(Gabriella szemszöge) 

Már egész La Push a közelgő esküvőtől volt hangos, és én legalább olyan izgatott lettem ettől az egésztől, mint amennyire Nathalie bezsongott. Ráadásul felkért engem, hogy legyek a koszorúslánya, amit megtiszteltetésnek vettem. Ma megyünk ruhát próbálni, és tortákat, meg menüket végigkóstolni Alice társaságában. Jake állandóan azzal húz, hogy ki fogok pukkadni, annyi ennivalót kell majd tesztelnem Nath-tal együtt, de ez tulajdonképpen nem is hangzik olyan rosszul. Sőt, kifejezetten édesszájú vagyok, úgyhogy nagyon sokféle tortát tudok megkóstolni boldogan. Csak azt remélem, hogy a ruhapróba evés előtt lesz, mert különben egyik ruciba sem fogok beleférni, hiszen teli hassal legalább két mérettel nagyobb fűző kéne. Ami azért elég kellemetlen lenne.

• Jó reggelt – lépett be a szobába Jacob. – Hoztam neked egy kis reggelit – tett le egy adag müzlit elém szerelmem. Majd gyengéden megcsókolt.
• Neked is jó reggelt – mosolyogtam rá. – Mit vétettem, hogy madáreleséggel próbálsz megetetni már korán reggel? – húztam fel a szemöldököm.
• Gondoltam, hogy miután egész nap etetni fognak, talán reggel valami könnyűvel próbállak megetetni – nevetett fel.
• Haha, nagyon vicces vagy – forgattam meg a szemeimet. – Szóval kövérnek tartasz? Na, gyerünk, mondd csak ki – néztem rá tetetett sértődöttséggel. Kövérnek még durva túlzással sem lehetett mondani az ötven kilómat. Na jó, kicsit több, de még akkor sem sok.
• Dehogy is. Te vagy a legtökéletesebb nő a világon, és akkor is az lennél, hogy több, mint egy mázsát nyomnál – vette el a tálcát az ölemből. Majd hirtelen fölém gördült. – Szóval nem tetszik neked a reggeli müzli gondolata? – kezdte el csókolgatni a nyakamat.
• Az attól függ – nyögtem.
• Mitől? – kérdezte, majd finoman a kulcscsontomba harapott.
• Attól, hogy mit ajánlasz nekem azért cserébe, hogy megeszem ezt az izét, amit idehoztál elém – hadartam el gyorsan. Most nem volt kedvem beszélgetni, mert éppen másra akartam koncentrálni.
• Bármit megadok azért, hogy ma reggel ezt edd meg. Nem akarom, hogy halálra tömd magad már délre – motyogta a melleimnek.
• Jó úton haladsz a meggyőzésem felé – sóhajtottam fel.
• Akkor mindenképpen meggyőzlek az igazamról – mosolygott fel rám.

Majd lerántotta rólam azt az egy szem bugyit, ami eddig rajtam volt. Én is egy szempillantás alatt levettem róla a felesleges ruhadarabokat, majd a hátára gördítettem szerelmemet, és fölé helyezkedtem. Ezt még úgysem próbáltuk ki. Még sosem irányítottam én, úgyhogy egy picit izgultam, hogy jó leszek-e. Bár Jake elégedett morgásaiból, és szinte kocsányon lógó szemeiből megállapítottam, hogy határozottan tetszik neki az érzés, és a látvány is. Nekem is tetszett, hogy én irányíthattam, és az is, hogy ilyen szemekkel nézi az idomaimat, bár ez egy kicsit még zavarba ejtő volt a számomra. Mindent egybevetve azonban izgalmas volt, hogy azt tehetek vele, amit csak akarok. Amikor Jake légzése már szaggatottá vált, hirtelen megálltam. Amióta aktívan élünk szerelmi életet egy kicsit utána olvastam a női oldalakon a tapasztalatokról, és a különféle lehetőségekről. Állítólag az ilyen kis megállásokkal az őrületbe lehet kergetni a férfiakat. Szerettem volna kamatoztatni a megszerzett tudást, hiszen annyi mindent nem próbáltunk még kedvesemmel. Ezért vettem át az irányítást, és álltam meg most. Jacob rosszallóan nézett rám, de én csak rámosolyogtam, és a kezeit lassan a melleimre helyeztem, kényeztetést kérve. Jake készségesen teljesítette a néma kérést, én pedig újra megmozdítottam a csípőmet, mire szerelmem ajkait jóleső nyögés hagyta el, ahogy az enyémeket is. Először csak lágyan ringattam a csípőmet, ami jóleső bizsergéssel töltött el, amit már jól ismertem. Azután pedig kezeimmel Jacob combjaira támaszkodtam, és kicsit hátradőlve intenzívebb mozgásba kezdtem, amibe kedvesem is besegített azzal, hogy a hátsómba markolt, és ritmusosan segített az emelkedésben. Ez a mozdulat egészen másképpen volt jó, de határozottan jó volt. Mintha sokkal jobban éreztem volna a szeretett férfi minden egyes porcikáját. A csípőm nem sokkal később önálló életre kelt, majd a jól ismert bizsergés helyét átvette a tökéletes nyugalom, és kiteljesedés. Pihegve dőltem előre szerelmem mellkasára, aki azonnal szorosan körbefont a karjaival, és apró puszikat lehelt a vállamra.

