Miután sikeresen kipakoltam, azért még ettem egy mogyoróvajas szendvicset, hogy nehogy éhen haljak a suliig, bár anyu állítása szerint csak 3 sarok. Nagyon meleg volt, ezért felvettem egy sárga ujjatlan felsőt, és egy miniszoknyát papuccsal.  

Az iskola tényleg nem volt messze, gyalog mentünk, úgy érzem így is fogok iskolába járni.

Nagyon szép, vajszínű  épület, gondolom most lett felújítva. Szépen parkosítva van. A neve találó:  Wertmonti Általános Iskola. Az irodának is kellemes hangulata volt. Világossárga, kicsit kopott falak, bordó sötétítőfüggönyök. Fapadló. A pult mögött ült egy vörös hajú, elefántcsont keretű szemüveges idős hölgy ült. Apró termetű, mégse törpe.

• Jó napot! Segíthetek valamiben? – tudakolta kedvesen és érdeklődően, mint akit mindenki érdekel.
• Jó napot! Katelynn Baldey vagyok. – mondta anyu. – Ő itt a lányom, Lily, és a fiam, Justin.
• Üdvözlöm. – mondtuk egyszerre Jusinnal, amin nevetnünk kellett.
• Kérem, had mutatkozzak be. A nevem Ann Smith, de maguknak csak Mrs. Smith. – közölte gőgösen. Az előbbi szimpátiám gyorsan eltűnt.
• Be szeretném íratni a gyermekeimet az iskolába. Itt megtehetem? – kérdezte anyu.
• Igen kérem. 2 gyerek lesz? Vagy esetleg több?
• Csak ők ketten.
• Rendben. Írja alá itt, itt, itt és itt. És ezen a lapon ugyan úgy. – nyújtott át egy másik lapot is - Majd adja oda a gyerekeknek, hogy töltsék ki, egy fél óra múlva jön az igazgató, kérem várják meg, és ő pedig majd ad egy órarendet, és megmondja, hogy a gyerekek mikor kezdenek. Ha hamarabb végeznek, akkor kimehetnek egy kicsit levegőzni, tessék itt az iskola térképe, bejárhatják az udvart. – adta utasításul, mi pedig csak hallgattunk, félő volt, ha beleszólunk akkor elcsitít, és a végén újrakezdi.
• Köszönjük. – mondta anyu végül.

Leültünk egy asztalhoz, anyu elolvasta a lapokat, én pedig figyeltem. Mikor végzett átnyújtotta nekem a lapot, s aláírta Justinét is. Én is végigolvastam a lapot, megértettem mindent. Rajta volt az iskola 15 szabálya, hogy miket várnak el a tanulóktól. Ki kellett töltenem a nevem, a születési dátumomat, hogy hányadik osztályba járok, hol lakunk, taj számot, volt diák igazolvány számot, és egy aláírást kellett biggyesztenem az aljára. A taj-nál és a diáki számomnál anyu segítségét kértem, a többit tudtam. 
 

20 perccel előbb végeztünk, ezért kimentünk, és körbejártuk az iskolát. Először a hátsó  udvart nézegettük, ahol nagyon szép kis házikó volt fűzfából, és rengeteg pad, hogy szép napos időben kint lehessen ebédelni.

Utána anyu elkezdett húzni a virágos”kert” felé, ami igazából nem nevezhető kertnek, mert csak egy kis kővel körberakott hely, hogy megnézze, mi az a szép rózsaszín virág. Persze ehhez én is kellek. Mintha nem ő ismerne fel minden egyes növényt a földön…

