M�snap kor�n �bredtem. Jered alattam egyenletesen szuszogott. Nem akartam megmozdulni, nehogy fel�bresszem. V�g�l m�r annyira elzsibbadtam, �s �hes is voltam (h�t persze egy �ra mozdulatlan fekv�s meg�rtott), �vatosan lem�sztam az �gyr�l. Lassan els�t�ltam az ajt�ig, ami nem akart els�re kiny�lni. Megr�ntottam befel�, �s nagy hanggal v�gre kiny�lt. Jered felpattant az ijeds�g miatt. T�gra ny�lt szemekkel n�zett r�m, t�nyleg nagyon megr�m�lt.

• Bocsi! �n csak… Ki akartam menni valami reggeli�rt. – szeme egy kicsit nyugodtabb volt, mint az el�bb, de nem t�nt el bel�le a r�m�let.
• Az eg�sz �jjelt itt t�lt�ttem? – k�rdezte d�bbenten. – Nekem nem kellett volna itt lennem. Nekem most mennem kell. – el sem k�sz�nhettem.

Elindult az ablak fel�,  �s elrugaszkodott. Nem tudtam sik�tani, mivel miel�tt megtehettem volna, a saj�t erk�ly�n landolt. D�bbenten n�ztem, hogy hogyan csin�lta. Megmozdulni sem tudtam. T�z percen kereszt�l csak �lltam, �s meg sem moccantam. Gondolkodtam volna, ha tudtam volna, az agyam leblokkolt. 

M�r csak egy �ra a b�lig! – gondoltam izgatottan. – Jered h�tre j�n �rtem. Carly Daviddel megy. Azt hiszem ketten megy�nk az aut�j�val. Lassan k�sz�l�dni k�ne… - vettem v�gig a programot, �s azt is hogy h�nyad�n �llunk.

• Lily? Minden rendben? – k�rdezte anyu, aki �ppen a vacsor�val t�st�nkedett a konyh�ban.
• Igen! Persze. Mi baj lehetne? – nevettem fagyosan. Lehet baj. Nem kicsi, de nem veszem figyelembe ezeket. Vagy m�gis? Mi van ha odafel� nekimegy�nk egy f�nak… Nem! Erre gondolni sem szabad.
• Aha – nem �gy t�nt, mint aki elhiszi. – Akkor biztosan csak izgulsz. Nagyon. Megh�vtam Carlt vacsor�ra. Te akkor m�r nem leszel itthon ugye?
• Ki az a Carl?
• �, t�nyleg. Te akkor m�r elment�l. Nem volt id�m bemutatni. Aki tegnap itt volt, amikor mondtad hogy elm�sz, �s az ajt�ban tal�lkoztatok. � volt Carl. Nagyon szimpatikus fick�. Megismerhetn�d majd te is. �th�vom valamikor m�skor is. Hogy jobban megismerkedjetek.
• Ok�. De nekem most m�r t�nyleg k�sz�l�dn�m kell. – fel�lltam, �s elindultam felfel�.

Egyenesen be a gardr�bba, ahhoz a ruhazs�khoz, amelyikben az �n csod�latos ruh�m van. Egy piros kis miniszoknya. Mivel a b�l t�m�ja Hollywood, ez�rt gondoltam ilyenre. Carly� is hasonl�, de az �v� vil�gosk�k �s van egy kis ujja. Az is csod�s. Beleb�jtam a ruh�mba, �s �szrevettem, hogy m�r majdnem h�romnegyed h�t van. Kapkodva futottam a f�rd� fel� egy kis sminkes dobozzal. A v�r�s r�zst haszn�ltam. Tudtam, nem a legszebb, �s nem is a kedvencem, de nagyon j�l illett a ruh�mhoz. A szememet vil�gos k�kkel h�ztam ki, pont �gy, mint ahogy m�g anyu mutatta r�gebben. A szemfest�ket h�romszor is lemostam, mire el�rtem a megfelel� hat�s�t. Nagyon neh�z volt, de t�k�letes lett. M�r csak a hajammal kellett kezdenem valamit. Ez volt a legnehezebb feladat. M�g fogalmam sem volt arr�l, hogy milyen legyen. V�g�l �gy d�nt�ttem, felt�z�m egy kis kontyba. Visszamentem, de m�r lassabban a szob�mba, �s el�vettem egy k�zit�sk�t, egy eleg�ns pul�vert �s egy p�r fekete magas sark�t. K�szen voltam a b�lra, �s m�g maradt �t percem az indul�sig. �gy d�nt�ttem, hogy le�l�k egy kicsit. T�z perc alatt v�geztem. Sz�p munka volt.

