Gyalog indultam el. Sietve. Tudtam, hogy nincs olyan messze a h�zunk. Hamar haza�rek. M�g�ttem egy aut� b�g�s�t hallottam. Gy�ny�r�en dorombolt. Nem lehet m�s� mint… Jered. Mi�rt j�tt ut�nam? Nem fogta fel, hogy �t kell gondolnom a dolgokat? Mit akarhat? �, tal�n… tal�n h�t persze… Rajtam maradt a fels�je. Azonnal levettem, amikor �szbe kaptam, �s meg �lltam. Persze gondolom �szrevette, �s letekerte az ablakot. Egyb�l beraktam rajta. �s tov�bb indultam. M�g mindig j�tt.

• Ne! K�rlek, csak egy v�rj! Nem b�nod meg! T�nyleg nem! Tekints�k meg nem t�rt�ntnek, j�? Mintha nem mondtam volna semmit. Ezt pedig megtarthatod! – k�ny�rg�tt el-elcsukl� hangon. Majdnem meg�lltam, �s bepattantam mell�, hogy megcs�koljam, ne legyen ilyen b�natos, de nem tehettem. Szeretem. Elhiszem teljes m�rt�kben amit mond, De ez most nem megy. Nem tehetem. M�g nem. Majd id�vel. Lehet hogy egy-k�t nap, de lehet hogy �vek kellenek hozz�, hogy el ne fussak. Rem�lem, hogy csak p�r nap lesz.
• Bocs, de ehhez nekem most nincs kedvem! – k�z�ltem vele ridegen.
• Akkor most mi lesz? – az aut� hangja eln�mult. L�ptek k�zeledtek. – Most szak�tasz velem? K�rlek, k�rlek ne tedd ezt! Nem tudod, hogy mit teszel velem. K�rlek. – az utols� szavakat m�r csak suttogta. Hangja k�ny�rg� volt, el-elhalt. Tudom, hogy mit nem tehetek. Nem szak�thatok. Csak p�r nap. Csak p�r nap…
• Nem, azt nem teszem. Csak adj egy kis id�t. Csak k�t-h�rom napot. Csak ennyire van sz�ks�gem. Nemsok�ra meg�rted. Sze… Szeretlek.
• H�t akkor… Huh. Most akkor mi legyen? �n nem akarlak elvesz�teni, rem�lem hamar �tgondolod. – k�nnyes szemekkel n�ztem r�. Tudtam neki sokkal nehezebb mint nekem, de t�nyleg �t kell gondolnom. – Elvigyelek?
• Ha nem k�rsz bocs�natot minden egyes pillanatban, akkor igen persze. – suttogtam. – Err�l te nem tehetsz. Vagy igen? Mit nem tudok?
• Nem szeretn�k r�la besz�lni. Majd ha egy kicsit megnyugodt�l. Nem szeretn�m, igaz a saj�t �rdekemben – nagyot s�hajtott -, nem szeretn�m ha ez�rt most a k�zelembe sem j�nn�l.
• Ez butas�g. Csak egy kis id� kell, hogy feldolgozzam a hallottakat. Semmi baj – er�ltettem egy mosolyt az arcomra. – Na akkor megy�nk? – k�rdeztem sz�nlelt lelkesed�ssel.
• Persze, �lj csak be.

Be�ltem, ahogy mondta. Nem tehettem m�st. Nem akartam annyira �sszet�rni, mert l�ttam az arc�n a f�jdalmat. Abban a k�t sz�p szem�ben pedig gy�tr�d�st. Nem tudta teljesen rendezni a von�sait. Csendben indultunk el, �s meg sem sz�laltunk eg�szen az �t v�g�ig. Akkor is csak egy szi�t k�ldt�nk egym�s fel�.  

