Nessie szemszöge

Ma estét is Jake-kel töltöttem. Csak egyszerűen parkba mentünk sétáni.  Komolyan, hogy lehet minden egyes szembejövő pasira féltékeny? Én komolyan nem értem a farkasokat. Ezerszer megmondtam Jakenek, hogy szeretem. Ezekután, hogy a fenébe hozakodhat elő azzal, hogy engem nem köt a bevésődés. Hát ennyire ismer? Vajon, ha nem volna a bevsődés, akkor is szeretne? Ezt már sosem tudjuk meg.

Körbenéztem. Meghökkenve vettem észre, hogy fogalmam sincsen, hogy hol vagyok. Az indulataim annyira magukkal ragadtak, hogy egy ideig csak jöttem a városba, nem figyelve, hogy merre is mentem.

Bosszúsan fújtam ki a levegőt.

Ennyit a romantikus estéről, és az első csókról. Hogy lehet ennyire elvakult.

-Pasik. – köptem halkan magam elé.

Hallottam, és éreztem, hogy négy ember követ. Remek, már csak ez hiányzott. Ha szétverem őket engem csuknak le, de ha hagyom magam… azt nem fogom. Tehát a legegyszerűbb az időhúzás, amíg segítség nem érkezik.

A négy férfi egy sikátorban bekerített. Már azon voltam, hogy hagyom a francba, és jól elpáholom őket, amikor megláttam Em bácsit valami fura cuccban, míg mellette ott ált Rose néni, Alice néni és Violet is.

Fellélegeztem. Ám ekkor eszembe jutott, hogy kapni fogok, és, hogy apu milyen aggodalmas fejet fog ehhez vágni. Ebben a pillanatban rózsásabbnak láttam azt a helyzetet, hogy ók nincsenek itt.

Valamivel nagyon foglalkozhattak, mert észre sem vettek. Mindannyian Alice nénit nézték. Biztos látomása volt.

Éles fülemnek köszönhetően elcsíptem egy szót a beszélgetésből. Volturi.

Az nem lehet. Miért? Mikor?

Azután láttam, ahogy Violet körbenéz. Vajon miért tette ezt?

Eközben a férfiak egyre csak közelítettek. Vie szeme megakadt rajtam, majd odasuttogta a többieknek, akik megfagyva meredtek rám.

Nem elég a Volturi még ez is? Gondoltam, hogy ilyesmiket gondolhatnak.

-Még ez is. – szisszent fel Rose, mintha csak az én gondolataimat akarná alátámasztani.

Em bácsi elindult felén, a lányok követték.

-Khm… Uraim. –  szólította meg őket Em bácsi.

-Mit akarsz? – kérdezte nyersen a csapat vezére.

-Volnának szívesek elmenni a húgom közeléből? – kérdezte Em látszólag nyugodtan.

-Ki vagy te, hogy ilyeneket mondj? – majd egy pisztolyt nyomott Em bácsi nyakához.

-Ha elsüti a fegyvert maga bánja meg. Megmondom előre, ha nem engedik a hugimat most szabadon elmenni, akkor holnap már a börtönben fognak felébredni a kábulatból. – mondta Em bácsi fenyegető hangon. Ilyenkor komolyan ijesztő… lenne, ha nem ilyen hülye felszerelés lenne rajta. Muszáj volt kuncognom. Vajon mi rosszat tehetett, hogy ez lett a büntetése?

-Na jó, ebből elég  – mondta a férfi, remegő hangon kikelve magából, majd elsütötte a pisztolyt.

Hallottam, ahogy a golyó  hozzácsapódik Em bácsi állkapcsához, majd nagy csattanással le is pattan onnan.

A férfi halálra vált arccal figyelte Emmettet.

-Mi maga? – kérdezte a férfi, remegő hangon.

-Ide a fegyverrel. –  mondta Em. A férfi nem habozott odaadni neki.

Ekkor meghallottam a rendőrség szirénáit.

-Hívtam a rendőröket. – mondta Vie. – Ti intézzétek el, én megyek, és veszek holnapra pár ruhát. – mondta még, majd eltűnt. 

Alice szemszöge

-És így dühösen elindultam amerre láttam. A többit, már tudjátok. – mondta el végre Nessie a váratlan „megjelenésének” okát.

Ekkor már a Cullen házban voltunk, és raktuk össze a dolgokat.

-Ne felejtsük el hozzátenni, hogy Alice látta a Volturit. – mondta Nessie, némi mentségképpen.

Ekkor lépett be az ajtón Criss, aki dolgozni ment. Ugyanis rendőrként szolgál.

-A Volturi? – kérdezte meglepetten.

-Eddig úgy láttam, hogy idejönnek, de egy ideje azt látom, hogy elfordulnak más valamerre.

-Értem. – fújta ki a levegőt Criss. Mitől ilyen nyugtalan?

-Mi történt, látom, hogy a kis Nessie bajban van. – huppant le a kanapéra, majd az említettre mosolygott bátorításképpen.

Nessie felsóhajtott, gondolom, hogy azért, mert meg kellet ismételnie a kínos dolgokat.

-Találkoztunk Jake-kel néhány osztálytársunkkal a parkban, akik hozzáteszem fiúk, majd elkezdtem velük társalogni. Jake rögtön féltékeny lett, – ekkor Nessie vetett egy pillantást az említettre, aki erre fülig vörösödött – majd elkezdte, hogy engem nem köt a bevésődés, és hasonlók. Annyira ideges lettem, hogy elindultam a vakvilágba, azután csak annyit vettem észre, hogy eltévedtem Seattle utcáin, és négy férfi követ engem.

Ekkor találkoztam Rose néniékkel, akik akkor vásárolni voltak. Innentől gondolom ismered a történetet, a munkád miatt.

-Igen. – mosolygott melegen Nessiere, ebben a pillanatban azt éreztem ő is családtag. – Ejnye Jake, nem gondolod, hogy kicsit önző voltál? Elrontottál egy szépnek ígérkező estét ezzel.

-Oké bocsánat, megígérem, immáron századszor, hogy többet nem fogok ilyen hülyén viselkedni. – ígérte meg még egyszer Jacob.

-Legalább tanultál belőle. – mondta elrévedve Criss.

-Igen. – válaszolt Jake. – Min gondolkozol olyan nagyon? – kérdezte őszinte kíváncsisággal.

Criss erre elmosolyodott.

-Nosztalgiázom. –  mondta csibészes mosollyal. Ettől úgy tűnt, mintha tényleg csak egy huszonéves srác lenne. – Ó igen, erről jut eszembe, hol van Vie?

-Ruhákat vesz a városban. – mondtam.

-Tessék? – mondta halálosan ijedt arccal.

-Jól hallottad. Miért vagy így megijedve? – kérdeztem. Teljesen összezavart a viselkedése.

-Nincs itt? – kérdezte még mindig ledermedve.

-Nincs. De miért olyan nagy probléma ez? – kérdeztem. Még mindig nem értettem mire ez a felhajtás.

-Hát nem érted? –  szinte már ordított. – A Volturi elfordul, egyenlőségjel, Vie eltűnik a szemünk elől. – köpte az arcomba, majd kiviharzott.

Az egész család ledermedve állt.

Edward kapott észbe először.

-Utána! – mondta, majd mindenki Criss nyoma után kezdett futni.