Le�ltem, �s n�ztem, ahogy anyu a konyh�ban takar�tott.

• Nagyon sz�p vagy! – mondta. – Jerednek ki fognak esni a szemei.
• K�sz�n�m – siker�lt olyat mondania, amit�l elpirultam. Sz�p munka anyu!

Abban a pillanatban csengettek. Futottam kinyitni, de nem az �llt el�ttem, akire sz�m�tottam. Carl volt. Sajn�latomra. Ahogy jobban szem�gyre vettem, t�nyleg van valami furcsa k�t d�lleszked�en k�k szem�ben.

• J� napot! – k�sz�ntem egy �lmosollyal az arcomon.
• Szia! Biztos te vagy Lily. �n Carl Carlson vagyok! – ny�jtotta a kez�t, de nem fogadtam el, mert megl�ttam Jeredet k�zeledni. Vigyor jelent meg a k�pemen. Magabiztoss�g sug�rzott minden mozdulat�b�l. A kisug�rz�sa is nagyon j� volt. �s az az �lt�ny. Remek�l �llt neki. Tisza fekete volt, �s alatta volt egy feh�r mell�ny �s egy ing. Furcs�n n�zett. Pont �gy, mint tegnap, amikor Carl itt volt. Meg�g�rte hogy nem lesz d�h kit�r�se! Meg�g�rte. Akkor nem lehet.
• J�jj�n be. – mutattam neki, �s el�refutottam. �t k�zben odaki�ltottam anyunak egy Szi�t, �s � is kedvesen elb�cs�zott.

Jerenek m�sf�le �dv�zl�st sz�ntam. Futottam fel�, �s cs�kot nyomtam az ajkaira. Meglep�d�tt. Nagyon, de viszonozta. Nem is �rtem, hogy egy h�t alatt, hogy szerethettem meg ennyire? Tal�n ere a v�laszt soha nem kapom meg, de ami biztos, els�-l�t�sra-szerelem volt a mi�nk. A cs�kunk t�l r�vid volt. Hamar elh�z�dott, �s az ajt�ban �ll� Carlt n�zte, �s � pedig ki�llta a n�z�s�t.

• Meg�g�rted! Azt mondtad nem csin�lsz balh�t! – suttogtam szigor�an a f�l�be. Erre egy kicsit engedett szor�t�s�n. – Gyere, menj�nk. Nem kell a balh�. Tegnap is megkaptad. Igaz nem t�le, de akkor is! Ne k�s�rtsd a sorsot – az utols� mondatra fel�m kapta a fej�t.
• Te vagy a sorsom! – suttogta gyeng�den. Nem �rtettem a kijelent�s�t, de meghat�dtam. Nem annyira mint tegnap, de nagyon. – Gyere! Igazad van. Hagyjuk – h�zni kezdett az aut� fel�. K�vettem huzakod�s n�lk�l. Vele m�g csukott szemmel is k�zlekedn�k egy aknamez�n.
• Ez kedves. – mondtam k�nnyeimmel k�szk�dve. Mostan�ban vagyok csak ilyen �rz�keny, eddig nem voltam az. Legal�bb is, nem ennyire. Kinyitotta nekem az ajt�t, �s beseg�tette. Igazi �riember. �s az eny�m! A saj�t szuperh�s�m. Erre a gondolatra eszembe jutott a reggel. Azt a nagy ugr�st nem lehet sz� n�lk�l hagyni. Le guggolt hozz�m, �s meg�rintette az arcom, az ajkam, a hajam �s a nyakam. Szerettem amikor ezt csin�lta. – Szeretlek.
• �n nem! –erre a kijelent�sre megborzongtam, de l�ttam, hogy folytatni fogja, ez�rt nem sz�ltam k�zbe. - �n im�dlak! Mindenn�l jobban. Ezt te m�g nem �rtheted, de majd fogod. Nem sok�ra. – becsukta az ajt�mat, �s �ts�t�lt a vezet��l�shez. Besz�llt, �szrevette zavart pillant�somat, �s olyan csod�latos mosoly�t vette el�, hogy azt hittem, ott helyben elolvadok. Olyan k�zel hajolt hozz�m, hogy �reztem forr� lehelet�t a b�r�m�n. – Mondtam m�r hogy �szveszejt�en n�zel ki?
• M�g nem. Te sem vagy semmi. Hogy van a kezed?
• �, k�szi. M�r eg�sz j�l. M�r nem f�j annyira. – sajn�latos m�don elhajolt, �s a gy�jt�sba tette a kulcsot. Ind�tott is.
• V�rj!
• Mi van nem szeretn�l menni? Csak mert lehet m�s a programunk. Elmehet�nk moziba is vagy valami – mondta ijedten.
• Nem. Azzal nincs baj. Csak hajolj egy kicsit k�zelebb! – sejtelmesen mosolyogtam, � pedig egyre k�zelebb �s k�zelebb hajolt. A sebv�lt� f�l�tt meg�llt a feje is. Z�ld szemeivel f�rk�szte az arcom. Pr�b�lta kider�teni hogy mit szeretn�k. �n is k�zel hajoltam hozz�. Annyira, hogy a homlokunk �ssze�rt. Majd az orrunk, majd mikor r�j�tt hogy mit szeretn�k, megcs�kolt. Lassan, finoman. Majd egyre hevesebben. �jra lassulni kezdt�nk, �s elh�z�dott. Az als� ajkamat r�gtam.
• Nem az�rt hagytam abba, mert nem volt j� – felemelte az �llam, hogy egy magass�gba ker�lj�nk. – Az�rt, mert a v�g�n elk�s�nk! – nevetett. R�n�ztem az �r�ra, �szrevettem hogy m�r negyed nyolc van.
• Oh. Akkor indul�s.

