(Gabriella szemszöge) 

Miután végre hazaértünk Jacobbal azonnal engedett nekem egy forró fürdőt, ahogy ígérte, majd magamra hagyott a fürdőben, hogy nyugodtan áztassam magam. Nekem az volt a nagyszerű tervem, hogy ő is velem fürdik, mint ahogy legutóbbis együtt fürdöttünk fehérneműben, de hajthatatlan volt. Már legalább húsz perce feküdtem a meleg vízben, az arcomon pedig egy hatalmas adag konyharuhába csomagolt jég volt. Ami a gőz hatására mondjuk elég gyorsan olvadt, de így is kellemesen lehűtötte a sajgó arcomat. Carlisle szerint néhány napon belül teljesen el fog tűnni a nyoma. Nem annyira súlyos a helyzet, mint amekkora drámát Jake csinál belőle. Bár nagyon is értékelem, hogy aggódik értem. Miután már teljesen ellazultam, és kellemes fáradtág telepedett rám kimásztam a kádból, és miután megtörölköztem gyorsan felkaptam a pizsamámat. Miért hozott nekem pizsamát Jacob fényes nappal? Nem fogok egész nap és még éjszaka is aludni, ez egészen biztos.

• Jake, tiéd a fürdő – szóltam ki. Mire az ajtó azonnal kivágódott, a következő pillanatban pedig már az ágyban is voltam. Mellettem egy vázában rengeteg vadvirág volt, és egy tálca tele mindenféle finomsággal. A dvd lejátszóban pedig az egyik kedvenc filmem volt beállítva, csak el kellett indítani. – Mh… micsoda kiszolgálás – mosolyogtam szerelmemre. Ezek szerint teljesen komolyan gondolta a lábadozásomra vonatkozó gondolatait. Azért ez már talán túlzás, na nem mintha nem élvezném. Sőt.
• Te csak pihenj – nyomott egy csókot az ajkaimra. – Gyorsan megfürdök, aztán már itt is leszek. Fel ne kelj – mondta gyengéden.
• Azért ennyire nem vagyok törékeny virágszál – csóváltam meg a fejem.
• Nekem az vagy, hagyd, hogy elkényeztesselek – nézett rám ártatlanul. Ezek a fekete szemek. Na jó, hagyom magam, pedig általában nem vagyok egy egész nap semmittevő fajta, de ha Jacob is itt marad velem, akkor miért is ne tehetnénk.
• Jól van, hagyom magam – egyeztem bele, mire szélesen elmosolyodott. Majd egy szempillantás alatt eltűnt a fürdőszobában, de úgy tíz perc múlva már vissza is ért. – Miért nem lazítasz egy kicsit? – kérdeztem rosszallóan. Úgyis tudtam, hogy azért jött vissza ilyen hamar, mert nem akart sokáig egyedül hagyni.
• Itt is lazítok – vágta rá azonnal. Majd ledőlt mellém az ágyra, és ránk húzta a takarót. – Te pedig miért nem ettél? – kérdezte csalódottan.
• Azért, mert ez elég kettőnknek is, úgyhogy gondoltam megvárlak – mosolyogtam rá.

Majd a tálcát az ölembe tettem úgy, hogy Jake is kényelmesen elérje, és bármit el tudjon csenni róla, amit szeretne. Úgyis tudtam már, hogy mik a kedvencei, úgyhogy szándékosan otthagytam a fahéjas péksütiket, meg a tejeskávét. Úgyhogy enyém lett a rántotta, és a tea. Így neki is és nekem is a kedvencem jutott. Persze szerettem a péksütit is, de valahogy mindig is sós párti voltam. Inkább tojás, mint sütemény reggelire. Miközben reggeliztünk elindítottam a filmet is. Imádtam ezt a filmet. Igaz, hogy most már tudtam a vámpírokról mindent, de ettől még ez egy remekmű. Interjú a vámpírral. Egyébként is, itt is vannak szimpatikus, és unszimpatikus karakterek is. Carlisle mutatott egy képet a Volturiról, most szemlélve a filmet Banderas egy kicsit Aro stílusú. Brad Pitt karaktere pedig vegyíti a bölcs Carlisle-t és az önmarcangoló Edwardot. Igazság szerint Lestat karakterét, akit Tom Cruise játszott, nem tudtam hova tenni. Talán ő csak simán nomádnak volt mondható. Igen, ez a legjobb jelző rá. A tudásommal egészen új látásmódba került az egész film, de érdekes volt így szemlélni a dolgot. Amikor először láttam ezt a filmet, még természetesen fogalmam sem volt róla, hogy ezek az élőlények valóban léteznek. Egyszerűen csak csodáltam őket, mert szépek voltak, és örökké fiatalok, bár nem biztos, hogy ez feltétlenül áldás, hiszen a korok csak rohannak mellettük, és ők mind egyre keserűbbek lettek. Vajon én is halhatatlan lettem a harapástól, mint ők? Carlisle szerint nagy valószínűséggel a testem megállt ezen a ponton, ahol most vagyok. Működik a testem, de nem öregszik. Különös ez az egész helyzet. Félelmetes és izgalmas egyszerre. Mindig is másnak éreztem magam, mint a többiek, de most, hogy tényleg más lettem egy kicsit fura ez az egész.

