(Alice szemszöge) 

Imádtam ezt a helyet. Amint elkészültünk, rögtön kihúztam Jaspert a házból, és a part felé vettem az irányt. Amikor már majdnem a víznél voltunk, viszont megtorpantam. Megnézhettem volna, hogy Esme és Carlisle tart-e valahol napozóágyakat, mert nem hiszen, hogy jól lenne a homokon feküdni, bár tény, hogy a parti homok selymesen lágy volt, és meleg, de ettől még nem fogok a homokra feküdni. Viszont a lábujjaimat élvezettel túrtam bele, miután levettem a papucsomat.

• Carlisle véletlenül nem mondta neked, hogy tartanak-e itt napozóágyat? – fordultam szerelmem felé kíváncsian.
• Nos, őszintén szólva nem említetett ilyesmit, de hoztál törölközőket, kicsim, egyszerűen csak terítsd le az egyiket a homokba. A legnagyobbat, és azon mindketten elférünk, és nem is a homokban fekszel – magyarázta szerelmem a teendőt.

Hát végül is miért ne? Ha már itt vagyunk, akkor strandoljunk is. Bár egy napozóágy biztos kényelmesebb, de a törölközőn is jó lesz. Egy gyors mozdulattal kiemeltem a törölközőt a táskámból, majd Jasper segítségével leterítettem a homokba. Azonnal el is dőltem rajta, majd a hasamra feküdtem, és kikapcsoltam a fürdőruhám pántját.

• Mit csinálsz? – kuncogott fel Jasper.
• Napozok, miért? – néztem fel rá. – Mit szólnál hozzá, hogyha csíkosra sülnék? Így viszont sokkal csinosabb leszek.
• Édesem, te nem fogsz lesülni, attól tartok. Bár nagyon is csábító vagy így, úgyhogy ne hagyd abba – nyelt egy nagyot.
• Nem is terveztem, hogy abbahagyom – kacsintottam rá.

A következő  pillanatban pedig már mellettem ült, és a szabadon maradt bőrfelületet simogatta a hátamon, majd a combjaimon is. A fejemet kényelmesen ráfektettem a karjaimra, és behunyt szemmel élveztem a kényeztetést. Majd amikor már teljesen ellazulva feküdtem a napon, hirtelen eltűnt alólam a talaj, és néhány pillanattal később pedig csobbantam a vízben. Rögtön feljöttem a víz felszínére, majd a parton szélesen vigyorgó férjemre sandítottam, aki csak integetett nekem, majd elrohant a part mentén. Azonnal kiúsztam, és követőre fogtam őt, hiszen ez bosszúért kiált. Hogy képzeli, hogy büntetlenül tönkre teheti a tökéletes frizurámat? Már éppen azt hittem, hogy soha nem fogom utolérni, amikor hirtelen előttem termett, de a lendületemet már nem tudtam visszavenni, így teljes erővel belecsapódtam Jasperbe, és mindketten a parti homokban kötöttünk ki.

• Azt hittem, hogy nem akarsz a homokban hemperegni – mondta vidáman, szerelmem.
• Nem is a homokban fekszem, hanem rajtam – vigyorodtam el én is.
• Hát, ha csak ez a gond – nevetett fel, majd maga alá gyűrt. Így viszont tényleg belesüllyedtem a homokba.
• Jasper, most csupa homok lettem én is – mondtam durcásan.

Bár be kellett vallanom, hogy tetszett férjem játékossága, mert ilyennek még nem nagyon láttam az ismeretségünk kezdete óta. Hacsak nem az első nászutunkon. Hé, még nem is volt második nászéjszakám. Jutott eszembe hirtelen. Pedig ez mindenképpen jár, mert az első is gyönyörű volt. Na, nem mintha Jasperrel nem lenne minden egyes alkalom tökéletes. 