Mikor oda�rt�nk, a parkol� m�r tele volt. Egy helyet m�gis tal�ltunk. Igaz nem ez volt a legk�zelebb a bej�rathoz, s�t, a leg messzebb, az erd� mellett. Valami�rt kicsi korom �ta irt�zom az erd�kt�l, �gy van ez m�ig. Kicsit vonakodtam kisz�llni. Nem az erd� miatt. Soha nem voltam m�g b�lon. Most pedig, alig hogy ide j�rok ebbe az iskol�ba, m�ris egy b�l. F�ltem, nem tagadom. Jered kinyitotta az ajt�mat, �s l�tta hogy valami nem stimmel. Egyb�l tudta mi.

• Az els� b�lod? – b�lintottam. – Nekem is. Ne agg�dj.
• De �n. Nem. Tudok. T�ncolni. – felnevetett.
• Biztos tudsz valamit. – r�kaptam a tekintetem. – A vezet�n m�lik minden. Ne f�lj m�r. Gyere! – fel�m ny�jtotta a kez�t. Elfogadtam, de m�g mindig volt bennem k�tely.

Felh�zott, �s a mellkas�hoz szor�tott. �reztem a bel�le �raml� nyugalmat. Engem is elfogadhat�an tett idegess�. Csak egy kicsi maradt bennem, azt sem nagyon �reztem.

Be�rt�nk a tornaterembe, ahol mindenki diszk� zen�re t�ncolt. Nekem ez furcsa volt, de az�rt beh�zott.  A sz�mok egym�s ut�n j�ttek, de senki nem tudott elf�radni. Lassabb zene k�vetkezett. Mindenki a p�rj�hoz simult. Lass�zni kezd�nk. Igaza volt. T�nyleg nagyon j�l vezetett. Arcomat a v�ll�ba temettem, boldog voltam. Boldogabb, mint b�rmikor az �letembe, �s az elm�lt h�napban.

• H�nyadika van? – k�rdeztem csendesen. Valami�rt, teljesen kiment a fejemb�l a d�tum.
• November 6. Mi�rt? – meg�lltam. Csak n�ztem. Egy h�t m�lva leszek tizenh�t �ves. Meglep�, hogy elsz�llt az id�.
• Pontosan egy h�t m�lva lesz a sz�let�snapom – suttogtam.
• Ezen lep�dt�l meg ennyire? Mi ebben olyan nagy cucc. Tizenh�t leszel. Akkor m�r csak egy �v lesz a kork�l�nbs�g k�zt�nk – mosolygott. – Szeretn�l pihenni?
• Igen, az j� lenne. De ink�bb menj�nk ki. Ott jobb a leveg�.
• Rendben. – elindultunk kifel�, �s �t k�zben l�ttam Carlyt Daviddel. Boldog volt. A szeme csillogott.  A zenesz�mok gyorsulni kezdtek, �s disco-ba ment �t, pont amikor ki�rt�nk. Le�lt�nk egy padra.

Egy h�v�s szell� pont el�rt minket, �s �n beleborzongtam. Jered egyb�l �tadta nekem a fels�j�t. Vonakod�s n�lk�l elfogadtam. L�ttam, hogy �t nem borzongatja �t. Az � testh�m�rs�klete teljesen el�t az eny�mt�l, Carly�t�l pedig m�g jobban.

