Az �rz�s, ami elfogott ezzel a csal�ddal, m�s volt, mint amit eddig �reztem. Eddig is tudtam, mi az a szeretet, de hirtelen �t�rt�kel�d�tt minden. Eg�sz �letemben arra v�gytam, hogy legyen egy saj�t csal�dom, arra, hogy amikor felriadok �jjel egy rossz r�m�lom ut�n, j�jj�n valaki, aki megvigasztal. Ott legyen, velem �s halkan �nekelje az altat�dalt, ami csak nekem sz�l. Megnyugtat� �rint�sre v�gytam egy sz�l�t�l, aki, ha elesek annyit mond csak: „Katona dolog”, �s nevetve lesim�tja nedves arcomr�l a z�poroz�, gyermek k�nnyeimet. Igaz, most m�r feln�ttem, el�g hossz� id�t t�lt�ttem el mindezek hi�ny�val. Megtanultam, hogyan is �lhetek egy�tt a tudattal, hogy nekem nem lesz soha ilyenem.

Halk s�haj hagyta el ajkaimat, mikor �jra Edwardra pillantottam. Ugyan j�lesett az eddigi nevet�s �s a csal�di hangulat, de nem �reztem �gy, hogy valaha is k�z�j�k tartozhatn�k. Nincs r�m sz�ks�g�k. Edward gyors puszit nyomott Nessie homlok�ra �s �desen megsimogatta arc�t.

Emmett m�g mindig nevetve figyelte arcom. Fel�m fordult, majd k�zeledni kezdett. Lass� emberi l�ptekkel.

M�r csak r�  koncentr�ltam.

L�ttam, ahogy az izmai megfesz�lnek, arc�n egy rosszcsont kisfi� mosolya ter�lt sz�t. Szem�ben egy csepp rosszindulat se volt. J�t�kosan megmozgatta a v�llait.

Ki hitte volna el neki, hogy elg�mberedett?

Egyetlen leveg�v�telnyi id� ut�n r�m vetette mag�t.

Jobb karj�val irdatlan er�vel nyomott a f�ldnek, �reztem, ahogy az izmai megfesz�lnek. Szinte hallottam ujjong�s�t, ami�rt korl�tlanul �s szabadon haszn�lhatja v�mp�r erej�t.

Els�  megillet�d�tts�gem ut�n k�t l�bbal dobbantottam mellkas�n, mire � elrep�lt a konyha ir�ny�ba, meglep�d�tt vigyorral az arc�n.

Senki sem sz�m�tott r�, hogy bennem is van el�g er�. J�l belegondolva, �n is csak egy k�z�p-szer� ellenf�lnek l�ttam volna magam. Sz�val nem csak Alice tal�lta meg a j�t�k�t, hanem Emmett is. J�t�k? Fagyos sz�vem szinte �getett. �n? Ilyen szemmel m�g sosem tekintettem magamra, de kifejezetten tetszett. Mintha egyszerre ism�t gyerek lenne a lelkem. Egy pajkos, neveletlen, bev�llal�s, fi�s kisl�ny.

- Lehet, hogy nem a h�zban kellene j�tszanunk – feleltem nevetve, m�g mindig el�g r�hejesnek �s viccesnek tartottam, hogy �n magam vagyok a j�t�k. Egyetlen kecses mozdulattal pattantam fel a f�ldr�l.

- Mi�rt nem velem j�tszol els�k�nt? – mondta Alice magas, kisl�nyos hangon.

- Gyerekek! Ugyan m�r...ne marakodjatok egy j�t�kon. Jut bel�lem mindenkinek - kacagtam magamban. Edwardb�l pr�szk�lve t�rt el� egy vel�tr�z� nevet�s. Nem tudtam nem vigyorogni.

- M�gis mit szeretn�l? - k�rdeztem Alice fel� fordulva, de a k�rd�s k�zep�n valaki h�tulr�l megragadott.

A neveletlen k�ly�k a sz�vem legm�ly�n f�lsiket�t�en vis�tott az �r�mt�l.

A hatalmas k�z nem lehetett m�s�, csak Emmett�. Vadul megragadtam karjait, sz�les v�llaira tettem h�feh�r kezeim, majd felr�gtam magam a leveg�be. Hallottam, ahogy a l�bam alatt megreccsen a padl�, im�dkoztam, hogy ne legyen semmi baja.

Egy sz�zadm�sodpercig egym�s szem�be n�zt�nk. Vagy tal�n k�t kisgyerek n�zett farkas-szemet?

Tekintet�ben r�gt�n megl�ttam azt a huncut kisfi�t, akit r�gt�n megszerettem, de szeme el�rulta, fogalma sincs, hogy mit is fogok tenni folytat�s k�ppen.

Renesmee menthetetlen�l  �s elragad� hanggal kacagott. Melegs�g �radt sz�t j�ghideg testemben.

Fejjel lefel�  l�ttam Alice-t, aki duzzogva, de mosolyg� szemekkel figyelt. Mindez egy pillanat m�ve volt. Lend�letb�l �tfordultam Emmett m�sik oldal�ra, aki ism�t ugyanabba az ir�nyba vet�d�tt, ahov� az el�bb.

Lehetetlennek t�nt nem nevetni, mikor lassan el�somford�lt a konyh�b�l, tekintet�ben m�g mindig a kisfi�s t�zzel.

