4. fejezet - A döntés
Egész éjszaka a döntésemen zsörtölődtem, és bevallom őszintén még mindig nem vagyok biztos benne. VajonAro-t választom, ki oly kemény?Esetleg Leslie-t, ki oly rideg?Vagy Carlise-t, kiből árad a családiasság? Már pirkadott és azt beszéltük meg Aro-val, hogy reggel nyolc órakkor a trónteremben kell megjelennem, hogy meghozzam a döntésem.A percek mérhetetlen sebességgel múltak, s lassan nyolcat ütött az óra.Gon- doltam ideje elindulni.
Egész éjszaka a döntésemen zsörtölődtem, és bevallom őszintén még mindig nem vagyok biztos benne. VajonAro-t választom, ki oly kemény?Esetleg Leslie-t, ki oly rideg?Vagy Carlise-t, kiből árad a családiasság? Már pirkadott és azt beszéltük meg Aro-val, hogy reggel nyolc órakkor a trónteremben kell megjelennem, hogy meghozzam a döntésem.A percek mérhetetlen sebességgel múltak, s lassan nyolcat ütött az óra.Gon- doltam ideje elindulni. Az uralkodók a helyükön ültek.Fátyolos bőrük most még keményebbnek tűnt. -Üdvözlégy leányunk!-mosolyodott el Aro. -Szolgálatára!-engedelmeskedtem. -Nos, ami azt illeti, pár percen belül szabad vagy-morfondírozott-Őszintén remélem, hogy jól döntessz, és a Volturi-nál maradsz!-hízelgett. -Ne kételkedj a döntésem helyességében, mester!-próbálkoztam. -Leányom, én nem szeretnélek befolyásolni!Csupán reményeim szeretném hozzádfűzni! -Rendben.A két klán mikor érkezik?-szegeztem neki a kérdést. -A Cullen-ék pár perc múlva, a Lisina-ék pedig maximum negyed óra múlva.Kicsit késnek. Öt perc sem telt bele, hogy a Cullenék megérkeztek. -Üdvözöllek drága baráton, Carlise Cullen!-kezdte gépiesen Aro. -Részemről az öröm Aro!-köszönt vissza illedelmesen.-Azt hallottuk, hogy a Lisina-klán is szívesen látná Brid- get-et.Ők hol vannak? -Kicsit késnek.-válaszolt Aro helyett Jane. -Ohh, értem!Én úgy vélem, az a tisztességes, hogy őket is megvárjuk! -Úgy bizony!Addig is, Bridget tud gondolkozni a döntésén!-szigorúan nézett rám-Látni rajta, hogy zsörtölődik. A további negyed órában, csend uralkodott a teremben, majd megérkezett a Lisina-klán. -Elnézést a késésért!-léptek be-Dolgunk akadt! -Megértem.-válaszolt Aro-Azt hiszem leányom, nincs több kérőd.Talán most kéne bejelentened döntésed! -Rendben.-idegesség és félelem lett úrrá rajtam. -A döntésed tehát...? -A döntésem...-éreztem, hogy az összes szem rám szegeződik-A döntésem... -Nincs sok időnk kicsilány!-szólt közbe Leslie-Ne játszadozz hát vele! Kifújtam a levegőt, majd egy nagyot szippantottam.Éreztem, hogy valami új közeleg. -A döntésem a Cullen-család mellett áll. Félelmem felerősödött.A termen különféle érzések haladtak át.Nem kellett ehhez agytrösztnek lenni, csu- pán látszott rajtuk.A Lisina-klán egyértelműen bosszankodott.Leslie diplomatikusan csak ennyit jelentett ki: -Sajnálom!-Arca teli volt szánalommal.Nem tudom mi válthatta ki ezt.-Mi most távozunk!-S már el is hussan- tak.Aro bólintott.Most jön a kemény dió, Aro.Az ő arca csalódottságról árulkodott.Tudtam, hogy biztos a dol- gában, de nem hittem, hogy ennyire fontos lennék neki. -Én szintén sajnálom, hogy nem maradtál nálunk, hanem a fajárulókat választottad.A te döntésed, megmond- tam.Annak helyességét nem firtatom, csupán nem helyeslem.Lehetőséged nyílt, hogy bekerülj fajunk legeli- tebb klánjába, te azomban elutasítottad.Remélem egy napon ismét megjön az eszed, s visszatérsz közénk! -Köszönöm az itt töltött időt mester, de én úgy vélem nem nekem való ez az életmód.Számomra vadnak és becstelennek hangzik az itt végzett munka, és én nem vagyok ilyen!A fajárulásról csak annyit szerretnék mon- dani, hogy ez valóban nem a hagyományos életmód, azomban mi ezt tartjuk helyesnek.A lehetőségemet úgy érzem kihasználtam, ezáltal sok új dologra tettem szert.Ennek örülök.