Lassan közelebb lépett hozzám, finoman megcirógatta az állam. Kezei lágy melegséggel töltöttek fel. Szemei - mint már oly sokszor - megint fogva tartották az enyémeket. Szája csábos mosolyra húzódott. Tenyerei satuba fogták arcom két oldalát. Lassú érzékiséggel közelített ajkam felé. Megcsókolt. Hallottam szívének gyors ütemét. Olyan fenomenális érzéssel töltött el, mintha a sajátom is újra dobogni készülne. Mellkasom szorított, torkomban feszítő gombócot éreztem. Teste biztonságot adóan ölelt át. Kezeimet mellkasához szorítottam.

- Ne haragudj rám - suttogtam, s fejemet a vállára hajtottam.

- Nincs semmi baj - válaszolta - Csak nagyon féltettelek. - tette még hozzá.

- Nem hittem, hogy ez lesz belőle - feleltem, majd elhúzódtam tőle.

- Tudod, nem kell Leah-val foglalkoznod. Ezeket a tulajdonságait csak védelemként használja a sérelmek ellen – beszélte, Ezzel a hárpiát védve. Dühöm ismét felszökött, teljesen elszállt a romantikus hangulatom.

- Miért kell mindig őt védened? Most is ő kezdte a szurkálódást. Nem tehetek róla. - emeltem fel a hangom.

- Nem akartam, nyugi. De meg kell értened. - felelte. - Ő sokat jelent nekem. - szavai hatására elkapott a sírhatnék. A féltékenység méregként ette bele magát testem minden porcikájába.

- De... - próbáltam megszólalni, de egyszerűen képtelen voltam. Beszéde fejbe vágott, mint, akit a legnagyobb boldogsága után aláznak le teljesen a porig. A gombóc a torkomban már nem az izgalomtól volt. A méreg átjárta mindenem, szinte remegtem a dühömtől.

Magával húzott a közelben lévő fa törzséhez, majd leültetett rá. Térdemre hajtottam fejemet.

- Dawn, tudod Leah és köztem már eléggé különleges kapcsolat alakult ki az évek alatt. - folytatta, pedig tudtán kívül minden egyes szava szúrás volt, a már nem dobogó szívembe.

- Mióta az eszemet tudom, azóta segített nekem mindenben, igaz sokat veszekedtünk. De ki nem veszekszik? - kérdezte, majd egy gyermeteg kacagást hallatott. Még mindig nem tudtam megszólalni. A fejemben ugráló gondolatokat egyszerűen képtelen voltam értelmes szavakká és mondatokká formálni. De Seth folytatta.

- Mióta apu meghalt, Leah jelenti nekem mindenemet. Többet jelent mindennél a világon, hogy ő mellettem van - beszélte. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Könnyezni kezdtem. Felkeltem, elfordítottam fejem, ne lássa kósza könnyeimet. Egyetlen határozott mozdulattal töröltem le az arcomon lévő nedvességet. Gyűlöltem ezért az estéért. Azért, hogy ilyen érzéseim vannak vele kapcsolatban. Utáltam, hogy szeretem, hogy meghalok, ha a szemeibe nézek. Nem néztem rá. Az egyik mögötte lévő fán állapodott meg a szemem.

- Sajnálom - mondtam, majd vámpír gyorsasággal visszasiettem a házba.

- Dawn! - kiáltott utánam. Ha a szívemre hallgatok, visszafordulok, és a karjaiba rohanok, hogy ne haragudjon rám a félténységemért és elmondom neki, hogy nem érdekel, hogy nem jelentek neki annyit, mint Leah, csak legyen a közelemben. De a józan eszemre figyelve inkább tovább rohantam, egészen a Cullen házba. Felrohantam a szobámba és az ágyamra vetettem magam. Könnyeim ismét előtörtek. Igen, az a piszkos kis bestia nyert. Jobb, mint én, de nem értem, hogy akkor Seth miért viselkedett így velem. Miért csókolt meg? Ha Leah valóban annyit jelent számára, mint ahogy mondta. Akkor miért csalta meg? A gondolat, hogy én voltam a szuka, akivel megcsalta, egyszerűen hányingert okozott. A fejem kóválygott, a vállamba ismét elviselhetetlen fájdalom hasított. A szemeim fájtak az elvesztett könnyektől. Az éjszaka nagy részében zakatoltak a gondolataim. Reggel úgy néztem ki, mint egy zombi. Vámpír szépségem teljesen cserbenhagyott. Halkan lesétáltam a nappaliba. Jasper és Alice a kanapén egymás karjaiban ülve néztek valami filmfélét a hatalmas tévén. Jazz egy pillanatra rám pillantott, majd visszafordulva a televízió felé sóhajtott egyet. Egész testemben éreztem a megnyugvást. Langyos bizsergéssel futott végig a fejemtől egészen a talpamig.

- Sziasztok! - mondtam egy kicsit oldottabban. A szomjúság égetni kezdte a torkomat, de nem kockáztathattam egy találkozást Seth-tel, tuti valahol az erdőben mászkál. Így a konyha felé vettem az irányt. Fogtam a hozzávalókat és készítettem magamnak néhány pirítóst, majd leültem az ebédlő asztalhoz, és enni kezdtem. A bejárati ajtó kinyílt. Hallottam, hogy 2-en vagy talán hárman tódulnak be rajta.

- Sziasztok! - köszönt Jacob, majd meghallottam Bella és Edward hangját is.

- Jake! Nézd! - kiáltott Renesmee, amire elmosolyodtam.

- Nessie! - vihogott fel Jacob. Valószínűleg a tündérke mutatott neki valamit a képességével.

- Nem tudjátok, hol van Dawn? - kérdezte valaki. A gyomromban ismét megjelent a nyomasztó szorongás. Halkan felkeltem és a konyha ablak felé vettem az irányt. Nem akartam látni. Beszélni sem szeretnék vele. Egy ugrással vetettem ki magam a sűrű erdőbe. Villámgyors iramban futottam. Minél távolabb vagyok a háztól, annál jobban érzem magam biztonságban. Az erdő illata is nyugtató hatással volt rám. A futás után még könnyebbnek és felszabadultabbnak éreztem magam.

-Dawn! - hallottam a magas hangot mögöttem. Alice most nem a lágy és megértő barátnő hangjával köszönt. Dühös volt. Rám.

- Mióta futsz el a problémák elől? - kérdezte csilingelő hangon, már egy kicsit oldottabban.

- Sajnálom. Nem bírnám ki, ha látnom kellene - válaszoltam, majd közelebb léptem barát-nőmhöz.

- De miért? Mi történt tegnap? - érdeklődött - Seth mindössze annyit mondott, hogy elfutottál.

- Igen, mert…nem akarok én lenni az, akivel megcsalja Leah-t - mondtam, s védekezésképpen lehajtottam a fejem.

-Miről beszélsz? - értetlenkedett.

- Hát, hogy Seth velem csalja Leah-t - mondtam, majd fejemet rázva kíváncsian néztem Alice felé.

- De hát, ez nem így van. Honnan vetted ezt a butaságot? - folytatta, majd elmosolyodott.

- Miről beszélsz? - kérdeztem.

- Sethről  és Leahról - válaszolta, majd ismét egy mosolyt küldött felém - Teljesen más a hely-zet, mint ahogy te gondolod. - mondta.

- Miért? –  tudakoltam.

- Ők testvérek - nevetett.

- Hogy? - még mindig értetlenkedtem.

- Seth és Leah Clearwater. Leah Seth nővére - fejezte be mondatát. A felismerés kegyetlenül ütött agyon. Mit tettem?