(Stefani szemsz�ge)

-Kapj, el ha tudsz! – nevettem r� Seth-re, aki m�g�ttem s�t�lt. Futottam, ahogy csak b�rtam. J�l esett a fut�s. Szerettem az erd�ben lenni – k�l�n�sen Seth-szel, itt minden nyugodt volt, csendes…�s senki nem akart velem veszekedni.

Szerettem Seth-szel lenni. � volt az egyetlen, aki nem n�zett r�m mindig olyan furcsa tekintettel. � volt az, aki elfogadott �gy, ahogy vagyok.

Hirtelen r�nt�st �reztem. Elestem �s p�r m�sodperc m�lva m�r Seth is rajtam fek�dt.

-Te komolyan nem vagy norm�lis! – nevettem.

-�n? – k�rdezte �rtatlan szemekkel a sr�c.

-Teeee. – �lt�ttem ki a nyelvemet. K�zben kim�sztam al�la �s elter�ltem a f�v�n. Az �gen �sz� felh�ket n�ztem.

-N�zd! – emeltem fel a kezem. – Az olyan, mint te farkask�nt.

Seth a fejem al� tette a kez�t. Nagyot s�hajtott.

-Stefani, nem kellene itt lenn�nk. Ap�d nem �r�l neki…

-Apa semminek nem �r�l. Apa az el�gedetlens�g mintak�pe. – Hirtelen m�rges lettem. Mi�rt kellett ezt felhoznia? Mi�rt kell mindenbe ap�mat is belekeverni? Tal�n az�rt, mert � a t�rzs vezet�je. Tal�n az�rt, mert mindenki r� hallgat – mondhatni, szinte senki nem mer neki ellent mondani.

-Stefani! Ap�d…

-…megkeseredett? Meg�r�lt? Nem �rdekli m�r az eg�sz vil�g? Seth! A fen�be! – felpattantam. Ennyit err�l a kellemesnek �g�rkez� d�lut�nr�l. – Mindenki �t sajn�lja? Arra senki nem gondol, hogy �n mit �rzek?

Eld�nt�ttem. Hossz� �vek ut�n minden elmondok. Ki�nt�m a lelkemet. Tizenh�t �ve itt tartogatom magamban az eg�szet, de most Seth meg fog hallgatni. Ki m�s hallgathatna meg? Senki m�s nincs a rezerv�tumban, aki meg�rthetne.

Seth sz�lni akart, de belefojtottam a sz�t.

-Ne! Meg fogsz hallgatni. Most az egyszer valaki meg fog hallgatni.

Seth becsukta a sz�j�t. H�l�s voltam neki. N�h�ny hete t�rt vissza a falk�ba, eddig New Yorkban „l�tott vil�got”. Az�ta nagyon j�ban lett�nk, �s elj�tt az ideje, hogy elmondjam neki, ami t�rt�nt. Vagyis amennyit tudok.

-Nem akarod elkezdeni? – k�rdezte halkan.

-De persze. – elpirultam. – Bocs. Sz�val…el kell mondanom p�r dolgot. Amikor visszaj�tt�l, k�rdezted, hogy mi t�rt�nt ap�mmal. H�t… - k�nnyek sz�ktek a szemembe. – Az valamikor akkor kezd�d�tt, amikor megsz�lettem. Akkor halt meg any�m.

Seth szeme elkerekedett.

-Nessie akkor halt meg, amikor te megsz�lett�l? – k�rdezte hitetlenkedve. Elbizonytalanodtam. Lehet, hogy nem kellett volna elmondanom? A rezerv�tumban is mindenki szerette any�mat. Val�sz�n�leg – b�r sose mutatt�k ki – engem okoltak �rte. Apa sem eml�tette soha, de l�ttam rajta, hogy mindig �tsuhant a f�jdalom a szem�n, amikor r�m n�zett.

-Igen. – b�lintottam, mik�zben a k�nnyeim v�gigfolytak az arcomon. – Ut�lom azokat a pillant�sokat, amik mindig k�vetnek, a rosszabb napokon. �gy �rzem, �n vagyok a hib�s…

Seth azonnal mellettem termett.

-Nem te vagy a hib�s! Stef! Ez nagyon �r�lt elk�pzel�s. Senki nem okol t�ged! SENKI!

-Seth! Nem l�ttad…nem tudhatod.

-Nem tudhatom? Stefani! Sokkal jobban ismerem ezeket az embereket, mint te! Senkit nem v�dolhatnak egy ilyen dolog�rt. �s egy�bk�nt ap�d sem engedn�.

