Alice szemszöge

-Jó reggelt hercegnő!- szólítottam meg kedvenc unokahúgomat, miközben ő a lépcsőről botorkált lefele.

-Neked is jó reggelt Alice néni. Mire ez a nagy jókedv? – kérdezte unottan. Színtiszta anyja. El is felejtette, hogy ma van a 3. születésnapja? Bár ami a küllemét illeti elmenne akár 15 évesnek is.

-Mondcsak, tudod te hányadika van ma? – kérdeztem ártatlan mosollyal a számon.

-Szeptember 7.-e, miéé... Oh, hát ezért vagy ennyire boldog? – kérdezte nevetve.

-Miért, te talán nem vagy az? – kérdeztem bosszúsan. Hogy lehet ilyen?

-De igen. - látszott rajta, hogy egy pillanatig elgondolkodik, majd megszólalt. - És mit terveztél?

Én csak sunyin elmosolyodtam – Titok.

Ebben a másodpercben egy látomás tört rám: „Az iskolába egy új diák érkezett, majd amikor az ebédlőben ültünk hirtelen odajött hozzánk az új diák.”

-Mit látsz? – termett mellettem kedvesem szinte azonnal.

Furcsa az emberek nem szeretik a közelségünk. A látomás folytatódott.

„-Sziasztok. – mosolyodott el szélesen a lány, majd végigmért mindannyiunkat. – Olyan boldog vagyok, hogy végre megtaláltalak titeket.” És ezzel vége lett a látomásomnak.

-Egy új diák érkezik az iskolánkba.

-Ennyi? – kérdezte Emett jót derülve ezen.

-A legutóbb mikor ezt látta, az új diákból lett a feleségem, mellesleg, ha hagynád, hogy végigmondja talán te is érdekesnek találnád. – segített ki Edward.

Emett abbahagyta a nevetést. – Akkor folytasd hugi.

-Szóval, ez a lány egy ember és mégis az ebédlőben oda fog jönni hozzánk és mosolyogva azt fogja mondani, hogy boldog, hogy végre megtalált minket.

-És rossz vagy jó  szándékkal jött? - kérdezte Carlisle.

-Ha a megérzéseim nem csalnak, akkor jó szándékkal.

-Akkor nincs miért előre aggódnunk, a megérzéseid általában bejönnek – mondta kuncogva Bella.

–Igaza van. A buli 3 óra múlva kezdődik, és még sehol sem vagyunk Nessie elkészítésében. – panaszkodott Rosalie.

-Oh, tényleg a buli! –  kiáltott fel Jacob miközben besétált az ajtón talpig ünnepi öltözetben, majd hirtelen elvörösödött és elfordult abba az irányba amerről jött.

Emett hangosan hahotázni kezdett, majd ő is elfordult abba az irányba amerre Jake nézett.

Mindenki furcsállva nézte őket, nem értve mi történt, kivéve Edwardot aki valószínűleg időközben kilopta Jacob gondolatait és mindenki megütközött, amikor Edward hangosan felmorgott, én pedig rögtön egy látomásba kerültem, ahol Edward akkora taslit adott Jake-nek, hogy kirepült a házból és a szembelévő fán végezte.

-Erre nincs semmi szükség. – mondtam ijedten.

-Mi történt? – kérdezte Bella.

-Erre én is kíváncsi lennék.

Emett erre csak még jobban felröhögött, nem is, szinte már-már fulladozott nagy vidámságában.

-A kisasszony…-most azonnal megy és felvesz valamit az alsó felére! – harsogta hirtelen Edward.

Erre mindenki Nessire nézett, kivéve persze a család férfi tagjait, és megütközve vettük  észre, hogy csak egy bugyi van rajta. Mire Nessi is lenézett, majd hirtelen elpirult, amikor rájött, miért is van ilyen jó hangulata Emett-nek. 

Nesie szemszöge

-Jó reggelt hercegnő!  – mondta nénikém hatalmas vigyorral az arcán miközben jöttem le a lépcsőn.

-Jó reggelt Alice néni. Mire ez a nagy jókedv? – adtam hangot kíváncsiságomnak, mire Alice néni szemei között apró ráncok kezdtek körvonalazódni.

-Mondcsak tudod te hányadika van? – kérdezte egy ártatlan mosoly kíséretében.

-Szeptember 7.-e, miéé… - kezdtem volna kérdezni, de feleslegesen mert közben már rá is jöttem Alice néni örömének okára, ugyanis szeptember 7.-én van a születésnapom.- Oh, hát ezért vagy ennyire boldog? – kérdeztem nevetve, miközben Alice néni szeme között ismét megjelentek a ráncok és szúrós tekintettel nézett rám.

-Miért, te talán nem vagy az?

-De igen. – vajon Alice néni most is túlzásba vitte a szervezést? Remélem nem. - És mit terveztél?

Elmosolyodott, hanem lenne az átlagosnál jobb hallásom nem is hallottam volna, ahogy sunyin annyit mond – Titok.

Még észrevettem, ahogy a szeme elhomályosult, de már nemigen érdekelt, ugyani nagyon halkan meghallottam egy szívdobogást, és öles léptek cuppogását a földben, ami nem tartozhatott máshoz, mint az én bronzbőrű farkasomhoz.

Csak mosolyogtam, és számolgattam, hogy kb. mennyi idejébe tart még amíg ideér.

-…Nessie elkészítésében. – jutott el a tudatomig végre, hogy többiek miről beszélgetnek, de már nem is volt fontos, mert farkasom végre megérkezett.

-Oh, tényleg a buli! –  kiáltott fel szélesen vigyorogva, majd végre rám emelte szemét, de ahogy rám nézett már el is vörösödött és 180°os fordulatot tett.

Nem értettem, miért van ez, de a következő pillanatban Em bácsi mackósan hahotázni kezdett és végül ő is szintén elfordult.

Ugrottam egyet, mikor meghallottam apa hangos morgását.

-Erre nincs semmi szükség. – állt Alice néni Edward és Jake közé amiből leszűrtem, hogy valószínűleg valami rosszra gondolt. Kíváncsi lennék, hogy mi az ami így kiakasztotta apát.

-Mi történt? – kérdezte anyu idegesen.

-Erre én is kíváncsi lennék. – szólt közbe Alice.

Ekkor meghallottam, hogy Em bácsi, ha nem lenne lehetetlen, már sírva fakadt volna a nevetéstől.

A kisasszony… - mondta apám elfúló hanggal, ezek szerint bajban vagyok, mert akkor hív így, ha rossz fát tettem a tűzre. – most azonnal megy és felvesz valamit az alsó felére! – monda apám még mindig idegesen, mire a család összes női szempárja rám szegeződött.

Lenéztem, és rögtön el is pirultam, ugyanis elfelejtettem, hogy tegnap este olyan meleg volt, hogy nadrág nélkül hajtottam ágyra a fejem és egy szál bugyiban flambíroztam le a lépcsőn.