• Mit gondolsz ledolgoztam egy komolyabb reggeli kalóriáit? – vigyorogtam fel rá.
• Nem fogsz megpuhítani. Kivételesen könnyű reggeli, mert megint rossz lesz a gyomrod, mint a csajos buli után – nézett rám szigorúan.
• Na jó, de csak azért, mert meggyőztél – mosolyogtam rá. Majd a legördültem kedvesemről és magam köré tekertem egy pokrócot. – Na, add ide, azt az akármit – fintorodtam el. Mire Jacob mosolyogva a kezembe adta a kis tálkát. Én pedig belekanalaztam. Az állaga nem volt túl bizalomgerjesztő, de azért bekaptam egy falatot, de amint a nyelvemhez ért el is fintorodtam. – Te jó ég! Ez borzalmas. Nyúlós, nyálkás, pfuj. Mit szólnál, ha inkább egy almát reggeliznék, ha már mindenképpen könnyű reggelivel akarsz útnak engedni?
• Ennyire nem lehet szörnyű, a lányok mindig ilyet vesznek, amikor bevásárolni küldenek minket – döbbent meg Jake. Majd ő is megkóstolta a tálka tartalmát. – Oh, a francba. Túlságosan is eltérítettelek a reggelitől, és ennyi idő alatt szétázott, azért ilyen szörnyű. Nath azt mondta, hogy ez ropogós, és finom. Sajnálom, kicsim, azt hiszem, hogy ezt szétáztattam. Megpróbáljuk még egyszer?
• Mármint micsodát – húztam fel a szemöldököm.
• A reggelit, drágám, másra sajnos most már nincs időnk, mert Nath mindjárt itt lesz érted – sóhajtott fel szerelmem.
• Persze a reggelit – ráncoltam össze a homlokom. Lehet, hogy mégsem voltam elég csábító? Kizárt, hogy már tizenegy óra lenne.
• Kicsim, csodálatos volt, és a legszívesebb az ágyhoz kötöznélek, de tényleg menned kell – simogatta meg Jake az arcomat. – Nézz az órára – bökött a fali óra felé.
• Te jóságos ég – sikoltottam fel. Majd azonnal a fürdőbe rohantam. A francba, tényleg már csak negyed órám van, amíg ideér értem az ara, én meg még meztelenül, mosdatlanul, és reggeli nélkül állok a zuhany alatt. Gyorsan letusoltam egy kis hideg vízzel, hogy kellőképpen magamhoz térjek, azután pedig a köntösömben rohantam be a szobánkba. Ahol már ki volt készítve nekem egy kényelmes ruha, és fehérnemű. A kedvenc pulcsimmal együtt. – Köszi – kiáltottam le. Bár tudtam, hogy úgyis meghallja. Majd azonnal felkaptam magamra a ruhákat, és egy kényelmes balerina cipőt. Ki tudja, hogy mennyit fogunk ma sétálni.
• Nincs mit – termett előttem szerelmem egy friss adag müzlivel. – Oké, ez most friss, és csokis ízű, talán jobb lesz, mint a gyümölcsös – emelt egy kanálnyit a számhoz. Én pedig bár fintorogva, de elfogadtam. Egész jó volt. Ennek nem volt rossz íze, és nem is volt nyúlós, ragadós izé.
• Mh… ez nem rossz – mondtam mosolyogva. Mire egy újabb kanálnyi kezdte ostromolni a számat. Engedelmesen leültem az ágyra, és hagytam, hogy Jacob megint elkényeztessen. Még a végén teljesen hozzászokom, és ellustulok. Szerelmem állandóan csak velem törődik. Bár, ha sütni, vagy főzni akarok, az ellen legalább nem tiltakozik, sőt. Na meg a takarítás is az enyém lehet. Úgyhogy tulajdonképpen le tudom foglalni magam, hogy ne érezzem magam feleslegesnek.
• Örülök, hogy ízlett – mondta elégedetten szerelmem.

