*Alec szemsz�ge*

Elment. ELMENT!

Gondoltam, hogy felmegyek Izzyhez, el akarom neki mondani, hogy nem �gy van ahogy gondolja.
Bel�pve a szob�ba csak a kih�lt hideg �gyat atl�ltam. Ben�zetem a f�rd�szob�ba de nem tal�ltam. Elment. Elsz�k�tt, �s r�ad�sul miattam.
- Nem, nem lehet! - sutogtam �s a padl�ra rogytam. Bizony�ra ezt m�r mindenki meghallotta �s oda�z�nl�tt a szob�ba.
- Alec, hol van Angyalka? - k�rdezte r�m�lten Mary, kiugrott Jane karjai k�z�l, ide szalatt hozz�m �s �tfogta - vagyis megpr�b�llta - karjaival a fels�testemet.
- Elment, elsz�k�tt, �s mindez miattam... - a v�g�re m�r k�nnyek n�lk�l zokogtam.
Tudtam, hogy ami k�zt�nk van az valami csod�latos, megfoghatatlan. Szerelem volt els� l�t�sra. Tudom, hogy � is �gy �rez ir�ntam, �s �n megb�ntottam. Biztosan f�lre�rtette azt amit mondtam. De, hogy is hihette, hogy �n nem szeretem? A szavaim b�ntott�k meg �gy, biztosan. M�g f�l se fogtam telejesen, hogy mi is t�rt�nt. Eg�sz nap csak a f�ld�n �ltem �s nem mozdultam. Ez �gy ment egy h�tig.

- Alec! Gyere, vad�sznod kell! - sz�lt f�l Alice. Nem mozdultm, nem akartam megmozdulni, csak �lni �s Izzyre gondolni. ez volt ami kit�lt�tte az id�met. Azt�n kicsap�dott az ajt� �s Jane �lt le mell�m a f�ldre.
- Alec, k�rlek, ez nem mehet �gy tov�bb. K�rlek.
- Jane, �n nem b�rom n�lk�le. Annyira f�j, hogy elment, �s miattam mert nem adtam el�gszer a tudt�ra, hogy mennire szeretem.
- K�rlek, ne ostorozd magadat, minden rendbej�n..., majd egyszer - az utols� szavait m�r alig hallotam, m�g �gy v�mp�r f�lnek is halk volt.
- Elmegyek vad�szni - �lltam f�l hirtelen �s megindultam az ajt� fel�. Jane is k�vette mozdulataimat mikor sz�l�sra nyitotta volna a sz�j�t.
- Egyed�l. - hangs�lyoztam ki �s nyomat�kos�tottam meg a mutat�ujjam felmutat�s�val.
- H�t j�. - hajtotta le a fej�t.
Az er�be �rve megcsapott az a k�l�n�s m�z�des illat - Izzy - k�vettem eg�szen az �ce�nig. Azt�n csak egyszer�en elt�nt. Annyira hi�nyzik, borzalmasan hi�nyzik, el se tudom mondani, hogy mennyire. Ezt a f�jdalmat nem �rti senki.
- �n tudom, hogy mit �rezhetsz most. - j�tt mell�m Edward.
- B�nom, hogy nem mondtam neki el�gszer, hogy szeretem. Akkor tal�n...
- Ezzel nem oldasz meg semmit.
- Ezt, hogy �rted? - k�rdeztem g�nyosan - Ha j�l tudom te is hasonl�k�ppen volt�l...
- Ne t�vezd �ssze a hejzetet, nem ugyan az...
- Edward, te elhagytatd Bell�t, pontosan tudod, hogy mit is �rzek most.
- De az �nmarcangol�ssal nem m�sz semmire.
- Mondja ezt az �lland� machoista. - g�nyol�dtam megint. Nem akartam megb�ntani Edwardot, de m�g is megtettem. Tudom, hogy mien pocs�k �rz�s, ha felh�nytorgatnak neked valamit, ami m�lyen megb�ntott.
- Tudom, nem kell menteget�zn�d. - v�laszolt a gondolataimra. Elmosolyodtam, Emmet m�r r�g r�kiab�llt volna, hogy : - H� �csk�s, sz�llj ki a fejemb�l! - pr�b�llatm ut�nozni Emmet mack�s hangj�t gondolatban t�bb - kevesebb sikerrel. De ahogy eln�zem kicsit oldottam a fesz�lts�get k�zt�nk.