Idegesen �ltem le az asztalhoz. A gomb�c m�g mindig vadul marcangolta a torkom. Szaggatottan vettem a leveg�t. Remegtem volna, de hirtelen �tlett�l vez�relve m�gis fel�lltam �s j�rk�lni kezdtem. Jasper �sszeh�zott szem�ld�kkel figyelte minden mozdulatom.

- K�rlek – k�ny�r�gtem, gy�ny�r� top�z szemeibe.

- Pr�b�lkozom! – hangja t�relmetlen�l csengett.

Mindenki itt volt �s az antik eb�dl� asztal k�r�l �ltek, kiv�ve Renesm�e-t.

- Hol? –  kezdtem el a k�rd�st.

- Elment - hallottam Edward hangj�t.

Bella egy vastag k�nyvvel a kez�ben b�nb�n�an n�zett r�m.

- �gy gondoltam, hogy jobb, ha nincs itt, ha esetleg valami olyasmi hangzik el �s Charlie is, szerette volna l�tni – besz�lte.

- Charlie? – n�ztem �rtetlen�l.

- Az ap�m  – v�laszolta egy apr� mosollyal ajkain.

Folytattam a j�rk�l�st. Tal�n jobb is, hogy nincs itt, b�r sajn�lom is. � biztos meg tudna nyugtatni.

- Alice, mindent elmondt�l? – tudakoltam r� pillantva.

- Igen, nan�!  – felelte j� kedv�en.

- Akkor kezdhetj�k. Balr�l jobbra. Esme kezd. Nem kell finomkodni, teljesen �szinte leszek – h�vtam fel figyelm�ket.

- Nem kell ezt csin�lnod - fogta meg a kezemet forr� tenyer�vel Seth. Nyugodtabb lettem.

- Szeretn�m  – feleltem k�nnyed egyszer�s�ggel.

- Dehogyis szeretn�d. Csak r�d kell n�zni - mondta cinkosan vigyorogva.

- Csak izgulok – remegtem meg egy pillanatra.

F�lt�  tekintete minden k�ts�gemet elmosta. El�g er�sek az �rz�sei ahhoz, hogy az igazs�ggal egy�tt is szeressen.

- Minden rendben lesz - gy�zk�dtem sokkal ink�bb magamat, mint �t.

- Esme? - hangom engem is meglepett. Er�s volt, elsz�nt �s gy�ny�r�  -K�rdezhetsz b�rmit – feleltem.

Nem j�tt v�lasz. Becsuktam a szemeim. Harminc m�sodpercet v�rtam, hallgattam Seth �s Jacob sz�v�nek �temes dobog�s�t.

Emmett dobolni kezdett az ujjaival. T�relmetlenek vagyunk?

Esm�re pillantottam. Mozdulatlanul n�zett maga el�, mint aki �pp nem k�z�tt�nk j�r.

- M�g nem d�nt�tt�l? - nyugodt meg�rt�ssel ejtettem ki minden egyes sz�t.

- Sajn�lom - Gy�ny�r� tekintete bocs�nat�rt esedezett.

- Ugyan m�r  – legyintettem – V�rhatunk m�g p�r percet, addig a t�bbiek is eld�nthetik – fejeztem be mondatomat.

Csukott szemmel, Seth v�llaira tettem a kezem. �reztem, ahogy libab�r�s lesz. Megpr�b�ltam elkapni, de ut�nany�lt �s megcs�kolta azt.

Hogyan is lehetn�k  �n a legt�k�letesebb p�r a sz�m�ra, ha egyetlen �rint�semet se b�rja ki? Ha egy apr� cs�komt�l is a hideg r�zn�? Hogy szerethet egy gyilkost? Azt, aki �rtatlan emberek v�r�t sz�vta m�rt�ktelen�l, m�g hozz� nem szokott az emberi �tel �z�hez? Hogy lehetsz ilyen vak Seth? A szerelem vak �s s�ket �s �rz�ketlen? Nem err�l az �rz�sr�l tartj�k, hogy a legfelemel�bb, legcsod�latram�lt�bb, leg�nzetlenebb �s a leg�nz�bb �rz�s is egyben az eg�sz vil�gon?

- Eszembe jutott egy - szak�totta f�lbe k�tked� k�rd�seim �z�n�t Esme.

- Halljuk! – fentebb emeltem a hangom �s egy idegen mosolyt engedtem ajkaimra.

- Hol sz�lett�l? – k�rdezte, majd b�tor�t�an r�m mosolygott.

- H�t, Londonban sz�lettem, de Olaszorsz�gban nevelkedtem – v�laszoltam. Eszembe jutott egy eml�k. Nem mondhattam, hogy nagy dolog volt, amit akkor �t�ltem, de akkor voltam a legeslegboldogabb �letemben.

