„Kedves napl�m!

Ma nagyon j� dolog t�rt�nt velem! Jessic�val, a legjobb bar�tn�mmel, elmentem v�s�rolni a Plaza-ba, �s egy nagyon sz�p ruh�t vettem magamnak, mivel holnap lesz a b�l az iskol�ban. Peter, a bar�tom, 6 �rakor j�n �rtem. M�r alig v�rom! M�g csak egy h�napja j�runk, �s m�g nem csattant el az els� cs�k. Tal�n holnap! Anyu �s Apu sz�vesen fogadj�k, s�t, nagyon j�l fogadj�k hogy bar�tom van, mivel l�tj�k, hogy boldog vagyok. �n is nagyon j�l �rzem magam most. Mindig szivecsk�ket rajzolgatok a f�zetembe is, mindenhova.

Az �cs�m, Justin, ma megint az idegeimre ment. Nem tudja meg�rteni hogy ha kaka�t iszik akkor ut�na �bl�tse el a a poharat, mivel ha belesz�rad, akkor nem tudom kimosni. Ja ha m�r itt tartunk! Anyu �j h�zirend szab�lyt �ll�tott �ssze, hogy kinek mit kell csin�lni, mikor apu nincs itthon, mivel � kamionsof�rk�nt dolgozik. Egy folyt�ban j�rja az orsz�got, csomagokat sz�ll�t egyik pontb�l a m�sikba. Anyu nem engedte hogy elmenjek vele, mivel „m�g t�l fiatal vagyok hozz�” �ll�tja �. De k�rem 16 �ves vagyok! Csak nem vagyok t�l fiatal ahhoz, hogy egy nagy kamionban t�ltsem az eg�sz napomat szendvicsen �s k�l�n �lve! Nem is l�ttam aput k�t hete L. �ll�t�lag akkor j�tt haza �s akkor is csak egy �r�csk�ra, amikor �n �ppen Jess-n�l voltam. Felh�vhatott volna. Anyu is mostan�ban olyan szomor�. Hallom hogy est�nk�nt s�r, b�r nem tudom mi�rt. Biztos stresszel, t�l sokat van itthon egyed�l, nincs ki seg�tsen neki elint�zni a h�z k�r�li teend�ket.

M�ra ennyit kis napl�m! Holnap j�v�k” – fejeztem be az �r�st, �s cs�sztattam a p�r�m al� a kis r�zsasz�n k�nyvet. 

• Lily! Justin! Vacsora! – hallottam meg �desanya ki�lt�s�t a f�ldszintr�l. A hangja most is keser�, mint az elm�lt p�r napban. – Gyertek m�r valamit szeretn�k mondani!
• Szaladok anyu! – v�laszoltam, �s sz�pen lassan, hogy az�rt se siessek, kis�t�ltam nagy szob�mb�l �s becsuktam az ajt�t. A l�pcs� korl�tj�n viszont cs�sztam lefel�. Ha ezt apu l�tn� egy h�napra bez�rna a szob�mba.
• Justin! Kapcsold m�r ki azt a sz�m�t�g�pet �s f�radj le v�gre! – figyelmeztette az �cs�met is, Just olyan mint aki odaragadt a sz�m�t�g�phez, egyfolyt�ban ott �l. Nem tudom mi�rt �lvezetes, de ha neki j� fel�lem azt csin�l amit szeretne!
• J�v�k. – Hallottam meg unott hangj�t, �s m�r ny�lt is az ajtaja a szob�j�nak. � gyorsabban le�rt mint �n.
• L�gy sz�ves �ljetek le! Fontos dolgot szeretn�k k�z�lni. – mondta, s k�zben elcsuklott a hangja. Vajon mi t�rt�nhetett? Mire befejeztem a gondolatmenetemet, �szrevettem hogy m�r zokog. Gyorsan fel�lltam hogy t�mogassam.
• Anyu? Mi t�rt�nt? Apuval valami? Seg�thetek? – amikor kimondtam az ’apu’ sz�t m�g keservesebben s�rt. M�r tudtam, vele t�rt�nt valami. – Mi t�rt�nt? Anyu? Mond el? Tal�n seg�thet�nk!
• Nem. Ebben sajnos nem tudtok! �desap�tok… - a hangja �jra elcsuklott, el�t�rt bel�le egy �jabb, keservesebb zokog�s. – �desap�toknak aut�balesete volt. Senki nem tudja hogyan t�rt�nt, hogy megcs�szott, vagy beugrott el� egy �llat az aut�p�ly�n, esetleg valaki m�s tehet �rte de… - szav�ba v�gtam:
• Induljunk! Menj�nk be hozz� a k�rh�zba! Siess�nk! Meg szeretn�m mondani neki hogy szeretem �s hogy kitart�s! – szaladtam volna fel, de elkapta a karomat, ne menjek pakolni. Justin pedig csak k�nnyes szemekkel n�zett maga el�. Egy fiu nem tudja �gy v�llalni az �rz�seit, mint egy l�ny de ki tudj�k mutatni.
• Ugye nem hallt meg! Anyu mond hogy nem! Nem t�rt�nhetett ilyen dolog vel�nk! – kiab�lta az �cs�m, �desany�m pedig csak  b�lintott �s meg�lelte az �cs�met.

