A szoba, a tiszta feh�r szoba falai vak�t� f�nyt var�zsoltak az elm�mbe. �tragyogt�k mindazt a k�ts�gbees�st, ami Bertramom hal�la ut�n bel�m k�lt�z�tt. Megtiszt�tott�k az �d�z, bossz�szomjas gondolatokat, melyek leig�zt�k az �pelm�j�s�gemet.

     M�r tudtam, mit kell tennem. A homlokom m�g�tt izz�, �get�  felismer�s f�jdalmas migr�nt okozva t�rt utat mag�nak, besziv�rogva minden idegv�gz�d�s�be az agyamnak. 

     El kell mennem. El kell hagynom Alaszk�t, magam m�g� utas�tva a gyilkos borzalmat, mert itt nem vagyok k�pes szabadulni t�le. G�zsba k�ti a tudatomat, l�ncra veri a gondolataimat, bossz�ra �hes fenevadd� v�ltoztatva. 
 
 

     Ahogy megfogalmaz�dott bennem az elhat�roz�s, az ajt�kilincs lenyom�dott… 

     Kem�ny szobortestem megfesz�lt, mikor megrohantak az eml�kek. Mint egy mozifilm, �gy peregtek lelki szemeim el�tt a sz�rny� k�pkock�k arr�l, milyen elkeseredett megold�st is tal�ltam az elviselhetetlen szenved�sre... hogy milyen k�ptelen d�nt�st hoztam.

Elborzadva eszm�ltem r�, hogy a v�gs� hal�lba k�sz�ltem menek�lni. Ez�rt vagyok itt, ez�rt k�b�tottak el. 

     „Elk�b�tottak? M�gis hogyan lehets�ges ez???” 

     Az arcomra ki�lt a teljes d�bbenet. Nem tudtam hov� tenni a dolgot. A v�mp�rokra nincs hat�ssal semmilyen gy�gyszer, k�l�nben sincs r�juk sz�ks�g�nk: nem ismerj�k sem a betegs�geket, sem a hal�lt. Nincs mit gy�gy�tani. A haland�s�got teljesen meghazudtol� m�don l�tez�nk. 

     „De �reztem az �les f�jdalmat a karomban.” – ny�jtottam el�re automatikusan a karjaimat s�r�l�s nyom�t keresve t�k�letesen kifinomult l�t�sommal. 

     Semmit sem tal�ltam. A karhajlataimban a b�r�m ugyanolyan t�k�letesen s�rtetlen volt, mint azel�tt. 

     Egy m�sodperc t�red�kideje alatt gondoltam v�gig a t�rt�nteket, �s vizsg�ltam meg a karjaimat. 

     …egy magas, sz�ke f�rfi l�pett be a szob�ba. 

     - L�tom mag�hoz t�rt – mosolygott kedvesen, mire �n csod�lkozva b�lintottam. 

      „Nem ismerem �t, de a fajt�mb�l val�.” – m�rtem v�gig a h�feh�r, t�k�letes arcot, az izmos, szoborszer� testet, pillant�sommal v�g�l meg�llapodva a v�mp�r-vegetarianizmusr�l �rulkod� aranysz�n szemeken. 

      - Dr. Carlisle Cullen vagyok – mutatkozott be, mikor tal�lkozott a tekintet�nk. 

      K�ts�gk�v�l gy�ny�r� jelens�g, de sz�momra egyetlen isteni sz�ps�g�  f�rfi l�tezett csup�n: Bertram, akinek a szerelme kezes b�r�nny�  v�ltoztatott, meggyilkolva a bennem szunnyadoz� sz�rnyeteget. 

      - Sejla Lind – v�laszoltam, imm�r az �j, a Szerelmemnek eml�ket �ll�t� nevemet haszn�lva. Carlisle �s �n m�g sosem tal�lkoztunk, de az esk�v�nkre megh�vtuk a Cullen csal�dot is, akkor alkalmunk ny�lt volna megismerkedni. 

      „Az esk�v�nk…” – s�hajtottam magamban, �s a f�jdalom apr� t�rei sajg�st v�ltottak ki k�szobortestemb�l. 