-Apa? – k�nomban elnevettem magam. – Apa semmit nem tesz. Ha teheti nincs otthon. Azt sem tudom hol van, �gy �ltal�ban…szerintem � is az erd�ben k�v�lyog.

-Jake szeret t�ged. �s nem v�dol senkit. Nagyon j�l tudja, hogy senkit nem v�dolhat.

-Nem is tal�lkozt�l vele, ami�ta itthon vagy…

-De tal�lkoztam vele! – mondta felh�borodottan.

-Ja k�r�lbel�l h�romszor.

-Igen…az �ppen el�g volt.

-Na l�tod? Err�l besz�lek. Neked h�romszor f�l �ra is el�g volt bel�le. �s mindenki �gy van vele. Nem b�rja n�zni azt a szomor�s�got a szem�ben. �n pedig �t l�tom napi huszonn�gy �r�ban. Ez �gy nem igazs�g.

-Nem is l�tod annyiban. T�z �r�t minimum alszol. – mosolygott Seth.

Nem v�laszoltam neki, ink�bb r�v�gtam a karj�ra.

-Ezt nem kellene elviccelni.

-Bocs. – b�lintott Seth. – Besz�ljek ap�ddal?

-Nem kell. – r�ztam a fejem. Hiszen m�r p�ran megpr�b�lt�k. – Haza kellene mennem…mert a v�g�n m�g szobafogs�gra �t�l, �s napi harminck�t �r�ban n�zhetem.

-Harminckett�ben? – nevetett Seth.

-H�t mindenesetre annyinak t�nik… - mosolyodtam el v�gre.

Seth igazi �riember volt. Hazak�s�rt, eg�szen a kertkapuig. �n aj�nlottam neki, hogy ne j�jj�n be…apu valami miatt nem szerette a h�dol�imat. B�r Seth m�g kor�nt sem nevezhet� annak…de…a fen�be! Csak p�r �vvel fiatalabb ap�mn�l.

Seth m�g mindig farkas volt, �gy nem �regedett. Nem n�zett ki sokkal t�bbnek n�lam…�s valljuk be, szellemileg is majdnem �rettebb voltam, mint �.

K�t puszit nyomtunk egym�snak b�cs�z�sk�ppen. Nagyon lassan indultam el a kapu fel�, nem akartam bemenni. De visszan�zni sem akartam…az olyan romantikus filmekbe ill� lett volna, ami nem az �n st�lusom.

Bel�pve azt�n �jra �sszeomlott a boldogs�gom. Apa az ajt�ban �llt �s m�rges tekintettel n�zett r�m.

-Mit csin�lt�l te Seth Clearwaterrel?

-Semmi k�z�d hozz�. – mondtam, mert tudtam, hogy ezzel felh�zom. Hib�s voltam, tudom. Nem kellett volna olajat �ntenem a t�zre, elismerem, de a hangnem, ahogy faggatott nem tetszett.

-Azt hiszem k�z�m van hozz�! Az ap�d vagyok. Seth pedig j�val id�sebb n�lad!

-K�r, hogy ezt senki nem tudn� megmondani.

-K�r, hogy a f�l rezerv�tum ismeri Seth-t.

-A m�sik fele meg hallani fog r�la, mi? – ki�ltottam ap�mnak. Elegem volt ebb�l. Neki senki nem volt j�. Eddig minden pasimhoz volt egy-k�t j� szava. Nem engedem, hogy Seth-szel �sszevesszen. F�leg az�rt, mert r�gen olyan j�ban voltak.

�szint�n sz�lva, rem�ltem, hogy egy r�gi bar�t jelenl�te seg�t majd valamit rajta. De �gy t�nt, csak m�g jobban felhergelte. �jra felszakadtak azok a bizonyos, r�gi sebek.

Nagyot s�hajtottam �s �gy d�nt�ttem most �n engedek.

-Bocs�nat. – emeltem fel v�dekez�n a kezemet. – Igazad van. – mondtam f�radtan. Apa felh�zta a szem�ld�k�t. Meglepte a reakci�m.

-Halgass meg, k�rlek. Seth-szel csak besz�lgett�nk. Semmi nem volt, �s… - nagyot nyeltem, nem akartam kimondani, de musz�j leszek… - semmi nem is lesz k�zt�nk. Tudom, hogy legal�bb annyira ap�m lehetne, ahogy te is vagy.

Apa csak b�lintott, nem mondott semmit. Erre �n olyat tettem, amit m�r nagyon r�gen. Odal�ptem hozz� �s sz�tlanul, hosszan meg�leltem.

-Bocs�nat.

Apu er�sen szor�tott mag�hoz.

