3. fejezet - Visszatérés
Lassan már egy hónapja vagyok a Volturinál.Egészen beleszoktam a helyzetembe. Aro parancsokat adott, mi pedig végrehajtottuk azokat.Nemsokára döntenem kell mi lessz, miután letelik az idő.Jelenleg fogalmam sincs róla mit tegyek, vagy, hogy hová menjek.
Lassan már egy hónapja vagyok a Volturinál.Egészen beleszoktam a helyzetembe. Aro parancsokat adott, mi pedig végrehajtottuk azokat.Nemsokára döntenem kell mi lessz, miután letelik az idő.Jelenleg fogalmam sincs róla mit tegyek, vagy, hogy hová menjek.Néhány hete még biztos voltam abban, hogy csatlakozom a Cullen famíliához, de most kicsit bizonytalan vagyok.Nagyon megkedveltem Jane-t, és nem biztos, hogy el tudnám engedni.A többiek nem nőttek nagyon a szívemhez, pláne Caius.Nagyon mogorva, és valahogy nem fogad el engem.Volt valami ami miatt nem kedvelt, de én nem tudtam mi az, és ez már kezdett idegesíteni. -Bridget!-suhant be Jane. -Tessék? -Egy látogatók jöttek hozzád!-kezdte-Szerintem, menj le! -Rendben, de kik azok? -Majd meglátod.-mondta mogorván. -Legalább valami jel?-makacsságom ismét előtört, nem hagyom annyiban! -Semmi!Menj le, ha akrasz!-nyers volt-Az előcsarnokban várakoznak. -Vámpírok vagy emberek? -A Volturi általában nem vendégel meg embereket. -Szóval vámpírok!Vegetáriánus vagy nomád? -Menj már!-unszolt. Engedelmeskedtem neki.Az előcsarnokban a Cullen család fogadott.Meglepő, hi- szen ők valahol Észak-Amerikában éltek.Vajon csak miattam jöttek el ide?Furcsa. -Jó napot!-köszöntem. -Szervusz!-mondta lágyan Carlise-Azt hiszem tegeződhetünk! -Rendben-vágtam rá.-Mi szél hozott benneteket? Amint végignéztem rajtuk, néhány ember, azaz vámpír, hiányzott közülük.Bella és Edward, illetve Rosalie és Emmett. -Mint hallottuk, hamarosan lejár a próbaidőd a Volturinál. -Igen, így van! -Tudom, hogy te is állati véren élsz, ahogyan mi is.Úgy gondolom rengeteg közös vonás van bennünk.Nos, mi, ha gondolod, nagyon szívesen látunk téged miután lejár az időd a Volturinál.Mit gondolsz? -Húú...váratlan, de megfontolom az ajánlatot! -Rendben.A családom Európában nyaral ezen a pár héten.Ha úgy gondolod döntöt- tél hívj fel! Ezzel a kezembe nyomott egy apró, ezüst mobilt. -Így lessz! -Most pedig, ha megbocsátassz, sietnünk kell, hogy ne késsük le a naplementét. -Persze!Viszlát! -Szervusz! Miután elmentek, elindultam a szobámba, gondolkozni.Nem volt nagy szobám csupán akkora amekkora kell.Ide általában csak gondolkodni jártam, de most e- mellett be is kellett csomagolnom. -Bridget!-jött fel váratlanul Jane-Még nem végeztünk! -Hogy? -Mások is vannak! -Mások? -Tudod nem csak a Cullenek szeretnének maguknak. Hirtelen milyen felkapott lettem! -Hol találom őket? -Ugyanott!-Jane hangja ugyanolyan keserű volt, mint azelőtt. Lerohantam mégegyszer a lépcsőkön.Na és kik vannak ott?Azok a nomádok a- kik állandóan vándorolnak, velük találkoztunk az Olympic-félszigeten.Talán valami Lisina-klán a nevük vagy valami ilyesmi.Ők teljes létszámban jöttek, az is lehet, hogy kibővültek egy-két taggal, mert nagyon sokan voltak. -Üdvözöllek benneteket! -Jó napot!