Reggel meglepő  könnyedséggel ébredtünk. A Nap sugárzó fénye beragyogta az egész szobát.

- Jó  reggelt! – suttogtam alvó farkasom fülébe, s közben egy apró puszit adtam az arcára.

- Neked is! – felelte dörmögve. Egyetlen mozdulattal átfordult másik oldalára, majd a fejére szorította a hatalmas fehér párnát, amin eddig feküdt. Elmosolyodtam, majd még egy gyors puszit nyomtam a vállára. Kikászálódtam az ágyból, majd fogtam az összes tisztálkodáshoz való cuccom és átsétáltam a szobámtól nem messze lévő fürdőszobába. Kb. 10 perc alatt elvégeztem az összes teendőm.

- Halihó!  – jött felém a csilingelő hang, amint kiléptem az ajtón.

- Szia Alice! – mosolyogtam rá.

- Ugye milyen szép időnk van ma? – nézett rám kérdőn, arcán egy óriási mosollyal.

- Igen, szerintem is – válaszoltam egy hasonló nagyságú vigyorral.

- Kértek valami reggelit? – nézett rám kérdőn, majd megállt az egyik ablak előtt. Bőre csillogni kezdett, mintha milliónyi gyémánt helyezkedne el bőrének egész felületén.

- Még nem tudom, bár Seth – itt ismét mosolyogni kezdtem - valószínűleg éhes lesz – feleltem.

- Rendben, akkor megkérem Esmét, hogy segítsen – mondta, majd vámpír gyorsasággal vetette le magát a lépcsőn.

Visszasétáltam a hálóba. Seth még mindig a párnával a fején aludt. Hangos nevetésben törtem ki, amivel szinte egyből felébresztettem alvó farkasom.

- Na, végre! Azt hittem végig alszod ezt a csodaszép napot - mosolyogtam rá.

- Felébreszthettél volna – mondta, majd megpróbált elfojtani egy hatalmas ásítást.

- Megpróbáltam – nevettem ismét rá.

- Akkor bocsi – megrántotta izmos vállait, majd zavartan elmosolyodott.

- Alice és Esme készítenek nekünk reggelit – beszéltem.

- Úú, nem baj, ha én gyorsan hazaszaladok, átöltözöm és szólok a többieknek, hogy menjünk le a partra – hadarta, majd egy gyors puszit nyomott a homlokomra.

- Sietek vissza – ígérte, majd leszaladva a lépcsőn elhagyta a házat. Lesétáltam a konyhába, ahol beálltam segíteni Alice-éknek.

- Hallottam, hogy ma lementek a tengerpartra – hozta fel a témát a pótanyukám.

- Igen –  feleltem röviden.

- Mit szólnál hozzá, ha készítenénk néhány szendvicset? – ajánlotta fel.

- És csinálhatnánk valami süteményt is – szólt közbe Alice is lelkesen. Komolyan úgy tud örülni a kis apró dolgoknak néha, mint egy kis gyerek az édességnek. Ilyenkor teljesen úgy csillog a szeme, mint a napfényben a bőre.

- Rendben –  mondtam mosolyogva kettőjükre pillantva.

- Már tudom is melyik fürdőruhádat kellene felvenned – nézett rám felvidulva.

- Van olyanom? – nyitottam nagyra szemeimet. Még sosem volt rajtam hasonló. Bár nem értem miért, hisz nyugodtan járkálhattam volna az emberek között. Csak egy kis hőt kellett volna felvennem a környezetemből, és egyből nem csillogott volna a bőröm a napfényben.

- Hát persze – nevetett fel – Egy csomót vettem neked – mondta.

- Igen? Szóval melyiket kellene viselnem? – kérdeztem, bár egy kis hátsó  szándék is volt kíváncsiságomban. Szerettem volna jól kinézni Seth előtt. Azt akarom, hogyha meglát, elakadjon a lélegzete.

Sóhajtottam egy nagyot, majd Alice felé fordultam.

- Gyere! Menjünk fel és megmutatom! – örvendezett.

- De nem kellene segítenünk, mármint elkészíteni a süteményeket és a szendvicseket? – néztem először Esme-re, majd Alice-re.

- Menjetek csak, én boldogulok egyedül is – mondta mosolyogva.

- De biztos? – kérdeztem.

- Persze! –  felelte, s közben bólintott egyet felém.

- Na, gyere már – csilingelte Alice hangja az ajtó felől.

- Oké  – beszéltem, majd elindultam nővérkém után, aki valószínűleg már ki is pakolta az összes ruha kollekciót. Elnevettem magam, mikor felértem a szobámba. Valóban úgy történt, ahogy sejtettem. Alice egy halom bikini között sürgölődött.

- Vetkőzz! – parancsolta elkomorult arccal.