    L�ttam magam el�tt a gy�ny�r� v�r�s �s feh�r r�zs�kkal; a halv�ny pasztellsz�nek k�l�nb�z� �rnyalataiban pomp�z�  nemes orchide�kkal; a leny�g�z�en illatos, feh�r-pirosban, j�tsz� fr�zi�kkal d�sz�tett h�zat. A csod�latos leoml�, cseppalakot form�l� csokrot a kezemben: a narancsosan pirosl� k�l�k �ltal k�r�l�lelt feh�r r�zs�kat a k�z�tt�k megb�v� z�ldeket, apr� levelekkel, a t�rt-feh�r, csipk�kkel bor�tott, apr� gy�m�ntokkal fel�kes�tett ruhak�ltem�nyt a hatalmas usz�llyal… �s Bertramot, az �n Bertramomat… Fekete �lt�nyben, h�feh�r ingben, fekete csokornyakkend�vel, feh�r r�zsad�sszel a zak�j�nak zseb�ben. 

      M�lab�s mereng�semb�l Carlisle nyugtat�an b�rsonyos hangja z�kkentett ki. 

      - Jobban �rzi mag�t? – k�rdezte agg�d� tekintettel f�rk�szve az arcomat. 

      - Igen, k�sz�n�m – feleltem, mik�zben a r�m tal�l�  k�nokat igyekeztem kipr�selni a t�d�mb�l er�sen kif�jva a leveg�t. – De hogyan lehets�ges ez? – k�rdeztem meglepetten, utat engedve a k�v�ncsis�gomnak. – Mit adott be nekem Carmen? �s mivel?? 

      - Morfiumot – jelentette ki kurt�n. – Nos, Renesmee, az unok�m sz�m�ra l�trehozott gy�m�ntt�k tov�bbfejlesztett v�ltozat�t haszn�lta hozz�. Ezek �n, b�rium, �s titan�t �tv�zet�b�l k�sz�lt t�k – l�pett k�zelebb hozz�m, az �gyam melletti feh�r karossz�kben helyet foglalva. – Az �nt 300 C� f�l� hev�tve el�sz�r b�rium, majd titan�t darabokat belekeverve egy olyan f�met kapunk, amely 58-59 C� h�m�rs�kleten kem�nyebb �s ellen�ll�bb a gy�m�ntn�l – folytatta tudom�nyos magyar�zatot adva a t�rt�ntekre. – Ilyen t�vel adta be �nnek Carmen a morfiumot. Mivel el�tte nem olyan r�gen, tal�n egy-m�sf�l hete vad�szhatott, ez�rt a v�r, amit elfogyasztott m�g jelen volt az ereiben, �gy elsz�ll�totta a gy�gyszert. 

      - �rtem – mondtam elfogad�an, magamban igyekezve hely�re rakni az elhangzottakat. – Meddig fek�dtem itt �ntudatlanul? –  n�ztem r� k�ts�gbeesve. 

      - Nem eg�sz 2 napig – v�laszolta el�gedetten. 

      N�m�n b�lintottam. 

      „Mi�rt is foglalkoztat engem az id�?... Nincs m�r, aki�rt �rdekeljen. A saj�t id�m pedig… v�gtelen!” 
 

      - Tanya elmes�lte a t�rt�nteket – kezdte �vatosan. –  Nagyon sajn�lom! – cs�v�lta meg a fej�t sz�nakozva. –  �szinte r�szv�tem Sejla. 

      - K�sz�n�m – suttogtam elcsukl� hangon. 

      Nem voltam felk�sz�lve egy �jabb besz�lget�sre a trag�di�mr�l, de er�t kellett vennem magamon. 

      „Bertram�rt!” – biztattam magam az egyetlen lehets�ges m�don. 

      - Nem hiszem, hogy Aro ilyen v�rl�z�t� l�p�sre vetemedne saj�t elhat�roz�sb�l – mondta Carlisle elgondolkodva. – Ebben Caius keze lehet. 

      „Caius…Caius, Marcus vagy Aro. Nem teljesen mindegy? Bertram �s a csal�dom sz�m�ra mindenk�pp!”  – s�hajtottam lemond�an. 

