Kimentünk a ház elé, ahol egy óriási BMW várt minket. Nem tudom, hogy Jered honnan szerezte ezt a nagy kocsit, de a lélegzetem is elállt. Hatalmas volt, és tágas. Az összes bőrönd elfért benne, ami úgy körülbelül 15 volt, vagyis fejenként 5. Soha életemben nem láttam, hogy egy-két hétre ennyi cuccot bepakolna valaki, de hát megtörtént. Carly hangosan felnevetett, de nem vidáman, hanem inkább fájdalmasan. Én csak értetlenül néztem, pont úgy ahogy a bátyja is. Aztán hirtelen megszólalt:

• Tényleg azt gondoltad, hogy csak egy-két hétre megyünk? – honnan tudta hogy mit gondolok? Mi folyik itt? Most már nemcsak félig vámpír, hanem gondolatolvasó is? - Figyelj, én tényleg hallom a gondolataidat, de csak akkor ha rájuk koncentrálok. Szóval ezt most abba is hagyom. De te most tényleg azt hitted hogy egy-két hétre megyünk? Azt hiszem valamit elszámoltál. Körülbelül egy hét oda-vissza. Mindkettő. Az már alapból két hét, meg még ott töltünk pár hetet, az minimum egy hónap.
• De…
• Semmi de. Szerintem inkább induljunk. Soha nem érünk oda. Amúgy sincs kedvem menni, mivel ők sem látogattak meg minket soha, mintha nem is lennénk a családjuk. Mondjuk nekem mindegy. De az biztos hogy nagyon büdös lesz.
• Ne legyél már ilyen gonosz! Tudod hogy nem tehetnek róla, hogy itt élünk a legnaposabb helyen a világon. Ők pedig nem jöttek, mivel nem lenne kis feltűnés, ha beállítanának csillogó bőrükkel.
• De felhívhattak volna. – motyogta még, de úgy tűnik csak magának. Berakta a kulcsot a gyújtóba, és elfordította. A motor gond nélkül, kellemes dorombolással beindult.

Rálépett a gázra, és elhajtottunk a messzeségbe. Egy darabig hallgattam Carlytól a buli ötleteket, és azt hogy mennyi időnk van mindenre. Annyit le tudtam szűrni, hogy mind én is és Jered is nagyon unja azt, hogy a húga egyfolytában beszél. Ezért inkább az ’átlépés a semmibe’ pajzsomon dolgoztam. De nem magamat akartam bezárni, az könnyű lenne. Inkább azt akartam elérni, hogy az én édes barátnőmet ne halljuk, és inkább magának beszéljen. Úgyis ugyan azt mondja el, csak mindig máshogy. Ennek az ötletnek Jered is biztos örült, mivel ő közelebb ült hozzá mint én. A hátsó ülésen foglaltam helyet a sofőrülés mögött. Egyre jobban sikerült rátolnom a pajzsom Carlyra, de ettől nagyon elfáradtam.

*Magamtól jó messze, rám nem kell, csak Carlyra* - mondogattam magamban folyamatosan.

Sikerült! Már nem hallom Őt, de minden mást igen. Láttam a visszapillantóból, hogy Jered önelégülten elmosolyodik. Ő is felengedett egy kicsit, annak hallatán, hogy nem hall semmit. Lehet hogy, hogy most talán meg tudnám beszélni vele a dolgokat. Remélem nem sül ki belőle rossz dolog. Haboztam, de végül mégis elkezdtem.

• Figyelj! Én átgondoltam a dolgokat. Igaz nem volt kérdéses, de én úgy gondolom, hogy talán elkezdhetnénk élőről mindent tiszta lappal. – Nem szólt, de a visszapillantóban láttam, hogy felcsillan a szeme. Biztos gondolkodik vagy valami ilyesmi.

