Edward kil�pett a szob�b�l, mik�zben a zseb�b�l el�vette a mobilj�t. 

     - Hello Jake! Itt Edward – sz�lt bele a k�sz�l�kbe kiss�  hivatalosan, miut�n a vonal m�sik v�g�n felhangzott egy �bl�s f�rfihang. 

     Nagy vonalakban felv�zolva, elmes�lte a f�rfinak a velem t�rt�nteket, majd r�t�rt a t�rgyra. T�ls�gosan is hamar, �gy v�ltem. Viszont h�l�s voltam neki a tapintatoss�g��rt, hogy nem bocs�tkozott t�lzott r�szletekbe. 

     - Igen Jake, � is a mi csapatunkban j�tszik – v�laszolta Edward bossz�s hangon, a farkas – „� is a j� v�rsz�v�k csapat�ban j�tszik?” – k�rd�s�re. 

     �gy t�nt, a f�rfi csak g�nyol�dik, �s egy cseppet sem zavarja a t�ny, hogy „v�rsz�v�t” akarnak az otthon�ba vinni. 
 
 

     Edward term�szetesen tiszt�ban volt vele, hogy hallom a besz�lget�s�ket, azonban val�sz�n�leg �gy v�lte jogomban �ll tudni minden egyes elhangzott sz�r�l. Azt hiszem, az �n megnyugtat�somra bonyol�totta le a telefont hall�t�vols�gon bel�l. 

     Ekkor bel�m nyilallt a felismer�s, az elm�mben cik�ztak a balj�slat�  gondolatok. 

     „Igen, elmehetek innen! Innen, ahov� a f�jdalmam b�kly�j�n k�v�l semmi sem k�t…De…farkasok k�z�??”  – borzadtam el a lehet�s�gen. 

     Sohasem tal�lkoztam m�g hasonl� teremtm�nyekkel. Fogalmam sem volt, mire sz�m�tsak. 

     Carlisle ek�zben mell�m �lt az �gyra, velem egy�tt figyelemmel k�s�rve a p�rbesz�det. 

     - Rendben, Jake. P�r �r�n bel�l meg�rkez�nk – z�rta le Edward a besz�lget�st, majd visszat�rt a szob�ba. – Minden rendben – n�zett r�m jelent�s�gteljesen. 

     A hangja l�gy volt, igyekezett megnyugtatni, mivel kihallotta elm�mb�l a p�nikot. 

     - Nem hiszem, hogy ez j� �tlet lenne – suttogtam, megcs�v�lva a fejem, tekintetemmel a takar�t tanulm�nyozva. 

     - Ez az egyetlen megold�s – mondta Carlisle, megsimogatva a v�llamat. 

     - �k j� bar�tok – jelentette ki Edward, a hangj�ban teljes meggy�z�d�ssel. 

     „Ha val�ban �gy gondolj�tok…” – �zentem Edwardnak gondolatban, visszaeml�kezve a farkasok bajt�rsiass�g�ra, amir�l Tany�t�l hallottam. – „Ki m�sban b�zhatn�k?” – n�ztem elsz�ntan szemeibe. 

     - Akkor ezt megbesz�lt�k – b�lintott fel�m, ellentmond�st nem t�r�en r�m meredve. 

     Belet�r�dtem a sorsomba, tudva, hogy nincs m�s v�laszt�som. 

     „El kell mennem innen, h�trahagyva mindent, t�ll�pve a sz�rny� trag�di�n...” 

     Tiszt�ban voltam vele, hogy ez nem lesz egyszer�, �s nem is p�r napba fog telni. Az �r�kk�val�s�gig gy�szolni fogom Bertramot,… az �n „egyetlen hossz� napomat” ennek fogom szentelni. De ez a k�rnyezet – ahol b�rmerre is n�zek, visszak�sz�nnek a k�z�s eml�kek – megakad�lyozta, hogy felejtsek. Az egyetlen m�dja, hogy b�cs�t intsek a f�jdalomnak, hogy visszanyerjem a j�zans�gomat, el�zve elm�mb�l a t�bolyt, melyet az � elveszt�se okozott. 
 

     - Az indul�s el�tt m�g le kell rendezn�nk valamit – mondta Edward Carlisle fel� fordulva. 

     - Micsod�t? – �rtetlenkedett a doktor. 

     - Sejla! – s�t�lt az �gyam el� Edward. – Haszn�lnod kellene a k�pess�gedet – mondta �vatosan. 

     Nem �rtettem, mire gondol, de a hanglejt�se aggodalommal t�lt�tt el. 

     - A volt… otthonotokban – suttogta v�mp�rf�llel is alig hallhat�an, mik�zben az arcizmai megfesz�ltek. 