• Min gondolkozol ennyire? – szakított ki Jake az elmélkedésből.
• Semmi különösön – legyintettem.
• Nos, akkor sokáig tudsz a semmin elmélkedni, mert a filmnek vége, te pedig még mindig elgondolkozva bámulod a képernyőt – állapította meg szerelmem.
• Csak elgondolkoztam, hogy most én mi is lettem valójában – válaszoltam őszintén.
• Ezt meg, hogy érted? – kérdezte döbbenten.
• Nem vagyok ember, és nem vagyok vámpír sem, de nem vagyok félvér sem. Valami behatározhatatlan lény lettem az evolúcióban – magyaráztam a dolgot.
• Te vagy az én gyönyörű kedvesem. Teljesen mindegy, hogy vámpír, ember, félvér, vagy akármi behatározhatatlan lény lettél. Bár ha engem kérdezel, akkor leginkább ember maradtál. Eszed ágában sincs vadászni, ugyanolyan kedves, és szerény vagy, mint amikor megismertelek. Talán a bőröd lett még selymesebb annál is, mint volt, pedig hidd el, hogy eddig sem volt semmi – simított végig a nyakamon. – Úgyhogy ilyeneken ne gondolkozz. Te így vagy tökéletes, ahogy vagy.
• Mi lesz, ha mégis csak elkezdek majd egyszer öregedni? – kérdeztem idegesen. Ő örökké élhetne nélkülem is, csak akarnia kell.
• Akkor feladom a farkas létet, és együtt leszünk idősek – rántotta meg a vállát teljesen természetesen. – Nem kell ilyeneken törnöd azt az okos, kis kobakodat – mondta mosolyogva.
• Rendben – egyeztem bele.

Igazából nem is tudom, hogy miért kezdtem el ezen gondolkozni. Talán csak azért, mert a film kapcsán sok minden eszembe jutott. Mindenesetre hagytam, hogy Jake elvegye a tálcát az ölemből, és a földre tegye, majd kiválasztott egy másik filmet, amit szintén nagyon szerettem, „Wimbledon – Szerva itt, szerelem ott”. Annyira aranyos volt ez a film. Ahogy harcol egymással a két főszereplő, pedig pontosan tudják, hogy halálosan szerelmesek egymásba, mégis állandóan összekapnak valamin. Amint Jacob visszafeküdt mellém az ágyba odaaraszoltam hozzá, és szorosan a mellkasára simultam. Szerettem a forró bőréhez bújni, és hallgatni a szapora szívverését. Annyira nyugtató volt, na és az illata. Az sem volt éppen semmi. Kellemes fenyőfa, és moha illat áradt a bőréből. Pontosan olyan volt, mint a forksi erdő eső után. Mindig is imádtam az erdőt egy frissítő zápor után. Csak az volt a gond ezzel az illat, szívdobogás, és melegség kombinációval, hogy nem tudtam a szemeimet tíz percnél tovább nyitva tartani. Észre sem vettem, hogy mikor nyomott el az álom. Amikor legközelebb feleszméltem már estefelé járt. Óvatosan, alig mozdulva felkukucskáltam Jacobra, aki szintén aludt. Halkan szuszogott, miközben a karjai szorosan magukhoz vontak. Nem akartam felébreszteni, úgyhogy visszatettem a fejem a mellkasára, és pihengettem tovább. Aludni már nem aludtam vissza, de nagyon kellemes volt csak így feküdni, csendben, biztonságban, de ami a legfőbb jó volt benne, hogy kettesben voltunk. Itt a házban nagyon ritkán volt alkalmunk kettesben lenni, de most, hogy biztosan nem fog megzavarni minket senki, esetleg megpróbálhatnánk elmélyíteni a kapcsolatunkat. Vagy lehet, hogy nem kéne nekem kezdeményeznem a dolgot? Már együtt vagyunk egy ideje, de Jacobnak még csak eszébe sem jutott a csókoknál, és simogatásoknál tovább menni, nem mintha ez rossz lenne, sőt, minden érintése őrjítően gyengéd, és jóleső. Valószínűleg csak azért nem próbált meg tovább menni, mert nem akar engem sürgetni. Miközben ezen gondolkoztam észre sem vettem, hogy bal kezemmel simogatni kezdtem a mellkasát. Már csak azt vettem észre, hogy szerelmem mocorogni kezd, majd végigsimít a hajamon.

