Tanya k�zen fogott, majd mag�val h�zott a h�z fel�. Nem tiltakoztam, a l�baim magukt�l mozogtak. Mindent tomp�n �rz�keltem, mintha a v�mp�r�rz�keim leblokkoltak volna.

     A csal�d t�bbi tagja m�r a nappaliban v�rt r�nk: Carmen, Kate �s Eleazar a kanap�n �lve, f�rk�sz� tekintet�k minden mozdulatomat k�vett�k. Tanya gyeng�den belel�k�tt az egyik fotelba, azt�n helyet foglalt a karf�n.

     Tudt�k, �rezt�k, hogy baj van. Az arcvon�saimat nem voltam k�pes rendezni, csak b�multam magam el�, a sz�momra oly’ felesleges oxig�nnel sem t�lt�ttem meg a t�d�met, nem volt mi�rt.

     A szagok, az illatok nem hi�nyoztak. M�r nem volt ki�rt �rezni �ket. Bertram b�d�t� illat�t mindig m�lyen magamba sz�vtam, �lveztem, ahogy a torkomban �g� f�jdalom v�gigsz�guld halott testemben. Megr�szeg�tett – mint ny�ri z�por ut�n, az �zond�s leveg� –, olyan �rz�st hagyva elillan�sa ut�jak�nt, mintha,… �jra �ln�k.

     A csal�dunkhoz, hozz�m tartozott… r�g�ta, volt id�m hozz�szokni v�r�nek �des zamat�hoz. 

     „Bertram…” – s�hajtottam magamban, �s a torkomban elviselhetetlen szor�t�s t�rsult a testemben sajg� f�jdalomhoz. 
 
 

     El kell mes�lnem a t�rt�nteket, musz�j! �ket is fenyegetheti a vesz�ly! Tany��k t�relmesen v�rtak, nem sz�lva hozz�m, csak n�m�n figyeltek engem. Minden er�met �ssze kell szednem, hogy k�pes legyek megform�lni a szavakat, amelyek majd a f�lembe csengve saj�t hangomon a lid�rces �lmomb�l pokoli val�s�got teremtenek.

     Az ajkaim nehezen ny�ltak, nem voltam k�pes kimondani…

     V�g�l belekezdtem a r�mmes�be, amely �gy t�nt, hogy a szavaim �ltal elnyeri keser� igazs�g tartalm�t… 
 

     Tanya megsimogatta az arcomat. Az �rint�se langyos, puha… H�v�ss�gnek nyoma sem volt, ahogy a megszokott melegs�gnek sem, amikor egym�shoz �rt�nk. Megborzongtam, a v�gyott k�z forr�s�g�nak felid�z�s�t�l. Bertram mindig �gy �rz�kelte testem h�m�rs�klet�t, b�rhol is �rtem hozz�, mintha j�gkock�kat nyomtam volna a b�r�hez. Eml�kszem meg-megborzong� feszes test�re… 

     „Bertram… az �n Bertramom… halott…” 

     A felismer�s hirtelen arcul csapott. Minden szavammal igazoltam, hogy megt�rt�nt… Megt�rt�nt, �s �n nem akad�lyozhattam meg.

     Hirtelen pattantam fel, eszemet vesztve rohantam ki a h�zb�l vissza az erd�be, hogy v�get vessek sz�nalmas sz�rnyeteg l�temnek. 

     „Ha pokolra jutok is, akkor sem �lhetek N�lk�le…” 

     Az �r�let �jra elhatalmasodott rajtam, de most az �szveszejtett d�h �s a tehetetlens�g sz�rny� f�jdalm�nak kever�kek�nt vette birtokba az elm�met. Nem volt er�m a felsz�nen maradni… 

     – „Nem �lhetek N�lk�led, Szerelmem! Nem vagyok el�g er�s hozz�… Mit �r az �r�kl�t, ha nem lehetsz mellettem!?” 

     „V�gzek magammal.” – hat�rozta el az �r�let l�ngja, s a lehet�s�gek peregni kezdtek lelki szemeim el�tt, megtal�lva a kivitelezhet� megold�st t�lfesz�tett l�nyemnek. 

     „M�gly�ra vetem magam!” – fogalmaz�dott meg bennem a sz�rny� sugallat. 

