(Rosalie szemsz�ge) 

- Jacob Black –  kiab�ltam r� m�rgesen – fel ne mer�szelj menni, ha nem tudn�d, alszik! – morogtam.

- Most m�r nem –  h�zta el a sz�j�t, �s val�ban hallottam, hogy Nessie meg�bred �s hatalmasat �s�t – ezt j�l megcsin�ltad! – k�pte a szavakat.

- Kutya, a feles�gemmel besz�lsz – l�pett mell�m Emmett.

- Nem, t�nyleg az �n hib�m – s�t�ttem le a szemeim.

- Akkor egyet�rt�nk – b�lintott Jake, �s m�g miel�tt b�rmit is mondhattam volna elt�nt a szemem el�l… Val�sz�n�leg Renesmee szob�j�ba ment.

M�rgesen le�ltem a kanap�ra. Haragudtam magamra. Ha nem lettem volna ilyen er�szakos Nessie nem kelt volna fel, err�l most t�nyleg �n tehetek.

- Na, b�bi nem d�lt �ssze a vil�g, a kis csajszi �gyis felkelt volna – �lt mell�m Em.

- Persze – motyogtam magam el�. Szerelmem m�g k�zelebb j�tt hozz�m, f�lre t�rte v�llamr�l a hajam �s v�gig cs�kolta nyakam – Nem kellene, sokan vagyunk… 

- Csak a kutya meg Renesmee van itthon – mormolta v�llamba, majd v�gig h�zta fedetlen b�r�m�n a nyelv�t, mire bel�lem felt�rt egy j�les�, v�gyt�l csordult ny�g�s.

- Akkor ezt �gy veszem, hogy benne vagy egy kis ungi- bungiban.

- Ungi- bungi? –  k�rdeztem meglep�dve, �s alig tudtam elfojtani a felt�rni k�sz�l�  nevet�sem.

- Akkor lenn�l kedves velem szerelmeskedni? – forgatta meg a szemeit.

- �n, szeretlek – r�ntottam meg a v�llam.

- Rosalie Hale – morogta Emmett – Lenn�l kedves velem szeretkezni?

- Az meg mit jelent? – k�rdeztem angyali arcot �ltve.

- Ink�bb megmutatom a gyakorlati r�sz�t… - kezdett el �jra k�nyeztetni kedvesem.

- El�sz�r szeretn�m tudni az elm�leti r�sz�t.. – ny�gtem, de amint Em meg�rintette a leg�rz�kenyebb pontom a testemen, elvesztettem az eszem. Szembe fordultam vele, jobb l�bam �tdobtam cs�p�j�n �s eld�nt�ttem az �gyon. Em k�zeledni kezdett ajkaim fel�, de �n elh�z�dtam t�le.

- Rosie – ny�gte szerelmem. K�zelebb hajoltam hozz� �s a k�vetkez� pillanatban m�r moh�n faltam ajkait. Hossz� heves cs�kcsat�nkb�l egy hang �bresztett fel. A saj�t hangom az elm�mben. „J�tszadozzunk egy kicsit.” Erre akaratlanul is elmosolyodtam. Elv�ltam Em ajkait�l, �s felrohantam a szob�nkba.

- Rosalie? – k�rdezte h�lt helyem Emmett.

- Itt vagyok –  kiab�ltam, direkt nem behat�rolva a helyem.

Mire f�rjem be�rt a h�l�szob�ba �n m�r lent �lltam a nappaliban.

- Rosalie! – morogta m�rgesen kedvesem.

- Valami baj van? –  kuncogtam �rd�gien.

- Nem, nincs –  kiab�lt Em, �s hallottam, hogy elindult a nappali ir�ny�ba, az�rt �n gyorsan �trohantam a konyh�ba.

- �h. Ez sz�rny�  – ny�gte Em, �n pedig kikukucsk�ltam a konyhaajt�n.

- Nem is - kuncogtam.

Egy m�sodpercre lehunytam a szemem �s mire �jra kinyitottam �ket a konyha fal�nak nyom�dott testem �s k�t hideg k�z �sszekulcsolta fel�l a kezemet. Elvesztem gy�ny�r� szemeiben, melyekben most nem az aranyfolyamok csordog�ltak. Nem. Emmett szemei most feket�n izzottak, els�t�t�ltek a v�gyt�l. Ajkaival lecsapott nyakamra, �s kezeim m�g mindig fogs�gban tartotta.

- Azt hiszem, a rabom vagy – harapta meg f�lem.

- Csak szeretn�d  – mondtam dacosan, de minden „energi�m” megsemmis�lt, amikor f�rjem �gy�k�t hozz�m �rintette. �hesen csaptam le sz�j�ra �s vad szenved�lyes cs�kban r�szes�tettem. Emmett elengedte kezeimet, cs�p�je k�r� csavartam mindk�t l�bam, � pedig megtartott a derekamn�l fogva. Jobb kezemmel haj�ba t�rtam �s min�l k�zelebb pr�b�ltam felhev�lt test�nket egym�sba „forrasztani.”

- Akarlak – ny�gtem fel, amikor kedvesem kez�t lejjebb cs�sztatta. T�bb se kellett szerelmemnek, durv�n megragadott derekamn�l �s a konyhapultra �ltetett, let�pte ruh�m �s teljes�tette akaratom. Vad, �des szeretkez�sben r�szes�tett. Mikor �reztem, hogy Emmett is a gy�ny�r cs�cspontj�ra �r, meghallottam, hogy a konyhapult megadja mag�t �s kett�t�r.

„Remek, most mehetek venni egy �j konyhapultot Esme-nek.”  - gondoltam magamban. Szerelmem elengedett, �s k�b�n a fels�j�t kereste, de csak ruhacafatokat tal�lt.

