(Bella szemszöge) 

Nem hittem volna, hogy túlélem ezt a napot. Olyan jó volt Alice-t ismét látni. Úgy hiányzott már. csak most azt nem tudom, hogy hogyan tovább. Nem akarok Edwarddal találkozni. Így is olyan nyomasztó érzés hogy hazudnom kellett a legjobb barátnőmnek. De mégse mondhatom meg neki az igazat. Edward pillanatok alatt kiolvasná a fejéből. Azt meg nem igazán szeretném. Abba meg már bele se merek gondolni, hogy mi lesz, majd ha egy iskolába járnak. De jobb lesz, ha mielőbb szólok erről Kathlinnek. Talán ketten kisütünk valamit. Meg is keresem Georgina számát. Beütöttem a számot és már tárcsáztam is. Gina fel is vette.

( A magyar fordítás a végén van)

*- Oui, quoi? - szólt bele Gina

- Salut je suis Gina Bella. Kathline là?

- Oh. Salut Bella.- hallottam a hangján, hogy melepődött. - Je vais lui donner un moment.

- Kathline! Bella est. – kiáltotta. - Vous recherchez. Vous venez ici?

- Bien sûr, je m'en vais. – hallottam meg lányom hangját.

- Seront ici dans une minute. – tájékoztatott.

- Salut, Mom! – na végre.

- Salut mon chou! Comment vas-tu? – érdeklődtem.

- Ce qui est formidable! So what's wrong with you? – ez nem igaz. Honnét tudja mér megint?

- This is nice to hear! Que pensez-vous que quelque chose pourrait être le problème?- adtam az ártatlant.

- Mère! Je vous connais déjà. Ce n'est plus vous suffit d'appeler et de sons si bizarre. – van benne valami.

- All right! Je vois que vous connaissez vraiment. Pas en vain, vous êtes comme moi le plus.

- So so what? – érdeklődött.

- Succinctement juste que la famille Cullen est en Forks, et qui me rend voisin de meilleure qualité.

- vázoltam a helyzetet röviden.

- Pardon? – sikította. - Forks? Et nous sommes voisins? Cette mai ne pas être vrai! Mais comment? Et comment sais-tu cela?

- Hey, hey, hey! Il ne peut y avoir qu'une seule question!

- Eh bien, je suis désolé! Donc là vous commencé Comment savez-vous?

- Alors que Rosalie et Emmett a adopté un métis. – meséltem. - Son nom est Anthony et il m'est arrivé d'être un enseignant et j'ai dû le ramener chez lui.

- Et l'autre n'aurait pu faire cela? – naná, hogy ezt kérdezi.

- Non, il était mêlé et il a commencé! Aucune pensée dans ce que je fais. Esme et il ouvrit la porte.

- Et puis ce qui s'est passé? – türelmetlenkedett a lányom.

- Quand il vit entre nous pensaient qu'il s'agissait d'une crise cardiaque. – magyaráztam. - Carlisle puis tout de suite appelé pour lui de revenir. Eh bien, ce que vous faites normalement pas de porte Dépannage-il interrogé.

- Vous me blâmer? Il ya 150 ans aurait dû mourir! – imádom a lányom humorát.

- Ouais pour moi! Puis avait à dire à ce qui s'est passé pour moi, mais je suis allé parce que je sentais l'odeur des autres, mais pas avant de quitter l'adresse

- Et puis quoi?

- Alice vint à moi. J'ai manqué. – panaszoltam neki. - De cours, il ne lui dites pas que vous avez trois enfants. Edward immédiatement déduite de la tête.

- Et puis ce sera? – hát ez jó kérdés. - La chose qui n'est pas exclue de l'école dirigée ensemble!

- Eh bien, je ne savais pas ça! Par conséquent, j'ai appelé.

- Edward de toute façon vous pourrez voir un certain rendement pour eux parce que tout le monde va en parler! – erre magamtól is rájttem.

- Je suis également préoccupé par justement cette raison!

- Un miracle surnaturel pour être ici. – hogy én milyen hülye vagyok.