• Egy hete, mondani szerett�l volna valamit, pont amikor a h�god oda�rt hozz�nk. El mondod most, vagy nem alkalmas az id�pont? – eml�keztettem. Szeretn�m azt �reztetni, hogy nem k�vetelem hogy elmondja, csak megk�rtem. � d�nti el, b�rmit is tesz. Nagy leveg�t vett, �s ki is f�jta.
• Igen. Tudom. Elmondom. K�teless�ged van tudni, f�leg most, hogy Carl a k�rny�keteken �l�lkodik.
• Te ismered? Mi�ta? Hogyan?
• Hossz� t�rt�net. De majd azt is elmondom, ha hagyod.
• Sz�val? Mi az amit mondan�l?
• Lily. Ez a dolog rossz. Nagyon. El sem hiheted mennyire. – sz�l�sra nyitottam a sz�m, de nem hagyta. Betapasztotta a kezemmel. – Megteszed hogy nem sz�lsz k�zbe? Nem k�nny� elmondani. – b�lintottam. – K�sz�n�m. Sz�val. A sz�leim igaz�b�l nem olyanok mint a te sz�leid. �k… Nem norm�lis emberek. H�t, hogy is mondjam. Na j�, nem �k a l�nyeg. �n vagyok a l�nyeg. Lily. Gondolom l�ttad az alkonyatot, vagy valami hasonl� v�mp�ros dolgot? – �jra b�lintottam. – Azok igaz t�rt�neteken alapulnak. El sem hiszed mennyire. �n is egy lesz�rmazott vagyok, ak�r csak Carly. Igaz � eg�szen m�s. Tudod ki Jacob Black? Gondolom igen. Most ne egy olyan szem�lyre gondolj, aki �t alak�totta. Igaz�b�l k�pzeld el �t. Ahogy te tenn�d. Rendben ha megvan, akkor most Nessit. �k… - m�ly leveg�t vett. -  �k az �n nagysz�leim – felpattant a szemem. Ez nem lehet. Lehetetlen. Ilyen csak a mes�kben van. – Ne ijedj meg, k�rlek.
• Mi… vagy… te? – k�rdeztem el-elcsukl� hangon. Felpattantam mell�le, �s h�tr�ltam k�t l�p�st.
• Lily, ne ijedj meg! K�rlek. Meg�g�rted hogy v�gig hallgatsz.
• Azt is teszem! De maradj ahol vagy.
• Rendben. Akkor folytatn�m. – p�r m�sodpercig hallgatott, majd folytatta. – �n igaz�b�l egy alakv�lt� vagyok. Nem kell f�lni. T�nyleg nem. T�ged soha de soha nem b�ntan�lak. Hallott�l a bev�s�d�sr�l is igaz? – jesszus. Csak nem �n lenn�k az �v�? Ezt meg kell em�sztenem. Nagyon gyorsan. V�g�l b�lintottam. – Te lenn�l az eny�m. Gondolom Carlyr�l is szeretn�l tudni p�r dolgot. – b�lintottam. – Akkor l�gy sz�ves, �s �lj vissza ide. – haboztam. Nem szoktam, de most igen. V�g�l tettem k�t l�p�st el�re, �s kett�t h�tra. Megiramodtam, �s le�ltem a padra. – K�szi. Carly, pont �gy mint a nagymam�ja, egy f�l v�mp�r. � soha �let�ben m�g csak nem is gondolt arra, hogy v�rt igyon. Soha. A anyu volt olyan kedves, �s megtan�totta neki, hogy mi az �nuralom. Az�rt van k�l�nb�z� vezet�knev�nk, mert �n nem szerettem volna a h�res Jonsons fam�lia tagja lenni. �lni szerettem volna a magam kis �let�t, ahogy tudtam volna. De megjelent�l te, �s mindent megv�ltoztatt�l. Mindent. A terveimet.
• �s ki Carl? – k�rdeztem f�lelemt�l csak suttogva.
• Carl v�mp�r. Rossz v�mp�r. Tudod nem olyan egyszer� minden, ahogy Step n�ni meg�rta. A v�mp�roknak k�k szem�k van, nem aranybarna. – m�g mindig a Step n�nin�l voltam leragadva. – �s nem csillog a b�r�k.
• Mi�rt Step n�ni?
• �, t�nyleg. Ezt is meg k�ne eml�tenem. Step nem akarta, hogy f�ny der�lj�n, ki is � val�j�ban, ez�rt �lnevet haszn�lva �rta meg saj�t t�rt�net�t.
• �…� Bella Swan? – k�rdeztem magas hangon.
• � Bella Swan.
• Nekem… Nekem mennem kell…