Örülök, hogy megtanultam helyesen har- colni, örülök, hogy megtanultam irányítani a képességem, örülök, hogy ilyen sok embert, azaz halhatatlant is- merhettem meg, örülök annak, hogy itt lehettem! A műérzelmek után végre odaléphettem volna új családomhoz, azomban valaki megállított.Jane volt az.Gon- dolhattam volna, hogy megteszi, de az utóbbi napokban nagyon eltávolodtunk egymástól. -Bridget!-mondta megfagyott arccal-Én nem akarok hosszasan búcsúzkodni!Viszlát! -Rendben, akkor én se búcsúzok hosszan-gondoltam visszavágok-Viszlát! -Ja, és még valami!A nyakláncod, kérem vissza! Még van bőr a képén, hogy csak így elveszi az ide fűződő emlékeimet, amelyeket ez a nyaklánc tart fent?Azt hittem széttépem mikor ezt kimondta, de hirtelen valami nyugalom-köd lepett el.Furcsa, mintha a menyország kapuja felé szökellnék.Teljesen lenyugodtam, azthiszem.Szépen kikapcsoltam a nyaklánc kacspát, majd átnyúj- tottam neki.Egy elcsépelt mű-mosolyt is villantottam.Érezte, hogy valami nincs rendben.Jasper-re nézett.Ő in- tett, hogy semmi köze hozzá, de Jane nem hitt neki.Fájdalom lett úrrá arcán.Sajnáltam szegényt, hiszen nem a- kart ő rosszat, csak engem akart lenyugtatni.Ez bűntudatot keltett bennem. -Viszlát!-hangoztattam ismét. Odasuhantam új családomhoz.Esmee azonnal karjaiba vont.Éreztem, hogy örül, annak ellenére, hogy mosoly- gott, tudtam, hogy ez a szívéből jön.Carlise és a többiek is megöleltek, de az övék nem volt olyan szeretetteljes, mint Esmee-é. -Üdv a családban!-mosolygott Carlise. -Mostmár vetélytársra akadtam!-somolygott Alice. -Meghiszem azt!-vigyorodtam el. -A többiek is nagyon várnak!Főleg Edward, kíváncsi a tehetségedre!-ujjongott Alice. -Én is szívesen találkoznék vele újra. -Na és vannak akiket még nem is láttál!Jacob aki vérfarkas és a családunkkal él, és Nessie aki félvér.Majdnem kifelejtettem, ott van még Taylor is.Ő nem is olyan régen csatlakozott közénk.Ő is vegetáriánus, és most talált ránk!Ők is nagyon szívesen megismernének! -Igen, igen.-helyeseltem. -Nos, még két hétig nyaralunk Európában.-jelentette ki Carlise-Lenne kedved csatlakozni? -Hát persze!-vágtam rá azonnal-Pontosan hova is megyünk? -Holnap Messina-ból indul a hajónk, ami Görögországba visz minket.Itt egy napot töltünk Athénban.Innen szin- tén hajóval Törökországba kirándulunk.Itt is egy napot töltünk.Ezután repülővel Moszkvába repülünk ahol két na- pot töltünk.Később Stockholmba, Dublinba, Liverpoolba, Londonba, Brüsszelbe, Frankfurtba, Párizsba majd vé- gül Barcelonába utazunk.Naggyából mindenhol egy-két napot leszünk. -Húha!Mozgalmas két hét!-csodálkoztam. -Ha már itt vagyunk miért ne néznénk körül?-mosolyodott el meglepettségemen. -Persze, de mindez belefér két hétbe? -Még kevesebbe is!Mivel nekünk nem kell aludnunk, sok időt nyerhetünk! -Értem.Akkor holnap tehát indulás. -Igen! -Én addig elmegyek vadászni! -Rendben!Mi addig körülnézünk. -Akkor holnap! -Szia! -Sziasztok! Felmentem a szobámba, és elkezdtem csomagolni.Egész sok cuccom volt.Pár nappal ezelőtt találtam az egyik köppenyemben (amit a Volturi-tól kaptam és szintén vissza kell adnom) egy cetlit, rajta egy cím.Gondoltam elme- gyek, és megnézem mi van ott.A csengőre Bernard volt kiírva.Belopóztam az ablakon, és nem volt nehéz megta- lálni a saját szobám.Az egyik ajtó fölé nagy rózsaszín betűkkel volt kiírva, hogy Bridget.Rengeteg csajos cuccot ta- láltam.A nagy részét elhoztam.Most pedig itt állok és ismét pakolok.Holnap egy új élet kezdődik.
|