- Igazán szép neved van – beszélte a Rachel nevű lány.

- Hát, nagyon köszönöm – mosolyogtam rá, majd folytattam – Egyébként neked is – tettem hozzá.

- Jake? –  kérdezte Seth, aki a tengerről a lányra emelte a tekintetét.

- Azt hiszem Cullenéknél van – mondta, majd megrántotta vállait.

- Értem, és csak ennyien jöttetek? – kérdezett újra.

- Hát, ha jól tudom mindenki jön majd, de arról fogalmam sincs, hogy mikor – tette hozzá.

- Meddig álljak még itt egyedül? – üvöltött felénk a hang. A srác, aki előbb a labdát felénk dobta, most már a puha homokban feküdt.

- Megyünk már! – kiáltott vissza farkasom.

Lassan sétáltunk bentebb a parton. Éreztem, ahogy a hamvas homok finoman morzsolódik a talpamon. A talaj néhol egészen besüppedt a lábunk alatt és szétmosódott nyomokat hagytunk a fövenyes talajon. A hatalmas sziklafal fekete árnyékkal sötétítette el a part ezen szakaszának egy részét. Az árnyék végletes kontrasztot alkotott a homok napfénytől csillogó részével. A szellő magával hozta a tenger vizének sós illatát.

- Sziasztok! – köszönt a 25 év körüli srác, ahogy közelebb értünk hozzá.

- Hello! –  vetette oda farkasom – Dawn, ő Paul, Rachel barátja – mondta felém fordulva.

- Szia! –  nyújtottam a kezem – Dawn vagyok – mosolyogtam a srácra.

- Seth, már sokat mesélt rólad – vigyorodott el a srác, mintha olyasmi titkot tudna, ami nem tartozik rá.

- Oh –  feleltem, majd elhúztam kezem az övéi közül.

- Haver, játszunk! – szólalt meg ismét Paul. Ezúttal Seth felé fordulva, majd öklével egy erő-teljes ütést mért farkasom jobb vállába.

- Héé  – mondta Seth, majd egyik tenyerével finoman simogatni kezdte az ütés helyét – Felőlem, de megverlek úgy is – beszélte, majd egy gyors mozdulattal elvette Paultól a labdát és szaladni kezdett a víz felé.

- Ti nem jöttök? – kérdezte felénk fordulva a srác.

- Nem, még napozunk egy kicsit – válaszolt helyettem is Rachel, bár  én sem akartam még velük játszani.

- Nekem mindegy – rántotta meg vállát Paul, majd rohanni kezdett farkasom felé.

- Gyere ülj le! – mutatott a színes, indiánmintás lepedőre, amin néhány pohár és egy üveg gyümölcslé helyezkedett el.

- Ti együtt vagytok? – néztem először Rachel-re, majd a kicsit távolabb játszó Paul-ra, s közben elfoglaltam helyem a pléden.

- Igen –  legyintett – Ne foglalkozz vele, ha néha kicsit fölényesen viselkedik – mondta.

- Ja, nem is vettem észre – rántottam meg vállaim.

- Gondolom – nevetett fel a lány, csilingelő hangon. Egész szimpatikus volt. Valójában nem tudtam miről is beszélgethetnénk.

- Aranyosak vagytok Seth-tel – kezdett bele, majd folytatta – Ezt teszi a bevésődés – tette még hozzá, majd elhalkulva rápillantott a tengerben játszó fiúkra.

- Bevésődés? – érdeklődtem meglepődve.

- Te nem is tudsz erről? – kérdezett vissza, majd szemeivel ismét rám tekintett. Pillantását viszonoztam, majd fejemmel bólogatva jeleztem nemleges válaszom. Belekezdett mondandójába.

- Szóval, tudod a farkasoknál, van egy olyan tulajdonság, hogyha megpillantják azt a személyt, akit a sors rendelt nekik, attól a pillanattól kezdve csak azt a bizonyos személyt szere-tik, akibe bevésődtek – mesélte sóhajtva. Hosszú fekete haját megrázta, majd oldalra simította, barna kezeivel. – Paul nekem azt mondta, hogy az óta, csak engem lát, más lányt észre sem vesz – nevetett fel és egy újabb szerelmes pillantást vetett párjára. Én még mindig nem szólaltam meg, csak hallgattam csilingelő hangjának monotonságát és figyeltem, ahogy a tenger apró hullámai finoman csapdossák farkasom lábszárát – Rám fért már a napozás – sóhajtotta Rachel, majd hátára fordulva kifeküdt a Nap sugarainak barnító fénye alá.

