·     Mi t�rt�nt a fiammal? – k�rdezte Esme, �s most l�ttam igaz�n d�h�snek. Egy fi�t m�r elvesztette, m�g egyet nem fog!

·     Semmi! Csak �pp kellett valakin gyakorolnom! – nevetett Chelsea �s megcs�kolta szerelmem. Hangosan felmorogtam, de Emmett lefogott, hogy maradjak nyugodt.

·     Engedj el! Most! – mondtam m�rgesen. Nem r� voltam d�h�s, hanem Chelseare. Nem tudom tehetetlen�l n�zni, hogy valaki csak �gy a szemem l�tt�ra megcs�kolja f�rjemet. V�gre Emmett elengedett, de nem rohantam Chelseahez, de milyen sz�vesen let�ptem volna a fej�t.

·     Aro! Add vissza a fiamat! – mondta Carlisle �s most, m�r l�ttam, hogy � is m�rges. Aro egy ideig elgondolkozott, �s azt�n felelt.

·     Rendben! Van egy es�lyetek! Ha siker�l Edwardot kihozni Chelsea k�pess�g�b�l, akkor elmehettek.

·     Rendben! – mondtam �s kisl�nyomat magammal h�zva oda �lltam. Szerelmem, pedig oda j�tt hozz�nk. Az volt az �tletem, hogy kisl�nyom k�pess�g�vel tal�n siker�l f�rjemet visszah�vni hozz�nk. Renesmee megfogta Edward kez�t �s levet�tette neki az eg�sz �let�nket, azt is, mikor � m�g nem �lt! Eg�szen att�l a napt�l mikor tal�lkoztunk addig a napig, m�g Forksban elv�ltunk hat nappal ezel�tt. L�ttam szerelmemen, hogy megmerevedik eg�sz test�ben �s csak b�mult maga el�. �n is l�ttam ugyan azokat, mint �, mert l�nyom m�sik kez�t �n fogtam. Ekkor kisl�nyom elengedte apja kez�t �s Rosehoz futott. Edward m�g mindig nem t�rt mag�hoz. Mindenki minket n�zett, hogy most mi t�rt�nt. Megfogtam szerelmem kez�t �s szenved�lyesen megcs�koltam. Hallottam, hogy Chelsea felmorog, de nem t�r�dtem vele. Most csak �r�ltem, hogy v�gre itt van nekem! Elv�lltam szerelmemt�l.

·     SIKER�LT! – kiab�lta Emmett nevetve.

·     J�l van! Chelsea engedd el Edwardot! Most! – parancsolta Aro.

·     Igen Mester! – mondta �s l�ttam, hogy koncentr�l.

·     Bella! Mit kerestek itt? �s mi t�rt�nt? – k�rdezte idegesen, majd megfogta a derekamat.

·     Semmi baj! Most hossz� lenne elmondani! – mondtam, �s r� mosolyogtam.

·     Akkor mi menn�nk is! – mondtam, �s m�r fordultam meg.

·     Ne olyan siet�sen! – kiab�lt r�m Chelsea. Azt�n nekem ugrott. Nem estem el, mert megtartottam magamat. Azt�n a mellkasomb�l egy hangos morg�s t�rt fel. Edward el�m �llt v�delmez�en, de mondtam neki, hogy hagyjon most.

·     Nem lesz semmi baj! – nyugtattam meg. Azt�n a l�ny megint nekem ugrott, de most elugrottam el�le. Senki sem sz�lt k�zbe. A csal�dom az�rt nem, mert azt mondtam nekik, hogy ne seg�tsenek, a Volturi tagok pedig azt gondolom, hogy j�l sz�rakoznak a harcon. Ez �gy ment t�z percig, azt�n �gy gondoltam, hogy m�r haza szeretn�k menni, �gy mikor fel�m ugrott megfogtam a nyak�t �s eldobtam a terem m�sik v�g�be.

