„-�desap�m, elmehetn�nk j�tszani a testv�remmel a r�tre? - k�rdezte k�ny�rg� szemekkel a 10 �ves kisl�ny.

-Persze, azzal a felt�tellel, hogy nagyon vigy�ztok egym�sra �s magatokra. – mondta az �desapa melegen mosolyogva

-�gy lesz! – v�gt�k r� egyszerre a gyerekek, majd elszaladtak a r�t ir�ny�ba a j�l ismert �sv�nyen.

Az apa b�szk�n n�zett ut�nuk, hogy milyen csod�latos gyermekek maradtak itt neki feles�ge elveszt�se ut�n.” 

Jane szemsz�ge

-Megy! – ki�ltott fel Alec mosolyogva, majd egy nagyot r�gott a labd�ba, ami imm�r sz�lsebesen sz�llt fel�m.

Olyan gyorsan j�tt, hogy megijedtem �s f�lre ugrottam el�le, mik�zben fels�rtettem a tenyeremet �s a t�rdemet.

-Jaj ne! – szisszent fel Alec amikor a labda ut�n n�zett a s�t�t erd�be, majd odaszaladt hozz�m �s felseg�tett. – Sajn�lom. J�l vagy hugi? –  k�rdezte aggodalmasan.

-Persze – amint r�m n�zett m�r t�nyleg nem is �reztem im�nti s�r�l�seim hely�t, �pp ez�rt m�r nem is f�jt. – Nagyon sajn�lom, hogy nem kaptam el. Ut�namegyek. – mondtam �s el is indultam arra, amerre a labd�t v�ltem, de Alec szorosan csukl�mra fon�dott keze meg�ll�tott.

-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy hagyom, hogy egyed�l elindulj a labda ut�n? – mondta, majd k�zen fogva velem indult el az erd�be.

M�r vagy 3 �r�ja kerest�k a labd�t, de sehol nem tal�ltuk. Kezdt�nk k�ts�gbeesni, mert m�r az erd� k�zep�n voltunk, nem tal�ltunk vissza a r�tre.

Most m�r nem sz�m�tott a labda, csak haza szerett�nk volna v�gre �rni, hogy egy�nk, �s a meleg kandall� mell� b�jjunk, ugyanis ahogy egyre k�s�bb van, egyre hidegebb is lesz.

M�r j� ideje kerest�nk kiutat az erd�b�l, amikor megl�ttunk egy n�nit, a f�nak t�maszkodni.

-Sziasztok kicsik�im, - mondta b�josan. – �hesek vagytok?

-Igen. – mondtuk egyszerre testv�remmel.

-Gyertek ut�nam.

Nagyon �hesek �s f�radtak voltunk, r�ad�sul f�ztunk, �gy nagyon sz�vesen k�vett�k a n�nit, aki ezt felaj�nlotta. Kis id� gyalogl�s ut�n egy h�zhoz �rt�nk, ahonnan finom illatok sz�lling�ztak.

-Gyertek be kedveseim. –  mondta a n�ni m�g mindig mosolyogva. Vajon mit�l ilyen boldog? – K�rtek s�tit?

-Igen - v�gtuk r�  ism�t egyszerre testv�remmel.

-Rendben. V�rjatok k�rlek itt kedveseim. – mondta, majd elment a szoba ir�ny�ba, ahonnan j� illatok j�ttek. – Itt is van. – hozta be egy t�lc�n a nek�nk sz�nt s�tit.

-Inni is k�rtek?

-Igen. – mondtuk, majd egy m�sra mosolyogtunk Aleccel.

-Hozom. – mondta majd ism�t felpattant. Am�g el volt mi moh�n faltuk a s�tit. – Tess�k. – adta kez�nkbe az italt.

-Mi�rt seg�t nek�nk? – k�rdeztem k�v�ncsian.

-Megesett a sz�vem rajtatok �s olyan aranyosak vagytok.

L�ttam, ahogy Alec a sz�j�hoz emeli a poharat, mire elejtettem az eny�met. –Ne idd meg! – ki�ltottam fel, amikor megl�ttam, hogy az ez�stsz�n� innival� elkezdte kimarni a padl�t.

-Megiszod! – ki�ltott fel a n� eltorzult arccal.

Ebben a pillanatban �reztem magamban, azt az er�t, amit mindig is ut�ltam magamban, de most kifejezetten �r�ltem ennek az er�nek.

Belen�ztem a n� szem�be, mire hangosan zih�lva rogyott a f�ldre.

Ekkor az ajt� porr�  t�rve csap�dott ki, �s egy f�rfi l�pett be rajta. M�r meg is b�ntam, hogy a f�rfire, �s vele �rkez� n�re pillantottam, mert hallottam, ahogy a gonosz n�ni abbahagyja a zih�l�st �s Alec fel� kezd futni.

Ekkor azonban a n�  �jultan roskadt �ssze.

-Ezt melyikt�k csin�lta? – k�rdezte a f�rfi, akinek, te szent isten… v�r�s szeme volt.

-�n voltam. – mondta Alec b�tran, �s l�gys�g volt a szem�ben, amit nem �rtettem.

-�rtem. �s amikor bej�tt�nk?

-Az �n voltam, �s ha nem hagynak b�k�n magukkal is megtessz�k.

-Ne agg�djatok, nem b�ntani j�tt�nk titeket. – most �rtettem meg Alec l�gys�g�t. A n� pontosan olyan volt, mint amilyennek �desany�mat l�ttam utolj�ra, egy apr� elt�r�ssel. A szeme neki is v�r�s volt.

-Igazad volt. – sz�lalt meg a f�rfi is. – T�nyleg elk�peszt� tehets�gek. Nagyon �rt�kesek.

-De t�l fiatalok.

-Elvissz�k �ket azt�n majd m�g v�runk 5 �vet.

-Rendben. – mondta a n� aki k�s�rtetiesen hasonl�tott any�nkra.

-Nem akarunk veletek menni, vissza akarunk menni ap�nkhoz. – mondta Alec m�rgesen. �n szem�ly szerint �r�l�k, hogy valaki �rt�kesnek tal�l, �s megbecs�l. Mindenki len�zett a k�pess�gem miatt. Most v�gre boldog vagyok, hogy �rt�kes lehetek.

-Sajnos ezt nem ti d�ntitek el. Any�tok titeket k�n�lt az ap�tok �let��rt cser�be.

-Tess�k? – k�rdezt�k elk�pedve Aleccel.

1. az any�nk?

2. az ap�nk �lete?

-Az any�tok vagyok. Aro – ez a f�rfi itt – seg�tett megmenteni ap�tokat, cser�be, azt �g�rtem neki, hogy �tv�ltoztathat titeket, �s szolg�ltok neki.

-�rtem. – mondta Alec. – Ha apa �lete a t�t, akkor k�v�ns�ga sz�momra parancs.

-Add a kezed. - mondta a f�rfi. Aled engedelmeskedett.

-Remek. �s te kisasszony, hogy d�ntesz? Leszel az �n gy�jtem�nyem gy�ngye? – mondta ny�jasan.

Lehet, hogy csak h�zelegni akar, de mindig is arr�l �lmodtam, hogy valaki �rt�kesnek fog tartani. �s most v�gre teljes�lt az �lmom.

-�r�mmel.

-Akkor elk�rhetn�m a kezed?

-Igeis, mester. – a f�rfi ekkor d�bbenten n�zett r�m, majd sz�lesen elmosolyodott. Megfogta a kezem, majd cs�kot lehelt r�.

-Akkor k�rlek, gyertek vel�nk. – mondta, �s mi k�vett�k �ket. 

V�ge