-üdvözölt a vezető-Minket már ismersz! -Maradjunk annyiban, hogy már találkoztunk. -Én egyenes ember vagyok, úgyhogy egyből a tárgyra is térnék! -Halljuk hát! -Mint látod a csapatom, a Lisina-klán egyre bővül.Szeretném ha te is egy lennél kö- zülük!Mi befogadó emberek vagyunk, tehát nem kell amiatt aggódnod, hogy kire- kesztenek a többiek!Tehát mi egy válasz szeretnénk!Igen vagy nem? Furcsa volt, hogy végig az emberek szót használta, pedig rájuk sokkalinkább illett a vámpír kifejezés, mint a Cullenekre. -Nos, ez egy igencsak nehéz döntés.Nem lehet csak úgy, egyik percről a másikra meghozni.Megígérem, hogy megfontolom. -Erre nincs sok időd, ugyanis mi holnap távozunk! -Addigra meghozom a döntést, megígérem! -Rendben!Addig is viszlát! -Viszlát! Mielőtt visszamentem volna a szobámba megkérdeztem Jane-t: -Még valaki? -Egyelőre csak ennyi, viszont Aro hivat! -Elnézést, de most jelenleg nem olyan a helyzet, hogy el tudjak vállalni bármilyen fela- datot is! -Most nem akar feladatot adni!Beszélgetni szeretne! -Oh, hát persze!Rohanok! -Ez nem vicc Bridget!Vedd komolyan! Az ismerős fájdalom lett úrrá rajtam.Lerogytam a térdemre. -Rendben, mindjárt megyek. -Ezt már szeretem! Észrevettem, hogy Jane az utóbbi pár napban nagyon ellenséges.Nem tudom, hogy miért pártolt el tőlem.Talán az, hogy már nem sokáig maradok itt?Na de mégis mi- lyen barátnő az ilyen? A trónteremben Aro, Caius és Marcus fogadott. -Bridget, szervusz leányom! -Szolgálatára! -Most nem küldetést kapsz! -Tudom!-vágtam közbe. -Bridget, beszélni szeretnék veled! -Itt az alkalom!Miről lenne szó? -Nemsokára, pontosan holnap, letelik a próbaidőd nálunk. -Valóban. -Kérlek, ne vágj a szavamba!Köszönöm!-üvöltött, mintha nem hallanám-Szóval ott tar- tottunk, hogy letelik a megbeszélt egy hónap, és neked döntés elé kell állnod, hogy ho- gyan tovább?Hallottam az ajánlatokat, de meg kell, hogy mondjam, nem vagyok elra- gadtatva!Ez a Lisana-klán, valjuk be nem lenne egy jó választás!Na és a Cullenék... ők nem tudom, hogy képesek így élni...mint az emberek!Borzalmas!Na de persze vá- laszthatod a jobb utat is.Maradj itt a Volturinál.Te is tudod, hogy ez itt egy mindenhol tisztelt klán, és rengeteg jó dologgal is jár, nem csak a kötelességekkel.Nos ha mel- lettünk döntessz, hálásak leszünk! -Ezen elgondolkodom.A döntésemet majd holnap közlöm. -Várni fogunk! -Jó Éjszakát! -Jót bizony! Éjszakára eredetileg vadászatot terveztem, de nem tudtam öszpontosítani, tehát is- mét a szobámban kötöttem ki.Végig kell gondolnom mindent.Nem sokat tudok a Li- sina-klánról, se a Cullen családról de annyit igen amennyi kell.Ha a Volturinál mara- dok a következő képpen tudom elképzelni az életem:Jane-nel életünk végéig rendőr- ösdit játszunk a szabályszegő vámpírokkal.Néha megölünk egyet-kettőt és indulunk a következő helyszínre, hogy ott is helyre rakjuk a dolgokat.Elég unalmas.A Lisináék- nál a következőt képzelném el:Minden héten új országba vándorlás, és sohasincs megállás.A világot ugyan bejárnám, de nem biztos, hogy tettszene a nomád életmód. Minden esetre a Cullen-klán bizonyult a legjobb választásnak.Ők olyan családiasak, annyira szeretetre méltóknak tűntek, hogy nagyon megtettszettek.Mindenesetre hol- nap nagy döntést kell meghoznom, ami az egész hátralévő életemet meghatározza.
|