Nem ez nem t�rt�nhetett meg! Vel�nk nem! Mi�rt pont a mi csal�dunk? Mi�rt? M�r �n is zokogtam. 

• Anyu? Mikor t�rt�nt ez a … dolog? Ma? Vagy tegnap? – k�rdeztem, mikor m�r egy kicsit csillapodtak a ked�lyek.
• Nem kisl�nyom, nem tegnap �s nem azel�tt 1 hete t�rt�nt. Holnap… holnap lesz a temet�se.
• Mi? Mi�rt nem mondtad el nekem? Mit k�pzelt�l? Azt hogy egy id� ut�n, ha nem lesz otthon nem fog annyira f�jni? H�t t�vedt�l! Nagyon nagyot! Most jobban f�j! – keltem ki magamb�l.
• Kisl�nyom! Nyugodj meg! �n nem tudtam, hogyan mondjam el nektek. Sajn�lom! – odafutottam hozz�juk, �s olyan er�sen meg�leltem �ket, amilyen er�sen csak tudtam.

Fogalmam sem volt mennyi ideig �lltunk �gy, de az biztos hogy t�bb volt mint 10 perc. Amikor anyuk�m engedett a szor�t�s�n, kih�ztam magam �lel�s�kb�l, �s felfutottam a szob�mba.

Van egy erk�lyem. Mindig ide j�rok gondolkodni. Most is ide j�ttem. De most nem gondolkodtam. Csak b�gtem, mindent ki akartam magamb�l adni, elfelejteni, hogy m�snap a temet�s�n ne zokogjak, el szeretn�m felejteni, mintha nem is l�tezett volna. 

M�r k�r�lbel�l 1 �r�ja kint �ltem az erk�lyen, halk kopogtat�st hallottam a szobaajt�m fel�l.

• Bej�hetsz. – mondtam halkan, mintha egy zombi v�laszolt volna. Olyan voltam mint akinek meg�llt a sz�ve, �s csak a lelke j�r vissza bel�, nem �reztem. Nem tudtam gondolkodni, csak tudtam hogy mi t�rt�nt, felfogni nem tudtam teljesen.
• �n vagyok! – hallottam meg �desany�m hangj�t m�g�llem. M�r kev�sb� volt olyan rossz, mint amikor k�z�lte vel�nk ha h�rt. – Egy valamit tudnod kell. Mivel Bill-� a h�z, illetve hogy b�relt�k a c�g�kt�l, el kell k�lt�zn�nk, �s nem a szomsz�d v�rosban kaptam munk�t, hanem Los Angeles mellett egy kis v�rosban. A nev�t sajnos elfelejtettem, de nagyon sz�p kis v�roska, minden�tt kertes h�zak, �s siker�lt b�relnem egy takaros kis h�zat �ri�si kerttel! Tarthatsz majd kuty�t, macsk�t, amit csak szeretn�l!
• Szerinted egy �llattal lehet p�tolni aput? H�t nagyon t�vedsz! – �lltam fel, s a t�k�rben megl�ttam magamat. K�k szemem v�r�sen l�ngolt, sz�ke hajam el�zott a k�nnyekt�l, �s olyan szomor� k�pet v�gtam hogy nevetnem kellett magamon, b�r csak egy keserves nevet�sre jutott, bel�l, az elhagyott sz�vemben.
• Lily, �n nem azt mondtam hogy p�tolni szeretn�m. �t semmivel nem lehet p�t�lni, k�rp�tl�st sem kaphatunk helyette, de meg kell �rtened � nincs t�bb�, meghalt. – mondta kedvesen, mintha m�r belenyugodott volna. De csak a hangja volt nyugodt, a szeme mindent el�rult. Mint mondj�k:  a szem a l�lek t�kre. Minden embernek bele kell n�zni a szem�be, ha besz�l hozz�d mert a szavai hazudhatnak. Mindent elmondhat ha belen�zel m�s „t�kr�be”. – Holnap indulunk. Sajn�lom, de a temet�s ut�n el kell menn�nk egyb�l. Nincs id�d elb�cs�zni a bar�taidt�l, Jesst�l �s Petert�l. �rj nekik �zenetet, b�r szerintem a … a temet�sen is ott lesznek. Pr�b�lj meg mindent �sszepakolni, amit csak tudsz.
• Rendben. – b�lintottam r� a dologra, b�r nem szerettem volna pakolni, nem szerettem volna elutazni, nem szerettem volna elk�lt�zni…