Miután elpusztítottam a kis tálka müzlit. Bár a gyomrom még egy adag ilyen micsoda után is hangosan felmorgott, rendes ételt követelve. Jake persze azonnal elvigyorodott, én pedig csak elpirultam zavaromban. Nem tehetek róla, hogy szeretem a hasamat, ami nagyon is szereti a finom falatokat. Már éppen szólásra nyitottam a számat, amikor kopogtattak az ajtón.

• Azt hiszem ez Nathalie lesz – mosolyodtam el végül.
• Igen, biztos. Na menj, és tömd meg azt az éhes pocakodat, de lehetőleg most ne egyél rosszullétig – simogatta meg Jake a hasamat. Majd karjai a derekamra csúsztak, és szenvedélyesen megcsókolt. Nem volt hosszú csók, de annál csodásabb volt. Miután elváltunk még nyomtam egy gyors puszit a szájára. Majd rámosolyogtam, és leszaladtam, hogy ajtót nyissak Nath-nak. Aki széles mosollyal az arcán üdvözölt.
• Szia, mehetünk? – kérdezte a föld fölött lebegve. Persze csak képletesen. Azóta a két nap óta, amióta menyasszony, madarat is lehetne fogatni vele.
• Hát persze – mosolyodtam el én is. – Szia, drágám – kiáltottam még el magam. Majd ki akartam lépni az ajtón, amikor hátulról Jake megragadott.
• Szép napot nektek – csókolt bele a nyakamba. Majd elengedett. – Aztán finomakat és szépeket válasszatok – kacsintott Nathalie-ra. Azután pedig eltűnt a házban.

Én pedig felkaptam barátnőmet, és a határ felé kezdtem rohanni vele, ahol Alice, Bella, Esme és Rose már várt ránk. Johannát is hívtuk, de ő most nappali műszakban van, ezért sajnos nem tudott velünk tartani. Pedig biztosan megint nagyon jól szórakoztunk volna. Amikor a határhoz értünk megálltam, és letettem Nathalie-t a földre. Majd mindketten átléptük a vonalat, és a lányokhoz siettünk. Rosalie természetesen a tűzpiros sportkocsijával érkezett, míg a többi lány Edward Volvóját hozta magával.

• Készen vagytok? – kérdezte Alice izgatottan.
• Még szép – mosolyodtam el.

Nathalie pedig hevesen bólogatott, és egy szempillantás alatt beszállt a Volvóba. Így nekem maradt Rosalie sportkocsijának másik ülése. Jóban voltunk egymással Rose-zal. Végül is megmentette az életem, és ápolt is, amikor szükségem volt rá a támadás után. Sok mindent köszönhettem neki, és a jelek szerint ő is megkedvelt engem gyorsan.

• Szia – pattantam be mellé a kocsiba.
• Szia – mosolygott rám. – Jobban vagy már? A csajos buli utáni délután Jake felhívta Carlisle-t, hogy nagyon rosszul vagy, és hogy mit kéne tennie.
• Én erről nem is tudtam – kerekedtek el a szemeim.
• Mert Jacob nem akart felidegesíteni, nekem sem kéne tudnom róla, de Carlisle a nappaliban vette fel a telefont. Azt kérdezte, hogy túlevéstől lehet-e gyomorrontásod. Nagyon aggódott érted. Carlisle csak annyit mondott neki, hogy adjon neked, valami mit tudom én milyen pezsgőtablettát.
• Igen, az nagyon jót tett, amit kaptam. Valami enyhén citromos dolog volt, és tényleg nagyon jól esett a gyomromnak. Akkor majd alkalomadtán megköszönöm Carlisle-nak is – mosolyodtam el zavaromban. Azért egy kicsit kellemetlen, hogy mindenki tudja, hogy túl sokat ettem a múltkor. Miért kell felfújni egy ilyen apró kis balesetet? Volt már ilyen, mert sajnos nem tudok megállni, hogyha túl finom falatok keverednek a szemem elé. Tudom, hogy nem kéne, de mégis megeszem még, amennyi csak belém fér. – Légy szíves, hogyha ma is túlzásokba esnék, akkor tilts le a kajálásról. Nem akarom, hogy Jake aggódjon. Ez meglehetősen kellemetlen helyzet volt a legutóbb is. Jacob hősiesen fogta a hajamat, amikor én… tudod, pfuj – haraptam be az ajkam.
• Ne aggódj, majd csak leállítunk valahogy – kuncogott fel Rosalie. A következő pillanatban pedig lefékezett egy gyönyörű ruhabolt előtt. A szemeim azt sem tudták, hogy hova kapkodjanak. Annyira csodálatos ruhaköltemények voltak ott. – Na, gyere, pattanj, és menjünk ruhákat nézni – pattant ki Rose az autóból. Én pedig készségesen követtem.

