·     Az első farkas Taha Aki törzsfőnök volt! Ki legelőször még szellem lovas volt és, akinek egy farkas segített új életet kezdenie, majd átadta neki testét, hogy újból ember lehessen. De már nem az, az ember volt, akit a népe ismert. Egy új, erősebb és szebb ember! Aki, ha úgy tartja kedve könnyedén farkassá, változik. Hatalmas, erős és gyönyörű farkassá. Nagyon sokáig élt, legalább háromszor ötven éves kort és soha nem öregedett. Első két feleségétől is sok utódja lett, kik ugyan úgy farkassá tudtak változni, ahogy apjuk, míg el nem érik a felnőtt kort. Taha Aki a harmadik felségében találta meg a lelki társat, ahogy a törzsben hívják (lenyomatot), bevésődését. Nagyon szerette őt jobban, mint a másik kettőt. A feleségétől 4 fia született, mind át tudtak változni, mint apjuk. Mikor a törzsfőnök látta, hogy fiai elég tapasztaltak lemondott a farkas létről, hogy feleségével együtt öregedhessen. Taha Aki már idős volt, mikor a törzsből fiatal lányok tűntek el, és az egész falut félelemmel töltött el. Taha Aki megparancsolta a fiainak és a többi farkasnak, hogy menjenek és járják körbe az erdőt és a hegyeket. A farkasok így is tettek. De három nap múlva úgy tértek vissza a törzsbe, hogy a harminc farkasból csak kettő élte túl. Taha Aki elveszítette három fiát, csak a legfiatalabb maradt életbe. (sokáig gyászolta őket). A visszatért sebesült falka elmesélte a törzs vezetőinek, hogy „amikkel” harcoltak, nem élők, de nem is halottak. A gyorsaságuk elképesztő és fantasztikusan erősek. A bőrük hófehér, kemény és jéghideg. Egyszerű mozdulatokkal ölték meg társaikat ezek a lények. De őket már nehezebb volt elpusztítani. Szét kellett tépni és elégetni a darabjaikat. A farkasok sokáig küzdöttek ellenük, de végül, muszáj volt menekülniük. Elmondták, hogy a szaguk borzalmasan bántotta az orrukat. A törzs elnevezte őket ”hidegeknek” (mert még nem ismerték a vámpír szót). Egy évig semmi hír nem volt a „hidegekről”. De az egyik nap folyamán egy gyönyörű nő jött közéjük. A falu népe azt hitte, hogy egy Isten jött, hogy segítsen rajtuk. Arany sárga, hosszú, derékig érő haja volt, és sápadt bőre. Az emberek meghajoltak előtte és istenítették. De egy kisgyermek sírása megrémítette őket, mert az orrát bántotta a lány szaga. Az emberek sikítozva szaladtak amerre csak tudtak, de a lény gyorsabb volt és így nem tudtak elmenekülni. Húsz ember közül három élte túl a támadást és ők siettek a törzs vezetőihez. Mikor meghallották, hogy mi történt a két utolsó farkas azonnal útnak indult az erdőbe, hogy végezzenek a gyilkossal. A törzs vénei is velük tartottak. Egyórai keresés után, sikításokra lettek figyelmesek. Gyorsan a kikötő felé vették az irányt, ahonnan a kiáltásokat hallották. Még látták, hogy a Quileute törzs népe a hajókon próbálnak, menekülni az óceán felé, de a lény hamar utolérte őket és megölte mindet. Mikor meglátta a vámpír a két hatalmas farkast a parton, azonnal visszafelé indult, és olyan gyorsan mozgott, hogy egy csíkká mosódott össze. Még a két hatalmas farkas se tudta legyőzni az immáron ember vért fogyasztó erős vámpírt, így elvesztették a harcot. Taha Aki látta, ahogy a lény végez az egyik fiával és a barátjával, így egy fehér farkassá változott, kit a dühe ismét visszarángatta a harcba. Ismét elkezdődött a csata, de nem volt kérdés, hogy ki fog győzni. Taha Aki már így is elég idős volt, így a vámpír hamar végezhetett volna vele. Viszont az idős törzsfőnök felesége már végig nézte, ahogy két fogadott fia meghal és férjét már nem bírta, volna elveszíteni. Az egyik fia kezéből kivette a kést és elkezdett rohanni a vámpír felé. Az nem vett tudomást róla, sőt még mosolygott is, hisz egy gyenge kis ember nem tud neki ártani, főleg egy késsel nem, így csak a harccal foglakozott. A vámpír már éppen meg akarta ölni az idős farkast, mikor az asszon térdre rogyott a vámpír előtt és a kést saját szívébe, döfte. A vámpír egyből megérezte a vér illatát, és egyből elöntötte a fejét a vörös köd, így nem tudott másra koncentrálni. Viszont Taha Aki az alkalmat kihasználva a lény torkát, fogai közé kapta. A törzsfőnök két legfiatalabb fia, harmadik feleségétől, nem bírták visszatartani magukat és mikor látták anyjuk halálát, egyszer csak hatalmas farkasokká változtak, pedig még el sem érték a felnőtt kort. A két ifjú farkas hamar végzett az elgyengült vámpírral. Taha Aki még két teljes napig feküdt farkasként felesége teste mellett, majd utolsó éveit, egyedül az erdőben töltötte. Idősebbik fia lett a törzsfőnök! Két gyermekének több utódja is lett, akik szintén farkasok lettek. Persze voltak olyanok, akik nem akarták ezt az életet, és lemondtak róla, így ők ugyan úgy öregedtek, mint az emberek. Persze voltak olyan idők, mikor a „hidegek” többször ellátogattak a törzsünkhöz, de persze nem számoltak velünk. Őket mind elégettük, de közülünk is sokan elvesztek. Ilyenkor mindig átkoztuk a szörnyű lényeket, hogy mért is kellett létrejönniük. – mesélte Billy, gondolom, befejezte, de senki nem tudott megszólalni, mind a hallottakat emésztette. Én sem tudtam megszólalni, úgy látom Billy kicsit másként mesélte el mindig, és most beletett néhány hiányzó kis történetet. Végül Jasper találta meg legelőször a hangját, ami most kicsit ijesztőnek hangzott.