• Mikor ébredtél fel? – kérdezte álmosan.
• Nem régen – mosolyogtam rá.

Mély levegő, most vagy soha. Gondoltam elszántan, majd feljebb kúsztam a mellkasán  és szenvedélyesen megcsókoltam. Legalábbis nagyon reméltem, hogy szenvedélyesre fog sikerülni. Bár a jelek szerint elég jól sikerülhetett, mert néhány pillanattal később már a hátamon feküdtem, Jake pedig rajtam. Finoman beletúrt a hajamba, nyelve az enyémet kereste, és amikor rátalált az egész testemben furcsa, de jóleső borzongás futott végig. A combjaival pedig óvatosan szétfeszítette a lábaimat, hogy kényelmesen el tudjon helyezkedni felettem. Néhány pillanatnyi bizonytalanság után bátran átöleltem lábaimmal a derekát, ezzel még közelebb húzva magamhoz. Már éppen kezdtem örülni, hogy sikerült szavak nélkül is ösztönöznöm, hogy tegyük meg a következő lépést a kapcsolatunkban, amikor egy utolsó finom kis puszi után rám nézett, elmosolyodott, majd le akart gördülni rólam, de én makacsul csimpaszkodtam belé kézzel-lábbal, így nem sikerült neki elhúzódni.

• Mi a baj? – kérdeztem döbbenten. Talán nem vagyok jó? Mégiscsak jobb lenne, ha több tapasztalattal rendelkeznék. Bár ha belegondolok mégsem, mert büszke vagyok rá, hogy életemben először az fog hozzám érni, akit igazán szeretek. Ez így szép, és jó. Mindig is így akartam, hogy megtörténjen.
• Nincs semmi baj, csak nem hiszem, hogy ez a legjobb időpont – mondta, majd rám ereszkedett, és szorosan átölelt.
• Miért? Mi a gond azzal, hogy itt és most? – kérdeztem döbbenten.
• Egyrészt megsérültél, másrészt nem akarom, hogy elsiess bármit is, ha nem vagy biztos benne, hogy akarod – válaszolta könnyedén.
• Miből gondolod, hogy nem vagyok benne biztos? – kérdeztem kíváncsian.
• Mert az imént megremegtél – válaszolta határozottan.
• Arra a jóleső borzongásra gondolsz megremegés alatt, amit akkor produkáltam, amikor a nyelved megtalálta az enyémet? – érdeklődtem. Bár éreztem, hogy egyre inkább elvörösödök, ahogy kimondtam a szavakat.
• Igen, pontosan arra gondolok – bólintott rá Jake.
• Az nem azért volt, mert megijedtem – ráztam meg a fejem. – Nagyon jól eset, amit csináltál, és ezért történt – magyarázkodtam szemlesütve.
• Biztosan? – kérdezte gyanakvóan. – Én tudok várni – fűzte még hozzá.
• Te lehet, hogy tudsz várni, de miért tennénk, hogyha te is, és én is vágyunk a másikra? Mindketten tudjuk, hogy az életünk összekötődött örökké, a lelkünk a másiké, akkor a testünk miért ne válhatna végre eggyé? – záporoztak belőlem a kérdések. – Én tökéletesen bízom benned, és…