- Nem Emmett. Most nem - csilingeltem egyenesen angyali arc�ba, cinkosan hunyorogva, k�szen �llva egy �jabb t�mad�sra. Alig tudtam elfojtani a nevet�st. A Cullenekkel mindig ilyen boldog lehetn�k?

- Igen Emmett. Most velem j�n! - sziszegte hihetetlen gyorsas�ggal Alice, mik�zben m�r meg is ford�tott, �s felfel� tuszkolt a l�pcs�n.

K�ts�gbees�semen �s hi�baval� ellen�ll�somon ism�t nevettek.

Edward hangj�t hallottam a nappalib�l, amikor becsuk�dott m�g�ttem Alice szob�j�nak ajtaja.

- Alice nem ereszti m�g egy darabig – felelte vid�m hangon. Alice kez�be centit vett, k�rbet�ncolva vette le m�reteimet, hozz� sz�j�t cs�cs�r�tve h�mm�g�tt. Olyan volt, mint egy apr� �s t�r�keny, csodasz�p man�l�ny.

- Ir�ny v�s�rolni! – der�lt fel v�g�l dallamos hangj�n, mialatt egy hatalmas szekr�ny alj�b�l apr� ez�stsz�n� b�rt�sk�t vett el�, ami remek�l illett a ruh�j�hoz, amit a szemem el�tt vett fel k�vethetetlen sebess�ggel.

Kifel�  tartottam a h�zb�l, tudva, hogy Alice j�t�kos karmaib�l nem olyan k�nny� a menek�l�s, mint Emmett�b�l.

A l�pcs�  k�zep�n �rt utol, �s az ajt� fel� sodort sebesen.

- V�s�rolni ment�nk - mondta izgatottan a meglepett t�bbieknek, �s m�r a hatalmas c�drusok alatt futottunk.

Rosalie m�r itt v�rt r�nk egy v�r�s aut�ban. Nem �rtek az aut�khoz. �jabb hi�nyoss�g. �rtek �n valamihez?

- Nem is sz�lt�l - nyafogtam Alice-nek.

- Tudtam, hogy j�ssz – besz�lte, majd megvonta v�ll�t.

Alice viharos gyorsas�ggal v�s�rolt ruh�kat, kieg�sz�t�ket, feh�rnem�ket. A p�nzt�rn�l kisebb ruhahegyet alkotva �llt meg. Legal�bb 15 p�r cip�t l�ttam. Rosalie is mag�val hozott egy sokkal szer�nyebb hegyet. Elb�v�l�en mosolyogtak az elad�ra, akit az elolvad�st�l f�ltettem.

- J�het a k�vetkez� - hallottam elragadtatott suttog�s�t, amikor becsapta Rosalie kocsij�nak csomagtart�j�t.

A v�mp�rmem�ri�m  �t�llt automatikus �zemm�dra. Tov�bbi 14 boltban j�rtunk. Mind szemetgy�ny�rk�dtet� ruh�kat k�n�lt - csillag�szati �rakon.

Egyetlen boltban mertem meg�rinteni egy hossz�, kiv�gott, tr�kk�s szab�s�  m�regz�ld ruh�t, mire Alice kit�r� ujjong�ssal felelt, haz�ig dics�rte fel�lm�lhatatlan sz�p�rz�kemet �s csod�s v�laszt�somat.

M�g senkit nem tettem ilyen boldogg� egyetlen �rint�semmel.

Vajon hova veszem f�l azt a ruh�t? Esetleg Renesme�nek par�d�zhatok benne, amikor megl�togatom.

�sszefacsarodott r�g halott sz�vem Renesmee gondolat�ra. M�g meg sem �rinthettem.

M�r nem hallottam Alice szavait, csak Rosalie-t tudtam csod�lni. P�r perc m�lva m�r ism�t a nappali k�zep�n �lltunk, Bella �pp Esm�vel egy�tt etette Nessie-t. K�l�n�s tri�nkra pillantva elnevette mag�t, hangja olyan fantasztikusan megnyugtat� volt. �r�kk� elhallgattam volna.

- Alice, most tal�n t�nyleg t�ll�tt�l a c�lon – felelte az �desanya l�nya fel�.

- Nem hiszem - h�zta fel az orr�t Alice - Az �j h�gom nem j�rhat rongyokban – mondta legyintve, majd j�tszott d�hvel fujtatott egyet.

- De ez nem is Renesmee m�rete - �rtetlenkedtem. Alice gyilkos pillant�st vetett r�m.

- Nem neki lesz, hanem neked – mondta, majd egyik szem�ld�k�t fentebb h�zta. Ism�t r�m n�zett, mikor leesett val�di mondand�ja. R�m gondolt. R�M! Teljesen abszurdnak t�nt az eg�sz. Azt mondta: „Az �j h�gom nem j�rhat rongyokban”. Nem hittem volna, n�h�ny �r�val ezel�tt teljes bizonyoss�ggal �ll�tottam, hogy soha nem tartozhatn�k ehhez a csal�dhoz. Most meg l�m, m�r a h�g�nak tart.

Sz�vembe belemart az �rz�s, hogy m�r tal�n nem is vagyok egyed�l, hogy most m�r meglesz mindenem, ami�rt eg�sz �letemben sz�ntelen�l s�v�rogtam. R�j�ttem arra, hogy ez az eg�sz nap t�k�letes �lm�ny volt a sz�momra, pontosan �gy, mint amennyire j�l �rezte mag�t az �j, hangs�lyozom az �j csal�dom.