Amint beléptünk az üzletbe, azonnal körbevett bennünket egy egész kis seregnyi eladó. Nathalie azonnal elkezdte nézegetni a hófehér ruhakölteményeket, míg én a bordó árnyalatok között kezdtem el keresgélni. Találtam is egy gyönyörű, egyszerűbb darabot, ami a mell részén szűk volt, de mell alatt könnyeden omlott tovább. Tökéletesnek tűnt. Azonnal le is vettem a vállfáról, és a próbafülkébe siettem. Nem kellett csalódnom, mert tökéletes darab volt. Első látásra beleszerettem. A hasam viszont megint csak panaszosan feljajdult az éhezés ellen. Ez a müzli reggeli nem volt éppen kielégítő a számomra. Bár tudom, hogy Jake csak jót akart, de akkor is éhes vagyok. Remélem, hogy hamarosan megyünk enni. Bármennyire is imádom a ruhákat, egy szendvicsnek most jobban örülnék. Kiléptem a fülkéből, és körbeforogtam a lányok előtt, akik káprázatosnak találták a ruhát a legnagyobb örömömre. Így ebben a darabban is maradtunk, aminek nagyon örültem, mert ez tényleg tökéletes volt. Gyorsan átvettem a saját ruhámat, és a kosárba tettem a koszorúslány ruhámat. Majd gyorsan odasiettem Nathalie fülkéjéhez, hogy láthassam a menyasszonyt.  

(Nathalie szemszöge) 

Annyira boldog voltam. Amint beértünk a ruhaszalonba a fehér ruhák felé vettem az irányt, és meg is találtam a nekem valót. A felső része mélyen dekoltált és fűzős volt, míg a szoknyája „A” vonalú volt. Ami nemcsak csinos, de kényelmes viselet is egyben. Amikor felvettem és a tükörbe néztem, teljesen elképedtem. Mintha nem is én lennék. Egy sugárzó, és tökéletes lány állt a tükörben. Egyszerűen hihetetlen. Boldogan léptem ki a fülkéből, és ahogy a lányok megláttak, mind elkerekedett szemekkel néztek rám. Alice tért magához először a kábulatból.

• Ez tökéletes, megvesszük – tapsikolt boldogan. – Jaj, és Gaby is annyira gyönyörű volt a ruhájában. Akkor öltözz át te is, és már mehetünk is az étterembe.

Azonnal úgy is tettem, ahogy a többiek kérték. Néhány perc múlva pedig már készen is voltam. Kifizettük a ruhákat, és már sétáltunk is az étterem felé. Amint odaértünk Alice-t már előre köszöntötték, majd leültettek minket, és már hozták is az előétel kóstolókat. Egyik falatka ínycsiklandozóbb volt, mint a másik. Végül Gabyval a tojáskrémes szendvicsek, és az apró húsgolyók mellett döntöttünk. A főételek már nehezebben mentek. Túl nagy volt a választék. Úgyhogy nagyon nehezen tudtuk eldönteni, hogy melyik ételek kerüljenek majd az esküvői asztalra. Gabriella a grillezett lazacért rajongott, ami nekem is nagyon ízlett. A másik főételünk pedig végezetül természetesen a steak volt. Mi mást választhatna egy farkas az asztalára? Miután itt is végeztünk boldogan mentem tovább a következő helyszínre, ahol a tortákat kellett kóstolnunk. A cukrász kitett elénk legalább harminc féle lehetőséget, amit hősiesen elkezdtünk végigízlelni. Még jó, hogy csak egy-egy falatot kellett enni belőlük. Mindegyik falat fantasztikus ízű volt, de nem lettem volna képes végigenni mindet, hogyha egész szelet torták lettek volna előttem. Néha Gabriellára is rápillantottam. Aki már bőségesen végzett az összes falattal, és elégedetten dőlt hátra a székben.