·     R�szemr�l ennyi volt! – k�z�ltem �s mentem a csal�dom fel�.

·     V�rjatok! Isabella, nem szeretn�l itt maradni egy kicsit vel�nk, besz�lgetni? – k�rdezte Marcus.

·     El�bb velem v�gezzetek, de nem hagyom, hogy Bell�t b�nts�tok! – mondta szerelmem.

·     �r�mmel! – nevetett Jane �s a szemeit f�rjem szemeibe m�lyesztette. Ekkor Edward m�r a f�ld�n volt. Jaj, azt hittem a pajzsom rajta van m�g. Ekkor �n Janere koncentr�ltam, aki ezt �szre vette �s a szemeit az eny�mbe, m�lyesztette. Nem l�ttam semmit, csak s�t�ts�get. Fogalmam sem volt, hogy hol vagyok, vagy mit csin�lok. Azt�n meghallottam egy sik�t�st. Nem tudtam beazonos�tani, de azt�n r�j�ttem, hogy kisl�nyom hangj�t hallottam. Megijedtem �s elfordultam arra amerr�l a hang j�tt. Azt�n csak azt l�ttam, hogy a csal�domat kiviszik a hatalmas ajt�n. Mi t�rt�nik? M�rt hagynak itt? Hova viszik �ket? Biztons�gban vannak? �s �n hol vagyok? Ezek a k�rd�sek kavarogtak bennem! Becsuktam a szemet. Csak k�pzel�d�m! Csak k�pzel�d�m! Mondogattam magamban. Azt�n hirtelen nevet�sekre lettem figyelmes.

·     Ha-ha! Isabella mostant�l a mi�nk vagy! – nevetett Caius.

·     L�tod testv�rem, mondtam, hogy egyszer a fantasztikus Bella is k�z�nk fog tartozni! – mondta Aro.

·     Hova vitt�k a csal�domat? – k�rdeztem idegesen.

·     Nem mindegy az, neked? – nevetett most Jane.

·     Tehettek velem b�rmit! Csak mondj�tok el, hogy �k j�l vannak-e? K�rlek! – k�rleltem �ket.

·     Akkor megnyugodhatsz! Nekik semmi baja, de te vel�nk fogsz �lni, h�tralev� �letedben! – mondta boldogan Demetri. Ekkor egy sz�r�st �reztem magamon. Nem f�jt, csak nem v�rtam, �gy hirtelen megijedtem. 
Fel�lltam �s Aro fel� vettem az ir�nyomat.

·     Rendelkezz velem Mester! – mondtam �s meghajoltam el�tte.

·     Rendben van Isabella! Akkor, tess�k! – ny�jtott �t egy nyakl�ncot, amin egy gy�ny�r� V bet� l�that�. Nagyon boldog voltam! V�gleg a Volturi Kl�nhoz tartozom.

·     K�sz�n�m Mester! – mosolyogtam r�.

·     Jane, Renata k�s�rj�tek Isabell�t a szob�j�ba!

·     Igen Mester! Gyere Bella! J�l fogunk sz�rakozni! – mondta Jane �s r�m mosolygott.

·     Mester! Eln�z�st a k�rd�s�rt! Mikor j�n meg Heidi az emberekkel? – k�rdezte Renata. Nem tudtam, hogy ki �, de majd megk�rdezem Janet.

·     K�t �ra m�lva! – k�z�lte a Mester.

·     K�sz�n�m! – hajolt meg �s j�tt ut�nunk. Mikor be�rt�nk a szob�mba, ledermedtem. Nagyon sz�p szoba volt! A sz�nek t�k�letesen passzoltak �s a b�torok is illettek hozz�. Ekkor le�ltem az �gyra, ahogy Jane �s Renata is.

·     Ki az a Heidi? – k�rdeztem k�v�ncsian.

·     � egy……k�gy�! – mondta Jane �s folytatta volna, ha Renata nem morog k�zbe.