• Lassan vissza kéne menni az irodába! – figyelmeztette Justin anyut, és engem is.
• Ó tényleg! Siessünk, ha még oda akarunk érni, uhh 1 perc alatt. – mondtam nekik, és mind a hárman gyorsabban kezdtük el szedni a lábainkat. Időre oda is értünk, igaz én nyitottam ajtót az igazgatónak, mert nem akartam rossz benyomással bevágni elé.
• Maga lenne Lily, és maga Justin? És a csinos hölgyben kit ismerhetek? – nézett anyura. Új udvarló? Ezt nem hagyom!
• Katelynn Baldey, és igen ők Lily és Justin. Én telefonáltam tegnap, hogy beirassam a gyerekeket.
• És beíratta?
• Sikeresen be. És nagyon szép a kert, és az udvar is!
• Köszönjük. Kaptak már a kollégámtól órarendet?
• Még nem. – válaszoltam neki. – csak egy iskola térképet kaptunk.
• Rendben. Hány éves vagy? – kérdezte tőlem.
• 15. 16 leszek következő hónapba.
• Akkor neked egy 10.-es órarendet állítunk össze. Justinnak pedig egy…
• 7.-est
• Igen egy hetedikest, és holnap kezdhetnek az iskolában.
• Mrs. Smith. Adna a gyerekeknek órarendet? – mondta a körmét reszelgető idős nő.
• Persze hogy adnék. Hogyne. Mert minden az én dolgom! – mérgelődött magába.

Miután átadta az órarendet, az igazgató úr, mint később megtudtuk, Mr. James Taylor, körbevezetett minket az épületen belül is. A könyvtárból még új könyveket kaptunk, amiket anyu meg is vett, hogy ne kelljen végigradírozni az egész könyvet év végén. Azt a termet is megmutatta Mr. Taylor amelyikben holnap az első órám lesz, ami Angol. Otthon, még mielőtt eljöttünk sem szerettem, de kitudja, itt lehet hogy szeretem, tanárfüggő a dolog. 

Nagyon szép teremben lesz holnap órám. Világoskék falak, és kőpadló. Mindenhol irodalmi atlaszok függnek. 3 személyes padok vannak, az igazgató elmondta, ő fogja tartani az angolt, és a 2. padban az ablak felöli hely üres. 

Miután körbevezetett megköszöntük, és hazasétáltunk. Letettük a cuccokat, előhoztuk az anyu által szerzett bicikliket a garázsból (nem is tudtam hogy van garázs), és körbetekertük Wertmontot.

• Anyu! Menjünk haza! – mondtam körülbelül 2 kilométer után. – Mindjárt elalszom, leesek a bicikliről.
• Ne panaszkodj már! Én is álmos vagyok, de bírom. Az öcséd mondta hogy ne jöjjünk, ő otthon maradt, te is maradhattál volna. Még elmegyünk itt jobbra, állítólag itt lesz a bolt, és mehetünk haza.

Befordultunk a sarkon, és egyből megláttunk egy kis közérdet, ami bár milyen meglepő, vasárnap is nyitva volt. Anyu gyorsan be is szaladt, hogy vegyen valami kaját estére, nem szeretne pizzán élni. Ő abba a furcsa emberkörbe tartozik, akik nem szeretik a pizzát, ilyet sem nagyon hallottam még, így kell szeretni, így szeretem. Nem tudom, miket vett, de jó sok ideig bent volt. Ahhoz képest elég kevés cuccal jött ki. Csak egy papírzacskó volt nála.

• Most már mehetünk haza? – kérdeztem tőle, amint a boltból kilépett. Nem vártam nemleges választ, mert már menetirányba is fordultam, hogy már indulok is
• Mehetünk. Látom, nem szeretnél többet bringázni. – mondta szomorúan, és én elindultam előre. Szerencsére jó a memóriám, ezért megjegyeztem merről jöttünk.

Mikor beértem a házba elvettem anyukámtól a zacskót, és kipakoltam. Láttam hogy vett egy nagy doboz műzlit is, és tejet. Öntöttem egy tálba és elkezdtem falatozni.

A mai nap első rendes tápláléka, amit a szervezetembe jutatok. – gondoltam magamban, mikor az órára néztem. Most múlt 3 óra. És Október 28.-a van. Holnap lesz egy hónap múlva a születésnapom! Király!