A jelek szerint Jacob csak erre a mondatra várhatott eddig, mert még lett volna mondanivalóm, de ajka már az enyémen volt, és nyelve gyengéden, de mégis határozottan kért bebocsátást, amit én készségesen meg is adtam neki. Átadtam magam az érzésnek és úsztam a boldogságban, hogy végre megtörténik az, amire már azóta várok, amióta megismertem őt. Sokáig csókoltuk egymást, mielőtt Jake egyik keze elindult a pizsama-felsőm gombjai felé, és kínzó lassúsággal elkezdte lefejteni rólam az anyagot. Elszakadt a számtól, és csókokkal hintette be keze nyomát végig, egészen a köldökömig, ahol végleg szétnyílt az anyag a testemen. Kicsit ideges voltam, mert a melleimet a legkevésbé sem lehetett túlságosan nagynak nevezni. Sőt, én inkább kifejezetten kicsinek tartottam őket, mondjuk mivel magam sem voltam egy nagy valami az ötven kilómmal, ezért normális méretűek voltak hozzám képest. Arányosak. Félve néztem le, amikor szerelmem lassan lefejtette rólam a felsőt, és kíváncsian vártam a reakcióit, de mivel csak elragadtatottságot fedeztem fel az arckifejezésében csalódottságot nem, így meg is nyugodtam. Ajkai elhagyták a számat, és az arcomat, hogy lejjebb helyezkedve birtokba vehesse a kulcscsontomat, majd még lentebb haladva elérjék a kebleimet, amik már felkészülten várták, hogy Jacob végre megérintse őket. Hihetetlen érzés volt, ahogy forró lehelete megborzongatta mellem érzékeny középpontját, majd ahogy szerelmem gyengéd puszikkal lepte be az egész halmot, míg egyik kezével a másikat simogatta. Nem tehettem róla, de hangosan ziháltam. Teljesen megszűnt a külvilág, és egyre jobban éreztem a sürgető lüktetést is a derekamtól délre. Mindkét kezemmel Jacob hajába túrtam, majd egyik kezemmel elindultam lefelé, hogy végigsimítsam izmos hátát. Mire ő is megborzongott, de tudtam csak azért, mert hasonlóan jól eshetett neki az érintés, mint nekem. Jake ajkai megállíthatatlanul vették birtokba a testem egyre lejjebb és lejjebb haladva, és én egyre jobban úsztam a mámorban, amit az érintései váltottak ki belőlem. Majd mikor feltérdelt és ujjait beakasztotta a pizsamanadrágomba készségesen emeltem meg a csípőm, hogy megszabadíthasson tőle, és immáron csak egyetlen falatnyi bugyiban feküdtem előtte. Jake csillogó szemekkel pásztázta végig a testem, én pedig éreztem, hogy elpirulok. Elég szégyenlős voltam világ életemben, de most valahogy mégsem bántam, hogy itt fekszek előtte szinte teljesen meztelenül, hiszen ő Jacob volt, és most minden valahogy olyan természetesnek hatott. Mintha nem is először lennénk együtt, na jó ez azért túlzás, de akkor is olyan megnyugtató, és felpezsdítő volt egyszerre az egész. A testem pontosan tudta, hogy hogyan kell reagálnia az érintéseire, én pedig hagytam, hogy az ösztöneim vezessenek. Mikor Jacob újra fölém gördült a lábaimat azonnal a dereka köré kulcsoltam, és közel vontam magamhoz, minek következtében vágya egyértelműen a legérzékenyebb pontomhoz feszült, az érzéstől önkéntelenül is felnyögtem, ahogy Jake is. Már csak a bugyim, és az alsónadrágja akadályozott meg bennünket szerelmünk beteljesedésében. Ám mielőtt még bármit is léphettem volna, hogy én is kényeztessem őt, éreztem, ahogy Jacob tenyere a mellemtől kiindulva egyre lejjebb halad, egészen addig, amíg el nem érte a combom belső felét, majd újra felfelé indult. A lábaim egy pillanatra önkéntelenül is megfeszültek, hiszen még senki nem érintett meg engem ott.

