*Izzy szemszöge*
A vadászatra nehezen tudtak rávenni.
- Izzy, ezzel az ellenkezéssel csak magadnak ártasz. Még mindíg gyenge vagy. - állapította meg John.
De ez, ez annyira undorító. - fintorogtam egy ekhaladó szarvasra.
- Hummm... Szerintem igazán - szippantott a levegőbe Jesse - jó illata van. - mosolygott, sőt inkább vigyorgott.
- Szerintem meg nem! - vágtam rá rögtön kicsit több élell a hangomban mint ahogy én azt akartam.
- Na jó, kezdjünk neki a vadászatnak, kölykök. - ez olyan, fújj, én ezt meg nem "eszem", nem tudnak rávenni - fintorogtam, elég viccesre sikeredett ahogy láttam Jessen ezért még tovább vágtam a "pofákat", itt teljesen elszakadtt a cérna - de nem csak nálam. Jesse már fogta a hasát és összerögyott a földön a nevetéstől. Ezt én sem tudtam tovább komolyan nézni és nevetni kezdtem azon ahogyan Jesse röhög. Elég vicces volt ahogy ott fetreng a földön...
Mikor összeszedte magát elment Annabellel együtt vadászni, Katya is úgy tett mint gyermekei. Egyedül csak John maradt itt velem.
- Várj meg itt. El ne mozdulj! - mondta szigorúan de a mosolyát John se tudta elrejteni.
- OK. - mondtam, de nem sejtettem, hogy mit is fog csinálni, vagyis sejtettem de nem akartam arra gondolni, hogy mi lesz.
John egy szarvssal a hátán tért vissza. Aj-jaj. - gondoltam.
Elém dobta a halott szarvast és azt mondta
- És most kezdjél neki. - parancsot - de azért még is kedvesen - rám.
- Ez nekem nem fog menn. - jelentettem ki kicsit félve - jiszen mi lesz ha megölöm, oh de hiszen nem ölhetem meg mert már halott. Buta Izzy - kopogtattam meg gondolatban a fejem búbját.
- De igen, menni fog. Ha bemagyarázod magasnak, hogy nem fog menni akkor tényleg nem is fog menni. - megráztam a fejemet - de éreztem, hogy lassan beadom a derekem és nem ellenálok tovább. Hiszen mi lenne ha nem ennék? Meghalnék. Még a halál is jobb, hiszen akkor talán nem lennék ilyen boldogtalan. Nem kellek Alec-nek, akkor meg minek éljek. Mióta átváltoztam Ő az életem, pedig alig ismerem. De el kell felejtenem hiszen neki nem kellek...
John nem mozdult csak állt és hol a halott szarvasra hol meg rám pillantott. Ahogy a szarvasra néztem az erőm teljesen ehagyott, csak arra eszméltem föl, hogy a térdeim felmodták a szolgálatot , és próbáltam nyitva tartani  a szemeim.
Utolsó csepp erömmel még láttam ahogyan John feltépi a szarvas bőrét, és itt megszakadtt minden. Próbálltam elenállni és kinyitni a szemeimet, de minden hiába...

*John szemszöge* (kivételes)

Feltéptem a szarvas bőrét amilyen gyorsan - vámpír sebességgel - csak tudtam és Izzy szájához emeltem. Elösször nem reagált, de utána, mintha újra éledtt volna. Még nem ébredt fel ezértöntöttem még egy kis vért a  szájába. Aztán már csak várnom kellet. Pár perc múlva pislogni kezdett, gyorsan körbenézett maga körül, a szemei megakadtak a szarvason. Nem értettem, ez a lány annyira kiszámíthatatlan. A szarvas után kapott, rögtön rátapasztotta a száját, és szívni kezdte az éltető nedűt. Ez a lány nagyon furcsa, hiszen amíg nem muszáj addig nem táplálkozik. Új szülött és mijen fejlett az önkontrolja, bár lehet, hogy csak a vér szagától undorodik.
Anna is ilyen volt újszülöttnek. Nem akart táplálkozni, úgy látszik ez náluk valami családi vonás.