·     �gyes volt�l! L�tod, hogy nem kell f�lned! – mosolygott Jasper.

·     K�sz�n�m! – mondtam.

·     K�rlek! K�rlek! K�rlek! K�rlek! – mondogatta folyamatosan Rose Edwardnak. A gondolataib�l nem tudtam meg semmit,(folyton csak francia divattervez�k neveit mondogatta), de szerelmem m�r r�j�tt.

·     Rendben! – egyezett bele! Le�ltem a kanap�ra Emmett mell�.

·     Ha Alice �s Edward szerinted j�l t�ncoltak, akkor n�zd majd meg Edward �s Rose p�ros�t! – nevetett Emmett. Jasper berakott egy latin sz�mot, amit nagyon j�l ismertem! Rosalie olyan gyors l�ptekkel salsazott, hogy alig b�rtam figyelni. Edward megp�rgette, �s n�v�rem meg p�rd�lt egy p�rszor. Azt�n a zene le�llt, �s Rose m�r a f�ld�n volt sp�rg�ban. Fel�llt, majd meghajoltak, mi pedig tapsoltunk. Emmett m�g f�ty�lt is. �gy gondoltam, hogy �n ezt nem fogom kipr�b�lni!

·     El kell mennem vad�szni! – jelentettem ki gyorsan. Mindenki csak mosolygott, amit nem nagyon �rtettem.

·     �gyes alak�t�s Mrs. Cullen! – suttogta szerelmem a f�lembe. Gyilkos pillant�ssal n�ztem r�, de � csak l�gyan megcs�kolt.   
Ezut�n kifutottam az erd�be. Im�dtam a sz�llel szemben futni! A gondolataim viszont most Rosalien j�rtak. Eml�kszem, arra mikor v�mp�r lettem, Carlisle elmes�lte nekem az eg�sz csal�d t�rt�net�t. Edward is elmondta, de kihagyott p�r r�szt, hogy ne okozzon f�jdalmat nekem. Akaratlanul is, de Carlisle egyik t�rt�net�re nagyon is felfigyeltem:  
Mikor Edward m�r v�mp�r volt, ak�r csak �n, m�r l�ttam Esmet. L�ttam, ahogy fiatal l�nyb�l, gy�ny�r� n� lesz! Els� l�t�sra beleszerettem! Esme hal�l�n volt, �gy �t kellett v�ltoztatnom, az�ta boldogok vagyunk egy�tt. Egyszer viszont, �szre vett�k, hogy a fiunk nem igaz�n boldog. Nem �rtett�k mi�rt, de azt�n r�j�tt�nk. Hi�nyzott az �let�b�l egy fontos dolog: a SZERELEM! Tudtam, hogy t�bbsz�r is kereste m�r a p�rj�t, de soha nem tal�lta meg! Esme �s �n, nem �r�lt�nk, hogy Edward nem teljes. Mindig csak a szob�j�ban van, �s nem, csin�l, semmit. Viszont mikor megtal�ltam Rosaliet, tudtam, � a T�K�LETES L�NY Edward sz�m�ra. Sajnos Rose mindig is irt�zott a v�mp�r l�tt�l; nem akarta elfogadni, hogy � is a halhatatlanok sor�ba ker�lt, �s, hogy neki nem lehet gyereke. Meg akart sz�kni t�l�nk, de Esme visszatartotta, mert l�ny�k�nt szerette �s szereti most is! Azt�n Edward elmondta, tudja, hogy mi Roset a p�rj�nak akartuk, de � csak testv�rek�nt szereti. Elmondtuk a l�nyoknak, Rosalie persze egyb�l egyet �rtett Edwardal. Mi term�szetesen t�mogattuk �ket! – mes�lte nekem f�l �ve. �rtem, hogy Edward csak testv�rek�nt szerette, de az�rt m�gis Esme �s Carlisle is jobban �r�ltek volna, ha szerelmem p�rja Rosalie! Nem azt mondom, hogy f�lt�keny vagyok, mert m�rt is lenn�k az, hisz Edward engem szeret, de az�rt m�gis! Ezen gondolkoztam, m�g meg�reztem egy szarvas csapatot. A fejemet el�nt�tte a piros k�d, �s egy hang sz�lt: �lj! Ez volt a legrosszabb, hogy meg kellett �ln�nk �llatokat! Miut�n elkaptam k�t �llatot, hazafel� vettem ir�nyomat. A h�zhoz �rve, felugrottam a szob�nk erk�ly�re, �s bementem az ajt�n. Nem volt kedvem senkivel t�rsalogni most!