- Igen is, kapitány! – homlokomhoz emeltem kézfejem, ezzel játszva tisztelgést előtte. Erre már ő is elnevette magát.

- Ezt vedd fel! – nyomott a kezembe egy kétrészes zöld bikinit apró  csillámló díszekkel – Erre gondoltam, bár most már nem vagyok biztos benne – felelte töprengve, közben az egyik kezével az állát kezdte simogatni.

- Rose! –  kiáltotta, mire Rosalie azonnal itt is termett.

- Szerintem is a zöld legyen – felelte, majd körülnézett az ágyamra fektetett fürdőruhák között.

- Hát nem is tudom. Lehet, hogy a fehér nyakba kötős jobb lenne – bizonytalanodott el ő is.

- Igen, én is ezen vacillálok – mondta Alice, alig érthetően. Előkászálódtam a gardrób biztonságosan takaró árnyékából. Alice egy gyors és elégedett pillantást vetett Rose-ra, majd szinte egy emberként mosolyodtak el.

- Ez tökéletes! – mondta Rosalie.

- De mielőtt megnéznéd magad – felelte Alice, majd szinte azonnal rápillantott testvérére.

- Kell egy kis smink – fejezte be Rose a mondatot.

- Felőlem! – rántottam meg a vállam, pedig válójában örültem, hogy segítenek nekem.

Miközben Alice leültetett az egyik szobámban lévő székre, addig testvére előkészítette az összes festéket és a „szépítésemhez”  szükséges kellékeket. 10 perc alatt végeztek a hajammal és majdnem ugyannyi idő volt a sminkem is. Olyan jó érzés volt, hogy együtt segítettek nekem. Teljes egyetértéssel varázsoltak gyönyörűvé.

- Oké, most már megnézheted magad – szólalt meg Rose.

- Várj! Még egy másodperc! – kiáltott fel Alice, majd kirohant a szobából és szinte ugyan-olyan gyorsasággal vissza is tért. Kezében egy fehér virág alakú hajdíszt tartott, melyet gondosan illesztett félre simított hajamba.

- Na most vagy kész – egy elégedett mosoly ült ki arcára.

- Ez jó  ötlet volt – szólalt meg testvére, majd megfogva kezemet a tükör elé húzott.

- Azta! –  szólaltam meg. Egyszerűen nem ismertem magamra. A zöld bikini pontosan meg-egyezett „emberibb” szemeim színével, ami igazán eredeti és szép kompozíciót alkotott bőröm árnyalatával.

- Tetszik? – nézett rám boldogan Alice.

- Hát, hogyne tetszene? – kérdeztem, majd egy gyors ugrással mindkettejük nyakába vetettem magam.

- Nagyon szépen köszönöm – hálálkodtam.

- Ja, és még ezeket felveheted az útra – nyomott a kezembe egy drapp színű  rövidnadrágot és egy fehér ujjatlan felsőt. Fogtam egy hasonló árnyalatokból összeállított strandtáskát, majd belepakoltam az összes dolgot, amire a nap folyamán szükségem lehetett.

- Dawn! –  hallottam lentről az édes kiáltást.

- Azonnal –  válaszoltam ugyanolyan hangosan. Megfordultam, hogy szembe álljak Alice-el.

- Nagyon izgulok – suttogtam felé, majd egy hatalmas levegőadagot préseltem tüdőmbe.

- Nyugi! Minden rendben lesz – kacsintott rám, majd egy hatalmas vigyorral az arcán elindult lefelé. Lassan követtem őt, egészen le a földszintig.

- Igen, én is így vagyok vele – nevetett Seth kedvesen, miközben egy újabb mondatba kezdett bele – Néha elég jó farkasnak lenni – ecsetelte még mindig Carlisle-nak.

- Halihó  emberek! – csilingelte Alice. Minden szem rám szegeződött a szobában. Kivéve Alicét, aki elégedett vigyorral figyelte Seth reakcióját.

- Khmm –  köszörülte meg torkát – szia – mondta, majd közelebb sétáltam hozzá és egy csókot nyomtam ajkaira.

- Szia! –  feleltem – Gyors voltál – tettem hozzá –  Szóval indulhatunk? – kérdeztem.

- Ööö…tessék? – nézett rám bocsánatkérően farkasom.

- Azt kérdeztem mehetünk-e? – nevettem el magam.

- Iiigen, persze – lassan, érthetően ejtett ki minden szót. Még mindig csak nézett. Szemeivel apránként és majdnem észrevehetetlenül mérte végig testem minden porcikáját.

- Itt vannak az ételek, gyerekek! – jött ki a konyhából Esme, aki egy hatalmas piknik kosárral a kezében sétált felénk.