- Nem kellett volna ilyen hevesnek lenni cic�m – sim�tott v�gig arcomon.

- Van m�g el�g ruh�d  – v�gtam vissza �s a szob�m ir�ny�ba vettem utam.

Benyitottam a gardr�bba �s egy farmert �s hozz� ill� fels�t kerestem. „Ez pont megfelel az eg�sz napos semmittev�sre” – �llap�tottam meg. Halk kopog�s zaja t�lt�tte be a szob�t.

- Szabad – sz�ltam.

- Szia – k�sz�nt be Edward – ha eg�sz nap nem csin�lsz, semmit megtenn�d, hogy figyelsz Nessie-re? Bella �s �n a suliba megy�nk elint�zni a pap�rokat, Emmett elment konyhapultot venni – kuncogott – Jacob-nak pedig j�r�r�znie kell, Carlisle pedig csak k�s�bb j�n haza.

- Persze – b�lintottam boldogon.

- Rem�ltem, hogy ezt mondod – vigyorgott Ed.

- Mikor j�tt�k? –  k�rdeztem.

- Egy �ra �s itthon vagyunk. Szia – t�vozott testv�rem.

�n is kikeltem az �gyb�l, �s �ts�t�ltam Nessie szob�j�ba. Jake egy utols� puszit nyomott a fej�re, mit�l engem a h�nyinger ker�lgetett. Na, j� ilyen nem l�tezhet, nekem nem lehet h�nyingerem… csak elm�letben.

- Jacob – csimpaszkodott Renesmee a nyak�ba.

- Nessie, nem sok�ra visszaj�v�k, �g�rem – s�gta unokah�gom f�l�be, majd elengedte �t �s kis�t�lt az ajt�n.

- Rosie n�ni –  villantotta r�m t�nd�kl� mosoly�t Nessie.

- Szia, kicsim. Mihez lenne kedved? – k�rdeztem.

- �hes vagyok.. –  mondta kicsit sz�gyell�sen – Elmehetn�nk vad�szni.

- Ezt nem tartom j�  �tletnek… - ingattam meg a fejem.

- De, megl�tod j�  m�ka lesz! K�rlek, k�rlek, k�rlek! – k�rlelt angyali arccal. Ennek nem lehet nemet mondani.

- J� legyen –  b�lintottam. S mire kimondtam ezeket a szavakat Renesmee a bej�rati ajt� el�tt toporz�kolt. Most k�r�lbel�l egy 7- 8 �ves kisl�nynak felelne meg kin�zetre.

- Mehet�nk? –  k�rdezte, mikor le�rtem mell�.

- Persze – feleltem mosolyogva.

Mikor kil�pt�nk unokah�gommal egyszerre kezdt�nk futni az erd�be, felemel� �rz�s volt a sz�l sz�rnyain rep�lni. Kikapcsolt az agyam egy r�sze – m�g a m�sik r�sze Nessie-re figyelt – �s csak a vad�szatra koncentr�ltam. Mikor m�r j� m�lyen voltunk az erd�ben, beleszagoltam a leveg�be.

- Mit �rzel? –  k�rdeztem Renesmee-t�l.

- Szarvasokat, �s nagyon b�d�sek! – fintorgott.

- Helyes. Eny�m, ami a patakn�l van – mondtam vigyorogva �s a szarvas ir�ny�ba kezdtem rohanni.

Mikor m�r majdnem el�rtem c�lom, hirtelen megsz�nt k�r�l�ttem a vil�g, �s egy ismer�s helyen tal�ltam magam. „Ne, csak most ne, k�rlek, Nessie is velem van!”- k�ny�r�gtem magamban. Ism�t az ismer�s j�tsz�t�ren voltam. A hasam �jra g�mb�ly� volt, �s a b�r�m se csillogott. Ez megint egy hamis k�p. Kili�na teszi ezt. Megint. De mi�rt?

- Rosalie – s�gta a nevem egy ismer�s hang.

- Kili�na – s�hajtottam – Mi�rt hozt�l megint ide? Az unokah�gommal voltam, nem engedhetem, hogy baja essen! – mondtam m�rgesen.

- Besz�ln�nk kell –  biccentett egy pad fel� – nyugalom, Renesmee-nek nem lesz semmi baja.

- Honnan tudod a nev�t? – k�rdeztem kikerekedett szemekkel.

- Az nem fontos. Ink�bb lenne sz�modra egy aj�nlatom, ami nem mindennapi.

- M�gis mi az? –  k�rdeztem felh�zott szem�ld�kkel.

- Aro Volturi egyik test�re vagyok – n�zett r�m – �s az a k�pess�gem, hogy megv�ltoztathatom a m�ltat.

Elk�pedtem. Kili�na az�rt mutatta meg nekem a l�nyt tegnap, aki �ll�t�lag az �n l�nyom, mert � t�nyleg az eny�m lehetne?

- Sz�val… te…  k�pes lenn�l megv�ltoztatni mindent – nyeltem egy nagyot.

- Pontosan – b�lintott – �s �n most felaj�nlok neked egy lehet�s�get.

T�gra ny�ltak a szemeim. Lehet�s�gem lenne r�, hogy gyerekem legyen, hogy boldog anya legyek?

- Mi az a lehet�s�g? – k�rdeztem fojtott hangon.

- Eldobhatod az eddigi �leted �s visszaker�lhetsz abba az id�be, miel�tt az a tragikus �jszaka be nem k�vetkezett – mondta Kili�na hat�rozottan.

Sz� nem tal�lt utat ajkamon, nem tudtam mit mondani. Mit v�lasszak? A szerelmem az eddigi csal�dom? Vagy a nagy �lmom, egy saj�t gyermeket?