·     Azt hitted, hogy nem veszlek �szre? – k�rdezte egy hang a h�tam m�g�tt. Megfordultam �s Edward �llt el�ttem, neki d�lve az ajt�nak.

·     Te leskel�dsz ut�nam? – k�rdeztem gyan�san. Egy szempillant�s alatt el�ttem termett, �s m�lyen a szemembe n�zett.

·     Sz�vem! Ezt m�r megszokhattad! �s k�l�nben is, Jasper elmondta, hogy az �rz�seid cik�znak! Hol boldog vagy, hol szomor�! – mondta. – Valami baj van? – k�rdezte agg�dva.

·     H�t…semmi…m�rt kell mindent �szre vennetek! – suttogtam.

·     Sz�val van valami! Szeretn�d elmondani? – k�rdezte l�gyan.

·     Edward elmondom, ha itt az id�! Addig k�rlek, felejts�k el! – k�rleltem. – �s ne haragudj r�m, hogy titkol�zom. – tettem m�g hozz�.

·     Nem haragszom! Vannak olyan dolgaid, amiket most m�g nem mondhatsz el! – mondta kedvesen.

·     K�sz�n�m! Szeretlek! – cs�koltam meg. Neki ez nem volt el�g, ez�rt szenved�lyesen visszacs�kolt. Ekkor a mobilom rezegni kezdett a zsebembe, �gy k�nytelen voltam elv�lni szerelmemt�l.

·     B�rki is az, k�sz�n�m neki, hogy elrontotta a pillanatot! – mondta d�h�sen f�rjem. Le�lt az �gyra, majd �n is mell�, �s felvettem a telefont.

·     Hal�? – k�rdeztem.

·     Szia Bella! Csak egy gyors k�rd�s; Renesmee itt aludhat ma n�lunk? –k�rdezte Jake. Edwardra n�ztem, de az arca kifejez�stelen volt.

·     V�rj egy kicsit! – sz�ltam a telefonba.

·     Mit gondolsz? – k�rdeztem f�rjem fel� fordulva.

·     T�lem nyugodtan elmehet. – k�z�lte. Megpusziltam, majd tov�bb folytattam a besz�lget�s legjobb bar�tommal.

·     Rendben ott aludhat, de ha lehet, �ps�gben hozd majd haza. – mondtam.         
Nagyon vigy�zni fogok r�! – �g�rte meg. – �s ha az a Sz�ke Ciklon veszekedne, akkor majd �n besz�lek vele. – tette m�g hozz�.

·     Jaj Jake! Na j� mindegy, besz�lni szeretn�nk a l�nyunkkal. – mondtam.

·     Rendben, akkor, szia Bells. – k�sz�nt el.

·     Szia Jake! – k�sz�ntem el �n is. Hallottam kisl�nyom suttog�s�t, �s, hogy nagyon �r�lt, hogy megengedt�k neki, hogy ott legyen Jakkel.

·     Sziasztok! – k�sz�nt.

·     Szia dr�g�m! J�l vagy? – k�rdeztem.

·     Igen persze, ma nagyon j�l �reztem magam! – jelentette ki.

·     Azt nem is k�tlem! – kuncogott Edward.

·     Majd elmes�lek mindent holnap, �s k�sz�n�m, hogy itt aludhatok! – hallottam boldog hangj�t.

·     Sz�vesen! Vigy�zz magadra, �s idej�ben fek�dj le! J� �jt Kicsim! – k�sz�ntem el.

