·     Apu! – ki�ltotta kisl�nyom, a l�pcs�n lerohanva.

·     Szia Kicsim! – vette f�l szerelmem.

·     Sziasztok sr�cok! – k�sz�nt Jacob.

·     Hali Jake! – k�sz�ntek vissza.

·     Jaj, ne m�r! Te m�g mindig itt vagy? – nyafogott Rose.

·     Nyugi cica, k�rlek, ne h�zd fel magad! – nyugtatgatta Emmett. Szerelmem �tny�jtotta a r�zsasz�n dobozt l�nyunknak, aki csak k�rd� szemekkel n�zett vissza r�.

·     Ez mi? – k�rdezte.

·     Nyisd ki, �s megtudod! – kuncogtam. Csillog� szemekkel esett neki a doboznak.

·     Ez gy�ny�r�! K�sz�n�m! – �lelte meg apj�t. – Felveszem, mindj�rt j�v�k! – jelentette ki, majd felfutott az emeletre. Ezen nevetnem kellett �s �gy is tett mindenki.

·     Alice n�ni! Seg�ts nekem, k�rlek! – kiab�lt le kisl�nyom. N�v�rem gyorsan elt�nt az emeleten.

·     �n mondom Renesmee egy kis boszork�ny! – nevetett Emmett.

·     M�rt is? – k�rdeztem.

·     H�t…m�r az els� pillanatt�l fogva, az ujja k�r� csavart mindenkit. – v�laszolt, amin mindenki ism�t kuncogni kezdett.

·     Am�gy a cip�ink merre vannak? – k�rdezte Rose.

·     Keress�tek meg! – nevettek a fi�k. K�v�ncsian n�ztem r�juk, de nem tudtam semmit kivenni a gondolataikb�l. Alaposan megn�ztem a dobozt, �s r�j�ttem, hogy egy ruh�hoz t�l nagy �s magas lenne. Leemeltem a fels� szintj�t, mivel arra is r�j�ttem, hogy k�t emeletes. �s igazam volt! A cip�m ott volt a ruha alatt.

·     Ilyen is l�tezik? – k�rdeztem a fi�kat.

·     Na, h�t ilyen aj�nd�kcsomagot sem l�ttam m�g! – jelentette ki Esme. Kisl�nyom lej�tt, de meglepet�s�nkre nem az �j ruh�j�ban volt, hanem egy sportos �lt�z�kben.

·     Nyugi, m�r! Csak gondoltam, hogy elmegyek vad�szni Jakkel, �s nem akartam az �j ruh�mban! – mondta.

·     Aha! J�! Akkor menjetek. – mondtam. Elk�sz�ntek, majd el is mentek, �n pedig kicsit szomor� lettem.

·     Mi a baj? – ijedt meg szerelmem. H�t igen! � mindent �szre vesz.

·     Semmi…csak olyan r�gen voltunk m�r Renesmeevel. Mindig Jakkel van. Ne �rts f�lre, �n ennek nagyon is �r�l�k, de az�rt…- a mondat v�g�t elharaptam.

·     Hi�nyzik! – fejezte be szerelmem. �n csak b�lintottam, majd magamhoz h�ztam �s a fejemet mellkas�ba f�rtam.

·     Van egy �tletem! �s Alice dr�g�m, ha lehet, akkor �n szeretn�m elmondani. – fordult l�ny�hoz, aki majdnem felsikkantott.

·     Sz�val? – sietette Emmett.

·     Igen…sz�val, ha v�ge a t�ncversenynek, akkor elmehetn�nk a szigetre! – mosolygott fogadott any�m.

·     Ez nagyszer� �tlet! Ki van benne? – k�rdezte Carlisle.

·     Nekem tetszik! – jelentette ki Alice.

·     Ahogy nekem is! – egyezett bele Jasper.

·     Nek�nk is tetszik! – mondtam, Edward pedig megfogta a derekam, �s biccentett.

·     Igen, nek�nk is! – mosolygott Rose, Emmettel egy�tt.

·     Szuper! Ha j�n Renesmee neki is, elmondjuk! – k�z�lte Alice. – Am�gy Jacobot is elh�vjuk? – k�rdezte. Rose halkan morgott egyet.

·     Igen! Szeretn�m, ha Renesmee �r�lne! – mondtam.

·     Gyere, besz�lgess�nk! – h�zott mag�val szerelmem a szob�nkba.

·     Mir�l szeretn�l besz�lni? – k�rdeztem, miut�n be�rt�nk a szob�nkba.

·     A l�nyunkr�l �s Jacobr�l! – jelentette ki.

·     T�rt�nt valami? – ijedtem meg.

·     Ne agg�dj! Csak meg kellene besz�ln�nk a farkasokkal, hogy mennyi id�t t�lthetnek egy�tt.

·     Aha! Ez j� �tlet lehet! – mondtam egyszer�en, majd egy mosolyt er�ltettem magamra. Edwardnak viszont nem kellett olvasnia a gondolataimban, a n�lk�l, hogy tudja nincs minden rendben. De miel�tt k�rdezhetett volna, megcs�koltam. A l�gy cs�kb�l, vad �s szenved�lyes cs�k lett. Nem akartam elv�lni t�le, ahogy � sem t�lem. �lvezt�k egym�s k�zels�g�t, de nem ment�nk tov�bb, �s �gy volt t�k�letes. Szerelmem �tt�rt a nyakamra, majd vissza ajkaimra. T�z perc ut�n meghallottam kisl�nyomat, de Jake nem volt vele.