·     Jane! Heidi hozza ide az embereket! Nagyon csinos, �gy � megy mindig! – mondta mosolyogva. – Szerintem te is mehetn�l legk�zelebb vele! – vigyorgott. Ha tudtam volna, most biztos elpirultam volna.

·     K�sz�n�m! De nem hiszem, hogy �n olyan sz�p lenn�k, mint Heidi. – mondtam szer�nyen.

·     �, hallom Heidi meg�rkezett, de most csak egyed�l, nem �rzek embereket! – mondta morcosan.

·     Menj�nk! – pattant f�l Jane. Mikor ki�rt�nk, mindenki kedvesen fogadott.

·     Isabella, bemutatom neked Heidit! Heidi, � a leg�jabb csal�dtagunk! – mosolygott a Mester.

·     Szia Isabella! �r�l�k, hogy vel�nk �lsz mostant�l. Szerintem m�skor velem j�hetn�l, ha embereket keresek a v�rosban! – mosolygott r�m.

·     Na l�tod, �n mondtam! – nevetett Renata.

·     H�t, majd m�g eld�nt�m! – k�z�ltem.

·     Isabella, Jane, Renata! Gyertek ide mell�m! – mutatott a bal oldal�ra Caius. Mi teljes�tett�k a parancs�t, �gy mell� �lltunk. Ekkor meg�reztem egy fantasztikus illatot, �s emberek besz�lget�s�t.

·     J� est�t kedves vend�geink! �r�l�nk, hogy elj�ttek hozz�nk! – k�sz�nt�tte �ket Aro. El kellett mosolyognom, mert h�t ezekek az emberek nem tudj�k, hogy a veszt�ket okozt�k ezzel, hogy elj�ttek hozz�nk. Demetri �s Felix becsukt�k a hatalmas ajt�t. Ekkor Aro b�lintott �s mindenki r�vetette mag�t egy emberre, kiv�ve engem! Nem tudom, nem �reztem cs�b�t�st, hogy megk�stoljam az emberi v�rt. Lehet, hogy miel�tt ide j�ttem, �llat v�ren �ltem?

·     Isabella? M�rt nem iszol? – k�rdezte a Mester.

·     Nem �rzek cs�b�t�st! Sajn�lom Mester! – hajtottam le a fejem.

·     Persze, hisz el�sz�r Cullen volt………  - mondta d�h�sen Jane, de r�harapott a sz�j�ra. Kik azok a Cullen�k? Nem is hallottam m�g r�luk, majd megk�rdezem a Mestert, tal�n elmondja.

·     Isabella! Innod kell, k�l�nben meghalsz! – mondta Caius.

·     Akkor elmegyek vad�szni! – mondtam. Ekkor mindenki hangosan felnevetett.

·     Menj el a k�zeli erd�be! Meg fogod tal�lni! – mondta kedvesen Marcus.

·     K�sz�n�m! – mondtam �s kimentem a nagy ajt�n. Most csal�dtak bennem, tudom j�l! De kik lehetnek azok a Cullen�k? �s m�rt mondott Jane olyat, hogy persze, hisz el�sz�r Cullen volt. Nem �rtettem a szavait! Mikor megtal�ltam az erd�t, elkezdtem futni. Megl�ttam egy szarvascsord�t �s h�rom �llatnak, ki sz�vtam a v�r�t. �gy gondoltam, hogy m�g futok egy kicsit, �gy elindultam beljebb az erd�be. Fut�s k�zben, folyton csak a Cullen�k j�rtak a fejemben. Miut�n �gy gondoltam, hogy eleget futottam, visszamentem a kast�lyba. Mikor bel�ptem a hatalmas ajt�n, mindenki engem n�zett �s h�t nem nagyon �r�ltek nekem, kiv�ve a Mestert �s Janet.

·     Isabella! Milyen volt az �llat v�r? – k�rdezte g�nyol�dva Demetri, �s hangosan felnevetett, de most nem nevetett senki vele.