• Lazulj el, vigyázok rád – suttogta a fülembe.

Majd amikor az izmaim elernyedtek tovább indult a kezével, és finoman végigsimította a lüktetésem központját. Az érintése hihetetlenül puha, és lágy volt, és az érzéstől, amit kiváltott belőlem azonnal teljesen ellazultam. Kellemes bizsergés cikázott át az egész testemen, és a percek múlásával egyre inkább úgy éreztem, hogy felrobbanok a kényeztetés alatt. Szégyentelenül nyögdécseltem, és sóhajtoztam, majd hirtelen az egész testemen átfutott egy földöntúli érzés, amihez még csak hasonlót sem tapasztaltam soha életemben. Jacob viszont még mindig nem hagyta abba a simogatást, egészen addig folytatta a jóleső köröket legérzékenyebb pontomnál, amíg nem hagyott alább a zihálásom. Behunyt szemmel pihegtem, és legközelebb csak arra eszméltem fel, hogy kedvesem újra fölém gördül, majd megéreztem vágyát, ami tökéletesen felkészülten várta a bebocsátást nőiességembe. Mikor került le rólam a bugyim, és Jacobról az alsónadrágja? Úgy tűnik, hogy teljesen elvesztettem a külvilággal a kapcsolatot. Szerelmem végtelen gyengédséggel, és szerelemmel nézett le rám, és tudtam, hogyha most egy kis fájdalmat is fog okozni, bár természetesen nem szándékosan, akkor is ez lesz életem legtökéletesebb élménye, mert vele élhetem át. Biztatóan rá mosolyogtam, mire azonnal lehajolt hozzám, és lágyan megcsókolt, nem sokkal később pedig egy apró, de határozott lökéssel belém hatolt. Ártatlanságom elvesztése viszont fele annyira sem fájt, mint ahogy hittem, hogy fog. Talán Jake gyengédségének, és türelmének köszönhetően, de éles, szúró fájdalom helyett csupán egy kicsit kellemetlen feszítést éreztem odalent, miután pedig megszoktam az új helyzetet, az is elillant olyan gyorsan, ahogyan jött is. Sosem mertem volna még csak remélni sem, hogy ennyire fognak rám vigyázni, amikor lányból nővé érek. Szerelmem még mindig mozdulatlanul feküdt felettem, amikor kinyitottam a szemeimet. Az ő szemei csakis mérhetetlen szerelemről, boldogságról, és aggódásról tanúskodtak. Boldogan rámosolyogtam, mire Jake szemeiből eltűnt az aggodalom és felváltotta a színtiszta vágy.

• Szeress – kértem, miközben a szemébe néztem. Majd óvatosan megmozdítottam a csípőm. Kedvesem pedig készségesen felvette az általam diktált ritmust.

A kezdetben lágy ritmusunk fokozatosan vált egyre követelőzőbbé, és gyorsabbá. Minden egyes mozdulatunk egyre magasabbra repített a gyönyör hullámaim, mígnem egyszerre kiáltottunk fel, amikor elértük életünk első beteljesülését. Jake kimerülten rám hanyatlott, és pedig boldogan öleltem át kezeimmel, és lábaimmal, hogy együtt csillapítsuk le zihálásunkat. Annyira gyönyörű volt ez az egész.  

• Szeretlek – csókolt bele a nyakamba nem sokkal később. Majd felénezett rám, és kápráztatóan elmosolyodott.
• Én is szeretlek – válaszoltam gondolkodás nélkül. Majd felemeltem a fejem a párnáról, hogy csókkal is megpecsételjem az iménti válaszom.