 

Tíz perc múlva még mindig nem szólt semmit. Lassított az autó tempóján, és láttam hogy egy pihenő felé veszi az irányt. Óvatosan lehúztam az alvó Carlyról a nagy fehérséget, és így hallhattuk egyenletes szuszogását. Megnyugtató hang volt, de mégis egy kicsit ideges lettem. Talán azért hogy talán Jered elutasítana? Leparkolt a leghátsó zugban, és kiszállt. Ugyan ezt tettem. Bezárta az autót, és felém nyújtotta a kezét. Elfogadtam.

• Szia! A nevem Jered Brouwson vagyok. 2000-ben költöztünk Wertmontba, ez idő alatt kiderült hogy nem szokásos családból származom, hanem egy vámpír-vérfarkasból. Én magam a vérfarkas felét erősítem, habár nem nagyon változom át, csak ha muszáj. 18 éves leszek Januárban. Van egy húgom Carly, őt jól ismered. Az édesanyám Elizabeth félig vámpír, és vérfarkas géneket hordoz, Édesapám Mike pedig egy normális ember. Te pedig a világ legszebb nője vagy, akit imádok. – elmondott magáról mindent, amit már nagyjából tudtam, de az ő szájából még soha. Nekem is el kéne mondanom mindent.
• Szia! Én Lily Whitney Baldey vagyok. Lily nevet apu adta nekem, a Whitney-t pedig anyu. Szombaton leszek 16 éves. Van egy idióta képességem, jajj! Kettő. Az egyik hogy mindent ki tudok zárni a fejemből, és így bármikor tudok egyedül lenni. De bele tudok vonni bárkit vagy bármit. Mostanában, illetve mielőtt elköltöztünk mindig ezt próbálgattam. Valamikor zavart valakit, valamikor nem. A másikat nem mondtam még el senkinek. De most neked elmondom. Nem is ilyen képesség, inkább ijesztő. Én látom apu szellemét – suttogtam. – Egy öcsém van, Justin. Nem szeretném részletezni tovább. Szeretlek. Mindig, és örökre. Vagy életem végéig.

Adtam egy puszit az arcára, aztán még egyet és még egyet, egyre közelebb haladva az ajkaihoz. Végre elértem. Olyan régen nem voltam hozzá ilyen közel. Annyira hiányzott! Imádom ha ilyen köz van hozzám, és akkor is amikor messzebb. Igaz hiányzik, nagyon, de gondolkodnom kellett. Igaz nem volt min. Ez annyira egyértelmű volt! Szeretem, ő is szeret és ennek így kellett lenni. Nem azt mondom, hogy apunak meg kellett halni azért hogy találkozzak vele, én csak azt mondom hogy most minden tökéletes. Még mindig beszélek apuval, csodálatos barátnőm van, és egy tökéletes pasi a barátom. Jól tanulok és nincs szükségem támogatásra. Tegnap még volt, de ma nincs. Minden a legnagyobb rendben van.

Ajkaink vad táncba kezdtek, soha nem volt jobb vele lenni mint most. Testem az övéhez simult, nem tudtak volna elválasztani minket. Sokáig álltunk így, de hirtelen eltolt magától. Szemében büszkeség és öröm csillogott. Soha nem láttam szebb mosolyt az övénél, talán nem is fogok. Viszonoztam mosolyát, és észrevettem, a kezet amit nyújtott nekem, még mindig fogtam. Nem akartam elengedni.