• Elég gyors ez a hangulatváltás – nyelt egy nagyot kedvesem. Majd egy szempillantás alatt a zuhany alatt találtam magam, miközben Jazz hatalmas lelkesedéssel szabadított meg a kendőmtől, és a fürdőruhámtól.
• Bocsi, de most döbbentem rá, hogy még nem is volt második nászéjszakánk, pedig már órák óta itt vagyunk – rántottam magamhoz.
• Én egyáltalán nem bánom. Bár ez inkább nászdélután lesz – válaszolta szerelmem. Majd körbesimogatta a testem, hogy megszabadítson a homoktól. Ezután pedig én tettem vele ugyanezt. A zuhanyzásunk kicsit tovább tartott, mint általában, de kifejezetten élveztem. Hiszen szerelmem nagyon jól tudta, hogy hogyan kényeztessen úgy, hogy teljesen magával ragadjanak az érzelmeim.
• Azt hiszem, hogy ezt jobb lenne, hogyha a hálóban folytatnánk – nyögte szerelmem. Mikor végigsimítottam férfiasságán. – Ez a második nászunk, és az első nászdélutánunk, és szeretném, ha tökéletes lenne – motyogta a nyakamba.

Majd egy gyors mozdulattal felkapott, és még mielőtt bármit is reagálhattam volna a szobánkban találtam magam, a puha ágyon. Jasper pedig szenvedélyesen csókolt, míg kezeivel gyengéden cirógatta egész testemet. A férjem most először volt gyermekien felszabadult, és elképesztően szenvedélyes egyszerre. Nem tudtam, hogy ez mitől van, de nagyon is örültem neki, hogy láthatom Jaspert ilyennek. Szándékomban állt megkérdezni is tőle, hogy miért van ez, de ez csak egy kósza gondolat maradt, mert Jasper ajkai olyan helyre kalandoztak, ahova eddig még soha. Az eddig csukva tartott szemeim kipattantak, és döbbenten néztem le szerelmemre.

• Mi… mit csinálsz? – ziháltam önkívületben.
• Kipróbálok valami újat – kacsintott rám. – Engedd el magad – fűzte még hozzá.

Majd ajkai visszatértek leginkább lüktető pontomhoz. A fejemet újra hátravetettem, és nem tudtam megállni, hogy sikolyok sokasága hagyja el az ajkaimat. Az érzés már-már földöntúli volt. A csípőm koordinálatlan táncba kezdett, és Jasper alig tudta lefogni a combjaimat, hogy ne essünk le az ágyról, majd hosszú percekkel később hangosan felsikoltottam, és a lepedő, amit eddig görcsösen markolásztam hangos reccsenéssel adta meg magát önkívületi állapotomnak.

• Ez… ez… te jó ég – lazultak el izmaim.

Még soha nem éreztem ilyesmit ezelőtt. Egészen más volt, mint az eddigi tapasztalataim. Mármint pontosan ugyanolyan csodálatos érzés volt, mint együtt lenni ténylegesen a szerelmemmel, de valahogy mégis más. Még percekkel az élmény után is csukott szemmel feküdtem az ágyon, miközben Jasper rendíthetetlenül simogatott.

• Jól vagy, kicsim? – simított végig kedvesem az arcomon is.
• Igen, csodálatosan – nyitottam fel a szemeimet, hogy szerelmemre emelhessem tekintetemet.

Majd egy határozott mozdulattal magamra rántottam, hiszen neki még nem volt része ilyen gyönyörökben a nap folyamán, márpedig a nászdélutánunknak számára is csodálatosnak kell lennie. A lábaimat azonnal a dereka köré fontam, és követelőzően kezdtem el magam felé húzni a csípőjét.

• Nyugalom, édesem, van időnk – kuncogott fel Jasper. Majd gyengéd erőszakkal kicsit hátrébb húzta a csípőjét, de közben szenvedélyesen megcsókolt. – Nem foglak csak úgy letámadni, csak szépen lassan. – fűzte még hozzá.