      - Tudom, milyen neh�z… – kezdte Carlisle halkan, l�tva az arcomra ki�l� k�nt, mik�zben megfogta a bal kezemet, majd gyeng�den megszor�totta – …elvesz�teni a szeretteinket. Csak halv�ny sejt�sem van arr�l, hogy mit �lhet �t most – folytatta egy�tt�rz�en. – De k�rem, ne forduljon �nmaga ellen… �JRA! – az utols� sz�t nyomat�kos�t�sk�pp enyh�n megnyomta. 

      - Ne agg�djon! – mosolyogtam r� halv�nyan. – Nem �ll sz�nd�komban �JRA – hangs�lyoztam ki �n is a j�v�id�  jelk�p�t – ilyesmivel pr�b�lkozni – biztos�tottam magabiztosan. 

      Carlisle megk�nnyebb�lten b�lintott.

      Tanya mes�lt nekem a m�rhetetlen j�indulat�r�l, de m�s dolog hallani r�la, �s megint m�sik megtapasztalni. �gy l�tszott, �szint�n agg�dik �rtem. 
 

      Visszafogott, halk kopog�s hallatszott az ajt� t�loldal�r�l. 
 

      - Gyere csak be, Edward – sz�lt ki a doktor, mik�zben tekintet�t m�g mindig rajtam pihentette. 

      Term�szetesen az illet� nagyon is j�l tudta, hogy bel�phet. A kopog�st csak udvarias gesztusnak sz�nta. Carlisle �s �n m�r j� el�re hallottuk suhan� l�pteit a szoba fel� k�zeledni, ahogy a h�z �sszes lak�ja hallhatta az eddigi besz�lget�s�nket is.

Ez a mi fajt�nk sz�m�ra mag�t�l �rtet�d�. 

      - � a fiam. Edward – intett Carlisle f�l k�zzel az ajt�  fel�. 

      Az ajt�n bel�p� fi� emberi kor szerint fiatalabb volt n�lam, v�kony, ny�l�nk, de l�that�an izmos, az arca hihetetlen�l, k�ptelen�l gy�ny�r�. T�k�letes arcvon�sok, k�cos bronzv�r�s haj, tal�n egyik leggy�ny�r�bb h�mnem� p�ld�nya a fajt�nknak, ha nem a leggy�ny�r�bb. Szemei szint�n aranysz�nben ragyogtak. 

      „Tanya egy�ltal�n nem t�lzott.” 

      Edward lezser�l az ajt� melletti falnak t�maszkodva – a magamban tett meg�llap�t�somra – r�m villantott egy mosolyt. 

      „Persze, te hallod a gondolatokat. Akkor azt hiszem, felesleges is bemutatkoznom.” – �zentem neki, mik�zben elismer�en visszamosolyogtam r�. 

      - Igen – vont v�llat, mire Carlisle magyar�zatot v�rva pillantott Edwardra. 

      - A gondolatolvas� k�pess�gemr�l volt sz� – tolm�csolta. 

      - �rtem – b�lintott a doktor. – �gy t�nik, itt m�r semmi dolgunk – mondta l�gy tekintettel n�zve r�m, mik�zben elengedte a kezem fel�llva a karossz�kb�l. 

      - Nincs – �rtett egyet Edward. – Nem fog ism�t maga ellen fordulni – jelentette ki hat�rozottan. – Egy�bk�nt te vagy az id�sebb – somolygott Carlisle-ra. 

     Biztos voltam benne, hogy a gondolataimat f�rk�szve vonta le ezeket a k�vetkeztet�seket, amit�l egy�ltal�n nem �reztem fesz�lyezve magam. Term�szetes sz�munkra, hogy haszn�ljuk egym�son a k�pess�geinket, amikor a sz�ks�g �gy k�v�nja. Edward pedig most az �n �rdekemben tette ezt. K�l�nben sem lehet neki k�nny�, nem meghallani m�sok gondolatait. S�t, tal�n lehetetlen. 

      H�l�s voltam neki, ami�rt nem fedte fel a sz�momra oly’ szem�lyes �s sokat jelent�, f�ld�nt�li �lmomat Bertrammal, ami mindent megv�ltoztatott bennem. 