     - Neeeeeeeeeeeeeeeeeeemmmmmmmmm! – ord�tottam kikelve magamb�l felugorva az �gyon, remeg� kezekkel, h�tammal a falnak pr�sel�dve. 

     „Nem vagyok r� k�pes!... K�ptelen vagyok oda visszat�rni!!!” – r�ztam er�sen a fejem. 

     Edward megfontoltan mozdulva hozz�m l�pett, v�gig a szemembe n�zve. 

     - Tudom, hogy neh�z lesz – �rintette meg a v�llamat finoman lefel� h�zva – De musz�j!!! – mondta kiss� megemelve a hangj�t. 

     Igazat kellet adnom neki, de �gy �reztem a testem k�ptelen engedelmeskedni. Tudtam nincs m�s lehet�s�g, viszont tartottam t�le, hogy �jra elhatalmasodik rajtam az �r�let, ha l�tnom kell a porr� z�zott boldogs�gomat. 

     A csendet v�g�l a doktor t�rte meg, t�k�letes megold�st tal�lva a probl�m�mra. 

     - Mi lenne, ha bek�t�tt szemmel vinn�nk oda? – k�rdezte Edwardt�l – felt�telez�sem szerint –, a fej�ben is hozz�f�zve p�r gondolatot. 

     - Ez m�k�dhet – sz�k�tette �ssze Edward a szemeit, �ll�t d�rzs�lgetve. – Mit gondolsz Sejla? – n�zett r�m a beleegyez�semre v�rva. 

     Hat�rozottan b�lintottam. 

     Megk�nnyebb�ltem, hogy nem kell �jra �l�ben l�tnom a borzalom helysz�n�t, el�g, ha csak a fejemben k�noz �l�nk k�pe. 

     P�r  �r�val k�s�bb – b�cs�t v�ve a Denalikt�l, Tany�t�l a n�v�remt�l – kis�t�ltam a h�zb�l a k�t f�rfi t�rsas�g�ban. 

     Edward a h�t�ra kapott, miut�n Carlisle bek�t�tte a szemem, majd rohanni kezdett. 
 

     P�r pillanat alatt meg�rkezt�nk, t�l hamar, hogy visszakozni legyen id�m. 
 

     Gyeng�den a l�baimra �ll�tottak. 

     - Kezdheted – suttogta Edward a h�tam m�g�tt. 

     Nagyot s�hajtottam, kiengedve elm�mb�l egy eml�kt�rl� hull�mot. Er�sen koncentr�ltam, hogy el�g messze, az eg�sz kisv�rosra siker�lj�n kiterjesztenem. 

     Teljesen �j eml�kk�pet kellett adnom az embereknek. Egy �tlagos haland�  csal�dr�l, akik egy v�letlen t�zv�szben vesztett�k �let�ket. 

     - V�geztem! – jelentettem ki, h�trafordulva, a v�llam felett. 

     K�t er�s kar fog�s�t �reztem meg a combomon, �s �jra suhanni kezdt�nk. Nem tudom meddig juthattunk, de �gy gondoltam el�g messze j�rhatunk, mert Edward lassulni kezdett, majd meg�llt. Ezut�n Carlisle levette a szememr�l a k�t�st. Talpra ugrottam, most m�r vel�k egy�tt futva, indultunk tov�bb. 

     - Eltemettek titeket – fordult Edward fel�m hirtelen. 

     Csod�lkoz�  tekintetet vetettem r�. 

     - N�gy s�reml�k �ll a romok k�zel�ben – suttogta l�gyan. 

     Ezek szerint eml�ket �ll�tottak a csal�domnak.

     Meghatott a gondolat, hogy mennyire is szerettek benn�nket. 

     �r�letem els� napjainak k�pei lassan k�sztak be elm�mbe. L�ttam magamat visszat�rni a f�st�lg� h�zhoz, felkapva Bertram holttest�t,… ahogy eltemetem �t a temet� romos k�fal�nak t�v�ben. Az �res s�rok csup�n… a v�rosiak szeretet�nek jelk�pei. 
 
 

     Kicsivel t�bb, mint egy �ra m�lva hirtelen orrba v�gott valami, az „�zott kutya” szagra eml�keztet� illat. Fintorogva torpantam meg, apr�kat szippantva a leveg�b�l. 

     - Mindj�rt meg�rkez�nk – fordult h�tra Edward kuncogva, l�tva orr-r�ncol�somat. 

     Ekkor motoszk�l�sra lettem figyelmes, bal oldalon, a h�tam m�g�tt.

     Egy hatalmas v�r�sesbarna farkas ugrott el� vicsorogva a f�k k�z�l, �ri�si mancsaival a nyakamat fenyegetve. 