Majd kezeivel ismét felfedezőútra indult a testemen. Egészen addig csókolt és simogatott, amíg nem kezdtem el újra önkívületi állapotba kerülni, de ezúttal én sem tétlenkedtem. Kezeimmel ott simogattam, ahol csak értem, egészen addig, amíg már-már egymást követték a jóleső morgásai, és halk dorombolássá változtak át. Annyira elmerült a kapott kényeztetés mámorában, hogy észre sem vette, amikor a hátára fordítottam, csak akkor pattantak fel a szemei, amikor egy lassú és gyengéd mozdulattal fölé helyezkedtem, majd magamba fogadtam vágyát. Lágy ringatózásba kezdtem, és közben hol a szerelmem mellkasára, hol pedig a hasára támaszkodtam. Tökéletesen átadta magát minden érintésemnek, amivel ha lehet még boldogabbá tett, mint amire bárki is vágyhatna a világon. Imádtam örömet okozni kedvesemnek, ahogy ő is nekem. Szinte már-már versengésnek éreztem az egymás iránti egyre fokozódó gyengédségünket, de persze nem volt az, mert ez a lágyság a szerelmünkből fakadt. Szerelmem ezúttal teljesen átengedte magát nekem, és én meg akartam adni neki a lehető legtökéletesebb gyönyört, amit valaha is érzett. Sokkal többet, mint, amit valaha is bárkitől kapott.

• Szeretlek, kicsim – nyögte Jasper. Majd egy határozott és gyors mozdulattal maga alá fordított, és átvette az irányítást.
• Én is szeretlek – mosolyogtam rá. Majd megpróbáltam újra a hátára gördíteni, de nem hagyta magát. – Jasper, én szeretnék most neked örömet okozni – mondtam kissé panaszosan.
• Éppen azt teszed, édesem – suttogta a fülembe. – A legtökéletesebb érzés a világon az, amikor veled lehetek, úgyhogy ne legyenek kétségeid arról, hogy mekkora örömet szerzel nekem éppen – fűzte még hozzá.

Én pedig hagytam magam sodródni az árral. Néhány végtelennek tűnő perc után pedig kedvesem teste megrázkódott felettem, majd rám hanyatlott, egy pillanattal később pedig én is követtem őt a gyönyör mámorába. Karjaimat és lábaimat szorosan Jasper köré kulcsoltam, és legszívesebben soha többé nem engedtem volna, hogy egy centivel is eltávolodjon tőlem. Az érzelmek még sokkal jobban tomboltak bennem, amióta túl voltunk Marián. Igazság szerint azóta nem is szeretkeztünk, amióta az a szörnyeteg a boldogságunk útjába akart állni. Lehet, hogy túláradt bennem a féltékenység? Már csak arra eszméltem fel, hogy szerelmem próbálja finoman lefejteni magáról a lábaimat és a karjaimat.