      A k�ptelen gondolatokat, az elkeseredett elhat�roz�st. 

      „�lnem kell, hogy � is �lhessen �ltalam.”  – s�hajtottam f�jdalmasan. 

      - Sejla – sz�l�tott meg Carlisle kiszak�tva a mereng�semb�l. – Nem b�nn�d, ha ezent�l tegez�dn�nk? Nem l�tszom id�sebbnek N�lad, pedig m�r aggasty�n vagyok v�mp�rkor szerint is –  n�zett r�m bar�ts�gosan mosolyogva. 

      „Teh�t ez�rt mondta neki Edward, hogy � az id�sebb. Most m�r �rtem.” 

      - Nem, dehogy – v�laszoltam, viszonozva a kedves tekintet�t. 

     Carlisle nem tudhatta, hogy melyik�nk l�tezik t�bb ideje. Val�sz�n�leg az �bred�sem el�tt nem volt alkalma r�k�rdezni a Denalikn�l. Nem akart ismeretlen�l tiszteletlen lenni velem, ez�rt mag�z�dott. Tiszteletb�l. A v�mp�rok eset�ben t�bb tud�s �s tapasztalat �llhat egy emberi kor szerint 18 �ves fajt�mbeli, mint egy 40 �ves m�g�tt. Edward pedig minden bizonnyal szint�n id�sebb n�lam. Ez magyar�zza, hogy r�gt�n letegezett. 

      - El akar menni Alaszk�b�l – mondta Edward Carlisle fel�  fordulva, mikor a doktor m�r f�lig kil�pett a helyis�gb�l. 

     Mindketten r�m meredtek. A pillant�sukb�l s�t�tt az aggodalom. 

     Kifinomult tudatom azonnal meg�rtette az ok�t. 

      - A Volturi keresni fog – sz�rtem a fogaim k�zt, er�sen belem�lyesztve m�rv�nyujjaimat az �gykeret oldal�ba. 

     „H�t persze!... Az eg�sz csal�dot ki kellett irtaniuk. Ez volt a parancs. �k nem v�geznek f�lmunk�t.” – n�ztem az el�ttem �ll� k�t f�rfire t�zes tekintettel, utalva a gondolataimban szerepl� visszatasz�t� zsoldosokra. – „De akkor mi�rt nem v�rt�k meg, hogy visszamenjek a h�zhoz? Vagy j�ttek ut�nam? Hiszen Demetri bizonyosan tudta, hogy a k�zelben vagyok… Hacsak… Aronak nincsenek m�sfajta tervei velem… T�l�l�ket m�s esetben nem hagyn�nak h�tra.” – �rt hirtelen vill�mcsap�sk�nt a felismer�s. – „�… az �tkozott!” – csikorgattam a fogam, mik�zben visszaford�thatatlan k�rokat igyekeztem tenni a fekhelyemben. 

      - Sejla szerint Aronak � kell – mondta ki Edward hangosan a magamban tett elviselhetetlen meg�llap�t�st. 

      „Mi van, ha csak ez�rt? Ha… csak miattam… Miattam kellett meghalniuk???” 

      - NEEEEMMMMMM!!!!!! – sikoltottam hiszt�rikusan. 

      - Nyugalom! Nyugalom, Sejla! – termett mellettem Carlisle azonnal �tkarolva a v�llamat. 

      N�m�n zokogtam. A f�jdalmam kib�rhatatlan k�nokat okozva t�p�zta a bens�met. 

      - El kell vinn�nk innen – jelentette ki a doktor s�rget�en, mik�zben Edward fel� n�zett. 

      - Rendben – v�laszolta Edward. – Felh�vom Samet…  De tal�n el�bb jobb lenne Jacobot. – habozott egy pillanatig. 

- Igen, szerintem is – b�lintott Carlisle helyesl�en. – M�gis csak � a t�rs-alfa. 
 

      „Elvisznek innen… Innen, ahol nincs m�s csak hal�l… f�jdalom…  �s k�ts�gbees�s…” 

      Csak akkor leszek k�pes �letben maradni, ha elmegyek innen. Ezt biztosan tudtam. 

      Ez az egyetlen m�dja, hogy a gy�gyul�s �tj�ra l�pjek.