     Az elhat�roz�s mag�val hozta a tetteket, v�mp�rgyorsas�ggal gy�jt�ttem egy helyre a gallyakat, hogy elpuszt�tsam �nmagam. Az egyik f�r�l szak�tottam egy vastagabb �gat, majd a f�ldbe sz�rva, k�r�  raktam a gallyakat. 

     „Ez lesz pusztul�som olt�ra…” 

     Ha k�pes lenn�k r�, akkor darabokra szaggatn�m magam, de jobb h�j�n… 

     A h�tam m�g�tt hallottam a n�v�nyek susog�s�t, �reztem Tanya illat�t, de nem t�r�dtem vele, a t�boly nem engedte, hogy b�rmi m�s is fontosabb legyen n�la. Tanya kihaszn�lva �rz�keim tompul�s�t, hirtelen ugrott r�m. 

     - Eressz! Eressz el! – sziszegtem, majd egy gyors mozdulattal egy f�nak rep�tettem a bar�tn�met, nem sz�m�tott m�r semmi, csak az �npuszt�t�s egyre er�sebb v�gya d�b�rg�tt az agyamban. 

     Nem vettem �szre hogy, Carmen, Eleazar �s Kate a h�tam m�g� ker�ltek. Pillanatok alatt vetett�k r�m magukat, pr�b�lva megf�kezni a maga ellen fordul� elmebeteg sz�rnyeteget.

     Bez�rt vad�llatk�nt szabadulni akartam a szor�t�sukb�l, de mind hi�ba. Eleazar r�m t�rdelt, leszor�tva mindk�t karom, Kate az arcomat szor�totta a porba, mik�zben meghallottam Carmen hangj�t. 

     - Carlisle? – k�rdezte k�ts�gbeesve, mialatt �n m�g mindig a fogva tart�im ellen k�zd�ttem. 

     Elm�m m�g foszl�nyokban felfogta, Carmen elhadarja, mire is k�sz�ltem, hogy meg�r�ltem, �s k�sz�ltem v�get vetni az „�letemnek”. Tudta, hogy egyed�l szinte lehetetlen kivitelezni, de �t legink�bb a gondolat borzasztotta el. 

     - Rendben – ny�gte kis id� eltelt�vel. 

     - Vigy�k vissza a h�zba! – �llt meg mellettem. 

     Eleazar �s Kate felemeltek a f�ldr�l, �gy es�lyt kaptam, hogy kicselezhessem �ket. Siker�lt kir�ntanom a karomat a szor�t�sukb�l, de Tanya gyorsabb volt n�lam, egy j�l ir�nyzott �t�ssel leter�tve a f�ldre.

     Kap�l�ztam, ahogy csak b�rtam, oroszl�n m�dj�ra k�zdve, �v�ltve, harapva, karmolva, de �k n�gyen voltak, nem b�rtam vel�k. 

     A h�zba �rve Carmen elt�nt, mik�zben a t�bbiek a nappali padl�j�ra szor�tott�k vonagl� testemet, nyugtat� szavakat mormolva a f�lembe. 

     - Fogj�tok er�sen! – hallottam Carmen utas�t�s�t, majd �les f�jdalmat �reztem a karomban.

     Artikul�latlan sikolyom egyre t�volabbr�l visszhangzott, minden elhom�lyosult. Elmos�dott foltokat l�ttam, majd k�r�l�lelt a s�t�ts�g. 
 
 

     Egy hatalmas, vir�gokkal bor�tott bolt�ves kapu el�tt �lltam, gomolyg�, feh�r felh�k vettek k�r�l. A kapu hirtelen ny�lni kezdett, majd kom�tosan t�rult sz�lesre. 

     - Sejla! – hallottam meg Szerelmem gy�ny�r� hangj�t. 

     Bertram alakja lassan rajzol�dott ki el�ttem, aggodalommal teli gy�ny�r�  arc�t l�tva a halott sz�vem �sszefacsarodott.

     Feh�r inget – f�lig laz�n kigombolva – �s nadr�got viselt, mez�tl�b s�t�lt fel�m. 