- Uhh, erről teljesen meg is feledkeztem – mondtam – Nagyon köszönjük  – egy apró puszit leheltem jéghideg arcára, és egy finom mozdulattal átvettem a kezéből az óriási kosarat.

- Akkor, azt hiszem már tényleg minden megvan – sóhajtottam.

- Menjünk! – szólalt meg Seth egy hangos levegővétel közben.

- Rendben –  feleltem, miközben farkasom ujjai közé kulcsoltam az enyéimet. Gyengéden húztam magam után, egészen addig, míg ki nem értünk a Cullen házból. Némán sétáltunk egymás mellett, mialatt önfeledten élveztük a Nap sugarainak átható melegét. A madarak halk csicsergése egészen felvidító hangulatot kölcsönzött az erdő színkavalkádjának. A fénysugarak melegének illata összemosódott a közelben lévő folyó illatával.

Gondolataim ezúttal azon a pillanaton jártak, mikor lesétáltam a lépcsőről  és Seth meglátott. Tökéletes pillanat volt, tetszett, ahogy rám nézett. Minden pillantásától egyre jobban vágyom az érintésére, a csókjaira.

- Szép napunk van nem? – kérdezte, majd finoman megszorította ujjaim.

- De –  válaszoltam röviden – tudod, mostanában egyre kevesebbet kell azzal törődnöm, hogy hőt vonjak el a környezetemből. Már automatikusan váltok, ha jössz – nevettem el magam.

- Szeretem, mikor zöld a szemed – felelte. Arcom szinte egyből vörös színűre váltott. Megállt, mikor észrevette zavarom, majd közelebb húzódott hozzám. Egyik ujjával lágyan megemelte állam, hogy tekintetünk találkozzon. Először egy lágy csókot nyomott ajkaimra, végül elhúzódott. Mosolyogva álltunk az erdő ösvényének közepén, hosszú percekig néztük egymást. Végül ismét megcsókolt. Hol egészen vaddá, hol pedig gyengéddé vált érintése. Szívünk ritmusa, majdnem ugyanolyan ütemben zakatolt.

- Tudod mennyire gyönyörű vagy, mikor elpirulsz? – nézett rám kérdőn.

- Nem! Nem tudom – feleltem incselkedve – Mennyire? – játszottam tovább a tűzzel.

- Akarod tudni? – kérdezett ismét, majd egy gyors mozdulattal magához rántott. Finoman felemelt a földről. Lábaimat dereka köré kulcsoltam és úgy csókoltam meg.

- Megfelel a válasz? – nézett rám, majd még egy apró puszit lehelt a nyakamra.

- Azt hiszem igen – válaszoltam teljesen kábultan.

- Akkor jó  – elmosolyodott, majd biztonságosan visszahelyezett a földre – na, gyere, mert még elkésünk – szemei összeszűkültek, ahogy végig nézett kába és zavarodott testemen. Lassú önteltséggel vigyorodott el. Ajkait egyetlen féloldalas mosolyra húzta. Kényelmes léptek-kel indult úti célunk irányába, én pedig, mint egy kiskutya követni kezdtem. Lábaimat nehézkesen pakolásztam egymás után.

- Jajj a kosár! – fordultam vissza, mire feleszméltem zavaromból.

- Nálam van! – szólalt meg mögülem Seth – gondoltam, hogy jobb lesz, ha én viszem mielőtt elhagynád valahol – nevetett fel.

A következő  néhány perc még elértünk a tengerparthoz egész vidáman telt. Folyamatosan vihorásztunk. Játszottunk is egy gyors futóversenyt, amiben én nyertem, de majdnem biztos vagyok benne, hogy hagyta magát legyőzni.

- Erre gyere! – mutatott az egyik kis szikla felé.

- De szép! – mondtam ámuldozva.

- Seth! –  kiáltotta valaki a hatalmas kőfal mögötti, eldugott partszakaszról. Egy óriási színes strandlabda röpült egyenesen farkasom arca felé, melyet egyetlen jól irányzott ütéssel hárított el. Egy sötét, hosszú hajú lány futott felénk, akit eddig még nem ismertem. Nem volt az a nagyon vékony típus, de az alakja pontosan megfelelő volt, ahhoz a bikini fazonhoz, amit viselt. Integetve közeledett, míg el nem érte célját, a hatalmas színes labdát, ami néhány méterrel előtte zuhant a földre. Megvárta még közelebb érünk hozzá.

- Sziasztok! – köszönt felénk.

- Szia! –  köszöntünk vissza egyszerre Seth-tel.

- A nevem Rachel – mutatkozott be, majd hirtelen átölelt és egy puszit nyomott az arcomra.

- Örülök, hogy megismerhetlek! Dawn, igaz? – kérdezte egy hatalmas mosollyal.

- Igen - válaszoltam.