- Lily! Megtennél nekem valamit? – nem kérdésnek hangzott, de azért úgy vettem és teli szájjal bólintottam. – Vigyázz egy 10 percre a házra, mert elmegyek fürdeni. És halkan legyél, mert Justin alszik még. És ne hagyd égve a villanyt. Ha megetted tedd be a tálat a mosogatóba. Köszi

Még egyet bólintottam, mire anyu elvonult. Még be sem jártam a házat úgy igazából. Csörögni kezdett a mobilom. Belenyúltam a zsebembe, és a kijelzőn láttam, Jess hív. Feladhatom a ház felderítését egy időre.

• Szia csajszi! Mi újság?
• Héé! Nem azért hívtalak fel hogy én meséljek magamról! Te mesélj! Milyen az új hely?
• Hát szép! Óriási kör alakú szobám van és nagy gardróbom, és van erkélyem is.
• Húú hát az nagyon király! És mikor látogathatlak meg? – kérdezte, erre én is kíváncsi lennék…
• Hát Jess, fogalmam sincs. Majd megbeszélem anyuval, és felhívlak.
• Rendben – mondta, és hallottam hogy csöngettek.
• Lily! Kinyitnád? Hallottam meg anyu kiabálását a fürdőből, legalább is azt hiszem, hogy a fürdőből.
• Jess, le kell tennem, valaki csöngetett, és én vagyok a felügyelő. Szia Puszi!
• Szia! Pusz-Pusz! – és letettem a telefont.
• Szaladok! – kiabáltam az ajtó előtt állónak, hogy el ne menjen.

Mikor kinyitottam az ajtót, 4 idegen állt előttem. Egy férfi, neki barna haja volt, nem olyan sötét, mint a gyerekeknek. A nőnek vöröses haja volt, és szép karcsú alakja. A gyerekek hasonlítottak, mégis különböztek. A lánynak a válla alá érő sötétbarna haja volt, és szép alakja. A fiú izmos test alkatú volt, neki is sötétbarna haja volt, és kedves mosolya. Olyan „csajok kedvence” típus. Biztos valami pon-pon lány barátnője van. Jajj kezdek begolyózni…

• Szia! Mi itt lakunk a szomszédban, és gondoltuk eljövünk bemutatkozni. Én Mike vagyok, ő itt a feleségem Elizabeth. És a gyerekek Carly és Jered. – mondta Mike.
• Üdv. Lily vagyok! – mosolyogtam. Az egész család, olyan fura. Különböznek, mégis hasonlóak. Olyan mint a Twilight-ból a Cullen család, csak lehetetlen hogy vámpírok éljenek itt. Pff. – Jöjjenek beljebb, mindjárt szólok anyunak, és ő is bemutatkozik, addig üljenek le egy pillanatra. – Elfoglalták helyüket az asztalnál, és futottam a mályva színű folyosón anyu hálójáig. Bekopogtam:
• Anyu átjöttek a szomszédék bemutatkozni! Lécci siess! – és kilépett a szobából. Egy farmer volt rajta, és egy hosszított felső. Csodásan nézett ki. – Wow. Na gyere!

Kisétáltunk, és anyunak is bemutatkoztak. Kiderült, hogy Carlyval egy osztályba fogok járni, míg Jered 2 évvel idősebb mint én. Mr. és Mrs. Jonsons az iskolában tanít. Mike történelmet, Elizabeth pedig földrajzot. A történelemmel ki vagyok békülve, de a Földrajz az az a tantárgy amit a legjobban utáltam Wertmont előtt. 

Miközben anyuék elfecsegtek mindenféle dologról, Jered Carly, és én csendben ültünk, és én őket figyeltem. Most vetem észre, miért hasonlítanak ennyire, mindegyikőjüknek, még a felnőtteknek is, olyan szép, sőt gyönyörű zöld szeme volt. De nem olyan tömeg zöld, mint általában az embereknek. Ha egyikőjük szemébe belenéztél, elvesztél benne. Mintha a szemük vonzaná a tekinteteket. Ott csillogott bennük az egymás iránt érzett szerelem. Jered szemében mást is láttam. És Carlyéban is. Mindig, amikor rám néztek. Jeredben ott volt a félelem a féltés is, míg Carlyéban szeretet felém is. Mintha máris befogadott volna.

