·     Kicsim, holnap megtudsz mindent lefekv�s! Most! – mondtam. Nem volt szigor� a hangom, de er�s az m�r ink�bb.

·     Rendben! De holnap reggeli k�zben elmondod ugye? – k�rdezte.

·     Igen! – mondtam �s megpusziltam. Felment a szob�j�ba, �s m�r halottam is, hogy elaludt.

·     Na sz�val! Mes�lj! – fordult hozz�m gyanakodva Jasper.

·     El�bb elmegyek megf�rd�k! Nem tart tov�bb t�z percn�l. – �g�rtem.

·     Lehet, hogy ez nek�nk el�ny�sen hangzik! – nevetett Emmett. Gyorsan felszaladtam a f�rd�szob�ba �s be�lltam a zuhanyz� al�. Nem �rdekelt a v�z, de az, biztos, hogy Alice ezt a ruh�t nem fogja engedni, hogy felvegyem m�g egyszer. �tvettem egy sz�kebb farmert �s egy k�k toppot, azt�n leszaladtam a csal�domhoz. Edward hozz�m szaladt �s megcs�kolt.

·     �gy m�r jobb! Gy�ny�r� vagy! – mondta egy f�l oldalas mosoly k�s�ret�ben.

·     K�sz�n�m! – mondtam. Mag�val h�zott a nappaliba, ahol m�r mindenki v�rt.

·     Most m�r mes�lhetsz! – mondta Carlisle.

·     Ok�! Sz�val, elmentem a r�tre, ahol baseballozni szoktunk, �s ott tal�lkoztam a farkasokkal. Sam, Jacob, Jared, Embry, Paul �s Quil, farkas alakban. Azt�n �tv�ltoztak �s elkezdt�nk besz�lgetni. Jake elh�vta Renesmee holnap kir�ndulni a farkasokkal. Elengedj�k? – fordultam most szerelmem fel�.

·     Semmi akad�ly�t nem l�tom! – mondta nyugodtan.

·     Remek! Majd fel is h�vom gyorsan �ket! Renesmee �r�lni fog! – mondtam.

·     Van m�g valami. – mondta Jazz, de ez ink�bb kijelen�s volt, mint k�rd�s. – Kicsit izgatott vagy! – tette hozz�.

·     H�t…van! Sam megh�vott mindannyiunkat egy t�bort�zes partira! – mondtam �s megn�ztem mindenki arckifejez�s�t. Fogadott sz�leim, �gy l�ttam, �r�lnek neki, Edwardnak �gy v�ltem semmi ellenvet�se nincsen, Emmett mosolygott, Jasper a szok�sos volt, m�g Alice is �r�lt neki �s �gy gondolta, hogy majd valami sz�p ruh�ban, de m�gis mozg�konyban kellene mennie, de Rose nem nagyon �r�lt neki. M�r t�z perce is eltelt, de nem sz�lalt meg senki, ez�rt �n t�rtem meg a csendet.

·     Na j�! Az arcotokat l�tva, senkinek sincs ellenvet�se, kiv�ve Jaspert �s Rosaliet! Igaz? – k�rdeztem szomor�an.

·     Igen! Nekem egy�ltal�n nem tetszik! Ok�, lehet, hogy r�gen seg�tettek nek�nk. De akkor is! �n m�g mindig nem b�zom meg benn�k! – mondta id�sebbik n�v�rem.

·     Ugyan Cica! Szerinted nem lenn vicces, ha kicsit verekedn�nk? – nevetett Emmett.

·     NEM! – mondtuk egyszerre Esmevel.

·     Na �s te Jazz? Folyton valami filmr�l mes�lsz gondolatban! Mit mondasz? – k�rdeztem rem�nykedve.

·     Nem tudom, mit gondoljak! Hiszek neked is, hogy nem kell tartanunk t�le, de hiszek Rosenak is, hogy nem olyan biztons�gosak.

·     Szerinted, ha nem lenn�nek biztons�gosak, elengedn�nk vel�k a l�nyunkat? – k�rdezte szerelmem.

·     Te csak ne sz�lj semmit! R�gen m�g gy�l�lted azt a korcsot, mert � is szerette Bell�t! – h�zta fel mag�t Rose. Na j�, lehet, hogy ezt m�g sem kellett volna mondania! Ez most f�jt, �s �gy l�ttam Edwardnak is.

·     Sajn�lom, nem �gy gondoltam! – hajtotta le a fej�t id�sebbik n�v�rem.

·     Semmi baj! – mondtam �s megfogtam f�rjem kez�t.

·     Na j�, nekem mindegy! Ott leszek, de nehogy azt higgy�tek, hogy bar�tkozni fogok, azokkal a korcsokkal! – mondta Rose.

·     Akkor nekem sincs semmi ellenvet�sem! – mondta Jazz, aminek nagyon �r�ltem.

·     Remek, akkor felh�vom Jacobot, rem�lem m�r haza�rt! – m�r indultam is a telefonhoz, de legjobb bar�tn�im, elkapt�k a kezemet.

·     Igen? – fordultam vissza hozz�juk.

·     Szerinted mit vegy�nk fel? – k�rdezt�k tanakodva.

·     Szerintem vegy�k fel, azt a ruh�t, ami egyforma a fajt�ja mindh�rmunknak, csak a sz�ne m�s. Csinos, de m�gis sportos! – mosolyogtam fel�.

·     Remek! Am�gy mikorra is vagyunk hivatalosak egy kutya bulira? – k�rdezte Rosalie.

·     Szombatra! – k�z�ltem.

