·     Mutatni szeretnék valamit! – húztam ki a kertbe. Elővettem a rózsaszín kis dobozt és megmutattam Edwardnak a tartalmát.

·     Gondoltam Renesmee kaphat tőlünk valami kis ajándékot. – mondtam.

·     Ez gyönyörű szívem! Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neki. – mosolygott szerelmem.

·     Akkor adjuk oda neki most. – mondtam, és visszahúztam a házba.

·     Kicsim, gyere ide, kérlek! – szólt neki az apja.

·     Jövök! – mondta, és máris előttünk termett.

·     Fordulj meg és csukd be a szemed. – mondtam neki. Így is tett én pedig a nyakába tettem a nyakláncot.

·     Ez mi? – kérdezte kíváncsian.

·     Gondoltuk kapsz egy kis ajándékot tőlünk. – mondtam. Kinyitotta és láttam az arcán, hogy tetszik neki a látvány.

·     Ez gyönyörű! – mondta és megölelt, először engem, majd apját, aztán gyorsan megmutatta mindenkinek.

·     Mikorra vagyunk hivatalosak a korcsokhoz? – kérdezte Emmett.

·     Ne hívd így őket! – ütötte meg kislányom nagybátyja karját. – Kérlek! – nézett rá boci szemekkel.

·     Ne haragudj! – simogatta meg Emmett Renesmee arcát.

·     Hétre. – jelentettem ki.

·     Akkor jobb, ha készülődünk. – mondta Alice, majd kézen fogta Jaspert és felment az emeletre. Emmett és Rose is így tettek, ahogy mi is.

·     Anyu! Segíts ruhát választani! – kiabált Renesmee a szobájából. Bementem hozzá és kicsit megdöbbentem.

·     Kicsim, ezt most mért kellett? – kérdeztem, mert az ágyán egy hatalmas ruha kupac volt.

·     Csak kerestem egy ruhát. – mondta és lehajtotta a fejét.

·     Lehet, hogy meg kellett volna kérdezned előbb. – mondtam.

·     Bocsi, holnap összepakolom. – mondta, majd tovább keresgélt.

·     Melyik ruhádat szeretnéd felvenni? – kérdeztem.

·     Az új rózsaszín szoknyámat és a fehér toppomat. – jelentette ki. - Persze veszek majd fel harisnyát és pulcsit is. – tette még hozzá. Gyorsan megkerestem, amiket mondott, majd felöltöztettem kislányomat.

·     Kérd meg Rosaliet, hogy csinálja, meg a hajad. – mondtam, és ő így is tett. Visszamentem a szobánkba, ahol már szerelmem állt teljesen készen. Átmentem a gardróbba és megkerestem a kék koktél ruhámat, majd felvettem. Ugyan olyan, mint a lányoknak, csak a színében különbözik. A hajamat kiengedtem és egy kis sminket tettem fel magamra, majd így mentem vissza Edwardhoz.

·     Gyönyörű vagy! – mondta szerelmem, majd a szemembe nézett.

·     Köszönöm! – csókoltam meg, majd kihúztam a szobából. Lementünk a nappaliba, ahol már mindenki indulásra készen állt.

·     Komolyan mondom, mintha nem is egy tábortüzes partira mennénk. - mondta Emmett és végig nézett rajtam majd a lányokon is.

·     Kocsival megyünk? – kérdezte kislányom.

·     Igen, ! – mondta Jazz. Hát, igen ő legtöbbször így hívja kislányomat.

·     Apu, mehetünk az Aston Martinnal? – fordult most apja felé.

·     Ha szeretnéd, mehetünk azzal is. – mosolygott Edward.

·     Kicsim, ne felejtsd el Pennyt. – nyújtottam felé a plüss kutyáját. Elvette, majd kiszaladt a garázsba.

·     Úgy gondolom, hogy ő az egyetlen, aki szívesen megy a kutyákhoz. – mondta Rose duzzogva.

·     Hallottam! – kiabált vissza kislányom, majd hallottam, ahogy a kocsi ajtaja becsapódik.

·     Most komolyan, Renesmee olyan makacs, mint te vagy Bella! – kuncogott Alice. Ezen mindenki nevetett.

·     Na jó, menjünk. – mondta fogadott apám, és mindenki megindult a garázs felé. Renesmee már a kisülésben ült az Aston Martin hátsó ülésén. Gyorsan kinyitottam az ajtót, és becsatoltam a biztonsági övet kislányom körül. Beültem én is a kocsiba, majd Edward kihajtott a garázsból. Mögöttünk Alice és Jasper a Porsce-val, majd Rose és Emmett a Jeeppel, végül Carlisle és Esme a Mercédesszel. Mikor a határhoz értünk már várt ránk Sam, Jake és Seth.

·     Sziasztok! – köszöntünk.

·     Hali! Már vártunk titeket. – köszöntött Sam.

·     Jake! – kiáltotta kislányom, és legjobb barátom felé szaladt.

·     Szia Renesmee! – vette a karjai közé lányomat Jacob.

·     Jobb, ha megyünk! – mondta Sam, majd elindult a fény felé. Mindenki követte. Mikor a tábor tűzhöz értünk, minden szempár ránk szegeződött. Mindannyian leültünk a tűz köré, persze jóval távolabb, mint a farkasok.

·     Csak nem féltek a tűztől? – kérdezte Leah gúnyosan.

·     Ja, nem! Csak mi nem fázunk úgy, mint a kutyák. – vágott vissza Emmett. Az összes farkas ráemelte a fejét, és nem igen vették jó szemmel, hogy lekutyázzák őket.

·     Megígérted! – suttogta kislányom, nagybátyának.

·     Sajnálom. – sóhajtott Emmett.

·     Jól van! Akkor kezdhetjük? – kérdezte Billy Black, Jake apja.

·     Mit? – értetlenkedett Rose.

·     Én már hallottam a történeteket, de jó lesz újra hallani. Most elmesélik, hogy milyen volt régen a farkasok és a…vámpírok élete. – adtam meg a választ nővéremnek.

·     Értem! – mondta, majd nem szólalt meg többet. Mindenki csendben figyelte a történetet. Billy bele is kezdett. Úgy mondta, mintha valami jól betanult szöveg lenne.