• Lily! – szólt anyu. – menj fel Carlyval és Jreddel az emeletre, vagy ki a hátsó udvarra. Van ott egy régi pad, nagyon hangulatos, üljetek le egy kicsit kinn. Szívjatok friss levegőt.
• Rendben. Van kedvetek kimenni, és leülni a régi padra? - Kérdeztem őket.
• Persze hogy van! – mondta csilingelő hangján Carly. – Igaz Jered. – bökte oldalba bátyját, aki egy kicsit elbambult.
• Ja igen, persze szeretnék.
• Akkor gyertek! – intettem nekik, szó nélkül követtek.

Kiértünk a hátsó udvarra, ahol igazság szerint még én sem jártam. Csodálatos kert volt, olyan zöld. 

• Lily! Megkérdezhetem, hogy miért költöztetek el onnan ahonnan jöttetek? – kérdezte Carly

Nagy levegőt vettem és elkezdtem:

• Megkérdezheted. Carly. Nehéz nekem erről beszélni. Na mindegy, ha már elkezdtem. Édesapám egy balesetben életét vesztette, és anyunak döntenie kellett, hogy szeretné-e ha egész életünkben a sajnálatokat hallgassuk. Vagy… - lecsordult egy könnycsepp az arcomról. – inkább elmenekülünk a problémák elől. És hát itt vagyunk, ahonnan indultunk, annak a világnak pont az ellentétében, igaz, nem sok a különbség, de mégis fáj a költözés. – mondtam ki, ami a szívemen, az a számon módon.
• Sajnálom hogy felhoztam. – ölelte át a vállamat suttogva. Ekkor észrevettem hogy a bátyja nem is szólt még.
• Semmi baj. Van valami sport vagy tánc az iskolában, hogy azért tisztában legyek a lehetőségekkel? – kérdeztem Jeredet.
• Hát, igazából nem tudom, mert hát én nem lány vagyok, de tudom hogy lehet jelentkezni félévkor a Hip-Hop csoportba és indítanak egy lányfoci csapatot is.
• Hmm… Az jó lesz. Carly, te jársz velem focira, ha beiratkozom? – kérdeztem.
• Tudod, én inkább a hip-hop-ot részesíteném előnyben, de szeretek focizni is. Lehet kipróbálom.
• KösziKösziKöszi! – mondtam el egy szuszra.
• Szívesen. Te sportoltál valamit?
• Hát, 2 évig kézilabdáztam, utána pedig futottam.
• Tényleg? Imádok kézizni. Kedvenc sportjaim egyike, habár, én lovagolok.
• Az jó. – mosolyogtam rá. – Nektek mi lesz az első órátok?
• Hát nekem angolom lesz – felcsillant a szemem. – Az igazgató úrral. – mondta fancsali képpel.
• Milyen furcsa… -  vigyorogtam. Nekem is angolom lesz!
• Nekem azt hiszem… Földrajzom. Ha jól tudom. De aztán ki tudja. – mondta lazán Jered.
• Megyünk együtt iskolába? – kérdeztem reménykedve, hogy ne az öcsémmel kelljen iskolába járnom, igaz ő ugyan úgy velem jön majd, de ha többen megyünk nem idegesít annyira. Remélem igent mond.
• Háát. – nézett össze Jered a húgával. – Mi igazából… Tudod mit! Félre legyél a ház előtt.
• Köszi! Örök hála! Nem akarok egyfolytában rajtatok lógni ám, csak eddig itt még nem… - tényleg! itt nem ismerek senkit – nem ismerek senkit. – folytattam megdöbbenve.

Még Egy órán keresztül biztos dumáltunk, és Jered is egyre többet beszélt, és mi pedig hallgattuk a vicces sztorikat, amik megtörténtek vele, de sajnos hamar el kellett menniük. Megígértük egymásnak, hogy holnap iskola után is találkozunk, így hárman, és én meghívom őket valamire. Elsőre nem akarták elfogadni, de meggyőztem őket, és utána a városkát is megmutatják.  

Este megbeszéltem Justinnal, hogy a szomszéd srácokkal megyünk iskolába. Majd elmentem aludni.