Miután megszakítottuk a csókot, Jake lassan elvált a testemtől, és legördült rólam, de egy pillanatra sem engedett el. Azonnal szorosan a mellkasához húzott, én pedig boldogan bújtam a védelmező karok közé. Szerelmem pedig egy határozott mozdulattal ránk húzta a kissé összegyűrt takarót, majd cirógatni kezdte a hátam, miközben én ábrákat rajzolgattam fedetlen mellkasára. Egyikünk sem szólalt meg, csak élveztük a másik közelségét, testének melegét, és ez így volt tökéletes. Néha egy apró gesztus többet elárul minden szónál. Az egész lényemet belengte a boldogság hamisítatlan mámora, és minden vágyam az volt, hogy ezek a pillanatok örökké tartsanak. Az este hátralévő részében csendbe burkolóztunk, és csak néha-néha váltottunk egy-egy lopott csókot a másiktól, majd akármennyire is sokat pihentem a nap folyamán újra elnyomott az álom kedvesem forró ölelésében.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki, aki nyilvánvalóan csakis Jacob lehetett, apró  puszikkal lepi be először a vállamat, majd tovább halad a lapockám, és a gerincem mentém. Hunyorogva nyitottam ki a szemeimet, és tekertem ki a nyakamat, hogy ránézhessek szerelmemre, aki amint észrevette, hogy ébren vagyok abbahagyta a hátam kényeztetését, és azonnal felkúszott a számhoz egy csókért, amit én készségesen meg is adtam neki.

• Jó reggelt – mosolygott rám, miután elváltunk.
• Neked is jó reggelt – nyújtózkodtam. Majd Jacob kezét megragadva visszagördültem az oldalamra, ezzel magam mögé húzva őt.
• Hogy aludtál? – kérdezte kedvesen. Majd megint csókolgatni kezdett, de ezúttal a nyakamat vette célba. Én pedig gyorsan azon kaptam magam, hogy szégyentelenül sóhajtozok, és a hajába túrok az ujjaimmal, ezzel ösztönözve őt, hogy abba ne hagyja. Ha minden reggel ilyen lesz az ébresztő hátralévő életünkben, akkor azt hiszem, hogy én leszek a világ legboldogabb nője.
• Nagyon jól – nyögtem. Mert eddig hasamon nyugvó keze elindult felfelé, és akadály nélkül simíthatta tenyerét a keblemre.
• Éhes vagy? – folytatta tovább a kedves érdeklődést. Mire én csak megráztam a fejem, és hirtelen rám tört a felismerés. Jake nem ok nélkül kezdett el ilyen finoman keltegetni. Szeretne megint velem lenni. Nekem pedig ez egyáltalán nincs ellenemre, sőt én is legalább annyira szeretném, mint ő.
• Kezdhetünk a desszerttel – mosolyogtam rá.

Majd szembefordultam vele, karjaimat pedig a nyaka köré fontam, és szenvedélyesen megcsókoltam. Neki sem kellett több, azonnal tovább kezdte kényeztetni a testem, és ha ez lehetséges, akkor az érintéseivel még inkább az őrületbe kergetett, mint tegnap. Mindent ott folytattunk, ahol előző nap abbahagytuk.

Hosszú  órákkal később pedig elégedetten adogattuk egymás szájába a reggelit, ami inkább már ebédnek számított, vagy uzsonnának, de egyáltalán nem érdekelt, hogy milyen napszak van. Legszívesebben örökké így maradtam volna, de tudtam, hogy ez lehetetlen. Hiszen még mindig Jake képviseli az alfa szerepét a falkában, ami azt jelenti, hogy ma éjjel már nem lehet velem, mert elszólítja a kötelessége. Már így is magára hagyta a falkát egy éjszakára tegnap. Ma már nem maradhat velem. Ez a gondolat egy kicsit elszomorított, de büszkeséggel is eltöltött a tudat, hogy a szerelmem vigyázza az emberek biztonságát. Ez a gondolat mindig segített, amikor kénytelen voltam elengedni őt.

• Mi a baj? – nézett rám aggódva. Talán lehetett rajtam látni, hogy elszontyolodtam?
• Ma éjjel már ki kell menned, igaz? – kérdeztem kicsit szomorúan.
• Sajnálom, édesem, de nem hanyagolhatom el a falkát sem – hajtotta le a fejét.
• Ne sajnáld, én büszke vagyok rád, csak hiányolni foglak – bújtam hozzá.
• Hidd el, hogy én is téged – ölelt szorosan magához. – Viszont, ígérem, hogy mire felébredsz, itt leszek melletted – simított végig a hajamon. – Ha lesz kedved, akkor holnap délután pedig elviszlek moziba. Már egy ideje úgyis terveztük, csak mindig közbejött valami.  
• Az nagyon jó lenne – csillantak fel a szemeim. – Majd meglátjuk, hogy mennyire leszel fáradt. Mikor kell menned? – kérdeztem kíváncsian.
• Még van négy óránk együtt – pillantott rá a faliórára.
• Az elég hosszú idő – mosolyodtam el.
• Mit szeretnél? – kérdezte ő is mosolyogva.
• Először is egy forró fürdőt veled, azután pedig egy doboz vaníliafagyit mogyorókrémmel – mondtam vágyakozva.
• Rendben, semmi akadálya – kuncogott fel szerelmem. – Akkor engedek nekünk egy fürdőt – nyomott csókot a számra. Majd egy szempillantás alatt eltűnt a fürdőszobában.

