·     Csak hom�lyosan! – hajtottam le fejem. Bement�nk a h�zba �s b�mulattal n�ztem k�rbe.

·     H�t, akkor seg�t�nk! Edward k�rlek, vidd fel Renesmeet, Esme �s Rose, ti pedig seg�tsetek nekem! K�rbe vezetj�k a h�zban Bell�t! – tapsikolt Alice. Edward elt�nt kisl�nyunkkal egy�tt az emeleten. A h�z hatalmas volt �s gy�ny�r�. N�gy emelet k�s�rte �s persze a f�ldszint. Hirtelen beugrott minden, �s eml�keztem. Meg�leltem a l�nyokat �s felszaladtam. Kicsit meglep�dtek, de azt�n r�j�ttek mi t�rt�nt. Mi a m�sodik emeleten voltunk. A l�pcs� el�tt volt a h�l�szob�nk. Abb�l ny�lt n�gy szoba. Kisl�nyunk szob�ja, a gardr�bunk, a f�rd�szob�nk, �s persze Edward zongora szob�ja. Szerelmem, Renesmee szob�j�ban volt, �s n�zte, ahogy alszik. Mell� �lltam, � pedig mag�hoz h�zott.

·     Minden rendben? – k�rdezte.

·     Igen, persze! – v�laszoltam. – Most m�r! – tettem m�g hozz�. Visszament�nk a szob�nkba �s led�lt�nk az �gyra. Edward a mellkas�ra h�zott �s a h�tamat simogatta.

·     Mit csin�ltatok, m�g nem voltam itthon? – k�rdeztem, de nem n�ztem r�. �reztem, hogy megfesz�l a teste.

·     Nem kell v�laszolnod! – mondtam gyorsan.

·     Semmi baj, Kicsim! Igaz�b�l, Renesmee nagyon sokat s�rt, �s az eg�sz csal�d ideges volt. Azt tervezt�k, hogy mikor �s hogyan megy�nk t�ged kiszabad�tani! – mondta.

·     �rtem! – v�laszoltam.

·     T�nyleg sajn�lom Bella, hogy nem tudtalak megv�deni! Csak Renesmee tartott vissza att�l, hogy ne rohanjak vissza hozz�d! De….. – folytatta volna, de k�zbe v�gtam.

·     Edward Cullen! Ne merd magadat hib�ztatni! Meg�rtetted? Nem v�rhatom el t�led, hogy mindig megv�dj! M�r �n is v�mp�r vagyok az Isten szerelm�re, megtudom, v�deni magamat! Szeretlek, tudod j�l, de…… - most � v�gott a szavamba, de nem sz�val. Mire �szbe kaptam, egy szenved�lyes cs�kba forrtunk �ssze.

·     Szeretlek! – zih�lta. A lehelete elk�b�tott.

·     Szeretlek! – mondtam �n is.

·     Rendben van, befejeztem! De tudnod kell, hogy te vagy nekem az �letem �s megszeretn�lek, �vni, m�g akkor is, ha tudom, vigy�zol magadra! – mondta kedvesen.

·     K�sz�n�m! – mondtam. Kopogtak az ajt�n, de szerelmem m�g mindig nem engedett el, er�sen szor�tott mag�hoz. Nem zavart, de m�gis csak, valaki beszeretett, volna j�nni, �gy elengedtem f�rjemet.

·     Bocsi, ha zavarok! – mondta Alice mosolyogva.

·     Semmi baj hugi! Mond csak! – mondta kedvesen Edward.

·     Csak annyit szerettem volna megk�rdezni, hogy van kedvetek-e vad�szni? – k�rdezte. R�n�ztem szerelmemre, fekete volt a szeme, ahogy nekem is.

·     Igen szeretn�nk menni! – jelentettem ki.

