat? R�gen nem l�tott bar�tunk is ell�togatott hozz�nk! – mondta Caius �rvendezve, persze a maga m�dj�n.

·     Pontosan tudj�tok m�rt, vagyunk itt! – mondta Carlisle. Folytatta volna tov�bb, de pont ekkor �rkezett meg Demetri �s Edward. De, � nem az volt, akit �n szerettem. Mikor megl�ttam ledermedtem. F�rjem, Chelsea kez�t fogta �s a szeme! Nem a szok�sos gy�ny�r� aranybarna volt, hanem v�r�s!

·     Apu! – ki�ltott Renesmee �s �gyesen kib�jt Rose karjai k�z�l �s apja fel� futott. Nem tudtam elkapni, nagyon gyors volt! Helyettem Renata l�pett el�, �s fogta meg a nyak�t.

·     Tedd le! Azonnal! – morogtam r�. A m�sik k�pess�gemmel �tvettem Jane aj�nd�k�t, �s Renatara koncentr�ltam. A szem�be n�ztem, �s a n� v�g�l a f�ld�n hevert. Senki sem �rtette! Mindenki Janere n�zett, de mikor megl�tt�k, hogy nem � volt, megijedtek. Most mindenki fel�m fordult �s engem n�ztek. Ekkor abba hagytam a n� k�nz�s�t.

·     Soha, ne merj a l�nyomhoz �rni! Meg�rtetted? – k�rdeztem.

·     I- Igen! – dadogta. Kisl�nyom m�r mellettem �llt �s l�ttam rajta, hogy f�l.