·     Ok�, sziasztok, nektek is! – mondta, majd letette a telefont. Visszaraktam a zsebembe a telefont, �s szerelmemhez fordultam.

·     Menj�nk le a t�bbiekhez! – mosolygott r�m. A sz�mb�l vette ki a sz�t.

·     �gy tudtam, nem tudsz olvasni a gondolataimban! – jelentettem ki.

·     Nem is tudok, �s soha nem is fogok! – hajtotta le a fej�t. – De m�r ismerlek. – tette hozz�.

·     �s ez baj? – k�rdeztem. R�m emelte a fej�t, �s �gy n�zett r�m, mintha valami �r�lts�get mondtam volna.

·     Hogy k�rdezhetsz ilyet? Persze, hogy nem baj! Csak tudod, sok�ig �gy gondoltam, hogy sz�momra mindenki nyitott k�nyv, de azt�n j�tt�l te, �s mindent megv�ltoztatt�l….j� �rtelemben, persze! – mosolygott.

·     K�sz�n�m! De ezt eddig m�rt nem mondtad el? – k�rdeztem.

·     Mert nem k�rdezted. – jelentette ki.

·     Ugyan! – legyintettem a kezemet. V�laszt nem kaptam, csak egy f�loldalas mosolyt, �s apr� pici cs�kokat a nyakamra. Nem foglalkoztam semmivel, most csak � volt �s �n. Hirtelen meghallottam Alice gondolati kiab�l�s�t.

·     Gyertek m�r le! Nem hallj�tok! Hah�! Na j�, ha nem j�tt�k le �n fogok fel menni! – kiab�lt nek�nk gondolatban. �gy vettem �szre szerelmem nem nagyon foglalkozik vele, vagy nem vette �szre. Megcs�koltam majd kelletlen�l, de elh�z�dtam t�le.

·     Dr�g�m, nem hallod Alicet? – k�rdeztem meglepve.

·     De igen! – mosolygott. 

·     Le k�ne menn�nk! – mondtam. – B�r �n sem sz�vesen teszem. – suttogtam, szerelmem ezen csak kuncogott.

·     �n sem szeretn�k menni, de ismered Alicet. – nevetett. K�zen fogva lement�nk a mappaliba, ahol n�v�rem gyilkos pillant�s�val, �s b�ty�im nevet�s�vel tal�ltuk szemben magunkat.

·     Na most v�getek van! – nevetett Emmett, n�v�remre c�lozva.

·     Ha sz�lok m�rt nem, tudtok egyb�l lej�nni? – k�rdezte d�h�sen.

·     Alice! Nekik is lehet mag�n�lt�k! – szidta le Esme.

·     K�sz�n�m Esme! – fordult h�tra szerelmem.

·     J� mindegy. Mi a baj Alice? – k�rdeztem.

·     Ti elengedt�tek Renesmeet azzal a Jacobbal? – k�rdezte, �s kezdett megint d�h�s lenni. L�ttam, hogy Jazz haszn�lja a k�pess�g�t, de most nem seg�tett.

·     Igen! Megk�rt r�, �gy elengedt�k. – jelentettem ki.

·     Mi? – szaladt le a l�pcs�n Rose.

·     Igen l�nyok! Tudj�tok � a legjobb bar�tom, �s b�zom benne. Nem mellesleg szereti Renesmeet. – mondtam.

·     Igaza van Bell�nak csajok! Ha nem b�zn�nak a kuty�kban, akkor szerintetek elengedt�k volna Renesmeet vel�k? – k�rdezte g�nyosan Emmett.

·     J�l van! Nyugodjon m�r meg mindenki! �n ink�bb elmegyek vad�szni. J�n valaki? – k�rdezte Jasper.

·     �n megyek! – jelentettem ki. Nem vad�szni akartam, csak besz�lni a b�ty�mmal. Szerencs�re senkinek nem t�nt fel, hogy tegnap voltam.