·     Remek akkor t�z perc m�lva lent legyetek! – adta ki a parancsot bar�tn�m. Mikor kiment Edwarddal nevetni kezdt�nk. Annyira szeretem l�tni, amikor boldog, �s most az volt. Fels�hajtottam.

·     Mi a baj? – k�rdezte agg�dva.

·     Semmi. Csak szerettem volna m�g maradni! – mondtam. Edward mosolygott �s k�t keze k�z� fogta az arcomat.

·     Nem kell elmenn�nk, ha nem szeretn�l! Egy�bk�nt, �n is sz�vesebben lenn�k itt veled! – mosolygott r�m azzal a f�loldalas mosollyal, amit �gy szeretek.

·     Nem szeretn�m, ha miattam szenvedn�l! – mondtam hat�rozottan.

·     Ha itt vagy velem, hogy tudn�k szenvedni, dr�g�m? – k�rdezte mosolyogva. Nem v�laszoltam, hanem hosszan �s l�gyan megcs�koltam. � visszacs�kolt, de azt�n elengedett.

·     Mi t�rt�nt? – k�rdeztem zih�lva.

·     A kisl�nyunk mindj�rt felkel! – jelentette ki. Beszaladtam l�nyunk szob�j�ba. M�r �ppen felkelt, �gy kivettem az �gy�b�l �s fel�lt�ztettem. Renesmee el�re szaladt, mi pedig k�zen fogva ment�nk ut�na.

·     Palacsinta! – kiab�lta kisl�nyom, �s ember szemnek nem l�that� gyorsas�ggal rohant a konyh�ba Esmehez. Mindenki nevetett. Emmett, Rose, Jasper �s Alice is j�ttek vad�szni.

·     Hol van Carlisle? – k�rdezte szerelmem. Nekem csak most t�nt fel, hogy nincs itt. A t�bbiek is elgondolkoztak.

·     A dolgoz�szob�j�ban! – hallottam meg any�m hangj�t. Bementem a konyh�ba, Edwarddal az oldalamon, elk�sz�nni Renesmeet�l.

·     K�sz�n�m m�g egyszer, hogy vigy�zol r�! – fordultam any�m fel�.

·     Ez csak term�szetes dr�g�m! – mosolygott vissza.

·     Szia Anyu! Szia Apu! – k�sz�nt kis angyalom �s tov�bb ette a reggelij�t.

·     Sziasztok! – k�sz�nt�nk Edwarddal.

·     Mit sz�ln�tok egy versenyhez? Az nyer, aki el�sz�r �ri el a r�tet, ahol baseballozni szoktunk! – nevetett Emmett.

·     Veszteni fogsz dr�ga b�ty�m! – incselkedtem vele. Ekkor m�r mindenki nevetett.

·     Ne, hogy azt hidd, hugi! – mondta. Mindenkinek tetszett ez a verseny, �gy be�lltunk �s elkezdt�nk rohanni a r�t fel�. L�ttam szerelmemet el�ttem futni, de ez nem volt meglep�, hisz mindig � az els�. Hirtelen megl�ttam magam mellett a k�t b�ty�mat, �gy gyorsabban kezdtem futni.  H�tran�ztem, de hirtelen k�t er�s kar z�rt �ssze gyeng�den. Megfordultam �s f�rjem �jfekete szemeivel tal�ltam szemben magam.

·     �gyes vagy! – dics�rt meg. – Ut�nam �rkezt�l egy perccel! – mosolygott.

·     K�sz�n�m, hogy megfogt�l! – cs�koltam meg.

·     Most mi van gyerekek, futunk vagy sm�roltok? – nevetett Emmett.

·     Fogd be! Csak harmadik lett�l! – mondtam. Edward mellettem kuncogni kezdett.

·     Ne nevess! – mondta �s neki rontott szerelmemnek. Ekkor j�tt meg egyszerre Rose, Jasper �s Alice. B�ty�m �s f�rjem kit�rtek p�r feny�t, �s a f�ld�n verekedtek tov�bb. M�r nagyon �gett a torkom, ahogy mindenkinek.