·     Megj�tt a kisl�nyunk! – zih�ltam.

·     Kib�rja m�g egy darabig! Szeretn�m, ha m�g maradn�nk! – cs�kolt bele a nyakamba.

·     Ahogy �n is, de m�r biztos keres minket! – pusziltam meg az arc�t.

·     A l�nyok elvannak vele! – jelentette ki. – Nem hiszem, hogy keresne. – tette m�g hozz�, majd az �vegablakhoz s�t�lt. Oda mentem mell�, majd �t�leltem a derek�t, �s a t�jat kezdtem vizsg�lni. Hossz� hallgat�s ut�n, �n t�rtem meg a csendet.

·     Min gondolkozol? – k�rdeztem. – �s ne mond, hogy semmin, mert ismerlek. – mondtam.

·     Kicsit m�g mindig f�ltem Renesmeet! – v�laszolta, majd szembe ford�tott mag�val. A szem�ben most a f�lt�st, �s a szeretet fedeztem fel.

·     Ne agg�dj, k�rlek! Jacob az Alfa, �s � vigy�z r�! Az �lete �r�n is megv�den�! – mondtam.

·     Igazad van, mint mindig, - cs�kolt meg, ami �n csak kuncogtam.

·     Most m�r lemehet�nk? – k�rdeztem.

·     Persze! – v�laszolt. K�zen fogva lement�nk a nappaliba, ahol Carlislet nem l�ttam sehol, gondolom a k�rh�zban, van; a l�nyok a konyh�ban, b�ty�im pedig a Tv el�tt voltak.

·     Anyu, Apu! – szaladt fel�nk Renesmee. Leguggoltam, � pedig a nyakamba ugrott.

·     Milyen volt a vad�szat? – k�rdezte szerelmem, mikor l�nyunk m�r �t �lelgette.

·     Nagyon j�! Siker�l nagyobb szarvast elkapnom, mint Jakenek! – tapsikolt.

·     T�nyleg, Jacob mi�rt nem j�tt vissza? – k�rdezte Esme.

·     Mert j�r�r�zik Embryvel, Sammel, �s Paullal. – mosolygott kisl�nyom.

·     Nem k�s�rt haza? – k�rdezte idegesen Rosalie.

·     Rose n�ni! Persze, hogy hazak�s�rt, de ut�na mennie kellett! – mondta szomor�an kisl�nyom.

·     Siet vissza hozz�d! – �leltem meg. A fej�t r�hajtotta a v�llamra, �s �gy pihent.

·     Renesmee dr�g�m! Nem vagy �hes? – k�rdezte fogadott any�m. – Szerintem k�sz van a vacsora. – tette m�g hozz�.

·     Csak egy kicsit. – motyogta a v�llamba. Amint ezt Esme meghallotta, kisz�guldott a konyh�ba.

·     Hol van nagypapa? – k�rdezte kis angyalom.

·     A k�rh�zban, f�l �ra m�lva j�n haza! – mondta Alice. – Legal�bbis m�g �gy tervezi. – tette m�g hozz�. Renesmee bement a konyh�ba, �s megvacsor�zott.

·     Mikor megy�nk �jra suliba? – k�rdezte Emmett.

·     �n mondjuk �gy soha! – jelentette ki, hat�rozottan Rosalie.

·     �n is veled �rtek egyet. – mondtam. Alice is hevesen b�logatott.

·     Tudjuk l�nyok, hogy ti nem szeretn�tek visszamenni, de m�r csak p�r hetet kell kib�rnunk. – nyugtatott Jasper.

·     De �n arra a p�r h�tre se szeretn�k visszamenni. – nyafogott Alice, majd Jazz �l�be �lt, �s �tkarolta a nyak�t. F�l �ra m�lva (ahogy azt legjobb bar�tn�m megj�solta) Carlisle l�pett a h�zba.

·     Sziasztok! – k�sz�nt.

·     Nagypapa! – ki�ltotta kisl�nyom, majd fogadott ap�m nyak�ba ugrott, �s megpuszilta.

·     Szervusz Renesmee! – k�sz�nt neki. – Milyen volt a napod? – k�rdezte.

·     Nagyon j�! – v�laszolt.

·     Kincsem, megett�l mindent? – k�rdezte szerelmem.

·     Igen! – jelentette ki, majd apja �l�be �lt, �s a fej�t szerelmem mellkas�ba f�rta. L�ttam rajta, hogy f�radt m�r.

·     Nem kellene lefek�dn�d kicsim? – k�rdeztem t�le.

·     Nem vagyok �lmos! – jelentette ki, de ezt a kijelent�st elnyomta egy �s�t�s. A nappaliba �l�k, ezen csak kuncogtak.

·     J�l van, megyek, de el�bb megkeresem Pennyt! – mondta, majd kiment a konyh�ba.

·     Tudom k�ne, hogy az, mi? – k�rdezte Emmett.

·     Nem r�g vettem neki egy pl�ss kuty�t, �s, az�ta azzal alszik mindig! Csod�lom, hogy nem vetted m�g �szre. – mosolyogtam. Renesmee k�nnyes szemmel futott fel�m, majd az �lembe �lt.