• Figyelj, ez így jó meg minden, de mi lenne ha Carlyval még játszanánk egy kicsit. Tudom hogy nem figyel, mert mélyen alszik. Ha felkelne, akkor azt mondjuk neki hogy vécére kellett mennünk, de egyikőnk sem akart egyedül menni. És beszélgettünk kicsit. Nem sokat, csak egy pár szót. – benne voltam a játékban, de volt ami lebuktathatott volna.
• Rendben, de akkor még ne menjünk vissza. Van egy zsepid? – kérdeztem egy mosoly kíséretében.
• Igen – nyújtotta nekem zavart tekintettel. – De miért?
• Tudod, egy lány nem indulhat rúzs nélkül. Rajtam is volt. És ha letöröltem, – elkezdtem törölgetni az ajkát, mosolya elkápráztatott – akkor sem mehetünk még, mert a szád, és az enyém is fel van dagadva. Pár perc és nem látszik. De addig, az alibinek megfelelően, egy kicsit távolabb megyek – három lépéssel hátrébb álltam, és a fejemet a földnek szegeztem. Megpróbáltam olyan arcot felvenni, mint amilyennel elindultam. Tudtam hogy Carlyt nem könnyű sokáig átverni. Csak idő kérdése hogy valamelyikünkre rákapcsolódjon, és kiolvassa a gondolatainkból a dolgokat. Irigylem tőle ezt a képességét. Néha nagyon jó lehet. Főleg ha a Karácsonyi ajándékokról van szó. Néha viszont olyan dolgokat tudhat meg az ember, amiket nem szeretne.

A hasam korgott egyet. Bocsánatkérően néztem Jeredre, és a kocsi felé vettem az irány. Hamar odaértem, és láttam, Carly vagy nagyon jól tetteti hogy alszik, vagy tényleg nagyon mélyen álmodik. Jered is lassan elindult az autó felé. Kotortam egy darabig a táskámban amíg megtaláltam. Aranyos kis fehér pénztárca volt. Csillagok voltak rajta. Nagyon régen kaptam, de nem tudok tőle megválni.

- Te kérsz valamit? –  kérdeztem mikor az autóhoz ért. – Kifizetem. Ennyit megérdemelsz. És Carlynak is veszek valamit, mert gondolom, ha felébred éhes lesz.

- Szerintem kérek. De akkor bemegyek veled. Nem szeretném ha egyedül mászkálnál tök sötétbe. – fel sem tűnt hogy időközben besötétedett. Igaz, most ősszel mindenhol előbb jön az alkonyat. De már elmúlt volna hét óra?

- Rendben. Akkor menjünk. – mondta. Pont akkor ért egy csapat motoros a helyszínre. Mindnek a kezében ott volt a sörösüveg, és mivel nem néztek ki jó arcoknak, ezért helyet cseréltünk, és Jered ment azon az oldalon, amin közelebb volt hozzájuk. Sikeresen bejutottunk a benzinkút részére, valószínűleg észre sem vettek. Egyből az ételek felé vettük az irányt. Nem volt kérdés. Én egy bagettet választottam és egy salátát, ugyan ezt Carlynak is. Jered egy hot-dogot vett a pultból. Választottam három üdítőt, majd leültünk egy asztalhoz falatozni. Nem hittem volna, hogy egy kész bagett ilyen finom is tud lenni, de eszméletlen volt. Az ízek tökéletesen harmonizáltak. A saláta hasonló volt, de abban valami nem stimmelt. Valamiért volt egy érdekes utóíze is.

Miután mindketten végeztünk az evéssel elindultunk vissza az autóhoz. A motoros bandának a hangja egyből elért minket, mikor kiléptünk az épületből. Hangos kiabálások közepette dobálták a kifogyott sörösüvegeket és cigarettás dobozokat. Soha életemben nem láttam ehhez foghatót. Nagyon nagy balesetet fognak egyszer okozni. Sajnálatos módra észrevettek, és az egyik alak támolyogva elindult felém.