• Alice, nyugodj meg, a tiéd vagyok. Soha senki más nem kap meg engem rajtad kívül – simított végig a combomon.
• Bocsánat – motyogtam, ahogy magamhoz tértem. Majd leejtettem a karjaimat és a lábaimat is a testéről.
• Nincs semmi baj, kicsim – simogatta meg az arcomat. Majd lágy csókot lehelt a számra.
• De fájdalmat okoztam – sütöttem le a szemeimet.
• Egyáltalán nem okoztál fájdalmat, csupán csak már kényelmetlen volt, hogy nem tudtam lélegezni – mondta komolyan. Majd a lábaimat és a karjaimat is visszafonta a teste köré. – Nem kell félned. Maria soha többé nem jön a közelünkbe – mondta komolyan. Majd szenvedélyesen megcsókolt, és arcát a nyakamba temetve pihent tovább.
• Nem félek – füllentettem. Azt hiszem, hogy egy kicsit mindig is félni fogok amiatt, hogy egyszer visszajön, és újra megpróbálja elvenni tőlem azt, akit mindennél jobban szeretek.
• Tudom, hogy mit érzel, kicsim – sóhajtotta Jasper. Majd egy gyors mozdulattal a hátára fordult, engem magára húzva. – Maria nem a világ legmegbízhatóbb lénye, de ha valamitől fél az a halál. Ráadásul megjegyzem, hogy még soha senki nem tudta legyűrni őt rajtad kívül. Úgyhogy nagyjából te az egyetlen nő ezen a földön, akit tisztel, és fél is tőled – mondta komolyan. – Hidd el, hogy soha többé nem a jön a közelünkbe. Ismerem már a gyenge pontjait, és te a leginkább gyenge pontjára tapintottál rá, szertefoszlott az önbizalma, mert néhány perc alatt könnyedén legyűrted, annak ellenére, hogy ő egy igazán tapasztalt harcos. Ahogy Emmett mondaná, „földbe döngölted a kis boszorkát”- Utánozta kedvesem mackós bátyánk hangját, ezen pedig muszáj volt nevetnem. Jasper, amint Emmett stílusában dörmög, ez több, mint szórakoztató. -  Jól van, megnyugodtál – mosolygott rám elégedetten néhány perccel később. – Most pedig koncentráljunk az első itt töltött éjszakánkra, mert a nászdélutánnak vége – mutatott a lenyugvó nap felé. Ami tökéletesen látható volt a szobából. – Először is, öltözzünk fel, és elmegyünk sétálni. Imádni fogod a tengert éjszaka, egészen különleges, ahogy a hold megvilágítja, és ezüstös fényben pompázik a víztükör – magyarázta szerelmem áhítattal. Tényleg nagyon szerethette régen a tengert. Talán sok időt töltött ott?
• Jasper, mondd csak, mennyi időt töltöttél a tenger mellett, míg ember voltál? – kérdeztem kíváncsian.
• Csupán egy hetet, de annak a hétnek köszönhetem emberi létem legszebb emlékeit – sóhajtott fel. – A szüleimmel nyaraltam ott, még mielőtt a seregbe beléptem volna. Az utolsó hetünk volt együtt. Soha nem fogom elfelejteni.
• A szép emlékek nem múlnak el – fogtam meg a kezét. Na persze, én beszélek? Hiszen, ha belegondolunk, akkor nekem semmilyen emlékem sem maradt.
• Hé – ölelt magához. – Vannak szép emlékeink. Neked, és nekem, olyanok, amik csak a mieink. Veled vannak a legszebb közös emlékeim, csak a tengerről eszembe jutottak a régi életem emlékfoszlányai. Gyere, és tegyük a második nászutunkat is tökéletessé – csavart be egy törölközőbe, majd felemelt.
• Várj, hiszen még nincs is rajtam ruha – tiltakoztam. Ő már felkapta a nadrágját, én pedig meztelenül flangáljak?
• Nem is kell, hogy legyen rajtad – búgta a nyakamba.

Majd lágy csókot lehelt először a kulcscsontomra, majd a vénámra, azután pedig a fülem tövéhez. Hihetetlen, hogy még mindig el tud bűvölni egyetlen mozdulatával, vagy érintésével is. Amíg ő lágy puszikkal halmozott el, addig én észre sem vettem, hogy már régen nem a házban vagyunk. Sőt, mindjárt odaérünk a vízhez. Jasper finoman letette a lábaimat a forró homokba, majd lefejtette rólam a törölközőt, majd finoman a fenekembe markolt, és egy kicsit megemelt. Tudtam, hogy mit szeretne, ezért azonnal a csípője köré fontam a lábaimat, mire elégedetten elmosolyodott.

• Mit szólnál egy kis éjszakai fürdőzéshez? – kérdezte elégedetten végigsandítva idomaimat.
• Hát, végül is, még soha nem úsztam a tengerben, leszámítva azt a délutáni merényletet, amit elkövettél ellenem – mondtam tettetet morcossággal.
• Bocsi, de annyira hirtelen tört rám az ötlet, és meg kellett valósítanom, mert éppen nem figyeltél fel a döntésemre – vigyorgott rám. – Tudod, hogy milyen nehéz téged meglepni? Viszont most sikerrel jártam – húzta ki magát büszkén.
• Jól van, nagyon ügyes voltál – gügyögtem neki, mint egy babának. Majd a két kezemmel finoman megpaskoltam az arcát, mintha a nagyija lennék.
• Vigyázz, mert meg kell, hogy büntesselek, hogyha így viselkedsz, asszony – intett játékosan.
• Hű, ezt Emmettől tanultad? – nevettem fel.
• Talán még ő is adhat jó tanácsokat – kacsintott rám. Ezt meg vajon hogy értette? – Na, gyere nagyi, megúsztatlak – szakított ki a gondolataimból. Majd elindult velem a gyönyör, ezüstös tenger felé.