- Well, that's it! Tu es une fille génial!

- Pourquoi?

- Bizarre! Si je suis sous le bouclier de toute l'école, le problème est résolu.

- Ce n'est vraiment pas une mauvaise idée. – értett egyet velem.

- Vaut la peine pour cette raison que de vous appeler.

- Ha, ha, ha! En tout cas, nous parlons français, pourquoi? – logikus kérdés.

- Pour pratiquer la langue. – válaszoltam.

- Je comprends.

- Et comment vous sentez-vous en France?

- Toute paisible et tranquille ici. – hát azt meghiszem. - Même si Mia ne sait pas à qui la question, mais sans cesse bouger, et ne possède pas une balade sur place. Le petit et si mignon.

- Mia je pense que vous frapper. – állapítottam meg. - Vous avez été d'une telle machine à mouvement perpétuel, et un peu têtu comme je peux.

- Vous savez déjà où le problème. – mondta nevetve.

- Qu'en est-Pierre?

- Oh. Il n'y a rien de mal à cela ... et pourtant ... et pourtant.

- Eh bien, qui sait. Familles blanches ont qu'un seul. – viccelődtem.

- Ouais. J'ai remarqué.

- Il n'y a qu'une peur de quelque chose. Renesmee discuteront quoi avec elle. – adtam hangot kétségeimnek.

- Je pense qu'avec lui, il ne sera pas une chose trop simple de la nature de la connaissance.

- Christopher cas déjà, mais facile. – állapítottam meg.

- That's for sure. Mais maman! Vous savez qu'un jour, on peut dire pour eux, parce que nous vivons dans une ville.

- Je sais très bien, mais j'ai peur. – most jön az hogy mitől.

- Quoi? – na tessék, megmondtam. - De même, le meilleur tireur est la nature de Renesmee. Vous avez besoin d'aide, et son père.

- Et qu'avez-vous besoin?

- Rien! Jusqu'ici tout va bien, comme il est. – mondta bizonytalanul.

- Cette discussion n'est pas venu, mais même alors il serait prématuré de le dire.

- Je vous promets que ce n'est pas une erreur stupide ou accident sera sais pas. – ezt nem garantálom.

- Je le promets.

- Puis calmé.

- Mais Alice On ne cache pas longtemps. Connu sous le nom de palme. Je pense qu'il est suspect. – és ettől félek.

- Eh bien, je suppose que vous devriez lui dire.

- Il est probable que la volonté.

- Je pense que vous comprendrez. – hát ezt el is várom. - Il faut reconnaître qu'il n'était pas facile pour vous seul tant d'années.

- Je n'étais pas seul, vous avez été là pour moi.

- Je sais, maman. Et tu nous a donné tout ce dont nous avons besoin était. – mondta szeretettel teli hangon Kate.

- Quelque chose qu'on ne fait pas. Papa. – válaszoltam szomorúan

- Cela a déjà été discuté d'un millier de fois. Nous étions si heureux ainsi. Et maintenant, pour terminer cette question aussi. – mostmár kezd egy kicsit mérges lenni.

- Tous droit. Et comme Laurac-en-Vivarais? – tereltem más irányba a témát.

- Bel endroit. Gina est une propriété fantastique. - naná hogy az. Hova máshova is küldhettem volna az én összetört szívű lányomat, mint Franciaországba?

- Je sais. Tout simplement parce que vous l'avez suggéré cette ville. Gina a été dans l'ami âgées. Je savais que, alors bienvenue.

- Vous remercions, Mom! Mais maintenant, je dois y aller. Pierre s'est réveillé. Mia et Mia... et simplement disparu.

- Je vais juste détecté. Je suis content que vous avez parlé de ma fille.

- Je suis une mère. Appelez-moi si quelque chose ne va pas. – az meg lesz. - Salut

- Salut Kathline! – köszöntem majd letette. 