Mik�zben bes�t�ltam a h�zba, fel sem n�ztem. �reztem anyu pillant�s�t rajtam, de nem sz�lalt meg. Ilyenkor nem szokott. Szereti hagyni, ha mi oldjuk meg a probl�m�inkat, de ha m�r t�bb mit egy hete gy�tr�d�nk valamin, akkor le�l vel�nk szemben, �s egy j� �r�s besz�lget�sre sz�m�thatunk. �gy volt ez, amikor Just szak�tott az els� bar�tn�j�vel. Szeg�ny nagyon maga alatt volt. Rem�lem, �n hamar kil�balok bel�le, �s nem ker�l sor erre. Id� k�zben el�rtem a l�pcs�ig. �reztem, hogy anyu m�g mindig figyel. Ezt nem mondhatom el neki. T�tov�ztam. Se fel, se vissza nem akartam elmozdulni, csak itt le�lni �s kiadni magamb�l az �rzelmeket. Le�ltem a l�pcs�re, �s ler�gtam a cip�met. A fejemet a t�rdeim k�z� szor�tottam, �s meg sem mozdultam, am�g egy �ri�si �rzelemhull�m nem k�zeledett fel�m. Tudtam, ha felmegyek a szob�mba, pont Jered�re l�tok r�. Ezt most nem akarom. Nem megy. Tegnap m�g minden annyira t�k�letes volt. Annyira… Idilli. Mire is sz�m�tottam? �n vagyok itt az �jcsaj. Majd mindenki engem fog szeretni? Majd pont engem? Senkinek nem siker�l egy nap alatt norm�lis bar�tokat szerezni, �s nem fogja megtal�lni az igaz szerelm�t els� pillanatban. Kiv�ve persze, ha a csal�dod v�rfarkasokt�l �s v�mp�rokt�l sz�rmazik. Akkor, minden megt�rt�nhet. De mi van ha hazudik, mi van ha nem is v�rfarkas vagy alakv�lt� vagy mi is a pontos meghat�roz�sa…Nem tudom. De ha t�nyleg ennyire szeret, akkor nem tette volna ezt velem. Lehet, hogy a k�vetkez� pillanatban be�ll�t, �s az arcomba nevet, hogy csak vicceltem. Az �sszes cs�k, �lel�s pedig hazugs�g volt. Nem, azt nem teheti.

Eddig a pillanatig tudtam vissza az el� t�rtekv� k�nnyeimet. Hiszt�rikus zokog�sba kezdtem. Nem �rdekelt, hogy valaki hallja-e vagy nem. Anyu odasietett hozz�m, �s megpr�b�lta let�r�lni a k�nnyeimet, nem sok sikerrel. Csak z�poroztak tov�bb. Pr�b�lt nyugtatni, de nem ment neki. 

Forgol�dni kezdtem. Valami�rt, a nap a szemembe s�t�tt, pedig �gy �reztem, hogy m�g �jjel van. Nem t�nt fel, mikor j�ttem fel, vagy esetleg valaki felhozott? Nem is �rdekelt.

Lentr�l suttog�st hallottam. Egy kicsit t�l hangosan is, pedig lehetett hallani, hogy suttognak. Tiszt�n �rtettem, hogy arr�l besz�lnek, hogy vesz�lyben vagyok, ha nem megyek el itthonr�l. A hangokat nem ismertem fel. Kiv�ve egyet. Carly dallamos hangj�t. �s tal�n anyu, de nem lehettem benne biztos. A fejemre h�ztam a p�rn�t, de �gy m�g hangosabban hallottam a hangokat. Felemeltem a fejem. El a p�rn�t�l, majd vissza a p�rn�hoz. Ugyan �gy hallottam. El�sz�r azt hittem, hogy a p�rn�n hangsz�r� van, de nem.

• Katelynn. El kell vinn�nk! Nem tehet�nk m�st! Vagy elvissz�k, vagy meghal. Id�vel visszaj�het. Egy-k�t h�nap, nem t�bb. Csak am�g anyu�k elint�zik Carlt. Nem csak �t vissz�k! J�n David is. N�gyen kital�lunk valamit! – mondta Carly kedvesen, de hat�rozottan.
• Mi baja t�rt�nhetne? Megeszi? Nem az nem lehet! Carl nem ilyen vesz�lyes teremt�s. Csak r� kell n�zni. Nem b�nt senkit!
• Figyelj! Tudom mit m�vel, ha valakit kin�z mag�nak! Nem fog le�llni. Nem fogja… - mondta egy f�rfi hang. Csak azt ne mondj�k, hogy Jered itt van.

A t�bbit nem hallottam. Beleh�ztam a f�lembe a  telefonom f�lhallgat�j�t, �s teljes hanger�re �ll�tottam. Ki�ltem az erk�lyre, �s felh�zott l�bakkal v�rtam, hogy �jra el�t�rjenek a k�nnyeim. Csak v�rtam �s v�rtam. Kopog�st hallottam az ajt� fel�l, m�g �gy is, hogy csuton volt a hanger�. Nem v�rta meg, hogy beengedjem. Kinyitotta, �s bej�tt. Jered �s Carly �llt el�ttem, �n pedig ilyen sz�rnyen n�zek ki! Carly biztos mindj�rt h�ly�t kap.

- �n bepakolok neki. Te pedig mond el a j� h�rt. – suttogta halkan Jered f�l�be.

- Figyelj, �n nem akartam semmi rosszat. – �gy csin�ltam, mint aki nem hallja. – Figyelj. Tudom hogy hallod. Nem tehetsz ellene semmit. K�rlek, csak pr�b�lj meghallgatni! K�rlek.

Kivettem a f�lhallgat�t a f�lemb�l, v�gig gurult egy k�nnycsepp az arcomon. Nagyot s�hajtottam, majd m�g egyet �s m�g egyet.

- Kezdheted. – f�jtam ki a leveg�t.