-Azt hiszem Stefani, besz�ln�nk kellene. – morogta halkan.

(Teddy szemsz�ge)

Boldogan sz�lltam ki Carlisle kocsij�b�l. V�gre �jra itthon vagyunk. Mosolyogva n�ztem a csod�s Cullen h�zat. Hihetetlen, hogy ezek a v�mp�rok mire nem k�pesek. Tizenh�t �ve �lek vel�k, nekem teljesen norm�lisnak t�nik az eg�sz. De n�ha belegondolok, milyen k�pet v�gna valaki, ha elmes�ln�m neki ezt a az eg�szet.

Persze kiskorom �ta tudom, hogy ez titok. Nem besz�lhetek a v�mp�rokr�l, a csal�dunkr�l senkinek, mert akkor…

Nyeltem egyet. Sosem szerettem a Volturit. �s �k sem szerettek engem. Nem �rtett�k m�g, hogy nem �ll sz�nd�komban kifecsegni a csal�dom titkait. Nem vagyok teljesen �r�lt! Nem is �rtem, mi�rt nem hisznek nekem.

Boldog vagyok, szeret� csal�dban �lek, Carlisle ap�m helyett ap�m, Esme pedig any�m helyett any�m. A t�bbiek pedig…ink�bb testv�rek, mint id�sebb rokonok.

El�g vicces, hogy hivatalosan a nagyap�m annyi id�snek n�z ki, mint �n. �ppen ez�rt, nem is h�vom nagypap�nak.

A csal�dban nincs apa �s anya, mindenkit a nev�n nevez�nk. Megszoktuk �s k�sz.

-Teddy. Be kellene menni. – sz�lalt meg halkan Carlisle mellettem.

-Jajj, bocsi. – nevettem el magam. – Csak elgondolkodtam. A csal�don. – magyar�ztam, mik�zben bevittem a b�r�nd�met.

-Valami baj van? – l�pett mell�m Esme. Mindig agg�dott �rtem. Azt hitte, hogy ha nem vagyok v�mp�r m�r r�gt�n t�r�keny kisfi� vagyok. H�l�s voltam a gondoskod�s�rt, de n�ha az�rt m�r ideges�t� volt, ahogy agg�dott �rtem.

-Dehogyis. – mosolyogtam r�. – Minden a legnagyobb rendben. S�t. Nagyon �r�l�k, hogy v�gre visszaj�tt�nk.

Szerettem Forksot, b�r az elm�lt p�r �vben Anglia, Olaszorsz�g �s Franciaorsz�g k�z�tt ing�ztunk. Az egyetlen el�nye az volt, hogy imm�r t�k�letesen besz�ltem a k�t idegen nyelvet, �s sok ismer�sre tettem szert.

Persze a titkok miatt sosem lehettek igazi bar�taim…ez volt az egyetlen, amit ut�ltam az eg�szben.

De most Carlisle meg�g�rte, hogy maradunk. Itt fogok le�retts�gizni.

A h�zban egyenesen a szob�m fel� vettem az utamat. Eredetileg Edward� volt, de miut�n �k elk�lt�ztek, �n megkaptam.

Im�dtam a kialak�t�s�t, a berendez�s�t – amit persze �n v�lasztottam – �s mindent, ami hozz�tartozott. Az �gyat – mert ak�rmennyire is v�mp�rok k�z�tt �ltem, nekem sz�ks�gem volt alv�sra -, a k�nyveket �s amire a legb�szk�bb voltam, Edward CD-gy�jtem�ny�t.

� m�r r�g�ta nem hallgatott zen�t. Tizenh�t �ve. Ami�ta any�m meghalt…

Amilyen gyorsan csak tudtam, �gy nyitottam ki a b�r�nd�t.

-Itt kell lennie…itt van valahol. – morogtam magamnak, �s addig turk�ltam, am�g megtal�ltam a f�nyk�pet Renesmee Cullenr�l, az �desany�mr�l. Hevesen dobog� sz�vvel �ltem le a f�ldre �s nekit�maszkodtam az �gy sz�l�nek. N�m�n n�ztem a k�pet.

Hogy is v�rhattam, hogy az �les f�l� v�mp�rok nem hallj�k meg sz�ven kalimp�l�s�t? Esme agg�d� arccal rohant fel.

-J�l vagy, Teddy?

Halk s�hajjal mosolyogtam r�.

-J�l.

B�na voltam, Esme �szrevette a k�pet a kezemben. Oda�lt mell�m �s �tkarolt.

-Mindannyiunknak neh�z, m�g ennyi �v ut�n is, tudom. – Esme megsimogatta a h�tamat. annyira j�l esett, hogy itt van mellettem, �s vigasztalni pr�b�l.