Nem tudom, mihez kezdenék a lányom nélkül. ő volt eddig mindig a támaszom. Ha a gyerekeim nem lennének már rég összeomlottam volna. De hogy Alice-szel mit kezdjek, azt nem tudom. Előbb utóbb el kell neki mondanom. Úgy ismer, mint a tenyerét. Szerintem már most is sejti, hogy titkolok valamit. Remélem azért megért majd. Hisz ők hagytak ott engem. Én meg voltam olyan hülye hogy nem mentem vissza. Most már belátom hiba volt. Hiába menekülök előlük és az érzéseim elől ők mindig a családom lesznek és szeretem őket. Ezt sajnos nem tagadhatom, de idő kell, mire meg tanulok újra bízni bennük. Viszont azt meg végképp nem tagadhatom, hogy még mindig fülig szerelmes vagyok Edwardba és ez megrémít. Mi lesz ha összejövünk és ő megint elhagy. Az is lehet, hogy ő már nem szeret. Vagy a vámpír énemet nem fogja szeretni, az új énemet. 

(Jasper szemszöge)  

- Apa. – hallottam meg kislányom hangját. – Anya mikor jön haza? 

– Nem tudom kicsim, de már amúgy is fel akartam hívni mert megbolondulok az érzéseitől. – mondtam s már tárcsáztam is a számot. 

- Valami baj van kedvesem? – kérdezte

- Azon kívül, hogy olyan erős érzelmek jönnek felőled, hogy már nem sokáig bírom semmi. – közöltem egyetlenemmel a tényeket.

- Sajnálom. Nem direkt csinálom.

- Tudom szerelmem, de ha nem fejezed be, akkor perceken belül kitör a káosz. – és ez nem vicc.

- Azt azért elmondhatnád, hogy csináljam. – ha én azt tudnám. de várjuk csak. Már nem érzek felőle semmit.

- Akármit is csináltál Alice ügyes vagy! – dicsértem meg.

- Nem csináltam semmit! –  ez hogy lehetséges?

- Hát pedig semmit nem érzek felőled.

- Ez akkor sem lehetséges. Bella. – ennek mi köze hozzá?

- Hogy jön most ide Bella?

- Isabella White azonnal gyere vissza! – kiáltotta szerelmem.– Majd te elmagyarázod neki.

- Miért én? Nem csináltam semmit. – próbálta magát menteni.

- Várj szívem, adom Bellát! Majd ő elmagyarázza. – hát ez pazar.

- Szia Jasper. Jó újra hallani a hangod. – mondta félve.

- Én is örülök neked Bella. Üdv újra Forksban. – köszöntem neki. – Megmagyaráznád, hogy mi van Alice-val? Nem érzek felőle semmit.

- Nos, csak annyi az egész hogy nekem az egyik képességem az, hogy egyfajta pajzsot tudok létrehozni ami, megvéd minden erőtől. – magyarázta Bella.

- Bámulatos! – álmélkodtam.– Már kezdtem azt hinni, hogy megőrült.

- Azért ezt a lehetőséget se zárd ki. – hallottam, ahogy kedvesem valamit hozzávág Bella fejéhez és kikapja a kezéből a telefont.

- Jasper Hale! Mégis mit képzelsz? A feleséged vagyok. – én már dőltem a röhögéstől és Emmett kivette a kezemből a telefont. – Hallasz még?

- Bocs hugica. – szólt bele Emmett.– Jasper kifeküdt. Mit műveltél vele?

- Nem én, hanem Bella! –  halk kuncogást hallottam.

- Bella? Az a Bella, akit én ismerek? – nem nagyon hisz annak amit, Alice mond. – Majd én móresre tanítom. 

- Üzenem, hogy ezzel ne próbálkozzon. –szólt bele Bella

- Szerintem se jó ötlet. – értett egyet szerelmem. – Ha bár örülnék, ha látnám, hogy valaki végre legyőz.

- Nem hiszem, hogy ez sikerülne neki. – éreztem, hogy kétkedik.

– Szerintem ne húzz vele ujjat.

– Na, jó Alice!- szereztem vissza a telefont. – Elég késő van és Kate hiányol.

- Rendben. Máris ott vagyok. Szia Jasper. – köszönt el. 