·     De akkor mikor fogunk t�ged tan�tani, t�ncolni? – k�rdezte agg�dva Alice. Ennek a k�rd�snek nem nagyon �r�ltem, de mivel Edward szeretett t�ncolni, �gy nem volt v�laszt�som.

·     Alice, most van h�tf�, m�g egy teljes het�nk lesz! – mondtam, �s egy mosolyt er�ltettem az arcomra.

·     Igazad van! – ujjongott �s elt�nt az emeleten. T�rcs�ztam Jake telefon sz�m�t, �s �r�ltem mikor, meghallottam a hangj�t.

·     Szia! – k�sz�ntem bele a telefonba.

·     Szia Bella! Na mi a helyezet? – k�rdezte.

·     K�sz�nj�k a megh�v�st, megy�nk h�tv�g�n, �s Renesmee is megy holnap hozz�tok, de m�g nem tudja, majd reggel elmondom neki. H�nykor j�ssz �rte? – k�rdeztem.

·     Kilenc k�r�l! Elk�sz�l akkorra? – rem�nykedett.

·     Persze! K�sz�tsek neki valamit az �tra? – k�rdeztem.

·     Egy t�sk�ba pakolhatsz neki v�lt� ruh�t, de m�s nem kell! �s ne agg�dj, nem marad �hen, Emily �s Leah is j�nnek vel�nk, sz�val lesz kaja! – mondta �s hallottam, hogy mosolyog.

·     Rendben! �r�l�k, hogy az�rt l�nyok is lesznek veletek! Akkor, szia Jake. – k�sz�ntem el.

·     Aha, t�nyleg szuper! Szia Bells! – k�sz�nt el � is. Ezut�n megszakadt a vonal, �n pedig visszamentem a t�bbiekhez.  
A nappaliban viszont csak Carlisle, Emmett �s Edward volt.

·     Hol vannak a t�bbiek? - k�rdeztem.

·     Esme elment vad�szni! – k�z�lte fogadott ap�m.

·     Alice �s Jasper fent vannak, �s h�t…el vannak foglalva! – nevetett Emmett. Ekkor fentr�l meghallottam Alice hangj�t.

·     Emmett McCarthy Cullen, ne merj semmi rosszra gondolni! – kiab�lta Alice. Szerencs�re �k az els�n voltak, mi pedig a m�sodikon, �gy Renesmee nem hallhatta. Szerelmem mellettem kuncogni kezdett, ahogy �n is.

·     �s…a m�sik n�v�rem? – k�rdeztem.

·     Fent van a szob�nkban! Mostan�ban valami nincs rendben vele…�s agg�dom egy kicsit! – mondta Emmett, �s most l�ttam rajta az igazi szeretetet �s f�lt�st.

·     Majd �n besz�lek vele! – mondtam �s elt�ntem az emeleten. A harmadikra �rve, bekopogtam az ajt�n, de nem v�laszolt senki, �gy benyitottam.

·     Rose? Minden rendben? – k�rdeztem, de m�g mindig nem j�tt v�lasz. Bementem, �s nem tal�ltam senkit, csak egy nyitott ablakot, �s egy levelet, ami nekem volt c�mezve: 
Bella! 
Tudtam, hogy te fogsz el�sz�r bej�nni a szob�ba, �gy jobbnak l�ttam, ha neked �rok, �s nem Emmettnek! Az erd�ben vagyok, ha szeretn�l besz�lni velem! Meg fogsz tal�lni! 
                                                            �dv: Rose! 
Nem sz�ltam senkinek, csak kiugrottam az ablakon, �s az erd�be rohantam. T�z perc, fut�s �s keres�s ut�n, megl�ttam Rosaliet, egy kid�lt fa t�rzs�n �lt, �s kifejez�stelen arccal n�zett maga el�. Oda mentem hozz�, �s le�ltem mell�.

·     Szia Rose Mi a baj? – k�rdeztem agg�dva.

·     Musz�j volt gondolkoznom egy kicsit! – jelentette ki.

·     A farkasok miatt van? – k�rdeztem.

·     Nem-nem, dehogy is! Az most nem nagyon �rdekel! – k�z�lte.

·     Akkor mi a baj? – k�rdeztem tov�bbra is. – Emmett is nagyon agg�dik �rted! – tettem m�g hozz�.

·     Igaz�b�l…semmi…m�rges lenn�l r�m! – hajtotta le a fej�t. Jaj ne, nem szeretn�k vele �sszeveszni!

·     Mond csak nyugodtan! �g�rem, nem fogok haragudni! – �g�rtem meg.

·     H�t…igaz�b�l…ism�t…irigykedem r�d! – mondta m�g mindig lehajtott fejjel. Kicsit elk�bultam. M�g, hogy �, r�m? Ezt meg, hogy �rti? Hisz � a leggy�ny�r�bb, akit valaha l�ttam! Meg van mindene! Csal�dja, f�rje, m�g sz�p is! Tudom, hogy r�gen, az�rt volt r�m f�lt�keny, mert ember voltam, �s � is az akart lenni, de nem �rtem, hogy most mi�rt!

·     De Rose! Hisz te fantasztikus vagy, hogy lehetn�l te r�m f�lt�keny? – �rtetlenkedtem.

·     Bella! K�rlek! Gondolkozz egy kicsit! – k�rt meg, r�m emelve aranybarna tekintet�t. Kicsit elgondolkoztam, de azt�n r�j�ttem.

·     Renesmee miatt? – k�rdeztem. A hangom m�g nyugodt volt, de bel�l kezdtem kicsit ideges lenni. R�j�ttem, hogy id�sebbik n�v�rem, mindig is gyereket szeretett volna.