Itt kell hagynom a bar�taimat, itt kell hagynom az eddigi �letemet. Ap�m n�l�l semmit nem �rek majd. Mindig �n voltam „apuci egyetlen kisl�ny”. Most ez is meg fog v�ltozni. T�le mindent megkaptam, szeretett. � volt a legjobb sz�l� a vil�gon.

Holnap… Mi lesz holnap? Menjek el a temet�sre? El kell mennem. 

Rengeteget t�prengtem m�g ezen a dolgon, nem tudtam elfogadni, hogy � m�r nincs t�bb�. K�nnyes szemmel el�kaptam a b�r�nd�met, �s elkezdtem csomagolni. Nagy r�zsasz�n t�sk�ba dob�ltam a fels�kt�l elkezdve, a farmerokat, amik fel voltak akasztva. A kis m�ty�r�ket k�l�n t�sk�ba illetve hogy jobban mondjam t�sk�kba tettem, mert sok van.

Ezut�n elkezdtem becsomagolni a t�r�keny k�peket is. Megakadt a szemem egyen. 

„Szeretlek Picim!”  – ez volt a k�pre �rva. Csod�latos arany sz�n�, de nem t�l csics�s keretben volt. 9 �ves lehettem rajta. �ppen hint�ztam, �s apu l�k�tt. Mind a ketten nagyon vid�mak voltunk. Anyu k�sz�tette a k�pet. 3 �ve apu kilopta a szob�mb�l, �s �n m�g s�rtam is, hogy nem tal�lom apu pedig nem volt hajland� sz�lni hogy � vitte el. Azt�n a sz�let�snapomon visszakaptam, kinagy�tott form�ban �s ebben a sz�p keretben. Az�ta ez a kedvenc k�pem. Mindenhov� pl. t�borba, nyaral�sokra is elviszem. Most csak eltettem egy k�l�n dobozba, aminek b�rsony k�zepe van, �s a doboz tetej�re ejtettem egy csepp k�nnyet, majd pakoltam tov�bb. 

Este 8 k�r�l, amikor m�r majdnem befejeztem a pakol�st, m�r csak a k�nyvek nem voltak elpakolva, kopogtak az ajt�mon.

• Bej�hetek? – hallottam meg Jess hangj�t az ajt�b�l.
• �n is? – Itt van Peter is? Jajj! Most �gy nem l�that meg!
• Bej�hettek. – mondtam, �s szaladtam Jessica el�, hogy nyak�ba vessem magamat. Egy�tt zokogtunk, amikor Peter megk�sz�r�lte a tork�t m�g�tt�nk.
• Sajn�lom… ami apuk�ddal t�rt�nt. – ny�gte zavartan. - J�ttem b�cs�zni, sajn�lom hogy ez nem j�tt �ssze k�zt�nk, de ennek �gy kellett lennie. Sajn�lom. – Nem mondhattam semmit. Nem adott r� es�lyt sem. Mikor befejezte mondand�j�t megfordult �s els�t�lt.
• �… Most szak�tott velem? – j�ttem r� a l�nyegre.
• Azt hiszem ez most szak�t�s volt. – b�lintott r� feltev�semre � is, s �jra egym�s nyak�ba borultunk. – R�szv�tem, hi�nyozni fogsz. – mondta p�r perc ut�n
• Te is nekem! Majd �rj levelet! Vagy e-mail! Mindent tudni akarok ami itt t�rt�nik! – v�laszoltam neki.

Jess seg�tett �sszepakolni a marad�k cuccomat, igaz volt amit �t kellett pakolnunk zs�kba, mert nem f�rt el. Rakod�s k�zben eml�kezt�nk milyen j�k voltak az egy�tt t�lt�tt �vek, mivel 10 �ve � a legjobb bar�tn�m! Neki is voltak neh�z pillanatai az �letben, ahogy nekem is, �s ezt mindig elmondtuk egym�snak.

Este f�l 10-kor el kellett mennie, �n pedig letusoltam. Kiadtam magamb�l minden b�natot, ki�r�tettem a fejemet. Nedves hajjal pedig lefek�dtem aludni, neh�z nap v�r r�m.