     - Ne!! – ki�ltotta Edward azonnal mellettem teremve, mire az �llat pof�ja meglepetts�get t�kr�z�tt, s �gy t�nt f�kezni pr�b�lja a lend�let�t. 

     Sikertelen�l. 

     T�mad�  poz�ci�ba ereszkedtem, v�rva az elker�lhetetlen becsap�d�st. Egyik karommal a f�ld�n megt�maszkodtam, a m�sikat �k�lbe szor�tva magam el� tartva, er�s �t�st m�rtem a farkas �llkapcs�nak jobb oldal�ra. A t�mad�m ny�sz�t� hangot hallatva hangos puffan�ssal �rt f�ldet t�bb m�ternyire a l�baim el�tt, majdnem egy id�ben a felhangz� hars�ny kacag�ssal. 

     Edwarddal egyszerre kaptuk fej�nket a hang ir�ny�ba.

     Egy f�lmeztelen indi�n f�rfi l�pett ki a bokrok m�g�l, mik�zben m�g mindig hangosan kacar�szott. �rtetlen�l meredtem r�… 

     - M�s k�r�n tanul az okos!– hahot�zott az idegen a has�t fogva. 

     - A francba! – ny�gte a farkas hely�n fekv� meztelen, indi�nnak t�n� f�rfi. – T�ged kellett volna el�re k�ldeni! – m�ltatlankodott hangosan, felr�ngatva mag�ra, egy id�k�zben rejt�lyesen el�ker�lt r�vidnadr�got. 

     Megh�kkenve b�multam a jelenetet, seg�lyk�r� pillant�sokat vetve Edwardra. 

     - Hello Jake!– forgatta meg a szemeit – Paul! – biccentett a m�g mindig nevetg�l� f�rfi fel�. – Hat�sos bel�p� volt, csak f�jdalmas – b�kte oda a morgol�d�, �ppen felt�p�szkod�nak. 

     - J�l van, na! T�ged nem l�ttalak, Sz�nyogocsk�m! – d�nny�gte az orra alatt, az �ll�t massz�rozva. 

     - Tal�n az ut�bbi napokban nem kapt�l enni, Kutyus, hogy egyb�l ugrasz? – kuncogott Edward f�lig �r� sz�jjal – Sz�p  �t�s! – fordult fel�m elismer�en. 

     - Ha m�r az els� napon sz�tvered a k�pem, akkor nem igaz�n lesz�nk j�ban! – d�rm�gte m�rgesen fel�m fordulva – a Jake-nek nevezett –, de a szemei mosolyogtak. 

     - Ha m�r az els� napon le akarod t�pni a fejem, akkor nem igaz�n lesz�nk j�ban! – v�laszoltam g�nyosan. 

     Mire � felnevetett. 

     - Ott a pont! – l�pett hozz�m a kez�t ny�jtva. 

     Nem igaz�n siker�lt helyretennem magamban az esem�nyeket: a t�mad�st, �s az ut�na k�vetkez�ket, de v�g�l b�tortalanul kezet fogtam az idegennel. 

     - Jacob Black – mutatkozott be mosolyogva. – Az a k�r�rvend�  pedig ott, Paul – intett a fej�vel a m�sik f�rfi fel�. 

     Megejtettem egy halv�ny mosolyt, v�gs� soron eg�szen sz�rakoztat�  volt ez a kis k�zj�t�k. 

     - Hello fi�k! – s�t�lt mell�nk Carlisle. – A t�bbiek? – tudakolta Jacobt�l. 

     - Mi vagyunk a fogad�bizotts�g – v�laszolta a k�rdezett. 

     - De nem teljes a l�tsz�m – mondta Paul karjait mellkas�n �sszefonva, fej�vel a h�ta m�g� intve, t�rzs�vel k�vetve pillant�s�t. 

     Mindannyian �rdekl�dve vett�k szem�gyre a megjelen� alakot. Egy fiatal, gyermekarc� indi�n harmadikk�nt l�pett Paul mell�, f�tyolos tekintettel meredve r�m.

     A m�sik n�gy f�rfi, az arckifejez�s�t megl�tva egyb�l h�trah�k�lt. 

     - Mi a …– kezdte Jacob d�bbenten. 

     - Az nee.., az neeem lehet, hogy…– dadogta Paul. 

     - Bev�s�d�tt! – k�z�lte Edward, �s a hangja igen csak v�szj�sl�an csengett. 

     Nem �rtettem a kifejez�st, de l�tva, a fiatal r�zb�r� bamba arckifejez�s�t, b�rgy� tekintet�t, biztos voltam benne, hogy sz�momra semmi j�t nem �g�r.