• Várj meg kiscicám – hebegte. Jered keze reszketni kezdett. Valamiért tudtam hogy mit jelent ez. Ha nem nyugtatom le, át fog változni.
• Hagyjad békén te disznó! – kiabált rá a barátom.
• Miért mit teszel? Talán agyonütsz azzal a vézna testeddel? Vagy talán agyon gyúrsz? Kiscsákó! Állj le, nem tudsz ellenem tenni semmit! – dadogta még mindig felénk támolyogva. Szerintem, nem kellett volna ennyire felhúzni Jeredet, mivel ők nem tudják, és én sem hogy mire képes. Már nem csak a keze, hanem az egész teste remegett. Visszafordítani már nem lehet. Hátráltam két lépést. Így már talán nem gátolom meg. Ha átváltozik, akkor az a részeg disznó el fog menekülni, és remélem, hogy holnapra már nem emlékszik semmire. Ezért hagytam. – Kicsi lány! Hová menekülsz? Csak nem félsz a bácsitól? Miért vagy ilyen gyáva nyúl?
• Szerintem magának kéne félnie! – hadartam. Bevallom, mégis féltem egy kicsit, és nem azért, mert a ha a farkas véletlenül elhibázza a dolgokat akkor nekem jön a férfi, és fogalmam sincs mit csinál, inkább a farkas féltettem. Nagyon. Eközben a többi részeg motoros csak röhögött. A barátomnak ez volt az utolsó csepp a pohárban. Hatalmas reccsenés hallatszott, és a következő pillanatban egy hatalmas farkas rontott neki a tántorgó férfinak. Reméltem, Jered nem fogja megölni, csak egy kicsit megsebesíti, vagy ráijeszt. Ha holnap is emlékezni fog a történtekre, akkor bezárják egy diliházba. – Jered! Szerintem nem kéne megölnöd! Nem bántott… nem bántott senkit! Legalább is azt hiszem! – dadogtam, hebegtem és minden más, amit csak el lehet képzelni. Jered mégis lassított és csak egyszer kétszer nagyot lökött rajta.

A motoros banda minden tagja rémülettől tágra nyílt szemmel meredt az óriási farkasra. Szemüket dörzsölték, mint aki lidércet látott. A férfi a földön volt. Feküdt, de a lábát mozgatta. A farkas hátrálni kezdett, majd engem elböködött az orrával az autóig. Beszálltam. Mondania sem kellett. A kaja amit Carlynak vettünk még mindig a kezemben volt. Ő ekkor már ébren volt, és ijedten bámult engem. Jered még mindig az autó mellett állt, de farkas alakban. A húga gyorsan kapcsolt. Elkezdett kotorászni a kézi poggyászban, és kihalászott egy alsó nadrágot és egy farmert. Hát persze! Ha visszaváltozik nem jön egyből gatya is! Átnyújtotta a cuccokat, és a farkas a szájába tette és elmosolyodott. Legalább is azt hiszem. Egy állatnál nehéz meghatározni hogy milyen az arckifejezése. Habár még ilyen állattal nem találkoztam. Talán nála nem nehéz. Elfutott az épület mögé, és Carly újra aggódóan nézett rám.

- Jól vagyok! Ne nézz így rám! – mentegetőztem. Na jó, talán ő arra gondol hogy lelkileg jól vagyok, de a hasam az fáj. Talán mégsem volt a legjobb dolog az a saláta. Lehet hogy tényleg egy kicsit megromlott. – Ja amúgy tessék! Ezt neked vettem. Gondoltam éhes leszel! – mondtam, de a salátát inkább nem adtam oda. – A salátát inkább ne edd meg. Van egy fura utóíze, és nem tudom hogy jó-e.

- Köszi. Amúgy tényleg megéheztem egy kicsit. Beszélgettetek Jereddel? – kérdezte aggodalmasan. Alibi… Alibi… - gondoltam magamban.

- Hát igazából csak azért jött velem be, mert ott voltak azok a motorosok. Próbált velem beszélni, de én még nem állok rá készen – mire végeztem az mondattal Jered bevágódott a sofőrőrülésre. Hátrafordult hozzám.

- Jól vagy? – kérdezte aggodalmasan. Neki könnyebb. Róla mindenki tudja hogy én kellek neki, és nem neki kell átgondolnia mindent.