Hallottam a víz csobogását, majd tíz perccel később Jacob kilépett a fürdőből, és ahogy kinyitotta az ajtót kész gőzfürdő szállt ki onnan.

• Hölgyem, a fürdője elkészült – hajolt meg előttem egy szál törölközőben.

Majd mellém lépett, és úgy ahogy voltam meztelenül a karjaiba vett, ezután pedig egészen a kádig vitt, és óvatosan belehelyezett a kádba, amiben a víz pontosan elég forró volt, ahogy szerettem. Kicsit előrébb csúsztam, hogy Jake is beférjen mögém, ő pedig azonnal értve a célzást beült mögém. Én pedig azonnal a mellkasának dőltem, és kényelmesen elhelyezkedtem. Így ültünk egymást ölelve egészen addig, ameddig a bőrünk kellőképpen ki nem ázott. Miután kiszálltunk a kádból engedelmesen hagytam, hogy szerelmem finoman megtörölgessen, majd felsegítse rám a köntösömet. Ezután ő is magára kapta a saját köntösét, és így mentünk le a hűtőhöz egy szál fürdőköntösben.

Már megint gyorsabb akart lenni a kedveskedésben nálam, de ezúttal egy határozott mozdulattal a kanapé felé kormányoztam, és leültettem.

• Mindjárt hozom a fagyit – nyomtam csókot az ajkaira. Majd a sebességemet kihasználva egy szempillantás alatt vissza is tértem a nagy doboz fagyival, a mogyorókrémmel, egy kis tálkával, és a kanalakkal. A fagyit a kezébe adtam, majd kényelmesen elhelyezkedtem szemben vele az ölében, és kinyitottam a mogyorókrémemet, hogy a tálkámba szedhessek belőle.
• Tudod, hogy ez egy kicsit perverz? – nézett fintorogva a mogyorókrémemre. Amit időközben már tökéletesen kikevertem egy kis vanília fagylalttal. 
• Ez édes, és a fagyi is édes. A kettő együtt tökéletes – mosolyodtam el. Majd egy nagy kanálnyit a számba tettem, és kiélveztem az alkotásomat. 
• Ettől még fura, mert a mogyorós fagyit viszont nem szereted – gondolkozott el.
• Mert a mogyorós fagyi darabos, ez pedig krémes – adtam meg a választ. Tényleg ezért szerettem inkább én kikeverni a saját mogyoró fagylaltomat. – Adj neki egy esélyt és kóstold meg – nyújtottam felé egy kanállal. Kicsit bizonytalankodva ugyan, de csak elfogadta a falatot, és csodálkozva nézett rám.
• Ez tényleg finomabb, mint a mogyorós fagyi – mondta hitetlenkedve, miután lenyelte.
• Na látod – húztam ki magam büszkén. Majd közös megegyezés alapján az egész vanília fagyit mogyoróssá változtattam, és befaltuk mindet, az utolsó cseppig.

Hamar elszállt az a négy óra a felkelésünktől számítva, és én hirtelen azon kaptam magam, hogy már búcsúzkodunk, mert Jacobnak indulnia kell.

• Szeretlek, mire felébredsz már itt leszek – simított végig Jake az arcomon. Majd gyengéden megcsókolt.
• Én is szeretlek, várni foglak – mosolyodtam el halványan. Majd magamhoz öleltem még egy pillanatra, azután pedig elengedtem. Miután szerelmem alakja eltűnt a látótávolságomból visszamentem a házba, és úgy döntöttem, hogy amíg várakozok, összeütök némi süteményt, és előkészítek egy nagy adag szalonnát, sajtot, gombát és hagymát, hogy felkészülten várhassam az éhes Jacobot, és a falkát haza.