Alec szemszöge

-És most figyelj! – mondta Cynthia, majd közelebb lépett hozzám, és letépte az ingemet.

Mi a…? Keztem kérdezni magamban, de ekkor már nadrág sem volt rajtam, és pár századmásodperc után már az alsónadrágom sem volt sehol.

Megéreztem, ahogy Cynthia kezébe veszi férfiasságom, ami amint a kezébe került, olyan kemény lett, hogy az már nekem fájt.

Istenem, ez a nő…

Egyszer ki fog készíteni.

Letérdelt elém.

Most meg mit akar? Kérdeztem magamban, de ismét csak későn, mert ekkor már a szája zárta csapdába vágyam jelét.

Elborult az agyam.

Ziháltam, pedig nincs is szükségem levegőre.

A lábaim elgyengültek, majd eltűnt a lábam alól a föld, de a kényeztetés, és a kéjes érzés nem maradt abba.

Ilyet még nem csinált, pedig mindig is szexmániás volt, ha szabad ilyet mondanom.

Ez az igazság.

Hatalmas vággyal volt megáldva ez a lány.

Olyan is volt, hogy egy hetet csak azzal töltöttünk, hogy… szóval, azzal.

Egyre hangosabb morgások törtek fel belőlem, miközben egész testem remegett az izgalomtól, és a vágytól.

Egy másodpercre eszembejutott, milyen körülmények között kezdtük el ez.

Kipattantak a szemeim, de már senki nem volt a cellában rajtuk kívül.

Pár perc után a gyönyör elemi erővel ragadott el.

Felkiáltottam, majd elterültem a földön.

Még élveztem egy kis ideig a pillanatot, majd megszólítottam életem szerelmét.

-Mire volt ez jó? –  kérdeztem.

-Nem tetszett? – kérdezte szomorúan, illetve ismertem már annyira, hogy tudjam, most nagyon elégedett magával.

-Tudod, hogy nagyon is tetszett. Nem így értettem a kérdést. – mondtam lágyan.

-Hát több szempontból is. – mondta komolyan.

-És mik ezek a szempontok? – kérdeztem kíváncsian.

-Hát, első és legfontosabb, hogy örömet okozhattam neked. – mondta olyan hangon, hogy majdnem elolvadtam tőle.

Szorosan a mellkasomra vontam, majd a szemébe néztem, és elvesztem benne.

De valami rondított az összképen.

Szerelmem arca tele volt a vágyam kielégülésének jelével.

Gyorsan felvettem a szakadt pólóm egy darabját, majd serényen törölgetni kezdtem az arcát.

-Köszönöm. – mondtam.

-Bármikor. – válaszolta. Úgy tűnik nem értette.

-Nem ezt. – vágtam rá.

-Hanem? – kérdezte zavarodottan.

-Azt, hogy vagy nekem. – mondtam teljesen komolyan.

-És leszek is örökre. – mondta, majd lágy csókot hintett a mellkasomra.

-És még milyen szempontok? – kérdeztem a beszélgetést folytatva, aminek a témájától eltértünk.

-Hát, ott van az, hogy élvezet volt nézni Aro féltékeny arcát, amikor összeestél alattam. – mondta vigyorogva.

-Oh te kis kegyetlen. –  mondtam én is fülig érő szájjal.

-De hát el akart minket választani! – mondta felháborodottan.

-Igazad van. – adtam neki igazat, Arora ezért most én is dühös voltam.

-Ezen kívül, így eltereltük a figyelmüket a megszöktek témáról. – mondta suttogva.

Hmm… ez a lány ravaszabb, mint gondoltam.

-És most Aro sem jön a közelünkbe egy ideig, így a lebukás is kevésbé fenyeget. – mondta halkan, de mosolyogva, és elkezdett mintákat rajzolni az ujjaival a felsőtestemen.

-Te ezt jó előre kitervelted igaz? – kérdeztem tőle.

-Mi másért jöttem volna törülközőbe. – kérdezte ártatlan arckifejezéssel.

Most, hogy mondja…  volt benne valami. Meg is lepődtem, amikor törülközőben vetette rám magát.

-Te kis ravasz. –  mondtam, miközben megsimogattam a fejét, mire morgott egy halkat, olyan kiscicásan. Nagyon édes volt.

-De többet ne csinálj ilyet. – mondtam szigorúan.

-Milyet? – kérdezte értetlenül.

-Hát, hogy hiányos öltözetben mutatkozol más férfiak előtt. – mondtam kiborulásom okát.

-Oh, csak nem féltékeny vagy? – kuncogott fel.

-De igen. Tudod milyen érzés volt, amikor Aro megkérte a kezedet? – kérdeztem, és közben minden izmom megfeszült az emlék hatására. – Te az enyém vagy, és senki másé. – mondtam, majd megcsókoltam.

Cynthia belemosolygott a csókba.

-Most mi van? – kérdeztem durcásan.

-Csak olyan cuki voltál, ezzel a birtokló hangnemmel. Még sosem láttam igazán a harcias, keményebbik oldalad. Oh, és örülök, hogy féltékeny voltál, mert ez azt jelenti, hogy szeretsz.

-Mert ez így is van. – mondtam határozottan.

Szerelmem csak elmosolyodott, majd megcsókolt.

-Vajon mi lehet Alice-ékkel? – kérdezte eltűnődve, miután ismét mellkasomra hajtotta fejét.

-Biztosan jó vannak, és éppen találkoznak a párjaikkal, és hasonló gyönyörben lesz részük hamarosan, mint nekem. – mondtam, és ekkor rámtört a felismerés, hogy csak én elégültem ki, és a mindig szexéhes kistigrisem semmit sem kapott.

-És most jön az, - mondtam, s közben karjaimba kaptam életem értelmét, - hogy bezárkózunk a szobánkba. – mondtam, de mire végigmondtam, már letettem a szobánkban lévő ágyra, és bezártam az ajtót.

Visszafordultam hozzá, de eltűnt.

Hova lett? Kérdeztem magamtól, és próbáltam nem a legrosszabbakra gondolni.

De még végig sem gondolhattam a lehetőségeimet, hátulról két kar fonódott a derekamra, majd éreztem, hogy szerelmem fogai karcolják a nyakamat, és ismét elfogott a vágy.

Szembefordultam szerelmemmel, aki amint ezt megtettem, ledöntött az ágyra, és lábát átdobta a csípőmön egy kecses mozdulattal, majd magábafogadott.

Most jött el azon ritka alkalmak egyike, amikor eldöntöttem, hogy most nem én leszek alul.

Fölégördültem, majd ott kezdtem el simogatni, ahol csak értem, és csókokkal hintettem be testét, ahol csak lehetett.

Egyre hangosabban ziháltunk és morogtunk, majd végül mindkettőnk gyönyörtől ittasan szorította magához a másikat.

Nem tudom, mivel érdemeltem ki ezt az angyalt, de nem is nagyon érdekelt.

A lényeg, hogy itt van nekem.