- És honnan tudjuk, hogy ez megtörtént? – kérdeztem immár kíváncsian.

- Hát csak arra a bizonyos személyre tudnak gondolni, akikkel ez megtörtént.

- Mi? Ezt most nem értem – értetlenkedtem, majd átkulcsoltam karjaimat felhúzott térdemen.

- Hát, szóval ez olyan – gondolkodott egy másodpercet, majd folytatta –  mintha csak téged látna, legalább is Paul ezt mondta – mosolyodott el.

- Aha értem – tettem hozzá.

- És mondjuk ez neked jó? Mármint ez a bevésődés dolog, nem érzed úgy, hogy kötelesség? - kérdeztem zavarodottan.

- Dehogy! –  nevetett fel – Ez jó, hisz van egy párom, akit nagyon szeretek és tudom, hogy ő is engem – beszélte mosolyogva, majd kezeit fentebb támasztotta és apró szívecskéket kezdett rajzolgatni a homokba – Ráadásul teljesen biztos vagyok abban, hogy sosem csal meg. Leéli majd az életét velem, és közben mindent megad a számomra – fejezte be, majd töprengve a sziklafal felé emelte tekintetét. Szemei lágyan csillogtak, ahogy az arcára egy szerelmes mosoly ült ki.

- Te nem vetkőzöl le? – kérdezte ismét rám pillantva.

- Ja, de! –  nevettem fel – Rám férne egy kis szín – beszéltem, majd felkeltem a színes ülőalkalmatosságról. Lassan levettem a felsőm, közben vigyázva hajam épségére. Végül kevésbé vigyázva lehúztam magamról a rövidnadrágomat is.

Láttam, ahogy messzebb Paul valamit mond Sethnek. Farkasom tekintete szinte azonnal rám szegeződött. Néhány percig csak némán bámultuk egymást. Pillanatunkat Seth fejére zuhanó labda törte meg. Paul hangos vihogásban tört ki, amire én is hangosan kacagni kezdtem.

- Mindjárt jövök! – mondtam Rachelnek, majd amilyen gyorsan csak tudtam, farkasom felé kezdtem futni. Segítettem neki felkelni a vízből. Még akkor esett el, mikor bosszút akart állni barátján a gaztettért. Közelebb bújtam hozzá, és egy apró csókot leheltem sós bőrére. Felnéztem szemeibe, majd viszonoztam édesen rám mosolygó tekintetét.

Kezeivel satuba fogta arcom és ajkaimhoz hajolva, megcsókolta azokat.

Teljes kábulatba estem vonzerejének hatalmától. Szédülni kezdtem, és hálát adtam az égnek, hogy a hűvös tengervízben állok, mert különben biztos elájultam volna. Kezeit arcomról derekamra helyezte, közelebb rántva magához. Ajkaink vad táncot járva lettek egymáséi. Szívem olyan erővel dübörgött, mint valami hangos dobszóló. Lélegzetem elakadt, s alig kaptam levegőt. Erősen markoltam a karján duzzadó, feszes izmokat.

Elhajolt csókunkból, hogy egy gyors levegőt vegyen. Én még mindig nem kaptam levegőt, sőt valójában hatalmas rózsaszín ködöt láttam magam előtt. Térdeim gyorsan maguktól csuklottak össze.

- Hé-hé-hé. Kislány! Jól vagy? – tartott meg erős karjaival.

- Nem vagyok kislány – suttogtam forró mellkasába.

- Jó-jó  – nevetett, majd megemelt és erősen magához szorított.

- Ezt én tettem veled? – kérdezte magabiztosan.

- Hát…  nem – hazudtam – csak nagyon melegem van – folytattam tovább a füllentést.

- Persze –  nevetett ismét – akkor nem baj, ha folytatom, igaz? – nézett rám egy hatalmas egoista vigyorral a képén.

