(Stefani szemsz�ge)

Seth lassan kis�t�lt a f�k k�z�l. Csak egy nadr�g volt rajta, mivel � is ott volt a farkasok k�z�tt, akik elkergett�k a v�rosi sr�cokat. Lehajtottam a fejem, nem akartam a szem�be n�zni.

F�lt�keny volt. Ezt b�rki meg�llap�thatta volna, hiszen a g�ny �s az irigys�g hallhat� volt a hangj�ban. �n pedig m�g nem bocs�tottam meg neki. Semmi joga �s oka nem volt k�mkedni ut�nam.

Tudom, hogy nem kellett volna �sszeveszn�nk, de nagyon felh�zott. Most nem akartam b�k�lni…m�g. M�g azt sem tudtam eld�nteni, hogy elmondjam-e neki a t�rt�nteket.

�gy d�nt�ttem hallgatok. M�g �n magam sem dolgoztam fel teljesen az eg�szet. El�sz�r nekem, magamnak kell tiszt�znom mi is t�rt�nt, �s az �n feladatom, hogy teljesen egyed�l �tgondoljam, meg�rtsem, mit is jelent Teddy felbukkan�sa.

Lassan fel�lltam, de m�g mindig nem n�ztem Seth-re. Tudtam, csak egy pillant�s kellene, �s azonnal megt�rn�k. Tudtam, hogy n�z r�m. � is sajn�lta az eg�szet, csak most j�tszotta a kem�ny fi�t, hogy megijesszen.

T�l j�l ismerlek, Seth!

-Nem tudom, mi a bajod, Seth!

-Az, hogy itt �lt�l egy v�rosi gyerekkel t�bb �r�n kereszt�l.

-Te megint k�mkedsz ut�nam? – Ez nem lehet igaz. Seth v�gig figyelt minket? Akkor hallania kellett volna, amir�l besz�lt�nk.

-Nem k�mkedek. Csak meg�g�rtem ap�dnak, hogy id�ben hazaviszlek. Gondoltam megkereslek…

-Nem kellett volna. – morogtam, de csak halkan.

-Stef! Amit meg�g�rek, azt megtartom. �gyhogy, menj�nk.

-V�rj! Komolyan azt hiszed, hogy itt kevertem egy v�rosi gyerekkel?

-Mi m�st csin�ltatok volna? – k�rdezte Seth �s hallottam a hangj�ban, hogy rosszabbra is gondol, mint egy cs�k.

-Hagyjuk, ink�bb. – mondtam neki.

-Ha nem az lett volna, akkor elmondan�d!

-Seth! A fen�be! B�zz bennem egy kicsit, j�? Nem fekszem �ssze minden j�tt-menttel, aki a kezem �gy�be akad. Nem vagyok egy…

-Tudom, hogy nem vagy. – v�gott a szavamba, miel�tt b�rmit is mondhattam volna. – Stef! D�lut�n mondtam p�r dolgot, ami lehet, hogy nem kellett volna. Csak agg�dtam �rted…t�nyleg!

-Elhiszem. De m�g mindig nem �rtem, mire volt j�, hogy k�rdez�sk�dt�l ut�nam.

-Nem k�rdeztem semmit. Csak mondt�k. Tudod, milyen „kedvesek” az emberek… - Seth megfogta a kezem. Nem tehettem m�st, r� kellett n�znem. L�ttam, hogy t�nyleg megb�nta a d�lut�ni vit�t. Szomor�s�g csillogott a szem�ben �s a v�gy arra, hogy kib�k�lj�nk.

�n odab�jtam a karj�hoz, �s belecsimpaszkodtam.

-Jaj, Seth! Sajn�lom. �n is olyan goromba voltam. Gondolkodnom kellett volna, miel�tt besz�lek.

-Felejts�k el, j�?

-J�. – b�lintottam. – �s az a sr�c… - b�ktem a fejemmel vissza a tiszt�s fel�. – Semmi nem volt k�zt�nk. Csak besz�lgett�nk.

-Besz�lgettetek? – Seth hangj�ban megint ott volt a k�tked�s. – Mir�l?