Pár perc múlva szerelmem be is futott. Csak úgy sugárzott a boldogságtól. Még mindig érezni lehetett rajta Bella illatát. Edward, amikor megérezte teljesen lemerevedett. Még most is ugyanúgy szereti, mint annak idején, ha nem jobban.  

- Jaj istenem annyi mesélni valóm lenne. Egyszerűen fantasztikus volt. – hadarta kedvesem. – Igaz, hogy megváltozott, de még szebb, mint volt. Hihetetlen ez a lány. 

Alice még tovább magyarázott, de én erre már nem tudtam figyelni. Edward felé fordítottam a tekintetem, mert igen felkavaró érzések jöttek felőle. Gyanítom látta Alice gondolataiban Bellát. Már ő is belátta hogy hibát követett el 150 éve. Talán most majd minden rendbe jön. 
 
 
 
 
 
 
 

( Nem biztos, hogy pontos a fordítás)

• *Igen, tessék? – szólt bele Gina.
• Szia, Gina Bella vagyok. Kathline ott van?
• Oh. Szia, Bella. – hallottam a hangján hogy meglepődött. - Mindjárt adom őt,egy pillanat
• Kathline! Bella az. – kiáltotta. - Téged keres. Ide tudsz jönni?
• Persze, mindjárt megyek. – hallottam meg lányom hangját.
• Egy perc és itt lesz. - tájékoztatott
• Szia, anya! – na, végre.
• Szia, kicsim! Hogy vagytok? - érdeklődtem
• Mi remekül! Na és nálatok mi a gond? – ez nem igaz. Honnét tudja mér megint?
• Ezt örömmel hallom! Miből gondolod, hogy valami gond lenne? – adtam az ártatlant.
• Anya! Ismerlek már. Nem szoktál te csak úgy felhívni és a hangod is olyan fura. – van benne valami.
• Jól van! Látom, tényleg ismersz. Nem hiába, te hasonlítasz rám a legjobban.
• Na, szóval mi a gond? – érdeklődött.
• Tömören csak annyi, hogy a Cullen család itt van Forksba és, ami még jobb szomszédok vagyunk. – vázoltam a helyzetet röviden.
• Tessék? – sikította. - Forksban? És szomszédok vagyunk? Ez nem lehet igaz! De hogyan? És ezt te egyáltalán honnan tudod?
• Hé, hé, hé! Egyszerre csak egy kérdést!
• Jó, bocsánat! Akkor kezdjük ott, hogy te ezt honnét tudod?
• Úgy, hogy Rosalie és Emmett örökbefogadott egy félvért. – meséltem. - A neve Anthony, és történetesen én vagyok a nevelője és haza kellett vinnem.
• És ezt más nem tudta volna elintézni? – naná, hogy ezt kérdezi.
• Nem, ugyanis félvér és éppen elkezdődött nála! Bele se gondoltam mit teszek. És hát Esme nyitott ajtót.
• És aztán mi történt? – türelmetlenkedett a lányom.
• Amikor meglátott minket azt hittem, hogy szívrohamot kap. – magyaráztam. - Utána rögtön felhívta Carlislet, hogy jöjjön haza. Hát, mit nem mondjak ő is rendesen elcsodálkozott.
• Még csodálkozol? 150 éve meg kellett volna halnod! – imádom a lányom humorát.
• Oké értem! Utána el kellett mesélnem, hogy mi történt velem, de aztán elmentem mert megéreztem a többiek szagát, de előtte még meghagytam a címem.
• És aztán?
• Alice eljött hozzám. Úgy hiányzott már. – panaszoltam neki. - Persze azt nem mondtam el neki hogy van három gyerekem. Edward azonnal kiolvasná a fejéből.
• Es ezután hogy lesz? – hát ez jó kérdés. - A suliba kizárt dolog hogy ne fussanak össze!
• Hát ezt nem tudom én se! Ezért hívtalak.
• Edward úgyis látni fogja őket mások fejében, mert mindenki róluk fog beszélni! – erre magamtól is rájöttem.
• Én is épp emiatt aggódok!