     - Sejla! – s�hajtotta l�gyan a nevemet �jra, mik�zben kiny�jtotta fel�m a karj�t. – K�rlek… - sz�k�tette �ssze a szemeit. – K�rlek… SOHA T�BB� NE PR�B�LKOZZ ILYESMIVEL! – n�zett r�m k�ny�rg�en. 

     Kikerekedett szemekkel b�multam r�. 

     „Hogyan lehets�ges ez? �lmodom tal�n? Az nem lehet! A mi fajt�nk nem k�pes �lmodni!!” – tan�cskoztam �nmagammal. 

     - Neked �lned kell! Hallod? – ragadott meg a v�llaimn�l fogva, majd gyeng�den megr�zott. – �rtem! – lehelte f�jdalmasan, tekintet�vel rabul ejtve az eny�met. Annyira val�s�gosnak t�nt, mintha �lne… 

     - Nem tudok N�lk�led! – suttogtam alig hallhat�an, les�tve a szemeimet. Legnagyobb megd�bben�semre a k�nnyeim hullani kezdtek, �reztem a nedvess�get az arcomon. – Mi a… - adtam hangot a csod�lkoz�somnak. 

     - Itt minden lehets�ges – susogta Bertramom. Mik�zben az �llam al� ny�lt, k�nyszer�tve, hogy �jra a szem�be n�zzek. 

     - Az is, hogy felt�madj? – h�ztam el a sz�mat, mert m�r el�re tudtam, hogy nem fog tetszeni a v�lasz. 

     Bertram halv�nyan elmosolyodott. 

     - Az nem – mormolta. 

     - Tudtam – v�laszoltam keser�en. 

     - Egyetlenem, az�rt vagyok itt, hogy eml�keztesselek, mi volt az utols�  k�v�ns�gom. Eml�kszel? – vont k�rd�re. 

     - Igen – s�hajtottam. – De nem vagyok k�pes… 

     - Sejla! – kiab�lt r�m. – NEKED �LNED KELL! �G�RD MEG!!! – r�zott meg megint. 

     - �rted – motyogtam, mialatt a k�nnyeim szakadatlan hullottak, nem �rtettem semmit. 

     - �rtem – helyeselt. – Mennem kell. De tudnod kell, MINDIG veled leszek! – lehelt l�gy cs�kot a homlokomra. 

     - NE! NEE! – tiltakoztam azonnal, kiny�jtva a karomat Bertram t�volod� alakja fel�. 

     Szerelmem m�g egyszer visszafordult, bel�pve a kapun, ami azonnal bez�rult, majd hom�lyba veszett, a felh�k oszlani kezdtek, �s az eg�sz k�p t�volodni kezdett t�lem. 

     - Bertram… - s�hajtottam. – Bertram! – kiab�ltam. Azonnal felpattantak a szemeim, majd hirtelen fel�ltem. 

     „Hol vagyok?” 

     Gyorsan k�rben�ztem, a feh�r szoba ismer�snek t�nt, a nagy �gyat k�r�lv�ve. 

     „Tany��kn�l vagyok.” – �llap�tottam meg gondolatban. Lassan kezdtem megnyugodni. 

     Az �lom, a l�tom�s, vagy ki tudja mi, j� hat�ssal volt a bennem �rj�ng� elmebetegre. 

     Visszat�rtem. 

     �g�retet tettem Bertramnak, �s k�sz voltam betartani. Meg akarom �rizni �t a vil�gnak, ennek szentelem v�gtelen �letemet, az �r�kk�val�t, amit Vele kellene elt�ltenem. Az eml�kek sosem halv�nyulnak, �n pedig sosem felejtek.

     Ha elpuszt�tan�m magam, a pokolra jutn�k, de �… � nyilv�n a mennyek orsz�g�nak kegyeltje. Mi m�shoz vezetne ilyen gy�ny�r�  kapu. Soha nem lehetn�nk akkor egy�tt. T�volr�l im�dni, tudni, hogy figyel engem… Sz�momra csak ennyi maradt… De be�rem vele! �rte! Tal�n egyszer �n is bejutok azon a kapun… 

     Visszanyertem a j�zans�gom, Bertramnak k�sz�nhet�en, aki �let�ben mindig maga el� helyezett engem, mi�rt ne tenn� hal�l�ban is? Ki kell tartanom… �lnem kell, hogy � is �lhessen �ltalam.