�gy egy �ves lehettem, - de nagyj�b�l olyan egy n�gy �ves gyerek szintj�n - apuval s�t�ltunk a Kensington parkban. Mint �ltal�ban, most is esett az es� Londonban. Akkoriban a kedvenc mes�m volt, a P�n P�ter. �letemben addig nem fogott meg semmi �gy, mint Wendy csod�latos kalandja, hogy eljuthat Sohaorsz�gba, ahol megismerkedik P�terrel, aki soha, de soha �let�ben nem akar feln�ni. Na, akkor �n is �gy gondoltam. Apu minden s�t�l�s alkalm�val elvitt P�n P�ter szoborj�hoz. A csod�latos bronz szobor k�pe m�g a m�i napig lebeg a szemem el�tt, ahogy az �gb�l potyog� es�cseppekre r�s�t�tt a nap halov�ny, el�bukkan� f�nye �s gy�ny�r� sz�nkavalk�d lengte k�rbe a Kensington park azon r�sz�t.

N�m�n b�multam el�re, gondolataimba mer�lve. Hallgat�somb�l Emmett torok k�sz�r�l�se riasztott fel.

- Hmm? –  r�ztam meg fejem, mintha ezzel hessegettem volna el az eml�kk�pet. K�rbepillantottam. Mindenki meglep�dve, egy kis t�relmetlens�ggel �s k�v�ncsis�ggal a szem�kben tekintettek r�m. Kiv�ve Edwardot, aki egy mosollyal �s egy apr�, �szrevehetetlen b�lint�ssal fejezte ki tetsz�s�t, az eml�kk�pem ir�nt.

- Te j�ssz Rose. �n megkaptam a v�laszom. M�g t�bbet is - hallottam Esme b�rsonyos hang-j�t.

Rosalie h�tradobta csillog� sz�ke f�rtjeit majd szel�d hangon k�rdezett:

- Nem akart�l soha ember lenni? – �rdekl�dte.

A k�rd�s meglepett. Soha nem akartam ember lenni. Soha nem voltam az. Nem tudom, milyen haland�nak lenni �s �gy �lni.

- Nem. Soha. K�ptelen lenn�k r� – v�laszoltam. Most Rosalie-n volt a meglep�d�s sora.

- Soha? –  n�zett a szemembe.

- Soha de soha. Nem tudom, hogyan kell – besz�ltem, majd mintha rosszat mondtam volna lehajtottam fejem.

- �s ami a haland�s�ggal j�r? – �rtetlenkedett.

- Mire gondolsz?

- Gyerekekre - hangja annyira megt�rt, de m�gis annyira gy�ny�r� volt �s olyan val�sz�n�t-lennek hangzott t�le. Ennyi v�gyat m�g soha nem hallottam egyetlen sz�ban.

Hogy �n mint anya? Erre m�g soha nem gondoltam. Anya? �N? ANYA? Egy gyerek?

- �gy �rzem, hogy �n magam vagyok a gyerek. Lehetetlen�l rossz anya lenn�k  – habogtam.

- Ezt te sem gondolhatod komolyan - sz�lt k�zbe Bella, s k�zben gesztenye barna tincseit megr�zta a leveg�ben.

- Infantilis anya lenn�k – ragoztam tov�bb, mondand�m. �letemben, m�g csak eszembe sem jutott ez a gondolat, te j� �g! H�t milyen anya lenn�k? Mi van, ha szerencs�tlen gyermekemmel ugyanaz t�rt�nik, mint velem, hogy sosem lesz saj�t, meg�rt� �s szeretet teljes csal�dja. Ennyire nem lehetek �nz�.

- A kor nem akad�ly. �n is fiatalnak tartom magam az anyas�ghoz, de minden perc�t �lvezem. �s nem tartom magam rossz any�nak – �rvelte.

- De te val�sz�n�leg mindig is komoly volt�l. M�g �n soha – tettem hozz�, majd egy bizalom teljes mosolyt k�ldtem fel�.

- �n j�v�k! �n j�v�k! – �rvendezett Emmett, aki szok�sszer�en kimondja, amit gondol, m�rlegel�s n�lk�l.

- Tess�k Emmett? – n�ztem r� egy cinkos mosollyal.

- Engem az �rdekel, hogyan tudt�l legy�zni? M�rmint, hogy milyen ez a technika, amivel harcolsz �s honnan tanultad – k�rdezte. Hogy lehet valaki ennyire kisz�m�that�? Ki gondolta volna, hogy az lesz a k�rd�se, hogy l�ny l�temre, hogyan tudtam legy�zni…

- Egy v�mp�r ann�l er�sebb, min�l t�bb benne az emberi v�r. �n f�lig ember, f�lig v�mp�r vagyok. A v�rem ugyan nem kering a testemben, mivel nem dobog sz�vem, de att�l m�g jelen van, �s az is el�g – fejtettem ki a k�rd�s els� r�sz�t – Tov�bb�, mint ahogy m�r eml�tettem a mesteremt�l tanultam ezt a technik�t, amire az�rt k�pzett ki, hogy – itt ism�t s�hajtottam, majd beszorult leveg�vel pr�b�ltam hangot kiadni – alakv�lt�kat gyilkoljak.

- K�s�bb m�g egy buny�? - kacsintott r�m, jelezve, hogy ezzel befejezettnek tekinti a t�m�t.

V�rakoz�an tekintettem Jasperre. Vajon � mire lesz k�v�ncsi?