- Ha elmondom az igazat, akkor is folytatod? – kérdeztem rá mosolyogva.

- Csak, ha akarod – suttogta fülembe.

- Még szép  – emeltem fel hangom.

- Szóval, akkor ez miattam volt? – érdeklődött ismét.

- A fenébe! Pedig próbáltam terelni a témát – vihogtam.

- Hmm? –  nem hagyta annyiban. Szemeit nagyra nyitotta és mélyen a szemembe nézett.

- Igen –  feleltem röviden, majd megcsókoltam.

- Hali srácok – kiáltott hangosan Jacob, aki az egyik kezében Nessie-t még a másikban egy hatalmas rózsaszín mintás homokozó vödröt tartott.

- Sziasztok! – néztünk feléjük.

- Nézd Jake, itt van Dawn is – emelte fel hangját Renesmée.

- Igen –  nevetett fel az alfa, majd hatalmas léptekkel közeledni kezdett felénk.

- Nessie, hát te mit hoztál? – kérdeztem, elengedve Seth-et, majd a kislány felé fordulva.

- Hát homokozót, hogy tudjak játszani. Jake azt mondta, hogy majd Claire is jön  és vele is tudok majd várat építeni – mesélte.

- Mit szólnál, ha elkezdenénk? – kérdeztem – Amint látod Claire még nincs itt, és mire ideér, addigra már készen leszünk az előkészületekkel – ajánlottam fel Nessienek, aki rápillantott Jacobra. Az alfa egy mosollyal nyugtázta, hogy Renesmée velem akar játszani, majd nyomott egy puszit a homlokára és a földre tette.

- Akkor mehetünk? – néztem a kislányra.

- Igen –  felelte és átvette a hatalmas vödröt és a benne lévő  játékokat Jacobtól.

- Segítsek? – kérdeztem rámosolyogva.

- Nem kell – felelte, majd bukdácsolva cipelte az óriási műanyag vödröt.

- Nézd, itt jó lesz? – mutattam a part árnyékos szakaszának egy részére. Amire Nessie csak bólintva válaszolt. Nem messze voltunk Racheltől, aki mosolyogva figyelte Renesmée mozdulatait. Néhány perc alatt szétpakolt mindent a homok meleg felületén.

- Te hozz vizet – mutatott a vödörre, majd a tenger felé – Én, pedig addig ások – fejezte be a mondatát.

- Rendben –  feleltem nevetve. Kezemben a vödörrel elindultam a tenger irányába, Seth nevetve figyelte, ahogy vizet töltök a játékba, majd elindulok visszafelé. Teljesen hirtelen ugrott elém. Villámgyorsasággal csókolt meg, majd ölelt át és közben suttogott a fülembe.

- Észveszejtően gyönyörű vagy – majd ismét egy gyors puszit nyomott ajkaimra és vissza-ment játszani a fiúkkal. Én, pedig mentem várat építeni Nessie-vel.

- Na, itt van – mutattam meg a vödröt, majd nem túl messzire leraktam a homokba.

- Rendben –  felelte rám nézve, majd folytatta a gödör ásását.

- Milyenre gondoltál? – kérdeztem tőle. Ismét rám pillantott, majd két lépést tett felém. Leültem arra a részre, ahol a sziklák már nem takarják el a napot.

- Megmutatom – mondta tömören, majd két apró tenyerét az arcomra helyezte. Képek sora zúdította el elmém. Egy gyönyörű kastélyszerű  építményt mutatott, hatalmas és törékenynek tűnő tornyokkal. Finoman elhúzta kezeit és ismét hozzá látott a talaj kiegyenlítéséhez.

- Hát nem tudom, Nessie. Szerinted ezt meg tudjuk csinálni? – néztem rá egy aprónyi mosollyal.

- Megkérdeztem Alice-t, hogy szerinte meg tudom-e építeni és azt mondta, hogy igen – beszélte, gyermeki hangjában felnőttes komolysággal.

- Hát akkor kezdjünk bele – mondtam, majd meg fogtam az egyik kék színű homokozó lapátot és neki álltam lapátolni egy hatalmas adag vizes homokot a Nessie által kiásott gödör aljáról.