-Az maradjon titok egyel�re.

Ezut�n Seth m�r nem k�rdezett semmit. Val�sz�n�leg meg�rezte, hogy akkor sem mondan�k t�bbet, ha tov�bb faggat�zna. H�l�s voltam ez�rt neki.

Nem besz�lt�nk t�bbet eg�szen haz�ig. Csak ment�nk egym�s mellett. �n �lveztem Seth farkasmeleg�t, Seth pedig �r�lt, hogy kib�k�lt�nk.

Otthon, a h�zban m�g �gett a villany. Apa v�rt… Ekkor jutott eszembe, hogy nem is tudom, mennyi az id�. Meg is k�rdeztem gyorsan Seth-t�l, aki elh�zta a sz�j�t.

-F�l egy.

-Mennyi? – Ennyire elment volna az id�? Apa biztos m�rges lesz. – Na j�. – mondtam v�g�l. – Akkor m�r ne gyere be. – mosolyogtam r� Seth-re.

-Nem is terveztem. �gy hallottam mostan�ban nem �rdemes a m�rges Jake-kel �sszefutni.

-Vele sosem �rdemes. – morogtam oda neki. Gyorsan adtam egy puszit Seth-nek �s nagy s�hajjal bel�ptem a h�zba.

-J� est�t, kisasszony! – hallottam a nappalib�l apa hangj�t.

Gyorsan ler�gtam a cip�met �s a legb�josabb mosolyommal futottam be ap�hoz.

-Szia apa! – mondtam neki gyorsan. – Ne haragudj, tudom, hogy k�stem, de elsz�llt az id�…�s elfelejtett�nk az �r�nkra n�zni. Bocsi. – mosolyogtam r� nagyon sz�pen.

�gy l�ttam � sem akarja megt�rni a b�k�t, �gy csak s�hajtott.

-Legk�zelebb �rj haza id�ben. Agg�dtam �rted.

�n csak b�lintottam.

-M�g egyszer bocsi. – Apa v�ll�ra tettem a kezem, majd gyorsan megpusziltam. – Most pedig megyek lefek�dni. J� �jt, apa!

-J� �jt!

(Teddy szemsz�ge)

Besz�lnem kell Carlisle-lel. Ez volt az els� gondolatom, amikor egyed�l maradtam. Azt�n j�tt a k�vetkez�. Edward. Tuti, � akarta, hogy ne besz�ljenek err�l. Mindent el akart titkolni el�lem! Arra persze nem sz�m�tott, hogy kider�lnek a dolgok.

Mi�rt nem mondt�k el? Az el�rults�g �rz�se keveredett a f�jdalommal, de ezt m�gis enyh�tette a boldogs�g, hogy m�gis �l a csal�dom egy r�sze. M�gsem vesztettem el mindent azzal, hogy megsz�lettem.

M�rges volt, m�gis boldog. M�rges voltam a csal�domra, a titkokra, a vil�gra. Boldog voltam, mert megtal�ltam az ikertestv�remet, akir�l m�g soha nem hallottam.

A v�letlenek olykor nagyon meglep� j�t�kot tudnak j�tszani az emberrel. Reggel m�g azt hittem bar�tokra tal�lok, helyette egy testv�rt kaptam.

Elismerem, nem rossz csere, de ezzel egy vil�gk�p is �sszeomlott bennem. Azt hittem, a csal�dom, akikkel �lek, feddhetetlen, �szinte v�mp�rokb�l �ll. De csal�dnom kellett benn�k. mi�rt tett�k ezt velem?

A harag �s a boldogs�g �gy v�ltakozott, mint a hull�mvas�ton a fenn �s a lenn.

Szerencs�re hamar kital�ltam az erd�b�l, �gy r�gt�n a h�z fel� vehettem az utam. Otthon azt�n nem v�rtam sokat. Amint bel�ptem felki�ltottam. Tudtam, hogy egy�bk�nt is meghallan�k, de m�gis hangosabban sz�ltam a kellet�n�l.

-Carlisle! Esme! Besz�lnem kell veletek.