• Nem kapsz többet enni – kuncogott fel hirtelen Rosalie.
• Igenis – vigyorodott el Gaby is.
• Miről maradtam le? – kérdeztem kíváncsian.
• Megbíztam Rose-t, hogy állítson le, ha megint nem bírok leállni a kajálással. A múltkor sok volt a gyomromnak vacsorára az a három szendvics, és egy egész doboz fagyi mogyorókrémmel – magyarázkodott.
• Oh, értem – bólintottam.
• Melyik ízlett neked a legjobban? – kérdeztem kíváncsian. Nekem igazság szerint mind nagyon ízlett eddig. Bár a csoki-habos, és a főzött túrós egy kicsit jobban, mint a többi, még egy harmadik íz kéne, de nem tudok dönteni.
• Nem is tudom. Mind fantasztikus volt, de talán nálam a három favorit a csoki-habos, a főzött túrós, és a tejszínes eper – válaszolta határozottan. Mh… tejszínes eper. Igen, az határozottan jó volt még. Rendben, akkor legyen ez a három íz.
• Én is így gondolom. Akkor ezt a három fajtát szeretném a menyasszonyi tortámba – mosolyogtam a cukrászra. Aki azonnal készségesen felírta a rendelést. – Mi van még hátra mára? – kérdezte mosolyogva Alice-től, amikor kiléptünk a cukrászdából.
• Mára azt hiszem, hogy ennyi volt. Holnapra ütemeztem be a fehérneműst, a virágost, és a díszítésért felelős embereket. Na meg persze, ki kell majd választanod még az esküvői porcelánt is. Azután pedig a vendégeknek járó apró ajándékokat – sorolta Alice lelkesen.
• Rendben, akkor most viszont mehetünk haza – bólintottam rá.
• Nem megyünk el moziba? – kérdezte hirtelen Esme. – Azt hiszem, hogy utoljára úgy húsz éve voltam. Most pedig játszanak néhány jó kis romantikus filmet. Olvastam az egyik újságban. Nincs kedvetek?
• Én nagyon szívesen beülnék egy moziba – mosolyogtam rá Esmére.
• Részemről is rendben – csatlakozott hozzám Gaby is.
• Mi is szívesen – bólintott Alice, Rose, és Bella is.
• Nagyszerű, akkor menjünk – mondta Esme boldogan. – Melyiket nézzük meg? Mit szólnátok ehhez a kosztümös, romantikus filmhez? Büszkeség és balítélet – ajánlotta Esme.

Mi pedig beleegyeztünk ebbe a filmbe. Kíváncsi voltam rá. Hiszen ennek a történetnek már annyi feldolgozása volt, de őszintén szólva, nekem még csak könyvben volt hozzá szerencsém eddig. Miután megvettük a jegyeket, vettünk még egy kis üdítőt nekem és Gabynak. Kukoricára és drazséra most egyikünk sem vágyott, hiszen már annyi ettünk ma, hogy az valami hihetetlen. Nem is tudom, hogy a végén már hova fért belém, pedig egy farkas azért tud ám enni. A film fantasztikus volt. Mind nagyon jól szórakoztunk a félreértéseken, és a boldog végen. Igazi romantikus matiné volt. Mindig is szerettem az ilyen történeteket, de hát melyik lány ne szeretné az ilyesmit. Úriemberek és bálok forgatagában kibontakozó románcok, és igaz szerelmek. Csodálatos lehetett a világ ezekben az időkben. Biztosan élveztem volna azokat az időket. Bár állítólag akkoriban a nők nagyon védtelenek voltak. Nem voltak még önállóak és függetlenek, mint ahogy manapság. Tehát sok szempontból jobb a helyzet most, de annak a korszaknak is megvolt a maga szépsége. A hazaút csendben telt, mivel kis híján elaludtam. Fantasztikus nap volt, de elég hosszúra nyúlt. A határnál álltunk meg az autókkal, ahol Anthony és Jake már vártak ránk. Nekem még éppen annyi energiám volt, hogy elsétáljak a határ túlsó oldalára, és hagyjam, hogy Anthony ölbe vegyen. Gabriellának még ennyi energiája sem maradt a nap végére, mert őt Rose a karjaiban vitte oda Jacobhoz. Majd óvatosan a hátára fektette, Bella pedig egy selyemkendő segítségével hozzákötözte őt szerelméhez, hogy haza tudja vinni.