- Ő, igen azt hiszem. Nem történt bajom. Tényleg – megpróbáltam a közömbös hangszínt felvenni, és a szemem is lesütöttem. Remélem nem fogunk lebukni Carly előtt, és azt is hogy nem hallgatja ki a gondolataimat. Mondjuk nem adott hangot a gondolatomnak, ezért gondolom minden rendben.

- Az első panziónál megállunk aludni. – jelentette ki Jered, és rálépett a gázra. 

Csendben autókáztunk végig az autópályán, amíg meg nem láttunk egy pislákoló fényt. Egy felirat volt, és egy nagyon aranyos és romantikus házikó  előtt állt. ’Mrs. Scott **-os útszéli motele’ Meggyőző volt, ezért bementünk. Bent nagyon kellemes környezet fogadott bennünket. A kandallóban égett a tűz, volt egy nagy kanapé, és két kisebb. A kisasztalon volt minden jó. Bortól a gőzölgő teáig, mogyoró, keksz májvacukot…

A pultnál egy aranyos idős nénike állt. Kedves kinézetű volt. Ősz haja egy kontyban feltűzve, Hatalmas keretű szemüvege pedig nagyon jól illett kerek arcához. Egy fejjel alacsonyabb volt mint én, és kedvesen mosolygott ránk. Piros kötött garbót viselt, és nagyon úgy tűnt hogy magas sarkúban van. Néha megingott, de nagyon jól bírta, és kuncogott magán. Jered odalépett a pulthoz és kedvesen megszólította.

- Jó estét! Szeretnénk kivenni egy szobát. – mondta illedelmesen.

- Két három ágyasat szeretnétek? – a hangja teljes összhangban volt azzal ahogy kinéz. Kedves volt és recsegős. Kicsit magas. Egymásra néztünk. Valószínűleg a háromágyasat választjuk. Ha nem tennék úgy, mintha még mindig „gondolkodnék” akkor én ragaszkodtam volna a kétágyashoz. De így nem.

- Azt hiszem hogy három ágyas.

Megkaptuk a 092-es szoba kulcsát. Szép hely volt. Három ágy volt betolva a falhoz. Egy-egy éjjeliszekrény választotta el őket. Nekem a középső ágy volt a legszimpatikusabb. Lepakoltam a cuccaimat, és megbeszéltük hogy ki egy először a fürdőbe. Természetese Carly harcolta magának ki az elsőséget, így egyedül maradtam fél órára a bátyjával. Kicsit kínos volt a csend. Tudtam, illetve sejtettem hogy Carly hallgatózik, és nem az én agyamba van belemászva, legalább is reméltem. Mikor végre kijött a tusoló alól én következtem. Kicsit kiszellőztettem a fejem. Mindent sikerült átgondolnom, és így újult erővel folytathatjuk a holnapot is. Kimásztam a vízsugár alól, és fogat mostam. Kintről kisebb szópárbajt hallottam, de nem nagyon foglalkoztatott. Hova lett a szuperhallásom? Nem is érdekelt igazából, csak egy kicsit furcsa volt. Mire kimentem a fürdőből mind a ketten az agyon ültek. Pontosabban Carly feküdt. Jered egy törölközővel a kezében betámolygott a fürdőbe.

Nem tudom hogy mikor ért ki, mert engem addigra elnyomott az álom.  

Álmatlanul aludtam. Reggel pedig kipihenten keltem fel mindenki előtt. Lementem hogy megkérdezzem a pultos nénit hogy itt szolgálnak-e reggelivel, de amit láttam arra nem számítottam. Mrs. Scott a földön feküdt, és nem volt pulzusa. Nem lélegzett. Sikítottam egyet. Pár másodperc múlva dobogást hallottam a felső szintről. Jered érkezett mellém. A nő fölé hajolt, és pár másodperc múlva megállapította:

- Vámpír!