Egy szempillant�s alatt ott termettek el�ttem �s mindketten agg�dva n�ztek r�m. Esme r�gt�n l�tta, hogy valami nincs rendben, �s odal�pett hozz�m.

-Mi a baj, Teddy?

Esm�re n�ztem �s meghat�dtam. Nem…� nem lehetett benne ebben az eg�szben. A f�lt� tekintet, az agg�d�s…t�nyleg szeretett, �s nem akart nekem rosszat. Elszorult a torkom. Nem akartam megb�ntani, m�gis meg kellett tennem, ha meg akarom �rteni ezt az eg�sz �gyet.

Pillant�som ezut�n Carlisle-re t�vedt. � is k�rd�n tekintett r�m, �s m�lyen a szem�ben l�tszott a gy�l�let.

Biztos voltam benne, hogy nem akartak rosszat nekem. De akkor mi�rt nem mondt�k el? Mi�rt hagyt�k, hogy azt gondoljam, hogy nincsenek sz�leim? Mi�rt tettek �gy, mintha minden rendben lenne azzal, hogy egy kupac v�mp�r k�z�tt �lek?

-Teddy? – Esme megfogta a karomat.

Feln�ztem r� �s k�nnybe l�badtak a szemeim.

Nem b�rtam, nem szeretni �ket. Nekem �k voltak a sz�leim. Senki m�s, csak �k. Nem sz�ltam semmit, csak �t�leltem Esm�t. Amikor �sszeszedtem magam, akkor sz�laltam meg.

H�l�s voltam nekik, hogy nem siettetnek. Nem t�madtak le a k�rd�seikkel. L�ttam agg�d� pillant�saikat, �s �rtetlens�g�ket, de v�rtak.

-Mi�rt nem mondt�tok el? – k�rdezte halkan, mik�zben kit�r�ltem a k�nnyeket a szememb�l.

Esme �s Carlisle �sszen�ztek. Tudt�k mir�l besz�lek. Tudom, hogy tudt�k, de m�gis megk�rdezt�k.

-Mir�l besz�lsz?

Elmondtam nekik az eg�sz t�rt�netet, amit megtudtam este Stefanit�l. V�gighallgattak �s nem sz�ltak bele. Mi�rt kell ennyire meg�rt�nek lenni�k? Mi�rt nem szidnak le, hogy egy idegen l�nnyal m�szk�lok az erd�ben? Mi�rt nem kiab�lnak? Mi�rt nehez�tik meg ezt az eg�szet? Sokkal k�nnyebb lenne kiab�lni, kiadni magamb�l a d�h�t, de �gy nem lehet. Nem tudok veszekedni vel�k. Annyira meg�rt�ek �s rendesek, hogy nem lehet r�juk m�rges az ember!

-Mi�rt nem mondt�tok el? – k�rdeztem m�g egyszer.

Esme mell�m �lt �s a kez�be vette az �n kezemet.

-Azt hitt�k, �gy jobb lesz neked. Teddy, �szint�n v�laszolj, k�rlek, jobb lett volna neked, ha tudod, hogy valahol van egy testv�red?

-�s egy ap�m. – eg�sz�tettem ki. – Ha minden igaz, az ap�m is �l…Nem is �rtem, hogy gondolt�tok, hogy nekem �gy jobb lesz.

Miel�tt b�rki is v�laszolhatott volna, kiny�lt a bej�rati ajt� �s Edward�k l�ptek be. Senki nem sz�lt egy sz�t sem…nem is kellett. Edward r�gt�n tudott mindent.

El�m l�pett �s m�rgesen n�zett r�m.

-M�gis elment�l… - sziszegte oda nekem, majd Carlisle-re n�zett. – Mi�rt engedt�tek el?

-Nem gondoltuk, hogy ekkora kavarod�s lesz bel�le. – v�laszolt nyugodtan Carlisle.

-Nem v�letlen�l k�rtem, hogy ne menj el! – mondta nekem Edward.

-Nem v�letlen�l mentem el! – v�gtam vissza.

-Valaki el�ruln� nekem is, hogy mi t�rt�nt? – k�rdezte gyorsan Bella, miel�tt egym�snak ugrottunk volna Edwarddal.