·     Fi�k! Vad�szni j�tt�nk! – kisab�lta legjobb bar�tn�m.

·     J�l van, megy�nk! – nevettek. �n cs�p�re tettem a kezem �s �gy tettem, mintha haragudn�k szerelmemre.

·     Haragszol? – k�rdezte agg�dva.

·     Menj�nk m�r! A szerelmi �gyeiteket megbesz�litek k�s�bb! – mondta m�rgesen Jazz. Meg�rtettem, hisz m�r � is szomjas lehetett. Elindultunk �s tal�ltunk egy szarvascsord�t. Mindenki h�rom �llatot kapott el, majd ment�nk haza. A fele �tn�l Edward meg�ll�tott minket.

·     Alice r�n�zn�l Renesmeere? – k�rdezte. – Bell�val szeretn�nk egyet s�t�lni.

·     Persze! – mondta mosolyogva. A t�bbiek elmentek �s csak ketten maradtunk. Edward megfogta a kezem, �s futni kezdt�nk. Csak gondoltam, hogy hova visz. Eltal�ltam! A r�t�nk�n voltunk, mint mindig. Meg�llt, k�zelebb h�zott mag�hoz, �s aranybarna szemeivel, m�lyen az eny�mbe n�zett.

·     Most haragszol r�m? – k�rdezte.

·     M�rt haragudn�k? – k�rd�s�re, k�rd�ssel v�laszoltam.

·     H�t……mikor Emmettel verekedt�nk, akkor �gy n�zt�l r�m, mintha haragudn�l. – mondta �s lehajtotta a fej�t. Kezem k�z� fogtam az arc�t, �s a szem�be n�ztem.

·     Nem haragszom, csak rosszul esett, hogy ott hagyt�l egyed�l! – mondtam szomor�an.

·     Sajn�lom! – mondta, �s ism�t lehajtotta a fej�t.

·     Ha valakit szeret�nk, akkor semmi sz�ks�g arra a sz�ra: sajn�lom! – mosolyogtam r�.

·     K�sz�n�m! Szeretlek! – mondta �s m�g k�zelebb h�zott mag�hoz.

·     �n is! Nem is tudod mennyire! – mondtam. Ezut�n egy szenved�lyes cs�kba forrtunk �ssze. �gy �lltunk k�t percig, majd szerelmemt�l zih�lva v�ltam el.

·     Mi a baj? – k�rdezte.

·     Nem hallod? Alice m�r h�rom perce ordib�l a fej�nkbe! Nagyon ellehetett, foglalva Mr. Cullen, hogyha nem hallotta! – nevetettem.

·     �, nem is sejtem, Ms. Cullen, hogy mi�rt lehet ez! Tal�n, mert elk�pr�ztat? – k�rdezte csib�szesen mosolyogva.

·     Hogy �n t�ged? – k�rdeztem.

·     Igen! De jobb, ha megy�nk, Alice kezd m�r az idegeimre menni! – mondta �s m�r haza fel� rohantunk. A h�zban legjobb bar�tn�m cs�p�re tett k�zzel, morcosan n�zett r�nk.

·     �r�l�k, hogy bef�radtatok! M�r t�z perce kiab�lok nektek! – mondta morcosan.

·     Nyugi Alice! Itt vagyunk m�r! – mondta szerelmem.

·     Ok�, de m�rt nem hallott�tok el�sz�r? – k�rdezte, most m�r nyugodt hangon. Szerelmemre n�ztem, de � csak mosolygott.

·     Elvoltunk, foglalva! – mondta szerelmem. Fentr�l nevet�st hallottam, persze, hogy Emmett, de Rosalie fejbe v�gta.

·     Hol van a kisl�nyunk? – k�rdeztem, hogy tereljem a t�m�t.

·     Itt vagyok! – j�tt le a l�pcs�n.