Violet szemszöge

Másnap reggeli nyugodt csendet Alice törte meg.

-Srácok, srácok! –  hallatszott Alice sikolya a nappaliból.

-Mi az megint? – kérdezte Emmett.

-Ma délután játékos idő  lesz. – mondta mosolyogva.

Én csak értetlenül néztem Crissel együtt, amikor mindenki szélesen elvigyorodott.

-És megtudhatnám, hogy ez mit jelent? – mondtam fél szemöldökömet felhúzva.

-Hát játékot! – mondta Emmett.

-Miféle játékot?

-Baseball. – mondta Nessie boldogan.

-Csúcs - mondta Criss – beszállhatunk?

-Mi ez a többes szám? – kérdeztem rá.

-Ugyan már úgyis tudom, hogy te is szeretnél játszani.

-Az nem jelenti azt, hogy a megkérdezésem nélkül beszélhetsz a nevemben.

-Szóval benne vagy? – csillant fel a szeme.

-Naná. – engedtem meg végre magamnak, hogy az elfojtott vigyor felszínre törjön.

-Ez nem biztos, hogy olyan jó ötlet. – mondta Edward aggodalmasan.

-Ne aggódj, nem vagyok olyan törékeny. – nyugtattam meg őt. Milyen nosztalgikus…

Délután együtt indultunk el a házból.

-És téged ki vigyen? –  kérdezte Esme.

-Nem kell engem vinni. Csak Nessie mutassa meg hova megyünk, és ott megvárlak titeket.

-Hogy akarsz minket megelőzni? – kérdezte Edward felvont szemöldökkel, mire Criss hangosan felnevetett.

-Ha hiszed, ha nem, egy átlagos boszorkány háromszor gyorsabb repülve egy átlagos vámpírnál. – mondtam dicsekedve.

-Ha hiszed hanem, jómagam is négyszer gyorsabb vagyok egy átlagos vámpírnál. – mondta, mintha ezzel megfogott volna.

-A testvéred vagyok, és ki mondta, hogy átlagos boszorkány lennék? – mosolyodtam el én is – Ha jól emlékszem, emberkorunkban mindig is gyorsabb voltam nálad. – most rajtam volt a győztes vigyor sora.

-Ám legyen. Nessie mutasd meg neki az utat… meglátjuk ki ér előbb oda.

Nessie odajött hozzám, az arcomra tette a kezét és én már láttam is az utat.

-Esme indítanál minket? – kérdeztem tiszta játék reményében.

-Várjatok amíg előremegyünk, hogy leellenőrizhessük ki a győztes. – mondta Em vigyorogva.

-Állj. És mi a tét? –  kérdezte Jasper.

„Szabadon eldönthetem, hogy kell-e a segítségetek Juliettel.” - küldtem a gondolatot Edwardnak.

-NEM! – mondták Crissel egyszerre.

-Te meg honnan tudod mit kért? – kérdezte Edward.

-Majd elmondom.

-Miről maradtunk le? –  kérdezte a mindig kíváncsi Alice.

-Meg tudja mutatni a gondolatait, és valami eszméletlen baromságot tett fel tétnek.

-Ezek szerint nem vagy biztos a győzelmedben? – provokáltam.

-Jobb nem kockáztatni.

-Mi volt a tét? –  kérdezte Esme.

-Nem fontos, a lényeg, hogy felejtse el.

-Rendben. Lemondok erről a tétről. Akkor mi legyen?

-Mondjuk, ha legyőzlek, akkor bármely tíz kérdésemre válaszolsz, és ez fordítva. –  ajánlotta.

-Ám legyen. Akkor Esmen kívül mindenki menjen előre. Kaptok öt percet, és mi is indulunk.

-Rendben. – mondták, majd elindultak.

Eltelt öt perc.

Esme elénk állt, és visszaszámolt.

-3… 2… 1…  rajt! – és mi már száguldottunk is.

Éreztem, hogy Edward a közelemből egyre messzebb kerül, és mivel magam előtt nem láttam senkit ezt jó jelnek vettem. De amint erre gondolta, éreztem, ahogy közeledik, ezért én is rákapcsoltam. Egy perc elteltével már láttam is a célt jelentő embereket. Ez még több erőt adott így 3 mp múlva már a célt jelentő Alice mellett álltam fülig érő szájjal, majd hátrafordultam, és megláttam, hogy bár csak 10 másodperccel, de legyőztem öcsémet, aki most bosszúsan grimaszolt.

-A francba. – mondta még mindig bosszúsan.

-Én mondtam. – villantottam meg győztes mosolyom.

Ekkor végre Esme is megjelent.

-Na ki nyert? – kérdezte kíváncsian, de már valószínűleg rájöhetett, az én fülígérő  mosolyomból, és Edward grimaszából. – Csak nem Violet? –  kérdezett rá eddigi sejtéseire.

-De bizony. – erősítette meg Alice.

-Na öcsi, végre ebben is lepipált valaki. – jegyezte meg Emmett jókedvűen.

-Akkor játszunk? –  kérdezte Criss izgatottan.

-Carlisle lesz az egyik csapatkapitány, és Nessie a másik. Emellett én leszek Bellával a döntőbíró. – döntött Esme.

-Rendben. – egyezett bele mindenki.

-Oh, Edward! Jössz nekem 10 válsszal. – morgott egyet, amit igennek véltem, a maga módján.

-Akkor válasszunk csapatokat. – csapta össze kezét Carlisle. – Kezd te Nessie.

-Akkor Em bácsi. –  Nessie csapat

-Alice. – Carlisle csapat.

-Violet néni. – Nessie csapat.

-Jasper. – Carlisle csapat.

-Jacob. – Nessie csapat.

-Edward. – Carlisle csapat.

-Rose néni. – Nessie csapat.

-Criss. – mondta. (Mintha lenne más választása.) humorizáltam magamban, és erre a gondolatra fel is nevettem. A többiek kérdőn néztek rám, de én csak megráztam a fejem.

Alice a hatalmasnak sikeredett pálya közepére állt, és várt. Nem értettem mire vár. Jacob fogja elütni, úgyhogy szurkolok neki.

-Itt az idő! –  mondta Alice, majd hatalmas mennydörgés hallatszott. Így már minden világos.

Profin dobott és villámgyorsan. Ha nem lenne embereknél jobb szemem nem is láttam volna.

Jacob elütötte, és így folytatódott a játék tovább…