Term�szetesen � �s Carlisle megtettek mindent, hogy remek gyerekkorom legyen. De az anya �s az apa hi�ny�t semmi nem tudja p�tolni.

Esm�re n�ztem, aki ravaszul mosolygott most m�r. K�rd�n n�ztem r�.

-Mi van azzal a l�nnyal?

�rtetlens�get tettettem, pedig nagyon is j�l tudtam mir�l van sz�. Esme sz�lesen mosolygott.

-Nagyon j�l tudod te azt. Arr�l a l�nyr�l besz�lek, akivel eg�sz este t�ncolt�l a b�lon…

-Elisabeth? Aranyos l�ny. – mosolyodtam el, �s �reztem, hogy elpirulok. Igaz�n szorulhatott volna bel�m egy kis v�mp�rv�r…akkor most nem l�tsz�dna az izgatotts�gom.

-Szerintem is aranyos…csak…

-Tudom. Nem j� pont, hogy a Volturi tagja. De � nem olyan, mint a t�bbiek. Egyszer�en…m�s. P�ld�ul nem �rdekelte, hogy ki vagyok. Hogy nem vagyok v�mp�r. Hogy hozz�tok tartozom. Annyira j�l �reztem magam mellette.

Esme agg�dva n�zett r�m.

-�s mennyi ideje v�mp�r?

Megint elpirultam. Mi�rt kell ilyeneket k�rdeznie. Nem kellene kihaszn�lnia �szintes�gemet.

Edward miatt semmit nem hallgattunk el egym�s el�l. Hab�r �k m�r nem laktak vel�nk j� ideje, m�gis megtartottuk j� szok�sunkat �s mindent elmondtunk egym�snak.

-J� ideje. – mondtam bocs�natk�r� mosollyal. Esme �s Carlisle sosem sz�ltak bele a szerelmi �letembe, de mindig is �va intettek a v�mp�rokt�l. Mit tegyek, ha pont vele futottam �ssze? Mit tegyek, ha csak ilyen k�r�kben mozgok?

-M�gis, mit jelent ez?

-Harminc �ve. – motyogtam.

Esme elnevette mag�t.

-Azt hittem �regebb. – L�that�an boldogan sim�tott v�gig a hajamon. – Az m�g nem olyan v�szes.

-Nem v�szes? – k�rdeztem. – �n h�sz sem vagyok m�g. � meg m�r lassan h�romszor ennyit �lt.

-Sz�val tetszik… – �llap�totta meg az egy�rtelm� dolgot Esme.

-Tetszik. De ez nem jelent semmit. F�leg most. Nem tal�lkozunk j� ideig. A k�vetkez� b�lig semmik�pp nem.

Ez volt a Volturi �j sz�rakoz�sa. Megh�vta a v�mp�rokat k�l�nb�z� �r�gyekkel �nneps�gekre. Carlisle felvil�gos�tott: �gy sokkal k�nnyebben tudnak szemezgetni a megfelel� test�r alanyokb�l. Hihetetlen, mit ki nem tal�lnak. Mindenesetre, most nagyon �r�ltem, hogy szerveznek ilyeneket.

Mivel Carlisle r�gi bar�tjuk volt, mi rendszeres vend�gek voltunk �s lesz�nk. Szerencs�re – az egyetlen, ami a v�mp�rs�gb�l megmaradt n�lam – a szagom nem hasonl�tott az emberek�re, �gy nem akartak meg�lni. �gy �n is r�szt vehettem ezeken az �sszej�veteleken.

Carlisle l�pett be a szob�ba.

-Elk�sz�lt a vacsora. – mosolygott r�nk, b�r a vacsora csak nekem „k�sz�lt el”.

-K�szi, de..milli�szor megmondtam, h megcsin�lnom… - kezdtem bele a mondatba, amikor Carlisle f�lbeszak�tott.

-�n meg milli�szor megmondtam, h mi gyorsabban megcsin�ljuk. Na gyere. –felh�zott a padl�r�l, �tkarolta a v�llam �s levezetett a konyh�ba. Friss zsemle illata csapta meg az orrom.

-Ez honnan van? – k�rdeztem meglepetten.

-A boltb�l. – vonta meg a v�ll�t Carlisle.

-Na ne…nem kellett volna. – mondtam, de k�zben m�r a kezemben volt a m�g meleg zsemle �s elkezdtem enni.

-K�sz�n�m. – mosolyogtam r�.

-Na �s mi van Elisabethtel? – k�rdezte Carlisle is, mire �n leborultam az asztalra.