• Jó éjszakát – mosolyogtam a lányokra. Akik boldogan viszonozták a gesztust. Jake pedig halkan felnyüszített.
• Jacob az mondja, hogy Gaby is biztosan ezt üzeni nektek – tolmácsolta szerelmem a gondolatokat.
• Nektek is jó éjszakát – integettek nekünk a lányok.
• Holnap találkozunk – vigyorgott Alice izgatottan. Majd beszálltak a kocsikba, és elindultak a Cullen villa felé. Anthony és Jake pedig elindult velünk hazafelé.

Gyorsan odaértünk a Black házhoz. A ma éjjelt itt töltjük mind a négyen. Bár eredetileg azt terveztük, hogy megejtjük a legutóbb elmaradt dupla randit, de azt hiszem, hogy most annál én is fáradtabb vagyok, Gabriella pedig már el is aludt, úgyhogy örülök, hogyha még egy zuhanyzásra lesz energiám, és már bújok is az ágyba. Gaby pedig szerintem ma már fel sem fog ébredni. Engem Anthony letett a kanapéra, majd Gabriellát lekötötte Jake hátáról, és mellém fektette. Azután pedig Jacob gyorsan eltűnt, hogy néhány perccel később már emberként jöjjön vissza közénk.

• Úgy látom, hogy hosszú volt a napotok – mosolygott rám szerelmem. Majd csókot lehelt a számra, és magához vont.
• Hát nem volt rövid, de fantasztikus volt – mosolyodtam el. Majd ásítottam egy nagyot. Teljesen leeresztettem.
• Gaby mikor szunyókált el? – kérdezte Jake suttogva.
• Nem tudom, valamikor a visszaúton. Külön kocsiban utaztunk – suttogtam vissza.
• Nem volt ma rosszul ugye? Nem ette túl magát, mint a múltkor? – puhatolózott Jacob.
• Nem, minden rendben volt, csak nagyon elfáradt szegény. Nem is csodálom, én is alig bírom nyitva tartani a szemeimet – ásítottam újra egy nagyot.
• Hát Alice néni állítólag roppant fárasztó tud lenni – vigyorodott el Anthony.
• Lehet, hogy fárasztó, de tökéletes esküvőnk lesz – néztem fel rá boldogan.
• Az a fontos, hogy számodra tökéletes legyen – nyomott újabb puszit a számra.
• Nekem az lesz, ez egészen biztos, de számodra is tökéletesnek kell lennie – fűztem még hozzá.
• Hidd el, hogy nekem is tökéletes lesz minden – kacsintott rám.
• Ha nem haragszotok, akkor én most felviszem, és ágyba dugom a kedvesemet – nézett ránk Jake bocsánatkérően. – Majd bepótoljuk a dupla randit – mondta még.
• Hát persze. Én sem leszek már sokáig ébren, azt hiszem – tört fel belőlem egy újabb ásítás.
• Na jó, ágyba, kisasszony. Holnap is hosszú napotok lesz – kuncogott fel Anthony. Majd a karjaiba vett, és emberi tempóban elkezdett velem felsétálni a szobájába. Jacob pedig követett minket Gabyval a saját szobájuk felé.
• Jó éjszakát – szólt még utánunk Jake. Majd eltűnt Gabriellával a szobájukban.
• Jó éjt – integettem neki.

Majd újfent Anthony mellkasához bújtam. Már nem is tervezem kinyitni a szemeimet, de mégis csak felpattantak, mert kedvesem hihetetlen gyorsasággal szabadított meg a ruháimtól, addig, amíg már csak a fehérnemű volt rajtam. Már megszokhattam volna, hogy szerelmem ilyen lazán öltöztet engem, de valahogy még mindig egy kicsit furcsa volt a gondolat, hogy így láthat engem egy férfi. Úgyhogy rögtön bele is pirultam, amikor felkerült rám a póló, és Anthony benyúlva a ruha alá kipattintotta a kis csatot a melltartómon, és megszabadított a zavaró ruhadarabtól.

• Kész is van, hölgyem – bújtatott be a takaró alá. Majd lekapkodta magáról a felesleges ruhadarabokat, és a hátamhoz simult. – Aludj jól, kicsim.
• Te is aludj jól, kedvesem – fordítottam hátra a fejemet.

Majd gyors csókot nyomtam az ajkaira. Azután pedig visszafordultam, és  néhány percen belül elnyomott az álom. Csodálatos nap volt a mai, és ez az egész csak egyre jobb lesz, ahogy közeledünk életem legboldogabb napjához, amikor is kimondhatom a boldogító igent, és örök időkre Anthony felesége lehetek.