• Ide valami természetfeletti csoda kellene. – hogy én milyen hülye vagyok.
• Hát ez az! Zseni vagy kislányom!
• Miért is?
• Természetfeletti! Ha az egész iskolát a pajzsom alá veszem, akkor a probléma megoldva.
• Ez tényleg nem rossz ötlet. – értett egyet velem.
• Már ezért megérte felhívni téged.
• Ha, ha, ha! Amúgy mi miért franciául beszélünk? – logikus kérdés.
• Hogy gyakorold a nyelvet. – válaszoltam.
• Már értem.
• És hogy érzed magad Franciaországba?
• Minden olyan békés és nyugodt itt. – hát azt meghiszem. - Bár Mia nem tudom kire ütött, de állandóan izeg-mozog, és nem bír megülni egy helyben. A kicsi pedig olyan aranyos.
• Mia azt hiszem rád ütött. – állapítottam meg. - Te is ilyen örökmozgó voltál, csak úgy mint én és ugyanolyan makacs is.
• Akkor már tudom, hogy hol a gond. – mondta nevetve.
• Na és Peter?
• Oh. Vele semmi gond… még… egyelőre.
• Hát ki tudja. A White család már csak ilyen. – viccelődtem.
• Na, igen. Azt vettem észre.
• Már csak egy valamitől félek. Renesmee mit fog szólni ehhez az egészhez. – adtam hangot kétségeimnek.
• Vele azt hiszem nem lesz túl egyszerű dolgod a természetét ismerve.
• Christopher már viszont könnyebb eset. – állapítottam meg.
• Az már biztos. De anya! Ugye tudod, hogy egyszer úgy is el kell nekik mondani, hiszen egy városban élünk. -
• Tudom nagyon jól, de félek. – most jön az hogy mitől.
• Mitől? – na, tessék, megmondtam. -  Különben sem bírsz már Renesmee természetével. Neked segítségre van szükséged, neki pedig apára.
• És neked mire van szükséged?
• Semmire! Egyelőre ez így jó, ahogy van. – mondta bizonytalanul.
• Ezzel nem szállok vitába, de még akkor is korai lenne, hogy elmondjam neki.
• De ígérd meg hogy nem valami hülye félreértés, vagy baleset során fogja megtudni. – ezt nem garantálom.
• Ígérem.
• Akkor megnyugodtam.
• De Alice elől nem titkolhatom sokáig. Ismer, mint a tenyerét. Szerintem így is gyanakszik. – és ettől félek.
• Hát, gyanítom, akkor neki el kell mondanod.
• Valószínű, hogy az lesz.
• Szerintem meg fog érteni. – hát ezt el is várom. - El kell ismerni nem volt neked könnyű egyedül ennyi éven át.
• Nem voltam egyedül, ott voltatok ti nekem.
• Tudom anya. És te mindent megadtál nekünk, amire szükségünk volt. – mondta szeretettel teli hangon Kate.
• Egy valamit nem. Apát. – válaszoltam szomorúan.
• Ezt már ezerszer megbeszéltük. Mi boldogok voltunk így is. És ezt a témát most fejezzük is be. – most már kezd egy kicsit mérges lenni.
• Rendben. És hogy tetszik Laurac-en-Vivarais? – tereltem más irányba a témát.
• Gyönyörű hely. Gina birtoka pedig fantasztikus. – naná hogy az. Hova máshova is küldhettem volna az én összetört szívű lányomat, mint Franciaországba?
• Tudom. Épp azért javasoltam neked ezt a várost. Gina már régebb óta az ismerősünk. Tudtam, hogy szívesen lát majd.
• Köszönöm anya! De most nekem mennem is kell. Peter felébredt. Mia pedig… Mia pedig szimplán eltűnt.
• Majd csak előkerül. – nevettem. - Örülök, hogy beszéltünk kislányom.
• Én is anya. Majd hívj, ha valami gond van. – az meg lesz. - Szia!
• Szia Kathline! – köszöntem majd letette.